Robert Graves angol történész szerint kb. 3000 évvel ezelőtt elkezdődött, és a teljes szemléletváltással végződött az a folyamat, melyben a nő-központú műveltséget felváltotta a ,,hím-elv" uralma, és lassan eltűntek az emberi boldogság eléréséhez szükséges ismeretek belső érzelmi folyamatainkról.

 Az ősi harcról szólnak egyes mítoszok, lásd az olimposzi férfiistenek harcát, a Földanya titán és gigász gyermekeivel. Az eseményeket megörökítő képi ábrázolások, rejteki, szimbolikus módon adnak hírt, a történeti folyamatokról.
Ideológiai szinten a hatalomra törő férfias félteke, megalkotta a ma jól ismert öndicsőítő eredetmítoszát, mely a vonásaiból felismerhetően értelmi termék, az idő (születés és halál) és okság törvényeit tükröző, lineáris vonalú Teremtés-elmélet. Ebben a kívül álló hím Atya Isten, saját képmására teremti meg a férfit, majd abból a nőt, aki utóbbitól származtatja a bűnbeesést. Isten, kívülről, felülről menti ki bűnös földi gyermekeit, legértékesebbje, a fia feláldozásával. Stb.

Valódi értelmezésében, bakot lőtt a keresztény Szent György is, megölve a női földműveltséget jelképező sárkányt. Hiszen a ,,Földanya (GÉ-GAIA) Művelője" jelentésű Szent GE-ORGosnak, a régi tanítások szerint a megölés helyett inkább meglovagolnia kellett volna, az érzelmi erőket jelképező sárkányt. Ennek megölésével, saját gyökereit gyomlálta ki.

A magyarság is megtagadta női ősműveltségét, elszakadva ezzel éltető lelki erőitől.

Pedig csodálatosan rendezett világot adott fel, és itt bemutatjuk, az analógiás látás szülte Isten-központú, szent névadó hagyományt, melyet Magyar Adorján ismert fel.

Egyrészt a származás jelölésére, más részt az Istenük jelenvalóságának örök előtérben tartására alakult ki a beszédben, a nevét idéző, hasonló gyökökre épülő nyelvi rendszer.

Mindezen ismeretek fényében, már bátran elővehetjük a pre-hellén Macar Isten ,,magyari" kapcsolódási pontjait.            Fennmaradt, hogy a görög Szamosz, Kiosz, Kosz és Rodosz szigetek, Macar Isten boldog-békés uralmának emlékére viselték a ,,makarok szigetei" jelzőt, (mint boldogok szigetei) e mellett Ciprus, Rodosz valamint az a Kréta, melynek magas műveltségét a későbbi görögök vették át, Macariának hívatott.
Macar Isten nevéből ered a görög MAKAROS (boldog) szó, amiből lett a Makariosz görög. Makar Isten a kréta-mükénéi műveltség földművelő ura, nevének boldog értelmét megokolja a korai szemlélet, hiszen Cató idejében ( i.e. III sz.) a legnagyobb dicséretnek számított, a:  ,,jó földműves, jó telepes" szállóige.

A GY hanggal nem rendelkező görög nyelv máig fenntartotta a MAKAR jelentéskör ,,boldog" oldalát, ahogy nyelvünk meg a MAGYAR szóváltozatnak, a nép, az isten, és a magyaráz, mint ,,okít, felvilágosít, és így boldogít" jelentéseit. Ebből kiviláglóan az ókori KÁR-ok eszmei-lelki rokonaink lehettek, Makar, azaz Boldog Istent tisztelve, hisz a ,,szegény ember szándékát Boldog Isten bírja" közmondás, nálunk is megőrizte régi Istenünk Boldog nevét, ezzel szépen kiegészítve Boldogasszony Istenanyánk tiszteletkörét.

Makar Isten krétai ,,Boldogsága" tehát, ősi földműves jellegéből eredt.

Ősvallásunk Boldog Isteneinek összetartó-boldogító ismereteire az enyészet, gyermekeire pedig az üldöztetés sorsa várt. Holott a mai viselkedés-kutatási ismeretek is oda mutatnak, hogy ősi egyeztető szemlélet tette hasonlóvá például a BAL és a BELső, szavakat, hiszen a Bal oldali testrészünket felügyelő félteke a Belső érzelmek idegi fészke is egyben, aminek működési dominanciája főleg éjszaka érvényesül, ami pedig a régi istentiszteleti maradványnak, a BÁLozásnak az ideje volt.
Nyelvünkben Istennel telt BELSŐ állapot a BOLdogság, a BÖLcsesség és BOLondság, melyekhez az érzésalapú belvilági ősműveltség ősi istenének beszédes BÉL-BAÁL neve értelmileg kapcsolódik. Nyilván, a téli alvilágba készülő BOLDOG avagy BÁL Napisten nyár végi búcsúztatójáról szól, a vidéki búcsú, (régen BULcsú,) ünnepünk szava. A pogány isteneket a szent áldozati állatok BELsőségei illették meg, ez volt a szent rész, így nem véletlenül jósoltak eleinte ezekből, stb.

A női entitások, az éjjel domináló termékenységi, valamint a létfenntartó vegetatív, azaz ösztön (ösztön-isten) folyamatokhoz kötődtek, ezért jelentek meg a legkorábbi ábrázolásokon az Istennők fáklyával, avagy csillagokkal, holddal együtt.

Köznépi (közönséges) földművességük feketesége, alantassá lett az újonnan kivált és felemelkedett ,,nemes és fényes égi természetűek" szemében, ami megint a modern pszichológia szóhasználatát juttatja eszünkbe, mely a tudattalan károsnak ítélt területeit sötét árnyékoldalnak mondja.

Az anyatisztelet kultusza előkerül a kelta mitológiákban is, mert ott az istennő testesíti meg az országot!!! Akié lett az istennő-királynő, azé lett az ország uralma is.
E hagyományos felfogás miatt tétetett keleten egyenlővé, az éltető ország az életadó istennővel.

Így kerültek azonos hangalaki körbe:

Magyar              ISTEN = isten
parszi                 IZDAN = isten, és ország
török                 ISZTÁN = ......     ország,
örmény            ASZDÁN = ......ország, város
szanszkrit           SZTÁNA=.......hely

 Innen jöttek a ma is lévő isztános országnevek:

 Pakisztán, Afganisztán, Kazahsztán, stb.

Összegezve az előkerült adatokat, a jászok, fellelhetőek voltak a Kárpát-medencétől egészen a Fekete-tenger északi részéig tartó sávon,, több névváltozat alatt. Folytonosságuk, az időszámítás kezdetétől, egészen a X. századig követhető. Ókori megjelenésükben, Pannóniában egymás mellett került elő a IAZYG, IASSI, és ION név, mint Illyriában, és éppen, mint a középkori Magyarországon. IAS és ION néven a pre-hellén Krétán, a Szentföldön, és a görög Attikában egyaránt. Az egyező névvariánsok együttes jelenléte kizárja a véletlen lehetőségét. Magyarországon és mindenütt, ÍJÁSZ jelentést, vagy melléknevet kapcsoltak hozzájuk, amikor az ó-görögben az IO, IA, IE szavak is ÍJAT jelentenek. Vagyis az IO gyök utáni végződések csupán ragok lehettek az ősi ragozó-nyelvi viszonyokban.     

Mivel a régi szláv szótárakban, a Jász=GAZ, és a JASSI város pedig, GIASIUM alakú.  E kiejtésváltozás okolja meg, hogy a Fekete-tenger melléki IV. sz-i JAZYG nép, a VI. században már GENS GAZORUM (azaz GAZ nemzet) a VII.-ben pedigt KAZAR néven került  említésre. Chorenei Mózes pedig Kazárnak mondja az I. századi Jazygokat.

Viszont a régi oklevelekben jászainkat, a jasones és jazyges forma mellett, a bibliából megismert PHILISTAEUS, (filiszteus), néven regisztrálták. 

A középkori PHILISTAEUS nevezete NEM VÉLETLEN ELÍRÁS, hiszen, egyes korai magyar nyelvű bibliákban, a bibliai Philistaeusok lettek magyarra jásznak lefordítva.

Izrael befogadta a mai etiópiai néger zsidó Falassákat, kiknek vallási szertartásaik régebbi ,,mózesi" elemeket hordoznak, mint a mai ortodox zsidóké. Ujjé! Ezzel szemben, a régi etióp bibliák, az Etiópiában is élt filiszteus néptöredéket hívták FALASI ill. FELESET néven, és történeteinek filiszteus szereplőit fordították le bennük etióp nyelven FALASÁNAK, nem pedig a zsidókat.
Tehát Etiópiában a Filiszteus nép Falasa volt, és ezek modern utódait nézik most zsidónak, a vallási jegyek egyezése miatt, melynek gyökerét tévesen zsidónak vélik. Fordított kell legyen a helyzet, a zsidók tagadták meg ősi, filiszteus gyökereiket, innen lehetett a filiszteus-utód falassákat zsidónak gondolni.
Ebből következően, Jézus Urunk neve is, egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen a törzsi isten nevére utal. Lásd a a Jesu, (Jeszu) Jeshua, az arameus Jesse (Jessze), és az arab Issa alakot. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyilván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus volt.

Badiny Jós Ferenc professzor, Jézusnak a szomszédos Parthus Birodalomból való származását bizonyította be, nem tudva a korábban itt virágzott filiszteus, meg a későbbi parthus néptöredékek azonosíthatóságáról. Viszont a közel 200 éve működő Horvát István, kikeresve régi kútfőkből a filiszteusok nevének jelentését, kutatási adatával öntudatlanul rövidre zárta kérdéskörünket:
A filiszteus nevet: etiópiai eredetűnek, és száműzött, kivándorló, jövevény értelműnek tartották a régiek, ahogy a későbbi párthusokról is ugyan erre a megállapításra jutottak a XIX. sz-i kutatók.

-Naná, hogy a Metanasta Jazygok METANASTA része is (ellenőrizhetően) vándorlót jelentett.

Az Árpádi Magyarországon nagy tekintélyre jutott mohamedán izmaeliták, igen nagy valószínűséggel megegyeznek a jászok egy ágával.
Pl. Átfedésként, az IZMAELITA név a középkori oklevelekben, több helyen azonossá tétetett az ÍJÁSZ jelentéssel, amint a Biblia is közli Izmaelről, hogy felnőve íjas vadász lett.
A magyarországi jászok izmaelita volta, más irányból kapcsolja egybe a magyar és a jász őstörténelmet.

A Biblia szerint, Ábrahám egyiptomi ágyasától, Hágártól született Izmael, aki később egyiptomi feleséget vett magának. A zsidó Targum-hagyomány ennél többet tartott meg, és egy Nimródtól származó fáraó lányának tartja HÁGÁRT. Ez által a Hagar leszármazott IZMAEL, és az izmaeliták is gonosz Nimród-sarjakká alacsonyodnak, akár csak a magyarok.
A már Mózes együtt említette izmaeliták és hagarénusok, később is együtt jelentek meg Arábia történetében. Sőt, a HAGAR népnév a kora középkori Arábiában H betű nélkül is, AGARenus alakban is leíratott, megegyezve középkori európai nevünkkel!!!

Horvát Istvánnak feltűnt X. századi nyugati krónikákban (Szent Gallen) előjövő AGARenus, AGARENI és ACKERenus nevünk, valamint a görög és római íróknál, és a Bibliában előforduló, korábbi AGARénus nép nevének egyezése. (A Hagarenus csak hehezetes formája az Agarenus-nak, ezért fedi egymást a nyugati Agarenus, és az új-héber Hagar népnév is.)
Ezért összegyűjtötte az egymásra hivatkozó névfelsorolásokat, melyek a beazonosítást segítik, pl. Szent Hieronymustól (IV.század): ,,Az Arabsok és Agarenusok, kiket most Sarracenusoknak neveznek".
Avagy másutt: ,,Az Ismaelitákat és Agarenusokat, kik most Sarracenusoknak hivatnak."  Ezek szerint az Agarenus-magyarok rokonítva lettek a Sarracenus-Izmaelitákkal és Arabokkal.

Különös megerősítést nyújt minderre az új-héber nyelv, mert ebben, ,,Hagar-ország = Magyarország és innen a hagri annyi, mint magyar." (Révai Lex.)

Az ókortól a középkoriig folytonosságot mutató leírásokból, egy ottani korai arábiai águnk kerül elő.
A tévedés kizárására az araboknál a fordított irányú azonosításban, az említett keleti HAGARenus nép, el-MAGAR-IN néven is előkerült.

Hágár és Izmael rokonsága először megjelent a bibliában, majd újra arábiai területeken, és ezzel együtt a középkori Magyarországon szintén, a Hagar-Agarenus magyarok és jász-izmaeliták rokonsága által. Sőt, nimródi eredetükben is közös gyökerekkel bírnak. Mivel Hágárnak héber jelentése VÁNDOR, ettől gyermekei, az izmaeliták az íjásziságuk mellett, a vándoriságban is azonosak lettek a jász-filiszteusokkal, a parthusokkal, és a metanasta jazygokkal.

Miért hivatott a magyar nép már az ókorban, majd a középkorban is AGARenus néven, és annak változatain?

A német Ackarénus, láthatóan párhuzama a latin Agarenus szónak, de mindkettő megegyezve a görög hasonlókkal, a termőföldről és művelőiről szól. Azaz AGARenus nevünk foglalkozásra utalva, földművelő értelmű, és nyilván honfoglaló turk vezetőink melletti UGOR köznép nevére ismerhetünk benne.
Ennél a pontnál kell visszakanyarodnunk a krétai pre-hellén Makar Istenhez, aki nevének Boldog jelentése szintén a földművességéből eredt.

Hatalmas területi szórásban élve, őseink valóban GIGANT-ikus népek voltak, hisz a Biblia szerint, Nimród ősapánk gigas-gigant volt. De csupán a késői korok hozzá nem értése csinált itt is, Nimród király GÉ-GENT, azaz ,,föld-nemzetség" népéből, tévesen elferdítve, testi óriást. Gaia Földanya kígyótestű gigász-gyermekeinek harca Zeusszal, a régi, földművelő anyajogú műveltség ellenállásáról szólt jelképileg, a hímelvű hódítókkal szemben.
A régiek szemében, az öregkor bölcsessége egybe vonódott a szellemi nagysággal, és a korábbi földművelő anya-elvű kultúra népe is, ,,nagy, öreg, és tisztelt" jelzővel bírt. Ezért Cató idejében ( i.e. III sz.) a legnagyobb dicséretnek számított, a:  ,,jó földműves, jó telepes" szállóige.

Nyelvünkben az ÖREG fogalma máig szinonimája a NAGY jelentésnek, ezért Öregapa=Nagyapa, és az Öreg-Magyarország=Nagy-Magyarország, Magna Hungária. Tehát az öreg=nagy. Így lett a korábbi föld-nemzetség értelmű GÉ-GENT ill. GÉ-GENS-ek öreg, hatalmas lélekszámú, és hatalmas szellemiségű, (földművelő) szóképéből, félreértés útján a fizikaira értelmezve, ,,testileg nagy", azaz GIGANT-GIGANS-GIGAS (gigász) nép.
Mithológikus ősünk Nimródra mondott GIGANT-GIGAS név értelme tehát ,,földanya-nemzetsége, azaz földművelő" jelentésű, épp úgy, mint az AGARénus nevünk.

 A két külön szálon HÁGÁR-tól és GÉ-GAIA-tól eredő, de egyaránt földművelőt kiadó Agarénus és Hagarénus népek, nem csak jelentésükben, hanem szokatlan női eredetükben is hasonlóságot mutatnak. A mítosz nyelvén, Hagar földművelő agarenus-magyar kultúrájából nőtt ki Izmael jász-íjász rétege, mert....!
Népek, eredetileg istenükről nyertek nevet ezért az íjász népek sem íjaikról nyerték nevüket, hanem egy mélyebb értelmű kapcsolattal, a hasonló szógyökű istenről! Azaz, mint láttuk a régebbi népek eseténél az ISTENNŐRŐL, és itt jön be a képbe a prehellén IO Holdistennő.

Az ÍJ szó ó-görög IO alakja egybekapcsolódik a prehellén argosi nyelv IO=Hold szavával. És íme, a gyökérpontot kínáló istennév, mely női lévén, a korábbi magas-műveltség körébe vezet vissza minket.
Ó-görögben tehát IO=íj=holdistennő, és nyilván a hold és az íj egyaránt félköríves szarv alakját rokonították hangzásban is, amiről a korai Holdistennő ábrázolások meg is erősítenek minket. De a beszédes szóképi természet miatt, a FELAJZ szavunkban máig kapcsolódik az íj felajzása a női ajzó bujasággal.

Ehhez jönnek még a keleti híradások! Dr Blaskovich Lajos: Őshaza és Körösi Csoma S. célja c. mű 47 oldalán, ezen előzményekről mit sem tudva közli:
miszerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt hold jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hun népeket!

 Az io=(ijo-jó)=jueh szavak jelentés egyezése, azonosságot bizonyít a hunok és az ion-jonok, valamint jászok között, mindet a hold-istennő ősi, kitüntető származási körébe utalva. Az örmény nyelv szintén igazol, mert örményül a görög = HUJN, ami JONIAIT jelentett. Mivel a jon és a hun névnevek alapjaiban egyek, ezért lelni a János névnek is Jan, és Hans formáira egyaránt.

Tegyünk apró kitérőt!

A J és V hang képzési rokonsága által lett nyelvünkben is rokonítva régen, az ÍJ jelentés az ÍV-vel, ezért kézíj=kézív, egyetemessége miatt a németben is a BOGEN, egyszerre ÍV és ÍJ jelentésű. Az ÍJ és ÍV egyaránt a tárgyak hajlott alakjáról szóló, hangulatfestő kifejezés.

íJaz-aJz = hajlít, ível, és feszít.

Ettől válik beszédessé az ívesnek, (íves = ,,íjas") ábrázolt  IO Istennő neve. IO-t eleinte tehén alakjában ábrázolták, majd szarvakat viselő hajadon lett belőle. Az ókori ábrázolásokon, a tehénszarvak nagyon találóan, a hold-jelleg általános jelölőjévé váltak, amivel a hold-istennő sarlós, azaz ÍVES ajzós-hajlós jellegét emelték ki.
Figyelembe véve, hogy az ó-görög ABC-ben nincs külön J betű, az íj szó háromféle, IO, IA, IE, ó-görög, valamint a hold latin IU, és IANA változata, a szavakban lappangó J hanggal való bajlódásra mutat. Törökös nyelvterületeken már az AJ szó jelenti a holdat, rokonságban a magyar ÉJ szavunkkal.

A görögök EU betűkkel írták a ,,jó" értelmű" szót. Az EU= (jésítő kiejtéssel) EJU, és JU, (lásd Eugén-Jevgenij-Jenő, stb. változatokat,). Tehát EU=EJU=JU, és a jelentése pedig JÓ.  Ezáltal már az ó-görög nyelvben a Hold, lényegileg eggyé válik a Jó jelentéssel, ami egyenesen következik is, a nőelvű vallások kiemelt Föld-, és Hold-tiszteletéből. A kétkedőknek bizonyságul, adódik hasonló, ,,férfias" párhuzam is.

 Úgy viszonyul értelmében a

német GOTT (isten) ® a GUT (jó) szóhoz, 

mint IO (JÓ Holdistennő) ® az  EU (JÚ-JÓ-hoz.)

Vagyis a legrégibb egyeztető logika beszédessége, a régi istenek neveihez mindig valamely eszményi tulajdonságot kapcsolt.

Az archaikus névadás többrétegű egyezése szerint:

a jász nép íjas is volt, őságai Ismael, Ias, Kazar, (Gaz) Jüehti, Ion, Hun, stb. névváltozattal bírtak, és mindegyik néptöredék, a legfőbb jó-t képviselő Io-Jó Holdistennő kitüntető köréből származott. Még a hím-elvű görög mítosz is összekapcsolja neveiket, IO apjául, IASUS-t téve meg.

Hasonló módon, több irányú analógiás jellemzők adják ki, IO Istennő teljességét.

IO=JÓ, és egyúttal ÍVES, (azaz AJLÓ), (belső erő) hajlása és változása a hold-jelleg metaforája. Jósága és ívessége mellé kell állítanunk bolyongó-vándorló természetét, és már is előttünk áll az ókori jász-íjász magyari népek nomád vándorló jellege. Még a harcmodoruk is jellegzetesen nőies volt, ahogy a nyílt küzdelem elöl elhajolva-kitérve, menekülést színlelve, maguk után csalogatva, valódi ütközet nélkül győzték le ellenfeleiket. Mintha csak a férfi hódolóját pajkos bújócskával maga után csalogató ifjú leány jelenetét adták volna elő.
A csalogató, hátrafelé vívó harcmodor, a ,,Szűzanya fattyainak" ősi sajátossága, mellyel a hím harcmodor nekirohanó és legázoló mentalitása eleinte nem bírt. Főként a nőelvű, ,,lány-népek" kultiválták, és a beszédes névegyezések az ALÁN törzsnevet, valamint embereinek, a LÉNYEK-nek női LÁNYOS LÉNYE-giségét a magyar nyelv egyazon körbe rendeli.

Ősi műveltségünk kapcsán Gaia földanya földműves, és Io holdanya vándorló-íjász kultúrkörét kapcsoltuk össze, megidézve ezzel, a földművelő Magor és az íjász Hunor lélektípusát. Apjuk Nimród, még egybeötvözi kettősségüket, hiszen a GÉ-gent, azaz földnemzetségű volta mellett, íjász-vadásziságára a Biblia, és égi csillagképe is utal.

Tudományunk a részletkülönbözőségek miatt különíti el egyes néptöredékek történetét, így a jászkun és jón népek kulturális egyezése elsikkad, és külön szakad a zsidók múltja is. Pedig még a mai (Erec) Jiszrael neve is visszakövethető az ott korábban élt jász-filiszteusok IO Holdistennőjéig, ahogy JAHve-IAHve, (görögül IOU és mint a római IUpiter és IUno istenek neve is. E vándorló és idő közben bűnössé vált Hold-jelleg emlékére utal a Bolygó Zsidó mitikus képe is.

Mivel e ION-HUN népek, ókori megfelelésben álltak az örmény=ARAM-IAN népnek, a IAN-JAN-HUN ágával, így a sok szálon kapcsolódó párthus-hun vonatkozások is megokolódnak. Ezért talált Badiny professzor annyi sok magyar vonatkozású adatot, az ARÁM nyelvkörben mozgó, pártus-hun Jézussal kapcsolatban. Viszont idősebb Plinius történetíró szerint, az arameusok eredetileg szkíták voltak.

Ezért jelenthet a kelet-iráni, bactriai parthus-hunok szent pehlevi nyelvének JAZISU szava, ÁLDOZATOT, és a kiáltóan szoros és kettős egyezés JÉZUS nevével, és ÁLDOZATBÁRÁNY minőségével, a véletlen lehetőségét kizárja. Ha a későbbi iráni napvallásban Yazata, (Mithra) őrködik a nap világossága felett, akkor ez megint Jézus iráni nap-fiúi minőségéről beszél. Innen ered a perzsa királyok IZDE, illetve JAZD névrésze, (lásd Izdegerd).

De nem csak mi beszélünk jászul, mert a korai (í)jász-magyar anyaműveltség, továbbadta fogalmait gyermekeinek, és így az arab nyelvbe is átmentek egyes kifejezések. Például az arab GHAZA= háború, és a GHÁZI= harcoló, bajnok, és mivel különösen győztes háborút viselők vették fel, vagy kapták e ,,bajnok" melléknevet, ettől a GHÁZI-ban, a vele egyező jelentésű GYŐZŐ szavunkra ismerhetünk. Ha tudjuk, hogy Géza fejedelmünk nevét 200 éve még Gyézának írták és mondták, de Jesse alakban tartotta meg a germán történeti leirat, (lásd Rév. Lex.) éppen mint Jézus nevének arameus Jesse alakját, akkor mind a Géza, mind a Győző szavunk ugyan annak a jelentéskörnek a kiejtésváltozatai csupán, miként a Jézus nevében is ez rejlik benne. Már az ó-szövetségi időkben elterjedve használták a Jézus nevet és variánsait, sőt, az ó-bactriai hunok is az értelmi és alaki átfedésben álló JAZISU alakot az ősi íjász-kultúra korában, amikor az idealizált isten-hősök után vették a kultikus neveket szerte szét. Mivel a Győző magyarul ősi módra beszédes név, mint az arab Ghazi, és átfedésbe kerülve az iráni YAZATA és az ó-bactriai JAZISU fogalmakkal a ,,győztes vezér-áldozópapi" minőségében, mely az egészen korai szemléleti állapotokat tükrözi, nos mindez tagadhatatlanul a gyökérpontba állítható keleti hunok kultúrfölényét mutatja.

Nos, amennyiben Hágár földművelőt jelent, és nevében benne van az Agar = föld rész, akkor a Hagar forma elé, odakívánkozik a sokszor elmosódó M hang, és máris a sumér olvasatú MAHaGAR népnevünk áll elő, Nagy, azaz Ősföldi értelemben, de adódhat Anya-földi magyarázat is, amiből egyenesen következik az átvitt értelmű Boldog Földművelő jelentése.

Bognár Ferenc, Visegrád, 2008.