A  Megváltó  tanítása,  és  a  misztériumok  kinyilatkoztatása,  és  a  hallgatásban  rejtett  dolgok,  sőt  még  azok  a  dolgok  is,  melyeket  ő  tanított  Jánosnak,  tanítványának.
 És  történt  egy  napon,  amikor  János,  Jakab  fivére  –  aki  Zebedeus  fia  –  feljött  a  templomba,  akkor  egy  Arimanius  nevű  farizeus  odajött  hozzá  és  ezt  mondta  neki:  „Hol  van  a  mestered,  akit  követtél?”  És  ő  így  válaszolt  neki:  „Eltávozott,  arra  a  helyre,  ahonnan  jött.”  A  farizeus  ezt  mondta  neki:  „Csalással  csinálta  ez  a  Nazarénus,  hogy  becsapjon  titeket,  és  teletöltötte  a  fületeket  hazugságokkal,  és  bezárta  szíveteket  (és)  elfordított  benneteket  atyáitok  szokásaitól.”
 Amikor  én,  János  meghallottam  ezeket  a  dolgokat,  elfordultam  a  templomtól  és  egy  elhagyatott  helyre  mentem.  És  mélyen  elszomorodtam  szívemben,  mondván,  „Hogyan  lett  hát  a  Megváltó  kiválasztva  és  miért  küldte  őt  Atyja  a  világba,  és  ki  az  ő  Atyja,  hogy  elküldte  őt,  és  miféle  korszak  az,  amely  felé  haladunk?  Mit  értett  az  alatt,  amikor  azt  mondta  nekünk:  „Ez  a  korszak  melyen  áthaladtok,  a  rendíthetetlen  fajtából  való,  azonban  nem  tanított  nekünk  a  későbbi  dolgokról,  mifélék  lesznek  azok.”
 Abban  a  pillanatban,  miközben  ezeken  a  dolgokon  elmélkedtem,  láttam,  amint  megnyílnak  a  mennyek  és  az  egész  teremtés  mely  a  menny  ragyogása  alatt  látszott,  és  megrengette  a  világot.   Megrémültem,  és  láttam  és  figyeltem  a  fényben  egy  fiatalt,  aki  mellettem  állt.  Miközben  figyeltem  őt,  olyanná  vált,  mint  egy  öregember.  Aztán  (ismét)  felvette  eredeti  küllemét,  olyan  formát  öltött,  mint  egy  szolga.  Nem  volt  előttem  embertömeg,  azonban  megjelent  egy  arc,  mely  különböző  formákat  öltött,  és  ezek  egymás  után  jelentek  meg,  és  az  arc  három  formát  öltött.
 Így  szólt  hozzám:  „János,  János,  miért  kételkedsz,  és  miért  félsz?  Számodra  nem  szokatlan  ez  a  kép,  igaz?  –  ezért  ne  légy  félénk!  –  Én  vagyok  az,  aki  mindig  veletek  van.  Én  vagyok  az  Atya,  én  vagyok  az  Anya,  én  vagyok  a  Fiú.  Én  vagyok  a  szeplőtelen  és  a  megvesztegethetetlen.  Most  azért  jöttem,  hogy  tanítsalak  téged  arról,  mi  van  és  mi  volt  és  mi  fog  elkövetkezni,  hogy  megismerhesd  ezeket  a  dolgokat,  melyek  nincsenek  kinyilatkoztatva  és  azokat,  melyek  kinyilatkoztatásra  kerültek,  és  hogy  tanítsalak  a  megrendíthetetlenül  tökéletes  Ember  fajával  kapcsolatos  dolgokról.  Nos,  ezért  hát,  emeld  fel  az  arcod,  hogy  befogadhasd  azokat  a  dolgokat,  melyeket  ma  tanítok  neked,  és  hogy  elmondhasd  szellemtársaidnak,  akik  a  megrendíthetetlenül  tökéletes  Emberi  fajból  származnak.”
 És  megkérdtem,  hogy  mindezt  megtudhassam,  és  ezt  mondta  nekem:  „A  Monád  egyfajta  monarchia,  és  semmivel  sem  több.  Ő  az  aki  létezik,  és  mint  Isten  és  mindeneknek  Atyja,  a  láthatatlan  Egy,  aki  mindenek  felett  áll,  aki  létezik,  aki  romolhatatlanként  a  tiszta  fényben  van,  abban,  melyet  egyetlen  szem  sem  láthat.
 „Ő  a  láthatatlan  Lélek,  akire  nem  helyes  úgy  gondolni,  mintha  Isten  lenne,  vagy  valami  hasonló.  Mivelhogy  ő  több  annál,  mint  egy  isten,  mivel  senki  nem  áll  felette,  semmilyen  úr  nem  felettese.  Nem  úgy  létezik,  mint  valaki  alárendeltje,  merthogy  minden  őbenne  létezik.  Mert  ő  az,  aki  önmagát  létrehozta.  Ő  örök,  mivel  nincs  szüksége  semmire  sem.  Teljes  mértékben  tökéletes.  Semmiben  sem  szenved  hiány,  ami  szükséges  lenne  teljessé  válásához.  Ő  sokkal  több  ennél,  tökéletes  a  fényben.  Ő  határtalan,  mivel  nincs  más,  senki  sem  jár  előtte,  hogy  határokat  szabjon  számára.  Ő  kutathatatlan,  mivel  senki  sem  jár  előtte,  hogy  megvizsgálhatná.  Ő  mérhetetlen,  mivel  senki  sem  jár  előtte,  hogy  megmérhetné.  Ő  láthatatlan,  mivel  senki  sem  látta  őt.  Ő  örök,  mivel  örökké  létezik.  Ő  kimondhatatlan,  mivel  senki  sem  volt  aki  képes  lett  volna  neki,  róla  beszélni.  Ő  megnevezhetetlen,  mivel  senki  sem  jár  előtte,  aki  nevet  adna  neki.
 „Ő  a  megmérhetetlen  fény,  mely  tiszta,  szent  (és)  makulátlan.  Ő  a  kimondhatatlan,  tökéletes  a  megvesztegethetetlenségben.  (Ő)  nincs  a  tökéletesség  állapotában,  sem  az  áldás  nélküliben,  sem  az  isteniben,  ám  ő  messze  a  legnagyobb.  Neki  nincs  sem  testi  felépítése,  sem  testetlen.  Nem  nagy  és  nem  kicsi.  Nincs  értelme  azt  mondani:  ’mekkora?’  vagy  hogy  ’milyen?”,  merthogy  senki  sem  ismerheti  őt.  Ő  nem  valaki  a  (többi)  létező  között,  ő  messze  a  legnagyobb.  Ő  nem  csak  (egyszerűen)  a  legnagyobb,  hanem  létezése  nem  része  sem  a  korszakoknak,  sem  az  időnek.  Mivel  ő,  aki  részese  egy  korszaknak  már  korábban  létrejött.  Időt  nem  juttattak  számára,  mivel  semmit  sem  kapott  senkitől,  ezért  az  csak  kölcsön  kapható.  Mivel  aki  másokat  megelőz  nem  szenved  hiányt,  azért   megkaphatja  tőle.  Inkább,  ez  utóbbi  az,  ami  az  ő  fényénél  inkább  elvárhatónak  tűnik.”
  „A  tökéletesség  szempontjából  fenséges.  Ő  tiszta,  mérhetetlen  tudat.  Ő  egy  korszakadó  korszak.  Ő  életadó  élet.  Ő  áldásadó  áldott.  Tudásadó  tudós.  Jóságot  adó  jóság.  Ő  irgalmas  és  megváltás-adó  irgalom.  Ő  malasztadó  malaszt,  de  nem  mert  birtokolja,  hanem  mert  ő  adja  a  mérhetetlen  felfoghatatlan  fényt.”
 Hogyan  is  beszélhetnék  neked  őróla?  Az  ő  isteni  személyisége  elpusztíthatatlan,  nyugalomban  van  és  a  csendben  létezik,  nyugalomban  van  (és)  mindenek  fölött  áll.  Mivel  ő  valamennyi  istenség  feje,  és  ő  az,  aki  erőt  és  jóságot  ad  nekik.  Mivel  nem  ismerjük  a  kimondhatatlan  dolgokat,  és  nem  értjük  mi  a  megmérhetetlenség,  kivéve  őt,  aki  tőle  származik,  nevezetesen  az  Atyától.  Mivel  ő  az  egyedüli,  aki  mindezt  elmondta  nekünk.  Mivel  ő  az,  aki  az  őt  körülvevő  fényben  tekint  önmagára,  nevezetesen,  az  élet  vizének  forrása.  És  ő  az,  aki  minden  istenségnek  ad  és  mindenféle  módon,  (.s)  ki  felnéz  az  ő  képére,  melyet  a  Szellem  forrásában  lát.  Ő  az,  aki  csodálattal  adódik  az  ő  vízfényének,  mely  az  őt  övező  tiszta  vízfény  forrásában  található.”
 „És  az  ő  gondolata  cselekvést  eredményezett  és  ő  (nőnemű)  létrejött,  nevezetesen  ő  (nőnemű),  aki  ő  (hímnemű)  előtte  jelent  meg  a  fény  ragyogásában.  Ez  volt  az  első  hatalmasság  mely  mindannyiuk  előtt  létezett  (és)  az  ő  gondolata  által  jött  létre.  Ő  (nőnemű)  mindenek  előgondolata  –  az  ő  (nőnemű)  fénye  ugyanúgy  ragyog  mint  az  övé  –  a  tökéletesen  hatalmas  láthatatlan  képe,  a  szűzi  Szellem,  aki  tökéletes.  Az  első  energia,  Barbelo  dicsfénye,  a  korszakok  tökéletes  dicsfénye,  a  kinyilatkoztatás  dicsfénye,  ő  (nőnemű)  dicsőítette  meg  a  szűzi  Szellemet  és  ő  volt  az,  aki  imádta  őt,  mert  köszönetet  mondott  neki  azért,  hogy  létrejöhetett.  Ez  az  első  gondolat,  az  ő  (hímnemű)  képe;  ő  (nőnemű)  vált  mindenek  méhévé,  mivel  ő  (nőnemű)  az,  aki  mindenek  felett  áll,  az  Anya-Atya,  az  első  férfi,  a  szent  Szellem,  a  háromszorosan  férfi,  a  háromszorosan   hatalmas,  a  háromszorosan  megnevezett  androgín,  és  az  örök  istenség  a  láthatatlanok  között,  és  az  első  aki  létrejött.”
 „<Ő>  (nőnemű)  megkérte  a  láthatatlan,  szűzi  Szellemet  –  aki  Barbelo  -,  hogy  adjon  számára  előtudást.  És  a  Szellem  beleegyezett.  És  amikor  beleegyezett,  az  előtudás  létrejött,  és  az  előgondolat  támogatta,  a  szűzi  Szellem  láthatatlan  gondolatból  származott.  Dicsőítette  őt  (hímnemű)  és  az  ő  tökéletes  hatalmasságát,  Barbelot,  mert  őmiatta  (nőnemű)  létezett  és  jött  létre  korábban.”
 „És  ő  (nőnemű)  újra  kért,  az  elpusztíthatatlanság  adományát,  és  ő  (hímnemű)  beleegyezett.  Amikor  beleegyezett,  létrejött  az  elpusztíthatatlanság,  a  gondolat  és  az  előtudás  támogatta.  Dicsőítette  a  láthatatlan  Egyet  és  Barbelot,  az  egyet,  aki  miatt  létrejöttek.”
 „És  Barbelo  az  örök  élet  adományát  kérte.  És  a  láthatatlan  Szellem  beleegyezett.  És  amikor  beleegyezett,  az  örök  élet  létrejött,  és  ők  együtt  dicsőítették  a  láthatatlan  Szellemet  és  Barbelot,  az  egyet,  aki  miatt  létrejöttek.”
 „És  ő  (nőnemű)  kérte  az  igazság  adományát.  És  a  láthatatlan  Szellem  beleegyezett.  És  amikor  beleegyezett,  az  igazság  létrejött.  És  ők  együtt  dicsőítették  a  láthatatlan,  csodálatos  Szellemet  és  az  ő  Barbelóját,  az  egyet,  aki  miatt  létrejöttek.
 „Ez  a  korszakok  Atyjának  ötöse,  aki  az  első  ember,  a  láthatatlan  Szellem  képe;  ez  az  előgondolat,  mely  Barbelo,  és  a  gondolat  és  az  előtudás;  és  a  megsemmisíthetetlenség,  és  az  örök  élet  és  az  igazság.  Ez  az  istenek  androgin  ötöse,  mely  az  istenségek  tizede,  mely  az  Atya.”
 „És  ő  (hímnemű)  ránézett  Barbelora,  a  tiszta  fénnyel,  mely  körülvette  a  láthatatlan  Szellemet,  és  az  ő  csillogásával,  és  ő  (nőnemű)  megfogant  tőle.  Ő  (hímnemű)  csillogó  fényt  nemzett,  egy  áldottsághoz  hasonlító  fénnyel.  Ez  azonban  nem  volt  egyenlő  az  ő  (hímnemű)  nagyszerűségével.  Ez  csak  egy  egyetlen-nemzett  gyermeke  volt  az  Anya-Atyának,  mely  létrejött;  ez  volt  az  egyetlen  leszármazott,  az  egyetlen  nemzettje  az  Atyának,  aki  a  tiszta  fény.”
 „És  a  láthatatlan,  szűzies  Szellem  megörvendezett  a  megszületett  fény  kapcsán,  mely  létrejött  először  az  előgondolat  első  hatalmassága  által,  mely  Barbelo.  És  ő  felszentelte  a  nemzettet  az  ő  jóságával  mindaddig  amíg  tökéletes  nem  lett,  nem  hagyván  figyelmen  kívül  semmiféle  jóságot,  merthogy  ő  a  láthatatlan  Szellem  jóságával  együtt  örvendezett.  És  ő  (a  nemzett)  csatlakozott  hozzá,  amint  kitöltötte  rá.  És  hirtelen,  amikor  a  nemzett  mindezt  megkapta  a  Szellemtől,  dicsőíteni  kezdte  a  szent  Szellemet  és  a  tökéletes  előgondolatot,  akiknek  köszönhetően  létrejött.”
 „És  a  nemzett  megkérte  őt,  kaphasson  egy  munkatársat,  mely  a  tudat,  és  ő  (hímnemű)  boldogan  teljesítette.  És  amikor  a  láthatatlan  Szellem  beleegyezett,  a  tudat  létrejött,  és  csatlakozott  Krisztushoz,  dicsőítvén  őt  és  Barbelot.  És  mindezek  a  dolgok  csendben  jöttek  létre.”  
 „És  a  tudat  cselekedni  szeretett  volna  a  láthatatlan  Szellem  szava  által.  És  a  szándéka  tetté  vált  és  a  tudattal  együtt  jelent  meg;  és  a  fény  dicsőítette.  És  a  szót  szándék  követte.  Mert  a  szó  miatt,  Krisztus  az  isteni  Önteremtő  hozott  létre  mindent.  És  az  örök  élet  <s>  az  ő  szándéka  és  a  tudat  és  az  előtudat  csatlakozott  és  dicsőítette  a  láthatatlan  Szellemet  és  Barbelot,  akik  miatt  létrejöttek.”
 „És  a  szent  Szellem  kiteljesítette  az  isteni  Önteremtőt,  a  fiát,  együtt  Barbeloval,  hogy  csatlakozhasson  a  hatalmashoz  és  láthatatlanhoz,  a  szűzi  Szellemhez  mint  az  isteni  Önteremtő,  a  Krisztus,  akit  megajándékozott  erős  hanggal.  Az  előgondolat  révén  jött  létre.  És  a  láthatatlan,  szűzi  Szellem  mindenek  fölé  helyezte  az  igazság  isteni  Önteremtőjét.  És  ő  alávetett  neki  minden  hatalmat,  és  az  igazságot,  mely  benne  volt,  hogy  tudhasson  Mindent,  mely  dolgokat  néven  neveznek,  melyeket  minden  névnél  magasabb  névvel  illettek.  Ezeket  a  neveket  azok  kapcsán  említik,  akik  érdemesek  rá.”
 „A  fényből,  mely  a  Krisztus,  és  az  elpusztíthatatlanság,  a  Szellem  adománya  által,  a  négy  fény  (megjelent)  az  isteni  Társteremtőktől.  Elvárta,  hogy  esetleg  csatlakoznak  hozzá.  És  a  három  kívánság  lesz,  gondolta,  és  élet.  És  a  négy  hatalmasság  a  következő:  a  megértés,  a  kegyesség,  az  érzékelés  és  az  óvatosság.   És  a  kegyesség  a  fény-eónhoz,  Armozelhez  tartozott,  aki  az  első  angyal.  És  volt  három  további  eón,  a  kegyesség,  az  igazság  és  az  alak.  És  a  második  fény,  Oriel,  akit  a  második  eón  fölé  helyeztek.  És  volt  három  további  eón  vele:  az  eszme,  az  érzékelés  és  az  emlékezet.  És  a  harmadik  fény,  Daveithai,  aki  a  harmadik  eón  fölé  helyeztek.  És  volt  három  további  eón  volt  vele:  a  megértés,  a  szerelem  és  az  elképzelés.  És  a  negyedik  eónt  a  negyedik  fény  Eleleth  fölé  helyezték.  És  volt  további  három  eón  vele:  a  tökéletesség,  a  béke  és  a  bölcsesség.  Ők  a  négy  fény,  melyek  társultak  az  isteni  Társteremtőkhöz,  (és)  ők  a  tizenkét  eón,  melyek  csatlakoztak  a  hatalmashoz,  a  Társteremtőkhöz,  a  Krisztushoz,  a  kívánság  által,  és  láthatatlan  Szellem  adománya  révén.  És  a  tizenkét  eón  a  Társteremtők  fiához  tartozott.  És  mindezen  dolgokat  a  szent  Szellem  kívánsága  hozta  létre  a  Társteremtők  révén.
 „És  a  tökéletes  tudás  előgondolatától,  a  láthatatlan  Szellem  kívánságának  megnyilatkozása  által  és  a  Társteremtők  kívánsága  által  a  tökéletes  Férfi  (megjelent),  az  első  kinyilatkoztatás,  és  az  igazság.  Ő  volt  az,  akit  a  szűzies  Szellem  „Pigera-Adamas”-nak  nevezett,  és  az  első  eón  fölé  helyezte  őt,  a  hatalmassal,  a  Társteremtőkkel,  és  Krisztussal,  együtt,  az  első  fény,  Armozel  által,  és  vele  voltak  az  ő  hatalmasságai  is.  És  a  láthatatlan  Egy  adott  neki  szellemiséget,  legyőzhetetlen  erőt.  És  ő  beszélt  és  dicsőítette  és  magasztalta  a  láthatatlan  Szellemet,  mondván,  ’Minden  miattad  jött  létre  és  minden  hozzád  tér  vissza.  Magasztallak  és  dicsőítelek  téged  és  a  Társteremtőket  és  az  eónokat,  és  a  hármasságot:  az  Atyát,  az  Anyát  és  a  Fiút,  a  tökéletes  hatalmasságot.’”
 „És  elhelyezte  fiát,  Seth-et  a  második  eón  fölé  a  második  fény,  Oriel  jelenlétében.  És  a  harmadik  eón,  Seth  magja,  a  harmadik  fény,  Daveithai  fölé  helyeztetett.  És  a  szentek  lelkei  (oda)  helyeztettek.  És  a  negyedik  eónban  azon  lelkek  helyeztettek  el,  akik  nem  ismerték  a  Pleromát  és  akik  nem  voltak  általában  bűnbánóak,  ám  akik  egy  darabig  állhatatosak  voltak  és  aztán  bűnbánóak;  a  negyedik  fény  Eleleth  által.  Ezek  azok  a  teremtmények,  akik  dicsőítették  a  láthatatlan  Szellemet.”
 „És  Epinoia  Bölcsessége,  révén  eón,  önmaga  által  megfogant  egy  gondolatot,  és  a  láthatatlan  Szellem  és  az  előtudat  megértését.  Szerette  volna  létrehozni  önmaga  hasonmását  a  Szellem  hozzájárulása  nélkül  –  aki  nem  hagyta  helyben  –  és  hitvese  nélkül,  és  annak  tekintetbe  vétele  nélkül.  És  habár  a  férfiasság  személye  nem  hagyta  jóvá,  és  ő  nem  kapta  meg  az  ő  (nőnemmű)  beleegyezését,  és  a  Szellem  hozzájárulása  nélkül  gondolkodott,  és  az  ő  beleegyezésének  ismerete  nélkül,  (mégis)  létrejött.  És  mert  a  legyőzhetetlen  erő  őbenne  volt,  a  gondolata  nem  maradt  tétlen,  és  valami  létrejött  általa,  mely  tökéletlen  volt  és  különbözött  az  ő  megjelenésétől,  mert  ő  alkotta  őt,  az  ő  (Szellem)  beleegyezése  nélkül.  És  nem  volt  hasonlatos  az  ő  anyjának  megjelenéséhez,  mivel  másfajta  volt.”
 „És  amikor  látta,  (az  eredményét)  az  ő  vágyának,  az  megváltozott  egy  oroszlán-arcú  kígyóvá.  És  a  szemei  szikrákat  szórtak,  mint  a  villámlás.  Ő  elűzte  magától,  kívülre  arról  a  helyről,  melyet  senki  sem  láthat  a  halhatatlanok  közül,  mivel  tudatlanság  révén  alkotta  meg.  És  világító  felhővel  vette  körül,  és  egy  trónt  helyezett  a  felhő  közepébe,  hogy  senki  se  láthassa,  kivéve  a  szent  Szellemet,  akit  az  élet  anyjának  neveznek.  És  ő  (nőnemű)  kimondta  az  ő  (hímnemű)  nevét,  Jaltabaoth.
 „Az  első  arkón  volt  az,  aki  hatalmasságot  vett  el  anyjától.  És  eltávolította  önmagát  őtőle  és  eltávozott  azokról  a  helyről,  melyen  megszületett.  Megerősödött  és  további  eónokat  teremtett  önmaga  számára  fénylő  tűz  lángjával,  mely  (még)  most  is  létezik.  És  csatlakozott  az  arroganciájához,  mely  benne  volt  és  önmagának  jogosultságokat  adott.  Az  első  neve  Athoth,  akit  a  generációk  az  aratómunkásnak  hívnak.  A  második  neve  Harmas,  aki  a  irigység  szeme.  A  harmadik  neve  Kalila-Oumbri.  A  negyedik  Yabel.  Az  ötödik  Adonaiou,  akit  Sabaothnak  neveznek.  A  hatodik  Cain,  aki  az  emberek  generációi  a  Napnak  hívnak.  A  hetedik  Ábel.  A  nyolcadik  Abrisene.  A  kilencedik  Yobel.  A  tizedik  Armoupieel.  A  tizenegyedik  Meicer-Adonein.  A  tizenkettedik  Belias,  ő  az,  aki  Hades  mélysége  felett  áll.  És  hét  királyt  helyezett  –  mindegyik  hasonlít  a  menny  boltozataihoz,  és  ötöt  a  mélységek  mélysége  fölé,  hogy  uralkodjanak.  És  ő  megosztotta  a  tüzét  velük,  azonban  nem  szórta  rájuk  fényét,  melyet  az  anyjától  vett  el,  mivel  nem  törődött  a  sötétséggel.”
 „És  amikor  a  fény  összekeveredett  a  sötétséggel,  a  sötétség  fényleni  kezdett.  És  amikor  a  sötétség  összekeveredett  a  fénnyel,  elhomályosította  a  fényt,  mert  sem  nem  fény  volt,  sem  sötétség,  hanem  homály  keletkezett.”
 „Nos  az  arkón,  aki  gyenge  volt,  három  nevet  viselt.  Az  első  neve  Yaltabaoth  volt,  a  második  Saklas  és  a  harmadik  Samael.  És  ő  boldogtalan  volt  az  arroganciájában,  mely  benne  lakozott.  ’Én  vagyok  Isten  és  nincs  más  Isten  mellettem,’  mert  őt  nem  érdekli  az  ereje,  és  a  hely,  ahonnan  származik.”
 „És  az  arkónok  megteremtettek  hét  hatalmasságot  önmaguk  számára,  és  a  hatalmasságok  teremtettek  maguknak  hat  angyalt,  egészen  addig,  míg  el  nem  érte  a  számuk  a  365-öt.  És  ezek  a  teremtmények  a  következő  nevet  viselték:  az  első  Athoth,  neki  álmos  arca  volt;  a  második  Eloaiou,  neki  szamárarca  volt;  a  harmadik  Astaphaios,  neki  hiéna  arca  volt;  a  negyedik  Yao,  neki  kígyó  arca  volt  hét  fejjel;  az  ötödik  Sabbaot,  neki  sárkány  feje  volt;  a  hatodik  Adonin,  neki  majom  arca  volt;  a  hetedik  Sabbede,  neki  ragyogó  tűz  arca  volt.  íme  a  hetek  hetessége.”
 „Azonban  Yaltabaothnak  több  arca  volt,  több,  mint  mindannyiuknak,  így  képes  volt  mindegyikük  elé  egy  arcot  tenni,  a  vágyaiknak  megfelelőt,  amikor  a  szeráfok  között  volt.  Megosztotta  velük  tüzét,  azért  az  urukká  vált.  A  dicsőség  hatalma  miatt  birtokolta  anyja  fényét,  ezért  Istennek  hívta  magát.  És  nem  engedelmeskedett  annak  a  helynek,  ahonnan  származott.  És  egyesítette  a  hét  hatalmasságot  gondolatában  az  elöljárókkal,  az  elöljárókkal,  akik  vele  voltak.  És  amikor  megszólalt,  mindez  megtörtént.  És  minden  egyes  hatalmast  megnevezett,  a  legmagasabban  állóval  kezdve:  az  első  a  jóság  az  első  elöljáróval,  Athoth;  a  második  az  előtudás  a  másodikkal,  Eloaio;  a  harmadik  istenség  a  harmadikkal,  Astraphaio;  a  negyedik  az  uraság  a  negyedikkel,  Yao;  az  ötödik  a  királyság  az  ötödikkel,  Sabaoth;  a  hatodik  az  irígység  a  hatodikkal,  Adonein;  a  hetedik  a  megértés  a  hetedikkel,  Sabbateon.  És  ők  birtokoltak  egy-egy  égboltozatot  a  nekik  megfelelő  eón-mennyből.  Nevet  kaptak  azzal  a  dicsősséggel  összhangban,  mely  az  adott  mennyhez  tartozott,  a  pusztító  erők  révén.  És  az  Alkotó  által  adott  nevek  hatalmat  jelentettek.  Ám  a  nevek,  melyeket  a  dicsőség  révén  kaptak,  mely  az   adott  menyhez  tartozott,  pusztítást  és  erőtlenséget  jelentett  számukra.  Így  hát  két  nevük  volt.
 „És  megteremtvén  […]  mindent,  megszervezte  az  első  eónok  modelljével  összhangban  melyek   létrejöttek,  így  meg  tudta  alkotni  őket,  hasonlatosan  az  elpusztíthatatlanokhoz.  Nem  azért,  mert  meglátta  az  elpusztíthatatlanokat,  hanem  az  ő  hatalmassága  miatt,  melyet  az  anyjától  vett,  és  ami  létrehozta  őbenne  a  kozmoszhoz  való  hasonlatosságot.  És  mikor  látta  az  őt  körülvevő  teremtményeket,  és  a  körülötte  lévő  angyalok  seregét,  melyek  általa  jöttek  létre,  így  szólt  hozzájuk:  ’Én  vagyok  a  féltékeny  Isten,  és  nincs  más  Isten  mellettem.’  Ám  ezt  bejelentve,  jelezte  az  angyalok  felé,  akik  jelen  voltak,  hogy  létezik  másik  Isten  is.  Ha  nincs  másik,  akkor  kire  féltékeny?”
 „Azután  az  anya  ide-oda  mozogni  kezdett.  Tudatosodott  benne  hiányossága  amikor  fénye  halványulni  kezdett.  És  ő  elsötétedett,  mert  hitvese  nem  értett  vele  egyet.”
 És  én  ezt  mondtam:  „Uram,  mit  jelent  az,  hogy  ide-oda  mozgott?”  Ám  ő  elmosolyodott  és  azt  mondta:  „nem  gondolod,  hogy  ez  az,  amiről  Mózes  szólt,  miszerint  „a  vizek  felett’.  Nem,  de  amikor  látta  a  gonoszságot,  mely  megtörtént,  és  a  fia  által  elkövetett  rablást,  igen  bánatos  lett.  És  a  tudatlanság  sötétségébe  burkolózott,  hogy  felejtsen  és  szégyenkezni  kezdett.  És  nem  volt  bátorsága  visszatérni,  de  mozgolódott.  És  a  mozgása  ide-oda  zajlott.”
 „És  az  arrogáns  hatalmasságot  vett  el  az  anyjától.  Mivel  nemtörődöm  volt,  úgy  gondolta,  nincs  más  létező,  kivéve  egyedül  az  anyját.  És  amikor  látta  az  angyalok  sokaságát,  melyeket  ő  teremtett,  saját  magát  fölébük  helyezte.”
 „És  amikor  az  anya  felismerte,  hogy  a  sötétség  ruhája  nem  teljesen  burkolja  be,  rájött,  a  hitvese  nem  ért  vele  egyet.  Bűnbánó  sírás  tört  ki  rajta.  És  a  teljes  isteni  hatalmasság  (pleroma)  meghallotta  bűnbánó  imáját,  és  dicsérték  őt  a  láthatatlan,  szűzi  Szellem  nevében.  És  beleegyezett;  és  amikor  a  láthatatlan  Szellem  beleegyezett,  a  szent  Szellem  eltöltötte  őt  teljes  isteni  hatalmasságukkal  (pleroma).   Mivel  nem  a  hitvese  volt,  aki  eljött  hozzá,  hanem  (a  hitves)  az  isteni  hatalmasságok  révén  jött  el  hozzá,  azért  hogy  helyreigazítsa  az  (anya)  tökéletlenségét.  És  (az  anya)  felemeltetett,  nem  a  saját  eónhoz,  hanem  a  fia  fölé,  így  a  kilencedikben  volt,  amíg  nem  javította  ki  (az  anya  a)  tökéletlenségét.”  
 „És  egy  hang  hallatszott  az  emelkedett  eón-mennyből:  ’Az  Ember  létezik  és  az  Ember  fia.’  És  a  fő  arkón,  Yaltabaoth,  hallotta  (ezt)  és  úgy  gondolta,  a  hang  az  anyjától  jön.  És  nem  tudta,  honnan  jön.  És  tanította  őket,  a  szent  és  tökéletes  Anya-Atyát;  az  egész  előismeretet,  a  láthatatlan  egy  képét,  aki  mindenek  Atyja  (és)  aki  által  jött  létre  minden,  az  első  Ember.  Ezért  nyilvánította  ki  önmagát  emberi  formában.”
 „És  a  fő  arkón  összes  eónja  megremegett,  és  a  végtelen  mélység  alapjai  rázkódtak.  És  a  vizek,  melyek  az  anyag  felett  álltak,  az  alsó  részt  megvilágította  az  ő  képének  megjelenése,  mely  kinyilatkoztatott.  És  amikor  az  elöljárók  és  a  fő  arkón  szétnézett,  látták,  hogy  az  egész  alsó  rész  meg  van  világítva.  És  a  fényen  át  látták  a  képet  a  vízben.”
 „És  így  szólt  a  vele  együtt  lévő  elöljárókhoz:  ’Gyertek,  alkossunk  embert  az  Isten  képére  és  a  mi  hasonlatosságunkra,  hogy  az  ő  képe  adjon  fényt  számunkra.’  És  megalkották  megfelelő  hatalmuk  révén,  összhangban  azokkal  a  tulajdonságokkal  melyek  megadattak.  És  mindegyik  elöljáró  kialakított  egy  tulajdonságot  a  képnek  megfelelően,  melyet  annak  természetes  (formájában)  látott.  Megalkotta  a  teremtményt  az  elsőhöz,  a  tökéletes  Férfihoz   való  hasonlatosságnak  megfelelve.  És  azt  mondták:  ’Hívjuk  Ádámnak,  mert  hogy  neve  legyen  a  hatalmasság  fénye  számunkra.’”
 „És  a  hatalmasságok  elkezdték:  az  első,  a  jóság  megalkotta  a  csont-lelket;  és  a  második,  az  előismeret,  megalkotta  az  ín-lelket;  a  harmadik,  az  istenség,  megalkotta  a  hús-lelket;  és  a  negyedik,  az  uraság,  megalkotta  a  velő-lelket;  az  ötödik,  a  királyság,  megalkotta  a  vér-lelket;  a  hatodik,  az  irigység,  megalkotta  a  bőr-lelket;  a  hetedik,  a  megértés,  megalkotta  a  haj-lelket.  És  az  angyalok  sokasága  csatlakozott  hozzájuk  és  ők  megkapták  az  erejét  a  természet  hét  szubsztanciájának  azért,  hogy  megalkossák  a  végtagok  alkotóit  és  a  hátsórész  alkotóit  és  hogy  megfelelően  dolgozzanak  össze  minden  egyes  részt.”
 „Az  első  elkezdte  megalkotni  a  fejet.  Eteraphaope-Abron  megalkotta  a  fejét;  Meniggesstroeth  megalkotta  az  agyat;  Asterechme  (megalkotta)  a  jobb  szemet;  Thaspomocha,  a  bal  szemet;  Yeronumos,  a  jobb  fület;  Bissoum,  a  bal  fület;  Akioreim,  az  orrot;  Banen-Ephroum,  az  ajkakat;  Armen,  a  fogakat;  Ibikan,  a  zápfogat;  Basiliademe,  a  mandulákat;  Achcha,  a  nyelvcsapot;  Adaban;  a  nyakat;  Chaaman,  a  hátgerincet;  Dearcho,  a  torkot;  Tebar,  a  jobb  vállat;  […]  a  bal  vállat;  Mniarcon;  a  jobb  könyököt;  […]  a  bal  könyököt;  Abitrion,  a  jobb  hónaljat;  Evanthen,  a  bal  hónaljat;  Kris,  a  jobb  kezet;  Beluai,  a  bal  kezet;  Treneu,  az  ujjakat  a  jobb  kézen;  Balbel;  az  ujjakat  a  bal  kézen;  Kriman,  a  körmöket  a  kezeken;  Astrops,  a  jobb  mellkast;  Barroph,  a  bal  mellkast;  Baoum,  a  jobb  váll  izületeit;  Ararim,  a  bal  váll  izületeit;  Areche,  a  hasat;  Phthave,  a  köldököt;  Senaphin,  a  gyomrot;  Arachethopi,  a  jobb  bordázatot;  Zabedo,  a  bal  bordázatot;  Barias,  a  jpbb  derekat;  Phnouth,  a  bal  derekat;  Abenlenarchei,  a  velőt;  Chnoumeninorin,  a  csontokat;  Gesole.  A  hasat;  Agromauna,  a  szivet;  Bano,  a  tüdőket,  Sostrapal,  a  májat;  Anesimalar,  a  lépet;  Thopithro,  a  beleket;  Biblo,  a  veséket;  Roeror,  az  izomzatot;  Taphreo,  a  gerincet;  Ipouspoboba,  a  vénákat;  Bineborin,  az  artériákat;  Atoimenpsephe,  minden  lélegzetet,  mely  eljut  a  végtagokba;  Entholleia,  az  összes  húst;  Bedouk,  a  jobb  fart  (?);  Arabeei,  a  bal  péniszt;  Eilo,  a  heréket;  Sorna,  a  nemi  szerveket;  Gorma-Kaiochlabar,  a  jobb  combot;  Nebrith,  a  bal  combot;  Pserem,  a  jobb  láb  veséit,  és  a  bal  vesét;  Ormaoth,  a  jobb  lábat;  Emenun,  a  bal  lábat;  Knyx,  a  jobb  sípcsontot;  Tupelon,  a  bal  sípcsontot;  Achiel,  a  jobb  térdet;  Phene,  a  bal  térdet;  Phiouthrom,  a  jobb  lábat;  Boabel,  a  lábujjakat;  Trachoun  a  bal  lábat;  Phikna,  a  lábujjait;  Miamai,  a  lábak  körmeit;  Labernioum  -.
 “És  akiket  mindezek  fölé  helyeztek,  a  következők  voltak:  Zathoth,  Armar,  Kalila,  Jabel,  (Sabaoth,  Cain,  Abel).  És  azokat,  akik  különösen  a  végtagoknál  voltak  aktívak,  a  fejnél  Diolimodraza,  a  nyaknál  Yammeax,  a  jobb  vállnál  Yakouib,  a  bal  vállnál  Verton,  a  jobb  kéznél  Oudidi,  a  bal  kéznél  Arbao,  a  jobb  kéz  ujjainál  Lampno,  a  bal  kéz  ujjainál  Leekaphar,  a  jobb  mellnél  Barbar,  a  bal  mellnél  Imae,  a  mellkasnál  Pisandriaptes,  a  jobb  váll  izületeinél  Koade,  a  bal  váll  izületeinél  Odeor,  a  jobb  bordáknál  Asphixix,  a  bal  bordáknál  Synogchouta,   hasnál  Arouph,  a  méhnél  Sabalo,  a  jobb  combnál  Charcharb,  a  bal  combnál  Chthaon,  valamennyi  nemi  szervnél  Bathinoth,  a  jobb  lábnál  Choux,  a  bal  lábnál  Charcha,  a  jobb  sípcsontnál  Aroer,  a  bal  sípcsontnál  Toechtha,  a  jobb  térdnél  Aol,  a  bal  térdnél  CHaraner,  a  jobb  lábnál  Bastan,  a  lábujjainál  Archentechtha,  a  bal  lábnál  Marephnounth,  a  lábujjainál  Abrana.
 „Közülük  hétnek  mindezen  dolgok  felett  hatalma  volt,  ezek:  Ouriel,  Asmenedas,  Saphasatoel,  Aarmouriam,  Richram,  Amiorps.  És  az  aki  felelősséggel  tartoznak  az  észlelésekért  iránt:  Archendekta;  és  aki  felelős  az  érzékelésért  Deitharbathas;  és  az  aki  felelős  a  képzeletért  Oummaa;  és  aki  felelős  az  elrendezésért  Aachiaram;  és  aki  a  teljes  ihletért  felelős  Riaramnacho.”
 „És  a  démonok  eredete  melyek  az  egész  testben  vannak,  négy  dolog  által  meghatározottak:  meleg,  hideg,  nedvesség  és  szárazság.  És  mindannyiuk  anyja  az  anyag.  És  ő,  aki  a  meleg  felett  uralkodik  Pholoxopha;  és  ő,  aki  uralkodik  a  hideg  felett  Oroorrothos;  és  ő  aki  a  szárazság  felett  Erimacho;  és  ő  aki  uralkodik  a  nedvesség  felett  Athuro.  És  az  anyja  mindezeknek,  Onorthochrasaei,  középen  áll,  mivel  ő  mérhetetlen,  és  ő  elkeveredik  valamennyivel.  És  ő  igazi  anyag,  mert  fenntartja  őket.”
 A  négy  fő  démon  a  következő:  Ephememphi,  akié  az  elégedettség,  Yoko,  akié  a  vágy,  Nenentophomi,  akié  a  nyomorúság,  Blaomen,  akié  a  félelem.   És  az  anyja  mindannyiuknak  Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe.  És  a  négy  démon  szenvedélye  létrejött.  És  a  nyomorúságból  irigység,  féltékenység,  gyötrelem,  baj,  fájdalom,  érzéketlenség,  aggály,  gyász,  stb.  és  az  elégedettségből  bűn  emelkedett,  és  üres  büszkeség,  és  hasonló  dolgok.  És  a  vágyból  düh,  harag,  és  keserűség,  és  keserű  szenvedély,  és  kielégületlenség,  és  hasonló  dolgok.  És  a  félelemből  a  rettegés,  hízelgés,  gyötrődés,  és  szégyen.  Mindezek  a  dolgok  hasznos  dolgok  és  ördögi  dolgok  is  egyúttal.  Azonban  az  igazi  belső  (karakter)  Anaro,  aki  a  fő  anyagi  lélek,  mivel  hozzá  tartozik  a  hét  érzékelés,  Ouch-Epi-Ptoe.”
 „Ez  az  angyalok  száma:  mindösszesen  365.  mindannyian  ezen  dolgoztak,  amíg  végtagról  végtagra,  a  természetes  és  az  anyagi  test  el  nem  készült  általuk.  Most  mások  felelőssége  került  előtérbe,  a  további  érzelmeké,  akiket  most  nem  említek  neked.  Ha  azonban  meg  akarod  ismerni  őket,  le  vannak  írva  Zoroaszter  könyvében.  És  az  összes  angyal  és  démon  addig  dolgozott,  míg  nem  alkották  a  természetes  testet.  És  művük  teljesen  tétlen  és  mozdulatlan  volt  hosszú  időn  át.”
 „És  amikor  az  anya  vissza  akarta  kapni  a  hatalmasságot,  melyet  odaadott  a  fő  arkónnak,  a  mindenek  Anya-Atyjához  fordult  kérelemmel,  ki  a  legkegyelmesebb.  Ő  elküldte,  szent  rendelet  által,  az  öt  fényt  le  az  angyalok  és  a  fő  arkón  tartózkodási  helyére.  Azt  javasolták  neki,  hogy  szükségük  lenne  az  anya  hatalmára.  És  azt  mondták  Yaltabaothnak:  ’Fújj  az  arcába  a  lelkedből,  és  a  teste  fel  fog  emelkedni.’  És  ő  az  arcába  fújta  a  szellemet,  mely  az  anyja  hatalmából  származott;  de  ő  nem  tudta  ezt,  mert  nem  volt  tudatában  a  létezésének.  És  az  anyja  hatalma  kiáradt  Yaltabaothból  a  természetes  testbe,  melynek  képét  az  egyetlen  után  mintázták  meg,  aki  a  kezdetektől  fogva  létezik.  A  test  megmozdult  és  felegyenesedett,  és  fénylett.”
 „És  ebben  a  pillanatban  a  többi  hatalmasság  irigyé  vált,  mert  az  ember  létrejött,  az  angyalok  és  az  arkónok   közreműködése  által,  és  neki  adták  hatalmukat  az  embernek,  és  az  ő  intelligenciája  nagyobb  volt  azokénál,  akik  megalkották  őt,  és  nagyobb,  mint  a  fő  arkóné.  És  amikor  észrevették,  hogy  fénylik,  és  hogy  jobban  képes  gondolkodni,  mint  ők,  és  hogy  mentes  a  bűntől,  megragadták  őt,  és  kivetették  az  összes  anyagi  lét  legalacsonyabb  szintjére.”
 „Azonban  az  Áldott,  az  Anya-Atya,  a  jótékony  és  irgalmas  Egy,  az  anya  kegyelmét  gyakorolta,  mely  a  fő  arkón  által  nyilvánult  meg,  mivel  (az  arkónok)  képesek  erőt  gyűjteni  a  természetes  és  a  látható  testből.  És  elküldte,  jótékony  szelleme  által,  hatalmas  irgalmasságát,  egy  segítőt  Ádámhoz,  a  fénylő  Epinoiat,  mely  belőle  származott,  és  aki  az  Élet  nevet  viselte.  És  ő  segített  az  egész  teremtménynek,  együtt  gürcölve  vele,  és  helyreállítva  teljeségét,  és  tanítva  őt  a  magjának  leszármazásáról  (és)  tanítva  őt  származása  felől,  (mi)  módon  került  le.  És  a  fénylő  Epinoiát  elrejtették  Ádámban,  azért,  hogy  az  arkónok  ne  ismerhessék  fel,  ám  az  Epinoia  kijavíthassa  az  anya  tökéletlenségét.”
 „És  a  férfi  megelevenedett,  mivel  a  fény  árnyéka  őbenne  volt.  És  gondolkodása  magasabb  szinten  állt,  mint  azoké,  akik  megalkották.  Amikor  felnéztek,  belátták,  hogy  gondolkodása  magasabb  rendű.  És  tanácskozást  tartottak  minden  arkón  és  angyal  bevonásával.  Tüzet,  földet  és  vizet  vettek,  majd  összekeverték  mindezeket  a  négy  heves  széllel.  És  összedolgozták  őket  és  nagy  zavart  okoztak.  És  elhozták  őt  (Ádámot)  a  halál  árnyékába,  azért,  hogy  újraalkothassák  őt  földből  és  vízből  és  tűzből  és  szellemből,  mely  az  anyagból  ered,  mely  nincs  tudatában  a  sötétségnek  és  a  vágynak,  és  az  ő  szellemük  utánzata.  Ez  a  sírja  az  újraformált-testnek,  mellyel  a  rablók  felöltöztették  az  embert,  a  feledékenység  kötelékével,  és  így  halandó  emberré  vált.  Ő  volt  az  első,  aki  lejött,  és  az  első  akit  különválasztottak.  Az  Epinoia  fénye  azonban  mely  őbenne  volt,  volt  az,  aki  éberen  tartotta  gondolkodását.”
 „És  az  arkónok  megfogták  őt  és  a  paradicsomba  tették.  És  azt  mondták  neki:  ’Egyél,  kedved  szerint’,  mivel  fényűzésük  keserűbb  lett  és  szépségük  csökkent.  És  fényűzésük  csalódás  és  a  fáik  istentelenek  és  gyümölcseik  halálos  mérgek  és  ígéretük  maga  a  halál.  És  életük  fája,  melyet  a  paradicsom  közelébe  helyeztek.”
 „És  megtanítom  nektek,  mi  az  élet  misztériuma,  mi  az  a  terv,  mely  alapján  együtt  megalkották  a  szellemük  képmásának  megfelelően.  A  gyökere  ennek  a  (fának)  keserű  és  ágai  halottak,  árnyéka  gyűlölt  és  csalódást  hordoz  leveleiben,  és  a  virága  a  gonosz  kenőcse,  és  gyümölcse  a  halál  és  vágyak  vannak  magjában,  és  kiterjeszti  a  sötétséget.  A  lakhelye  mindazoknak  akik  megízlelik  ezt,  a  Hádész  és  a  sötétség  a  további  tartózkodási  helyük.”
 „Ám  amit  a  jó  és  gonosz  tudása  fájának  neveznek,  mely  a  fény  Epinoia-ja,  ott  maradtak  előtte,  hogy  ő  (Ádám)  ne  nézhessen  fel  önmaga  teljességére  és  nem  ismerhesse  fel  a  meztelenségének  szégyenteljes  mivoltát.  Ám  én  voltam  az,  aki  előidéztem,  hogy  egyenek.”
 És  azt  mondtam  a  Megváltónak:  „Uram,  nem  a  kígyó  volt  az,  aki  megtanította  Ádámot  enni?”  A  Megváltó  elmosolyodott  és  így  szólt:  „A  kígyó  tanította  meg  őket  arra,  hogy  egyenek  a  nemzés,  a  bujaság  (és  a)  rombolás  bűnéből,  hogy  ő  (Ádám)  hasznos  legyen  a  számára.  És  ő  (Ádám)  tudta,  hogy  nem  fog  engedelmeskedni  neki  (a  fő  arkónnak),  mivel  Epinoiai  fényét  hordozta  önmagában,  mely  kifogástalanabbá  tette  őt  gondolkodásában  mint  a  fő  arkón.  És  (ez  utóbbi)  megakarta  mutatni  hatalmasságát,  melyet  ő  adott  saját  magának.  És  a  feledékenységet  bocsátotta  Ádámra.”
 És  így  szólt  a  Megváltóhoz:  „Mi  az  a  feledékenység?”  És  ő  azt  mondta:  „Nem  az  a  dolog,  amiről  Mózes  ír  (és)  te  hallottál.  Mivel  az  első  könyvében  így  ír:  ’Álmot  bocsátott  rá’  (Gn  2:21),  de  ez  az  ő  értelmezése  (volt).  Mivel  a  próféták  által  is  így  mondta:  ’Megnehezítem  szívüket,  hogy  ne  figyeljenek  és  ne  lássanak.’”  (Is  6:10).
 „Azután  a  fény  Epinioiaja  elrejtette  önmagát  őbenne  (Ádámban).  És  a  fő  arkón  ki  akarta  hozni  őt  a  bordák  közül.  De  a  fény  Epinoiaját  nem  tudta  megragadni.  Habár  sötétséget  kényszerített  rá,  mégsem  tudta  elkapni  őt.  És  kivette  a  hatalmának  egy  részét  belőle  (Ádámból).  És  másik  teremtményt  alkotott,  egy  női  formát,  Epinoia  hasonlatosságára,  aki  megjelent  előtte.  És  kivette  és  belehelyezte  a  hatalmat,  melyet  az  férfiból  vett  ki,  a  női  teremtménybe,  és  nem  miként  Mózes  mondja  a  „az  ő  bordájából’”.
 „És  (Ádám)  látta,  hogy  a  nő  mellette  van.  És  ebben  a  pillanatban  a  fénylő  Epinoia  megjelent,  és  fellebbentette  a  fátylat,  mely  az  ő  (Ádám)  gondolatait  elfedte.  És  kijózanodott  a  sötétség  jelentette  részegségből.  És  felismerte  az  ő  ellen-képét  és  így  szólt:  ’Ő  valójában  csont  a  csontomból  és  hús  a  húsomból.’  Ezért  a  férfi  elhagyja  atyját  és  anyját,  és  ragaszkodik  feleségéhez,  és  a  két  test  eggyé  válik.  Ezért  hitvesének  küldték  hozzá,  és  ő  el  fogja  hagyni  érte  atyját  és  anyját  …  [három  sor  olvashatatlan]”
 „És  nővérünk,  Szófia,  ő  az,  aki  lejött  ártatlanságban,  azért  hogy  kiigazítsa  az  ő  tökéletlenségét.  Ezért  őt  úgy  hívták:  az  Élet,  mely  az  élők  anyja,  az  egyeduralkodó  menny  előtudása  által.  És  általa  megízlelték  a  tökéletes  Tudást.  Megjelentem  sas  képében  a  tudás  fáján,  mely  az  tiszta  előtudat  Epinoiája,  azért,  hogy  tanítsam  őket  és  felébresszem  őket  a  mélységes  álomból.  Mivel  mindketten  bukott  állapotban  voltak,  és  felismerték  meztelenségüket.  Az  Epinoia  megjelent  nekik  fény  alakjában  és  felébresztette  gondolkozásukat.”
 „És  amikor  Yaltabaoth  észrevette,  hogy  ők  eltávolodtak  tőle,  megátkozta  a  Földjét.  A  nőt  úgy  találta,  amint  a  férje  számára  előkészíti  magát.  Ő  (Yaltabaoth)  uralkodott  fölötte,  bár  nem  ismerte  a  misztériumot,  mely  megtörtént  a  szent  döntés  által.  És  attól  félt,  vádolni  fogják  őt.  És  megmutatta  angyalainak  a  benne  lakozó  nemtörődömséget.  És  kiűzte  őket  a  paradicsomból  és  felöltöztette  őket  komor  sötétséggel.  És  a  fő  arkón  látta  a  szüzet,  aki  Ádám  mellett  állt,  és  azt  hogy  az  élet  fénylő  Epinoiaja  megjelent  benne  (a  szűzben).  És  Yaltabaothot  teljes  mértékben  eltöltötte  a  nemtörődömség.  És  amikor  a  mindenek  előtudása  észrevette  (ezt),  elküldött  néhányat  és  ők  kiragadták  az  életet  Évából.”
  „És  a  fő  arkón  elcsábította  őt  és  két  fiút  nemzett  neki;  az  első  és  a  második  a  (következők):  Eloim  és  Yave.  Eloimnak  medve-arca  volt,  míg  Yavenak  macska-képe.  Az  egyik  becsületes,  a  másik  becstelen.  (Yave  a  becsületes,  Eloim  a  becstelen.)  Yavet  a  tűz  és  a  szél  felügyelőjévé  tette  meg,  és  Eloimot  a  víz  és  a  föld  felügyelőjévé.  És  így  nevezte  őket:  Kain  és  Ábel  –  a  megtévesztés  kedvéért.”
 „Egészen  a  mai  napig,  a  szexuális  kapcsolat  folytatódik  –  a  fő  arkónnak  köszönhetően.  És  szexuális  vágyat  ébresztett  őbenne,  aki  Ádámhoz  tartozott.  És  a  testi  kapcsolat  révén  lemásolta  a  testeket  (a  fő  arkón),  és  hamis  szellemét  ültette  el  bennük.”  
 „És  két  arkónt  állított  a  fejedelemségek  fölé,  kormányozzák  a  sírt.  És  amikor  Ádám  felismerte  a  hasonlóságot  a  saját  előtudatához,  nemzette  az  emberfia  hasonlóságát.  Sethnek  nevezte  el,  megfelelve  a  fajnak  eónokon  át  vezető  útjának.  Ugyanígy,  az  anya  is  leküldte  a  maga  szellemét,  mely  az  ő  hasonlóságából  fakadt  és  egy  másolatát  azoknak,  akik  a  pleromában  voltak,  mivel  életteret  készített  a  majdan  megszülető  eónok  számára.  És  megitatták  velük  a  felejtés  vizét  a  fő  arkón  által,  azért,  hogy  ne  ismerjék  honnan  származnak.  Így,  a  mag  megmaradt  egy  darabig  szolgálni  (őt),  azért,  hogy  amikor  a  Szellem  megszületik  a  boldog  eónokból,  felemelkesse  és  meggyógyíthassa  a  fogyatékosságaiból,  hogy  az  egész  Pleroma  (ismét)  boldoggá  válhasson  és  hibátlanná.”
 És  így  szóltam  a  Megváltóhoz:  „Uram,  minden  lelket  ezek  után  biztonságosan  a  tiszta  fénybe  hoznak?”  ő  így  válaszolt  nekem:  „Nagy  dolgok  jutottak  eszedbe,  mivel  nehéz  ezt  elmagyarázni  a  többieknek,  kivéve  azokat,  akik  a  megrendíthetetlen  fajból  származnak.  Azokat,  akikre  az  élet  Szelleme  leereszkedik  (azokkal)  vele  lesz  az  erő,  megmenekítik  majd  őket  és  tökéletessé  válnak  és  a  nagyság  kiválóságát  hordozzák  és  megtisztulnak  azon  a  helyen  minden  bűntől  és  gonosz  dolgokba  keveredéstől.  Ezután  már  semmi  más,  mint  a  megvesztegethetetlenségre  való  törekvés  vezeti  őket,  ez  irányítja  figyelmüket  innentől  kezdve,  harag  vagy  irigység  vagy  féltékenység  vagy  vágyakozás  vagy  kapzsiság  nélkül.  Semmi  sem  fog  rájuk  hatást  gyakorolni  csak  az  a  tény  egyedül,  hogy  a  hús  állapotában  vannak,  melyet  elviselnek  miközben  keresve  néznek  azon  időszak  elé,  amikor  találkoznak  majd  a  fogadóival  (a  testnek).  Ezek  az  elmúlhatatlan  kiválóságai,  az  örök  élet  és  az  elhivatottság.  Mivel  bármit  elszenvednek  és  bármilyen  terhet  képesek  hordozni,  befejezhetik  a  jó  harcot  és  örökölhetik  az  örök  életet.”
 Azt  mondtam  neki:  „Uram,  azok  lelkek,  akik  nem  tették  meg  ezeket  a  dolgokat  (de),  a  Szellem  hatalma  rájuk  szállt,  (visszautasításra  kerülnek?  Válaszolván  azt  mondta  nekem:  „Ha  a  Szellem  (rájuk  ereszkedett),  ők  minden  körülmények  között  meg  lesznek  mentve,  és  megváltoznak  (jobbá  válnak).  A  minden  emberre  leszálló  hatalom  által,  enélkül  senki  sem  tud  meglenni.  És  miután  megszülettek,  amikor  az  élet  Szelleme  növekszik  és  a  hatalma  eljön  és  megerősíti  a  lelket,  senki  sem  képes  többé  rossz  irányba  menni,  a  gonosz  dolgait  tenni.  Azonban  akikre  a  hamis  lélek  ereszkedik,  elmerülnek  általa  és  tévútra  mennek.”
 És  én  azt  mondtam:  „Uram,  hová  mennek  ezek  lelkei  amikor  elhagyják  a  testet?”  Elmosolyodott  és  azt  mondta  nekem:  „A  lélek,  mely  hatalmában  erősebb  lesz  a  hamis  léleknél,  elég  erős  ahhoz,  hogy  eltávozzon  a  gonosz  dolgoktól  és,  megvesztegethetetlen  Egynek  közreműködése  által  megmenekül  és  felvitetik  a  többi  eónhoz.”
 .És  én  mondtam:  „Uram,  azok,  akárhogy  is,  akik  nem  tudták  hova  tartoznak,  mivé  lesz  a  lelkük?”  És  ő  azt  mondta  nekem:  „Azokban  a  megvetendő  szellem  összegyűjti  erejét,  amikor  tévútra  térnek.  És  megterheli  a  lelket  és  gonosz  munkákra  vonja,  és  kiveti  a  feledésbe.  És  aztán  kijön  (a  testből),  átadásra  kerül  az  elöljáróknak,  akik  az  arkónok  révén  jöttek  létre,  és  megkötözik  láncokkal  és  börtönbe  vetik,  és  addig  társulnak  hozzá,  amíg  meg  nem  szabadítják  a  feledésből,  és  a  szükséges  tudással  el  nem  látják.  És  ha  mindez  tökéletesen  sikerül,  megmenekül.”
 És  én  mondtam:  „Uram,  miként  válhat  a  lélek  kisebbé  és  térhet  vissza  anyjának  természetébe  vagy  egy  férfibe?”  Aztán  megörvendezett  amikor  ezt  kérdeztem  és  azt  mondta  nekem:  „Bizony,  áldott  vagy,  mert  megértetted!  Azt  a  lelket  más  (nőnem)  követésére  késztetik,  mivel  az  élet  Szelleme  benne  van.  Általa  menekül  meg.  Nem  vetik  ki  újabb  testbe.”
 És  én  mondtam:  „Uram,  mindezeket  akik  nem  tudják,  és  elfordultak,  hová  kerül  a  lelkük?”  Azután  azt  mondta  nekem:  „Arra  a  helyre,  ahová  a  hatalom  angyalai  mennek,  elviszik  őket,  a  helyre,  ahol  nincs  bűnbocsánat.  És  addig  a  napig  fogják  ott  tartani  őket,  amíg  azok,  akik  istenkáromló  lélekkel  rendelkeznek  meg  nem  kínoztatnak,  és  meg  nem  büntettetnek  örök  büntetéssel.”
 És  az  mondtam:  „Honnan  származik  a  hamis  szellem?”  Ezután  ő  azt  mondta  nekem:  „Az  Anya-Atya,  aki  kegyelemmel  teljes,   a  szent  Szellem  mindenféle  módon,  az  Egy,  aki  kegyelmes,  és  aki  együtt  érez  veletek,  pl.  az  előtudás  fényének  Epinoiája,  ő  felemelte  a  tökéletes  faj  utódait  és  gondolkodását  ember  örök  fényéről.  Amikor  a  fő  arkón  megértette,  hogy  rangban  fölé  helyezték  el  őket  és  –  felülmúlják  őt  a  gondolkozásban  –  azután  meg  akarta  szerezni  a  gondolatukat  nem  tudván,  hogy  felülmúlják  őt  gondokozásukban,  emiatt  nem  lesz  képes  megszerezni  tőlük.”
  „Tervet  készített  az  elöljáróival,  melyek  a  hatalmát  hordozzák,  hűtlenséget  követtek  el  Szófiával,  és  keserű  sors  nemződött  általuk,  mely  a  legutolsó  a  változékony  kötöttségek  közt.  És  ez  olyasmi,  ami  megváltoztatható.  És  keményebb  és  erősebb  mint  ő  (nőnemű)  akivel  az  istenek  egyesültek,   és  az  angyalok  és  a  démonok  és  minden  generáció  a  mai  napig.  Ettől  a  sorstól  származik  minden  bűn  és  igazságtalanság  és  istenkáromlás,  és  a  felejtés  lánca  és  a  nemtörődömség  és  minden  súlyos  parancs,  és  súlyos  bűn  és  rettentő  félelem.  És  így  az  egész  teremtett  világot  megvakították,  azért,  hogy  ne  ismerje  az  Istent,  aki  mindenek  felett  áll.  És  a  felejtés  lánca  miatt,  a  bűneik  rejtve  maradtak.  Mivel  a  kiterjedés  és  az  idő  és  a  pillanat  kötelékében  vannak,  mióta  a  (sors)  az  úr  mindenek  felett.”
 „És  ő  (a  fő  arkón)  bánatot  érzett  mindazokért  a  dolgokért,  melyek  az  ő  révén  születtek  meg.  Ekkor  tervezte,  hogy  áradást  kelt  az  ember  munkájára.  Azonban  az  előismeret  nagyszerű  fénye  tudatta  mindezt  Noéval,  és  ő  kihirdette  minden  leszármazottjának,  akik  az  ember  fiai  voltak.  Azonban  akik  számára  idegen  volt,  nem  hallgattak  rá.  Nem  úgy  volt,  ahogy  Mózes  állítja:  ’Elrejtőztek  egy  bárkában’  (Gen.7:7),  inkább  elrejtőztek  egy  helyen,  nemcsak  Noé,  hanem  sok-sok  más  ember  is  a  megrendíthetetlen  fajból.  Elmentek  egy  helyre  és  elrejtőztek  egy  fényes  felhőben.  És  ő  (Noé)  felismerte  elöljáró  mivoltát,  és  mindazok,  akik  a  fényhez  tartoztak,  vele  voltak,  rájuk  ragyogott  a  fény,  mert  ő  (a  fő  arkón)  sötétséget  borított  az  egész  Földre.”
 „És  tervet  készített  a  hatalmaságaival.  Elküldte  angyalait  az  emberek  lányaihoz,  hogy  vegyenek  magukkal  néhányat  közülük  és  támasszanak  nekik  utódokat  kedvük  szerint.  Eleinte  sikertelenek  voltak.  Amikor  sikertelenek  voltak,  összegyűltek  ismét  és  közösen  kidolgoztak  egy  tervet.  Hamis  szellemet  teremtettek,  aki  emlékeztetett  a  Szellemre,  aki  alászállt,  azért,  hogy  általa  megmérgezzék  a  lelkeket.  Az  angyalok  átalakították  önmagukat  az  ő  hasonlatosságukra,  a  párjaik  hasonlatosságára  (az  emberek  lányainak),  eltöltvén  őket  a  sötétség  szellemével,  melyet  számukra  állítottak  össze,  és  a  gonoszsággal.   Aranyat  és  ezüstöt  és  ajándékot  és  rezet  és  vasat  és  fémet  hoztak  számukra  és  mindenféle  dolgot.  Aztán  az  őket  követő  embereket  súlyos  bajba  keverték,  félrevezetvén  őket  sok-sok  fortély  által.  Ők  (az  emberek)  ezért  megöregedtek,  anélkül,  hogy  örömük  telt  volna  benne.  Meghaltak,  anélkül,  hogy  rátaláltak  volna  az  igazságra,  anélkül,  hogy  ismerték  volna  az  Isten  igazságát.  Ezért  az  egész  teremtés  mindörökké  rabszolgasággá  vált,  a  világ  kezdeteitől  mostanáig.  És  ők  nőket  vettek  magukhoz  és  gyerekeket  nemzettek  nekik  a  sötétségből,  hasonlatosan  a  bennük  lakozó  szellemhez.  És  bezárták  a  szívüket  és  megkeményítették  önmagukat  a  hamis  szellem  sötétségén  át  egészen  mostanáig.”
 „Én  ezért,  a  mindenek  felett  álló  Pronoia,  átváltoztattam  magam  leszármazottaimba,  mivel  én  léteztem  legelőször,  minden  úton  végigmegyek.  Mivel  én  vagyok  a  fény  gazdagsága,  én  vagyok  a  pleroma  emléke.”
 „És  elmentem  a  sötétség  birodalmába  és  kitartottam  amíg  el  nem  értem  a  börtön  közepéhez.  A  káosz  alapjai  rázkódtak.  Elrejtőzködtem  előlük  gonoszságuk  miatt,  és  nem  ismertek  fel  engem.”
 „Ismét  visszatértem,  most  már  másodszorra,  és  körüljártam.  Azoktól  származom,  akik  a  fényhez  tartoznak,  mely  én  vagyok,  az  emlékezés  Pronoiája.   Beléptem  a  sötétség  közepébe  és  a  Hádész  belsejébe,  mivel  kerestem  (hogy  teljesíthessem)  a  feladatom.  És  a  káosz  alapjai  rázkódtak,  így  ráomolhatnak  azokra,  akik  káoszban  vannak  és  elpusztíthatják  őket.  És  felfutottam  ismét  fény-gyökereimhez,  nehogy  elpusztuljanak  idő  előtt.”
 „Mégis,  harmadszor  is  elmentem  –  én  vagyok  a  fényben  létező  fény,  én  vagyok  a  Pronoia  emlékezése  –  hogy  belépjek  a  sötétség  közepébe  és  Hádészbe.  És  eltöltöttem  arcomat  az  eónjaik  beteljesülésének  fényével.  És  beléptem  börtönük  közepébe,  mely  a  test  börtöne.  És  azt  mondtam,  ’Aki  hallja,  kelljen  fel  a  mély  álomból.’  És  ő  sírt  és  a  könnyeit  törülgette.  Keserű  könnyeket  sírt  és  azt  mondta:  ’Ki  az  aki  a  nevemen  szólít,  és  honnan  jött  el  ez  a  remény  hozzám,  miközben  a  börtön  láncait  hordoztam?’  És  azt  mondtam:  ’Én  vagyok  a  tiszta  fény  Pronoiája,  én  vagyok  a  szűzies  Szellem  gondolata,  aki  felemelt  téged  megbecsült  helyre.  Emelkedj  fel  tehát  és  emlékezz,  te  vagy  az  aki  figyel,  és  kövesd  a  gyökeredet,  amely  én  vagyok,  a  kegyelmes,  és  őrizd  meg  magad  a  szegénység  angyalaitól,  és  a  káosz  démonaitól  és  mindazoktól,  akik  elcsábítanak  téged,  és  óvakodj  a  mély  álomtól,  és  attól,  hogy  Hádész  magába  zárjon.”
 „És  felemeltem  őt,  és  lepecsételtem  őt  a  víz  vényében  öt  pecséttel,  azért,  hogy  a  halálnak  ne  legyen  hatalma  többé  felette  innentől  kezdve.”
 „És  figyelj,  most  felmegyek  a  tökéletes  eónhoz.  teljessé  tettem  mindent  veled  kapcsolatban,  amit  hallanod  kellett.  Mindent  elmondtam  neked,  hogy  leírhasd  és  odaadhasd  titokban  a  társ  szellemeidnek,  mivel  ez  a  rendíthetetlen  faj  misztériuma.”
 És  a  Megváltó  mindezeket  a  dolgokat  átadta  neki,  hogy  megírhassa,  és  biztonságban  tarthassa.  És  azt  mondta  neki:  „Átkozott  legyen  mindenki,  aki  megváltoztatja  ezeket  a  dolgokat  ajándékért,  ételért  vagy  italért  vagy  ruháért  vagy  bármi  ehhez  hasonló  dologért.”  És  mindezen  dolgokat  mint  misztériumokat  adta  át  neki,  és  azonnal  eltűnt  előle.  Ő  pedig  visszatért  a  többi  tanítványhoz  és  elmondta  nekik,  amit  a  Megváltótól  hallott.  
 Jézus  Krisztus,  Ámen
 
 Szómagyarázat:
 ·Barbelo  –  az  első  isteni  megnyilvánulás  
 ·Epinoia  –  gondolat,  szándék  
 ·Szófia  –  nőnemű  lény,  központi  eleme  a  gnosztikus  keresztények  kozmológiai  felfogásának.  Hasonlít  az  emberi  szellemhez,  bár  képes  egyszerre  az  Isten  női  lényét  megtestesíteni,  illetőleg  Krisztus  menyasszonyát.  Valamiképpen  kegyelmet  vesztett,  így  segíti  az  anyagi  világ  megteremtését.  A  végső  és  egyben  a  legalacsonyabb  szintű  isteni  emanáció.  
 ·Arkón  –  irányító  
 ·Eón  –  1.  korszak,  2.  a  legfelsőbb  létezőtől  eredő  isteni  hatalom  vagy  isteni  természet,  mely  az  Univerzum  működésében  különböző  formákban  jelenik  meg.  
 ·Yaltabaoth  –  a  gonosz  teremtő  
 ·Pleroma  –  a  totális  isteni  hatalom  
 ·Pronoia  –  Az  isteni  Szentháromság  főistene