János apostol

(gyűjtötte, fordította, görög és latin szövegeket összevetve: Yuz Asaf)

   

http://www.yuzasaf.eoldal.hu

  

    Ezt követően János elköveti ugyanazt a hibát, amit Fülöp követett 

el, amikor egy fél várost elsüllyesztett. János mágikus erejét arra 

használta fel, hogy hatalmas földrengést „okozott” melynek során 

emberek ezrei zuhantak a föld mélységes tátongó szakadékaiba.

    E szakadékokat János idézte elő. Természetesen ez nem lehetséges! 

Vagy mégis…? Talán egyféle különös egybeesés történt csupán, János 

„demonstrációja” blöffnek indult, de a természet”véletlen” megrengette 

a földet, és emberek ezreit nyelte el szakadékaiban.  Nos ezt normális 

esetben gyilkosságnak nevezzük és semmi egyébnek. Vagyis János e 

pillanatban tömeggyilkossá lett! Szabad-e szó szerint érteni a 

következő leírást? Igen szabad és szükséges is, hiszen az igazat írja 

le. A katasztrófát János idézte elő. Honnan e hatalmas képesség? Ennek 

kívánunk nyomára akadni.  Nem fontos immár az, hogy kinek a nevében 

történtek a „csodák”, vagy kinek a neve alatt követtek el tömeghalált, 

egy csupán a fontos,s  ettől nem szabad tágítani, jelesül miféle erők 

rejtőznek titkon, rejtve szemünk és értelmünk elől? Ezt az erőt –mert 

nyilván erő lehet csak-, csak akkor találjuk meg, ha tüzetesen 

vizsgálódunk a történelem megannyi különös történéseiben, de kiemelten 

a vallások misztériumát ismerjük meg.     Napjainkra –az ember úgy 

vélhetné-, lecsendesültek a kedélyek, és a titkolózásnak vége szakad. 

Végre valahára, mi emberek is megismerhetjük a nagy titkokat. De téved 

a gyanútlan szemlélődő!  

Alapvető írásokhoz sem lehet hozzáférni, a titok még nagyobb homályba 

burkolódzik. Ezen ok miatt is értékesek a következő mondatok… 

Imádságára szörnyű földrengés támadt, melyben nyolcszáz ember 

elpusztult, az életben maradtak az apostol lábaihoz borultak és 

megfogadták, hogy hinni fognak szavainak, ha ezeket, a halottakat is 

feltámasztja. Az apostol, hogy dicsőséget szerezzen Krisztusnak és 

tanításának, imádkozik, mire a föld ismét megremeg, a halottak 

feltámadnak, és hangos szóval kérik, hogy részesítse őket az örök 

üdvösség kegyelmében. Erre az apostol hirdeti nekik Krisztus 

evangéliumát, tanítja őket, és valamennyit megkereszteli.     János és 

Prochoros visszatér Dioskorides házába. Nem sok idő telik el amikor egy 

l2 éve lebénult férfit visznek hozzá, akit meggyógyít. Azonban kinn az 

utcán nem csendesedtek le az események. János visszavonulásával egy 

időben megjelenik a tömeg között egy katona, akibe az a démon bujt 

bele, akit János kiűzött Artemis templomból. A katona jajveszékelve 

állja útját az embereknek, és szerte kiabálja, hogy a két idegen nem 

egyéb, mint két szökött mágus, akiket őrizetére bíztak, de megszöktek, 

s ha nem keríti kézre őket, biztos halál lesz jutalma. A démon nem volt 

rest, valóságos iratokat mutogatott, melyek a két „fegyenc” perét 

részletesen felfedték. E jegyzőkönyvek, a semmiből kerültek elő, de 

felmutatott egy zacskó valóságos aranyat is, annak ígérve, aki kézre 

keríti a szökevényeket.     Hamarosan akadtak „segítők” katonák voltak 

akik –talán rómaiak- közölték bajtársukkal, hogy jó helyen kereskedik, 

mert a mágusok itt vannak közel, épp egy ismert ember házában 

tartózkodnak. A katonák a démon parancsára elszánták magukat a két 

idegen megölésére. János azonban a Szentlélek útján mindenről tudomást 

szerzett, közölte Prochorossal, hogy gyilkosaik közel vannak. A katonák 

betörtek a házba, és semmibe véve a ház szentségét a két ártatlanra 

támadtak, megragadva őket, egy félre eső helyre hurcolták a 

védteleneket, hogy ott végezzenek velük. Romana szemfüles és már az 

utcán felfigyel a szervezkedésre, nem késlekedik és bátran követi a 

gyilkosokat, de egyúttal értesíti a ház urát is a készülődő 

veszedelemről. Az utolsó pillanatban érkeznek meg. Dioskorides a 

katonákra támad, és rendre utasítja őket, mert házába betörtek és 

vendégeit törvényes vád nélkül lefogták..."

…Megállnak az Artemis- téren, egy fürdőnél, amely Dioskorides nevű 

tekintélyes férfi tulajdona. János apostol meghagyja Prochorosnak, hogy 

senkinek se árulja el , kicsodák és honnan jöttek és, hogy útjuk célja 

a hitetlenek megtérítése. Ebben a pillanatban kilép a fürdőből Romana, 

tagbaszakadt és erőszakos asszony, a fürdő gondnoknője, aki arról 

nevezetes, hogy a fürdőszolgákkal oly kegyetlenül bánik, hogy, nincs 

aki hosszabb ideig, megmaradna mellette. Mikor megtudja, hogy a két 

idegen hajótörött, felszólítja őket, lépjenek szolgálatába, fizetés 

nélkül, csak élelmezés fejében. A két idegen beleegyezik. János fűtő 

lesz, Prochoros pedig vízhordó. János már a negyedik nap kegyetlen 

verést és szidalmat kap, mivel hogy nem elégségesen fűtött. Prochoros 

felháborodik, és fel akar lépni a gondnoknő ellen, de János 

figyelmezteti, hogy Krisztus példájára mindent tűrniük kell, hiszen nem 

más a céljuk, mint hogy példamutatással, a nehézségek közepette is 

hirdessék Krisztus tanítását. János minden próbát és megpróbáltatást 

türelemmel és alázatosan megáll. Erre az asszony a gyűlölködésében az 

ördög alakját ölti magára (tehette, hiszen igazi alakja az ördögé volt, 

és felvett alakja volt Romana, János látta a láthatatlant, Prochoros 

még nem volt „látó”. Tehát Romana maga volt az ördög valójában nem 

említi a forrás konkrétan melyik ördöggel állunk szemben, feltehető, 

hogy démon s nem ördög Romana, nem kizárt, hogy, démonunk neve Azrael 

volt, aki gyakran ölt ember alakot, elszökvén a pokolból, viszályt és 

halált, tűzvészt és ragályt keltve, korlátlan van itt a földön. Örök 

bosszút esküdve az emberekre, minden rosszban gátlástalanul benne van, 

ill. kezdeményezi azokat. Szó mi szó, megérdemel némi „tiszteletet” 

emlegetése, vagy tetteire utalás könnyen megidézheti, e megidéző 

életével fizet. …Romana megfenyegeti a két embert, azonnal megöli őket, 

ha nem hagyják el haladéktalanul l a várost. János Románából kiűzi az 

ördögöt (démont) . Azonban a démon nem hagyta el a fürdőt és ismét 

Románán keresztül az emberek világába jutott. Így hát Romana tovább 

gyötörte az apostolokat, János minden megaláztatást türelemmel visel, 

és odáig megy, hogy egy hivatalos papírt is alá ír, melyben elismeri, 

hogy ők ketten Romana rabszolgái. Régen, amikor a fürdőt építették egy 

fiatal leányt élve, befalaztak az épületbe, azzal a babonás hittel, 

hogy az ártatlan lelke örökre megvédi a fürdőt a gonosztól, és távol 

tart minden ragályt. Azonban e gonosz cselekedet balul ütött ki –nem is 

lehetett másként- e leány lelke nem óvta meg a helyet – gyilkosai 

tulajdonát- ellenkezőleg, átkot hozott az épületre. Az átokról mindenki 

tudott, hiszen minden évben három ifjú vagy leány fúlt a vízbe. A fürdő 

tulajdonosa de mindenki, aki a fürdőt használta tudta, hogy mikor 

történnek a tragédiák. Ezekben, az időkben a fürdő kiürült, azonban 

mindig akadt az ifjak közül olyan, aki nem hitt a babonában és bátran 

odamerészkedett, és ahogy lenni szokott vízbefúlt. Történt egy 

alkalommal éppen a veszélyes időben, amikor a démon garázdálkodott a 

fürdőben, a tulajdonos nagykorú fia bemerészkedett a fürdőbe, mégpedig 

egyedül, ahol is a démon megjelent előtte és vízbe fojtotta. Romana 

felfedezi az esetet, és jajveszékelve rohan a térre könyörögve 

Artemiszhez, hogy Domnost keltse életre. Hatalmas csődület támad, ahol 

Romana Jánost vádolja a gyilkossággal. Elmondja, hogy az idegen és 

társa varázslók. Romana azonnal Jánosra parancsol, hogy varázserejével 

keltse életre urának egyetlen fiát. János kérés nélkül is az élettelen 

testhez lép és szavaival életre kelti. Romana rettentően megijed, és 

eszméletlen esik össze. A tömeg hüledezik. Romana több órás 

eszméletvesztés után magához tér, amikor belátja, hogy nem egy egyszerű 

emberrel bánt kegyetlenül, hanem isten emberét sanyargatta. Romana 

közel három órát volt eszméletlen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy lelke 

–melyet a démon messzire elűzött-visszataláljon a testbe. Romana 

voltaképpen halott volt, a lelke helyére lépett démon tartotta életben… 

Az az ember, aki velejéig rossz, nem egyéb halottnál. Felismerni 

azonban szinte lehetetlen. Egy bizonyos itt járnak közöttünk, és 

felületesen veszünk tudomást róluk, egészen addig a pillanatig, amíg 

magunknak nem akad dolgunk vele. Ekkor születnek hihetetlen történetek. 

Olyan történetek, melyeket az elbeszélőn kívül csak kevesek hisznek el. 

Tudni kell, a” gonosz” nem üres frázis, olyan létező valóság, mint, 

akár a levegő. Romana immár a visszatért lélekkel János lábaihoz borul 

és bocsánatért esedezik. János elmondja neki, hogy csak hinnie kell, és 

minden bűne megbocsáttatik, ekkor Romana kész mindent hinni, és 

készséggel hallgatja az Apostol tanítását… Eközben a hír futótűzként 

terjed, és ahogy lenni szokott –leginkább az emberek között- a rossz 

hír előbb érte el célját, mint a jó. S a rossz hír elérte a rossz 

embert, és a rossz ember azonnal meghalt. Bizony sokan nem értik, miért 

van az, hogy a rossz ember nem szenved évekig és abban a szerencsében, 

lehet része, hogy szenvedés nélkül hal meg. A felelet egyszerű: a 

vétkes ember rögtön a büntetés helyére kerül, azonnal megkezdi 

szenvedését. Tehát a földi szenvedés emiatt kerüli el. A másik ok ami 

miatt a hosszadalmas szenvedés elkerüli a következő: az az ember ( az 

emberek nagy többsége) aki évekig szenved mielőtt meghalna, ő még 

életében megfizeti a vámot. Vagyis szenved és kínlódik kegyetlenül, de 

e szenvedések megtisztítják, és tisztán léphet tovább. A rossz 

embernek, ha a szenvedésekkel teli betegség és végül halál jut, semmit 

sem segít. A jók és gyermekek, akik tovább mennek, elhagyva minket 

(örökéletűeket) a Teremtő gondviselés miatt kegyben részesülnek. Ezért 

hát, aki fájdalommal telve itt marad, ne háborodjék föl, hanem viselje 

öröklétét türelemmel.…A feltámadt Damnos riadtan haza siet, ahol 

megtudja, hogy szeretett apja az ő halálhíre miatt azonnal meghalt. 

Rémülten és kétségbeesetten siet vissza Jánoshoz, és térden állva kéri, 

hogy meghalt apját keltse életre. János nem mond ellent, megindul 

Dioskorides háza felé, vele tart Romana és az összegyűlt tömeg. A tömeg 

egyik része istennek, a másik része varázslónak tartja Jánost. Hiszik 

még Illésnek, hiszik még Énoknak, gondolják messiásnak, gondolják 

csalónak. János hallja a sugdolózást és azonnal kijelenti, hogy egy sem 

azok közül akire gondoltak, a csodát általa tette Jézus Krisztus , 

akinek tanítását hirdetni jött e városba. János életre kelti 

Dioskoridest, az apa kéri megmentőjét, hogy maradjon és beszéljen neki 

többet az igéről. János szívesen marad és tanítja a jelenlévőket. 

Romana eltépi a kicsikart szerződést, és immár hivatalosan is szabad 

emberek János és Prochoros. A jelenlévőket megkereszteli János, majd 

elűzi a démont a fürdőből, a démonok messzire elmennek Ephezus 

környékéről, visszatértek Pergamonba. Másnap, Artemis ünnepe volt a 

városban. Az istennő szobrát magas emelvényre helyezve vitték utcáról 

utcára, míg végül a templommal szemben a földre helyezték. János 

felkapaszkodott ez emelvényre – nem ünnepi ruhában- melyet megláttak a 

főpapok, és követelésükre a nép el kezdte kövekkel dobálni. De János 

helyett a szobrot találták el, amely végül darabokra tört. Jánosnak nem 

eset baja, aki felismerte a lehetőséget és rögvest az emelvényről a 

néphez szólt, hogy ne imádjanak tovább bálványokat, fogadják el az egy 

igaz Istent, s ha neki nem hisznek könyörgéssel, vegyék rá az istennőt, 

hogy szétzúzott szobrát hozza helyre, és álljon bosszút a rajta eset 

szégyenért. A pogányok nem hisznek neki, hatalmas zűrzavar támad, és az 

emberek egymást kövezik, János ismét sértetlen marad. Erre az apostol 

ismét felszólítja őket, hogy hagyjanak föl konokságukkal, ha Artemis 

nem hajlandó bizonyságot tenni, ő, János bizonyságot ad nekik az Igaz 

Isten hatalmáról…” gyűjtötte, fordította :Yuz Asaf folytatás 

következik....

Yuz Asaf rovata (yuzasaf.virtus.hu)