forrás: http://www.inco.hu/inco0401/transzc/cikk0h.htm

A kozmikus tudat elérése után egy nagyon érdekes helyzet áll elő fizikai értelemben, ugyanis az idegrendszer működése szempontjából most már egy kvantumkoherens megfigyelővel van dolgunk. Egy ilyen megfigyelő pedig az érzékszervek révén – mint nyitott rendszer - új kapcsolatba kerülhet környezetével, melyet a hagyományos kvantummechanikai leírások, ahol nem vették számításba ilyen megfigyelő létezését, már nem érintenek. Nézzük meg részletesebben miről is van szó. Mint láttuk a tárgyat leíró hullámfüggvény redukcióját, azaz a sok lehetőségből egy bizonyos lehetőségre való átalakulását az idézte elő, hogy a megfigyelő, lévén nem koherens, nem tudta megőrizni a tárgyal való kvantumkoherens zártságát, fázis korrelációját, ami az objektumot az egy adott lehetőségre való átmenetre késztette. Ha azonban a megfigyelő kvantummechanikailag koherens, akkor a tapasztalás tárgyával megőrizheti fáziskorrelációját, ami mindig is jelen volt, hisz a kvantummechanikai hullámfüggvény szintje és fizikai sajátossága, mint láttuk alapvetőbb, mint a klasszikus szint. A kvantummechanikai mérés vagy megfigyelés elmélete szempontjából ez egy roppant érdekes fejlemény, hisz egy ilyen megfigyelő elviekben megőrizheti a tapasztalat tárgyával való korrelációját, összhangját vagyis megfigyelésével nem billenti ki a tárgyat eredendő állapotából, s így a tárgy kvantummechanikai sajátosságait, mint a hullámfüggvény különböző fázisainak együttléte közvetlenül megtapasztalhatja. Az Isten tudatban tapasztaltak fizikai és fiziológiai értelmezése szempontjából azonban előbb nézzük meg, hogyan jellemzi ezt az állapotot Maharishi, s hogy mit is tapasztal egy ilyen tudatossággal rendelkező személy:

„A fiziológiai folyamatok ezen összefüggő működését a legkifinomultabb elmeaktivitás idézi elő. Ennek az aktivitásnak az értelmezése érdekében az aktivitás teljes spektrumát meg kell vizsgálnunk. A cselekvés szerveinek aktivitása képezi a legdurvább szintet. Ehhez képest az érzékszervek működése már sokkal finomabb aktivitást képvisel. A gondolkodás folyamata ennél is finomabb, az érzések és az érzelmek szintje pedig a legfinomabb mindközül…

Az odaadás folyamata, a szolgálat, a tisztelet és a szeretet érzetét hordozza magában, melyek az érzések legfinomabb minőségeit képviselik. A kozmikus tudat Isten tudattá alakulása az odaadás folyamataként valósul meg.

Amikor az idegrendszer rendszeresen ki van téve az odaadás eme folyamatának, működésében megjelennek a fiziológiai folyamatok föntebb említett összefüggő aktivitásai. Az idegrendszer ilyentípusú működésének állandó jelenléte pedig lehetőséget nyújt az ember számára, hogy hétköznapjaiban megélhesse az Istentudatot, amikor is a különféle körülmények közepette ténykedve beteljesíti a kozmikus élet célját…”

(Collected papers, 5. kötet, 3564. oldal)

Maharishi