A minden idők gnózisa sok aspektusát tisztázhatná a teológiának, amíg az a felsőbb forrás marad, amelyből mind meríthetünk, mikor a teljes megismerésre szomjúhozunk. Sokszor megszokásból fogadunk el dogmatikus véleményeket, olyan vitatott és érdekes témákban, mint például: Mi az Isten igazi természete? Melyik az út, hogy megtapasztaljuk az istenséggel való egyesülést? El lehet-e egyáltalán érni a híres megvilágosodást, amelyre a primitív keresztények, középkori misztikusok és aszkéták vágytak, és általában mindazok, akik igazán meg akarták találni a felsőbb tudást? Így hát vizsgáljunk meg, legalább egy részt mindebből az érdekes teológiai tengerből, egyes hozzáértők kezéből...

Elsősorban említsük meg a neves doktor, Elaine Pagels nevét, sok, a gnosztikusokról szóló értekezés és könyv szerzőjét. Egyik művében, A GNOSZTIKUS EVANGÉLIUMOKBAN, ez a kutató kiemeli a gnózis nagyságát, mivel képes meghatározni az Isten férfi és női természetét is, lássuk:

Sok kortársától eltérően, az antik kelethez legközelebb eső istenségek között, Izrael Istene semmilyen női Istenséggel nem osztozott a hatalmon és nem volt sem az isteni férje, sem a szeretője valamelyiknek. Az igazat megmondva, a női szimbolizmus hiánya, Istenre nézve, jellemző a Judaizmusra, Kereszténységre és az Iszlámra, jelentős ellentétben a világ más vallásos hagyományaival, mint amilyen az Egyiptomi, Babilóniai, Görög és Római vagy afrikai, indiai és észak amerikai, amelyek bővelkednek a női szimbolizmusban. Manapság a zsidó, keresztény és iszlám teológusok sietve jegyzik meg, hogy Istennek nem kell törődnie semmiféle szexuális kifejezéssel. Ennek ellenére, a valódi nyelvezet, amelyet nap mint nap használnak a vallásban és imában, eltérő üzenetet közvetít: van olyan személy, aki a zsidó vagy keresztény hagyomány szerint nevelkedett és megszabadult attól a képzettől, hogy Isten férfi?

Még ha a katolikusok, Máriát, mint Jézus anyját imádják, soha nem tekintik a saját érdemének az isteniségét: ha Mária az Isten anyja, akkor az Isten Anya nincs-e egyforma szinten az Atya Istennel! A Kereszténység, nyilván, Isten zsidó leírásából vette át a háromság kifejezéseit. Kétségkívül, a három isteni személy közül kettőt (Atya és Fiú) férfi nemű kifejezésekkel írnak le, és a harmadik (Szent Lélek) azt az aszexualitást sugallja, amelyet a semleges nemű kifejezése a görögöknek, amellyel a Lélekre utaltak, a Pneuma.

Egy csoport gnosztikus forrás mondja, hogy Jézus egy titkos hagyományát, Jákob és Mária Magdaléna által kapták meg. Ezen csoportok tagjai úgy az Atyához, mint az Isten-Anyához is fohászkodtak: "Belőled Atya és általad Anya, két halhatatlan név, az isteni lény Szülei, és te, az égben lakozó emberisége az erős névnek..."

Más szövegek azt mutatják, hogy a szerzőik feltették a kérdést, hogy az egyedi és férfi Isten kinek mondta, hogy: "Teremtsünk embert (Ádám) a mi képünkre és hasonlatosságunkra". (Genezis 1, 26). Adva, hogy a Genezis története tovább azt mondja, hogy az emberiséget "férfinek és nőnek" (1, 27) teremtették, egyesek azt a következtetést vonták le, hogy Istennek, akinek a képmásai vagyunk, úgy férfinek, mint nőnek is kell lennie, úgy Atya, mint Anya is.

Ezért a Gnózis erénye abban rejlik, hogy egy kognitív tudás (vagyis a dolgok lényegére tör), képes a teremtés és a végbevivője igazi természetét kutatni, mivel a Gnoszticizmus, mint tantételek rendszere, nem csupán a dialektika útján kutat, hanem gyakorlati módokon is képes elérni a Minden megértését, a közvetlen misztikus tapasztalás útján. Ezáltal sikerült a Kortárs Gnoszticizmus Atyjának, Dr. Samael Aun Weornak kijelentenie:

Kétségtelen, hogy az emberi megismerés képességei soha nem tudnának a Férfi-Női Logosz, az alkotó Démiurgosz, a Hang Serege (az Ige) Kozmikus Birodalmán túl jutni.

JAH-HOVAH, mindannyiunkban a titkos ATYA-ANYA, az igazi JEHOVA.

Jod, mint a héber ábécé betűje, a membrum virile (Férfi Princípium).

Eve, Heve, Eva, ugyanaz a Hébe, a fiatalság görög istennője és az olimposzi Felesége Héraklésznek, maga Yoni, az isteni Kehely, az Örök Nő.

Az Isteni galileai rabbi, ahelyett, hogy egy, a zsidók antropomorf Jehováját dicsőítő hitet emeljen, az ő isteni Férfi-Nő (Jah-Hovah), belső Atya-Anyját imádta.

Az áldott, a Koponyák hegyén keresztre feszítve, hangos szóval kiáltja: "Atyám, a te kezedbe ajánlom a lelkemet." Ram-Io, Ízisz, az Isteni Kundalini Anyja elkísérte a Via-Crucis útján.

Minden nép első Istene vagy Istenei androginek; nem is lehetne másként, mivel a távoli, primitív szüleiknek tekintették azokat, kettős nemű őseiknek, isteni Lényeknek, és szent Isteneknek, ahogyan ezt ma is így teszik a kínaiak.

Tulajdonképpen, egy antropomorf, kizárólagos, a saját művétől független Jehova mesterséges fogalma, egy, a zsarnokság és a kegyetlenség magasban levő trónjára helyezve, amint villámokat és mennydörgést szór erre a bánatos emberi hangyabolyra, a tudatlanság eredménye, egyszerű intellektuális bálványimádás.

Az Igazságnak eme hibás fogalma, sajnos, hatalmába kerítette úgy a nyugati filozófust, mint bármely olyan szekta hívét, amelyből teljesen hiányoznak a gnosztikus elemek.

Amit a gnosztikusok mindig is visszautasítottak, az nem az ismeretlen Isten, az Egy és a természetben vagy az "in absconditus" természetben mindörökké jelenvaló, hanem az ortodox dogmák Istene, a megtorlás törvényének (szemet szemért, fogat fogért) félelmetes bosszúálló istensége.

Az absztrakt abszolút tér, a Felfoghatatlan Isten, nem egy vég nélküli üresség, sem a feltételek sokasága, hanem mindkét dolog egy időben.

A formák világának alkotója, így hát, egy misztikus csoportja a Férfi-Női alkotóknak, vagy olyan kettős Isteneknek, mint Tlalok, az esők és villámok Istene, és felesége  Csalcsivitlikue, a türkiz szoknyájú asszony, a maja, azték, olmék, zapoték stb. stb. stb. panteonokból.

Az ELOJIM (Elohim) szóban egy olyan transzcendentális kulcsot találunk, ami gondolkodásra késztet.

Az Elohim-et bizonyosan, H-val írva, Istennek fordítják a Biblia különféle hiteles és felülvizsgált változataiban.

Kétségbevonhatatlan tény, nem csak az ezoterikus nézőpontból, hanem nyelvészetileg is, hogy az Elohim kifejezés egy női megnevezés egy hím nemű többes számú végződéssel.

A helyes, "ad-literam", fordítása az Elohim névnek, vagy jobban mondva Elojim, mivel a héberben a H hangzása inkább J (a spanyol J a magyar H-nak felel meg), Istenek és Istennők.

"És a férfi és női princípiumok Szelleme beterítette az alak nélküli teret és létrejött a teremtés."

Kétségkívül, egy Istennők nélküli vallás félig ateista.

Ha igazán vágyunk a lelki életünk tökéletes egyensúlyára, akkor az Elohim (a régi idők Istenei és Istennői) hitének kell áldoznunk és nem az antropomorf Jehovának, akit elutasított Jézus, a Nagy Kabír.

Az antropomorf Jehova bálványimádó hite az Elohimmal szemben, bizonyosan nagy akadály a szupranormális tudati állapotok elérésében.

A gnosztikus antropológusok, ahelyett, hogy szkeptikusan nevessenek - mint a profán antropológusok - a különféle Istenek és Istennők ábrázolásain, a különféle azték, maja, olmék, tolték, inka, kibkás, druida, egyiptomi, hindu, káld, föníciai, mezopotámiai, perzsa, római, tibeti stb. stb., panteonoknál, leborulnak ezen Istenségek lábai előtt, mert bennük felismerik az Világmindenség Alkotó Elohimjét. "Aki nevet azon, amit nem ismer, jó úton van a megbolondulás felé."

Mintegy kiegészítve Dr. Samael Aun Weor előadását, az olvasónk levonhatja a következtetéseket, megértve a posztulátumokat a következő sorokból, amelyeket a szorbonni egyetem jeles kutatója, Dr. Serge Hutin írt. Olvassuk:

A gnózisban ugyancsak megtalálható az isteni Asszony, az Anya, az örök nő kultusza: ez az "út" Isten és a világ között; ő a világba is hullhat, de ugyancsak képes annak a megmentésére is. Egyes gnosztikusok nem riadnak vissza attól, hogy az Anyából, a Szent Lélekbe asszimilálva, egy harmadik megjelenítését lássák a megnyilvánult Abszolútnak: az Isten-Anya, Sophia, Szent-Lélek-Asszonyunk, Paraklitosz úgyszintén, Akinek-jönnie-kell. Visszatérünk a régi egyiptomi Atya, Anya (Ízisz) és a Fiú Háromsághoz.

Sok szektában a doktrína és a hit egy metafizikai entitás körül forog, Barbelo (a név valószínűleg a zsidó Barbhe Eloha, "Isten a négyben [van]", az isteni Négyesre utalva: Atya, Fiú, női Pneuma és a Krisztus). Barbelo az első megnyilvánulás, az erő, a kép, az Atya fénye: a világban azt a szerepet tölti be, amit általában a Logosznak tulajdonítanak. Egy ambivalens alak, a régi mediterrán termékenység hitek zavargó isteneihez hasonló (Asztarte, Asztargatosz stb.): a szeplőtlen szüzességet jelképezi, és  az alkotó erőt úgyszintén.

Ezzel analóg spekulációk találhatóak még számos, többé vagy kevésbé ismert szektában is: akik egyszerűen "gnosztikusok", fiboniták, sztratióták, léviták, az Anya Adeptusai, barbeliták, ofiták, szétiánok stb. neveket viselik. Mindig megjelenik az isteni "Gondolat" mítosza, az Anya, aki az anyagba hullt (a káoszba, a mélységbe, a sötétségbe, a "vizekbe"), ahonnan aztán meg kell menteni.

Számos gnosztikus gyakran említi a szexuális jellegű mítoszokat és képeket. Néha az egész kozmogónikus folyamatot leegyszerűsítik egy isteni házasságra.

A Tökéletes Házasság című művében, Dr. Samael Aun Weor elég szintetikus módon írja le az Isten férfi és női természetét, mint annak a forrását, amit az emberek szeretetnek hívnak:

Az Isten, mint ATYA, a BÖLCSESSÉG. Az Isten, mint ANYA, a SZERETET. Isten, mint Atya, a Bölcsesség Szemében lakozik. A Bölcsesség Szeme a szemöldökök között van.

Az Isten, mint Szeretet, a Szív-Templomban van. A Bölcsesség és a Szeretet két tartóoszlopa a Nagy Fehér Páholynak.

Szeretni, milyen szép is Szeretni. Csak a nagy lelkek tudnak Szeretni. A szeretet végtelen gyengédség... A Szeretet az élet, ami ugyanúgy dobog minden atomban, mint mindegyik napban.

A Szeretetet nem lehet meghatározni, mert az a Világ Isteni Anyja; valami, ami akkor érint meg minket, mikor igazán szerelmesek vagyunk.