(gyűjtötte, fordította, görög és latin szövegeket összevetve: Yuz Asaf) Ezt követően János elköveti ugyanazt a hibát, amit Fülöp követett el, amikor egy fél várost elsüllyesztett. János mágikus erejét arra használta fel, hogy hatalmas földrengést „okozott” melynek során emberek ezrei zuhantak a föld mélységes tátongó szakadékaiba.
    E szakadékokat János idézte elő. Természetesen ez nem lehetséges! Vagy mégis…? Talán egyféle különös egybeesés történt csupán, János „demonstrációja” blöffnek indult, de a természet”véletlen” megrengette a földet, és emberek ezreit nyelte el szakadékaiban.  Nos ezt normális esetben gyilkosságnak nevezzük és semmi egyébnek. Vagyis János e pillanatban tömeggyilkossá lett! Szabad-e szó szerint érteni a következő leírást? Igen szabad és szükséges is, hiszen az igazat írja le. A katasztrófát János idézte elő. Honnan e hatalmas képesség? Ennek kívánunk nyomára akadni.  Nem fontos immár az, hogy kinek a nevében történtek a „csodák”, vagy kinek a neve alatt követtek el tömeghalált, egy csupán a fontos,s  ettől nem szabad tágítani, jelesül miféle erők rejtőznek titkon, rejtve szemünk és értelmünk elől? Ezt az erőt –mert nyilván erő lehet csak-, csak akkor találjuk meg, ha tüzetesen vizsgálódunk a történelem megannyi különös történéseiben, de kiemelten a vallások misztériumát ismerjük meg.     Napjainkra –az ember úgy vélhetné-, lecsendesültek a kedélyek, és a titkolózásnak vége szakad. Végre valahára, mi emberek is megismerhetjük a nagy titkokat. De téved a gyanútlan szemlélődő!  

Imádságára szörnyű földrengés támadt, melyben nyolcszáz ember elpusztult, az életben maradtak az apostol lábaihoz borultak és megfogadták, hogy hinni fognak szavainak, ha ezeket, a halottakat is feltámasztja. Az apostol, hogy dicsőséget szerezzen Krisztusnak és tanításának, imádkozik, mire a föld ismét megremeg, a halottak feltámadnak, és hangos szóval kérik, hogy részesítse őket az örök üdvösség kegyelmében. Erre az apostol hirdeti nekik Krisztus evangéliumát, tanítja őket, és valamennyit megkereszteli.     János és Prochoros visszatér Dioskorides házába. Nem sok idő telik el amikor egy l2 éve lebénult férfit visznek hozzá, akit meggyógyít. Azonban kinn az utcán nem csendesedtek le az események. János visszavonulásával egy időben megjelenik a tömeg között egy katona, akibe az a démon bujt bele, akit János kiűzött Artemis templomból. A katona jajveszékelve állja útját az embereknek, és szerte kiabálja, hogy a két idegen nem egyéb, mint két szökött mágus, akiket őrizetére bíztak, de megszöktek, s ha nem keríti kézre őket, biztos halál lesz jutalma. A démon nem volt rest, valóságos iratokat mutogatott, melyek a két „fegyenc” perét részletesen felfedték. E jegyzőkönyvek, a semmiből kerültek elő, de felmutatott egy zacskó valóságos aranyat is, annak ígérve, aki kézre keríti a szökevényeket.     Hamarosan akadtak „segítők” katonák voltak akik –talán rómaiak- közölték bajtársukkal, hogy jó helyen kereskedik, mert a mágusok itt vannak közel, épp egy ismert ember házában tartózkodnak. A katonák a démon parancsára elszánták magukat a két idegen megölésére. János azonban a Szentlélek útján mindenről tudomást szerzett, közölte Prochorossal, hogy gyilkosaik közel vannak. A katonák betörtek a házba, és semmibe véve a ház szentségét a két ártatlanra támadtak, megragadva őket, egy félre eső helyre hurcolták a védteleneket, hogy ott végezzenek velük. Romana szemfüles és már az utcán felfigyel a szervezkedésre, nem késlekedik és bátran követi a gyilkosokat, de egyúttal értesíti a ház urát is a készülődő veszedelemről. Az utolsó pillanatban érkeznek meg. Dioskorides a katonákra támad, és rendre utasítja őket, mert házába betörtek és vendégeit törvényes vád nélkül lefogták..."