11. rész 

 

Lázár halála        

 

1. Volt pedig egy beteg, magdalai Lázár, aki akkor testvéreinél, Máriánál és Mártánál lakott Betániában.              

2. Mária, az ő sógornője, látogatóban volt testvérénél. És  ő az, aki az Urat jó illatú olajjal megkente, és lábait a hajával szárította meg, akinek testvére, Lázár beteg volt.

3. Küldtek ezért a testvérek ő hozzá, mondván: "Uram, lásd, beteg az, akit szeretsz."

4. Jézus pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: "Ennek a betegségnek a célja nem a halál, hanem Isten dicsőítése, hogy Isten Fia általa megdicsőüljön."

5. Jézus szerette Máriát, a nőtestvérét Mártát, és Lázárt.

6. Amikor meghallotta, hogy beteg, akkor két napig ott maradt.          

7. Ezután azt mondta tanítványainak: "Menjünk ismét Júdeába."     

8. Tanítványai erre ezt mondták: "Rabbuni, most akartak téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?"    

9. Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ fényét.

10. De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne a fény."   

11. Ezeket mondta, majd ismét így szólt: "Lázár, a mi barátunk, nyugodni tért; de elmegyek, hogy felébresszem őt."

12. Tanítványai azt mondták erre: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."

13. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy az alvás nyugalmáról szólt.

14. Ekkor Jézus nyíltan megmondta: "Lázár meghalt.

15. És örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk el ő hozzá!"

16. Erre azt mondta Tamás, akit 'Ikernek' neveztek, az ő tanítványtársainak:

"Menjünk el mi is, hogy meghaljunk a mesterrel."

 

Jézus Betániában

 

17. Megérkezésekor Jézus úgy találta, hogy Lázár már négy napja volt a sírban.

18. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre;

19. A zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük miatt.

20. Márta, amint hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment. Mária pedig otthon ült.

21. Márta így szólt Jézusnak: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, Isten megadja azt neked.

23. Jézus erre azt mondta neki: "Feltámad a te testvéred."

24. Márta így felelt neki: "Tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor az utolsó napon."

25. Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog;

26. És aki él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?"

27. Ő így válaszolt: "Igen Uram, én hittem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jött."

28. És amint ezeket mondta, elment testvéréhez Máriához, és titkon ezt mondta: "A Mester itt van, és hív téged."

29. Mihelyt ezt meghallotta, felkelt hamar, és hozzá ment.

30. Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahová Márta elébe ment.

31. A zsidók, akik ő vele otthon voltak és vigasztalták őt, látták, hogy Mária sietve felkel, és kimegy. Utána mentek és azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

32. Mária amikor odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lábaihoz, és így szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem."

 

A halott feltámasztása

 

33. Jézus, amint látta, hogy az sír, és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsult lelkében,

34. és így szólt: "Hová helyeztétek őt?" Ezt felelték neki: "Uram, jöjj és lásd meg!"

35. Könnyekre fakadt Jézus.

36. A zsidók erre azt mondták: "Íme, mennyire szerette őt!"

37. Közülük néhányan pedig ezt mondták: "Nem tudta volna megtenni ez az ember, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?"

38. Jézus pedig magában búsulva, odament a sírhoz. Az egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

39. Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, a meghalt testvére ezt mondta: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."

40. Jézus erre ezt válaszolta: "Nem mondtam néked, hogy ha hinnél, meglátnád Isten dicsőségét?"

41. Elvették a követ onnan. Jézus pedig felemelte szemeit az égre, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

42. Én tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam ezt, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."

43. És amikor ezeket elmondta, így kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"

44. Az ember, aki halott volt, kijött. Lábai és kezei pólyákkal voltak bekötve, és arcát kendő takarta. Mondta nekik Jézus: "Kössétek ki őt, és hagyjátok menni."

 

Jézus elfogatásáról döntenek

 

45. A zsidók közül sokan hittek ő benne, akik Máriához mentek, és látták, amiket cselekedett.

46. De némelyek közül elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, amiket Jézus cselekedett.

47. Összehívták a főpapok és a farizeusok a főtanácsot, és ezt mondták: "Mit cselekedjünk? Hiszen ez az ember sok csodát tesz.

48. Ha hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet."

49. De egyikük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti semmit nem tudtok.

50. Nem gondoljátok, hogy jobb nékünk, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nép vesz el."

51. Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert ő volt az egyik antikrisztus,

52. és a hatalmát meg akarta tartani.

53. Attól a naptól azon tanakodtak, hogy őt megölik.

54. Jézus ezért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott tanítványaival.    

55. Közeledett a zsidók peszah ünnepe, és sokan felmentek a peszah előtt Jeruzsálembe vidékről, hogy megtisztuljanak.  

56. Keresték Jézust, és beszéltek egymás között a templomban állva: "Mit gondoltok, nem fog az ünnepre jönni?"             

57. A főpapok és a farizeusok parancsba adták, hogy ha  valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy elfogják.

 

12. rész

 

Jézus megkenetése Betániában

 

1. Jézus hat nappal a peszah előtt ment Betániába, ahol Lázárt találta, akit feltámasztott a halálból.

2. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel. Lázár pedig egy volt azok közül, akik együtt ültek vele asztalhoz.

3. Mária, Jézus sógornője, hitt Jézusban, mint az elküldött Messiásban, és be akarta őt kenni, mint Izrael királyát, mert Jézus szülei mindketten Dávid házból valók voltak, közvetlen vonaltól.

4. Így Jézus volt Izrael jog szerinti hercege a próféták törvénye szerint.

5. Mária elővett egy edényt, mely tele volt igazi, drága, jó illatú nárdus olajjal, és bekente Jézus haját és lábait, és lábait hajával szárította meg. Jézus hagyta ezt, hogy az Írás beteljesedjen. A ház megtelt az olaj illatával.

6. Júdás Iskariótes, egyik tanítványa, aki később elárulja őt, ezt mondta:

7. "Miért nem adták el ezt az olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták azt a szegényeknek?"

8. Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegények fontosak lennének, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elvette.

9. Erre így szólt Jézus: "Hagyjátok őt; ezt a szokást az én temetésem napja miatt, nem pedig koronázásom miatt tartotta meg.

10. Mert szegények mindenkor veletek vannak, de én nem vagyok mindenkor."

11. Sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

12. A főpapok pedig arról tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik;

13. mert a zsidók közül sokan ő miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

 

Bevonulás Jeruzsálembe

 

14. Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

15. pálmaágakat fogott, és kiment elébe, ezt kiáltva: "Szabadíts meg bennünket! Áldott legyen, aki Jehova nevében jön, Izrael királya!"

16. Amikor Jézus talált egy szamarat, felült arra, amint az meg van írva:

17. "Ne félj Sionnak leánya! Íme a te királyod jő, szamárcsikón ülve."

18. Tanítványai mindezeket eleinte nem értették, csak amikor megdicsőült Jézus, akkor emlékeztek vissza, hogy az történt, ami meg van írva

19. Így tett bizonyságot a sokaság, amely ő vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból és feltámasztotta őt a halálból.

20. Azért is vonult elébe a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet cselekedte.

21. Erre a farizeusok így beszéltek egymás között: "Látjátok, hogy semmit sem tesztek? Íme, a világ ő utána megy."

 

Ítélet a világ fölött

 

22. Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre imádkozni.

23. Ezek a galileai Betsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: "Uram, látni akarjuk a Jézust."

24. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.

25. Jézus pedig ezt felelte nekik: "Eljött az óra, amikor az Emberfiát kell dicsőíteni.

26. Bizony, bizony mondom néktek: ha egy búzaszem nem a földbe hull és nem hal meg, csak mag marad;

27. ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a lelkét ebben a világban, elveszti azt; aki pedig lelkét gyűlöli e világon, örök életre tartja meg azt.

28. Ha valaki nekem akar szolgálni, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

29. Lelkem nyugtalankodik; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De épp ezért jöttem erre az órára.

30. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Egy hang szólt az égből: "Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem."

31. A sokaság, mely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: "Angyal beszélt hozzá."

32. Jézus erre ezt mondta: "Ez a hang nem miattam, hanem ti miattatok szólt.

33. Most jelenik meg az ítélet a világ fölött; most vettetik ki e világ fejedelme.

34. Én pedig, ha felemeltetem e földről, mindenféle embert magamhoz vonzok."

35. Erre ezt felelte neki a sokaság: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre marad. Miért mondod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az Emberfia?"

36. Jézus így válaszolt: "Még egy kevés ideig veletek van a fény. Járjatok, amíg nálatok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

37. Ameddig a fény veletek van, higgyetek a fényben, hogy a fény gyermekei legyetek." Ezeket mondta Jézus, és elment, elrejtőzködött előlük.

 

Jézus, a világ szabadítója

 

38. Bár annyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy Ézsaiás próféta beszéde beteljesedjék: "Jehova, ki hitt abban, amit tőlünk hallottak? És kinek nyilvánult meg Jehova karja?

39. Azért nem hihettek, mert Ézsaiás ezt is mondta:

40. "Megvakította szemeiket, és megkeményítette szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

41. Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta Jézus dicsőségét; és őróla beszélt.

42. Ezért sokan hittek benne a főemberek közül is, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne rekesztessenek a zsinagógából,

43. mert inkább szerették az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.

44. Jézus pedig így kiáltott: "Aki én bennem hisz, nem csak bennem hisz, hanem abban is, aki elküldött engem.

45. És aki engem lát, azt is látja, aki engem küldött.

46. Én fénynek jöttem e világra, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben.

47. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megszabadítsam.

48. Ha valaki megvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, van, aki elítélje. A beszéd, amelyet szólottam, az ítéli el őt az utolsó napon,                  

49. mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.                              

50. Én tudom, hogy az ő parancsolata örök életet jelent. Ezért mondom azokat, amiket az Atya mondott nekem.               

 

13. rész

 

A lábmosdatás

 

1. A peszah ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy e világból az Atyához menjen. Szerette övéit e világon, mindvégig szerette őket.

2. Vacsora közben a Sötétség Angyala sugallta Iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

3. de tudta Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy.

4. Felkelt a vacsorától, levette a felsőruháját; és egy kendővel körülkötötte magát.

5. Azután vizet töltött a vizesedénybe, és el kezdte mosni tanítványai lábait, és a rákötött kendővel megszárítani.

6. Így ment Simon Péterhez, aki ezt mondta neki: "Uram, te mosod meg az én lábaimat?"

7. Jézus ezt válaszolta erre: "Amit cselekszem, most nem érted, de ezután majd megérted."

8. Simon Péter így szólt: "Mesteremként mégsem moshatod meg a lábamat!" Jézus így felelt neki: "Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám."

9. Simon Péter erre ezt mondta: "Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!"

10. Jézus ezt felelte neki: "Aki megfürdött, nincs másra szüksége, csak a lábait megmosni, mert teljesen tiszta ő. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

11. Mert tudta, hogy ki árulja el őt; azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták!"

12. Miután megmosta lábaikat, felsőruháját felvette, és újra leült az asztalhoz, és megkérdezte őket: "Értitek,  hogy mit cselekedtem veletek?

13. Ti így szólítotok engem: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.

14. Ha tehát megmostam a ti lábaitokat, én az Úr és a Mester, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.

15. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.

16. Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.

17. Ha ezeket cselekszitek, örüljetek, hogy cselekedhetitek ezeket.

18. Nem mindnyájatokról szólok; én tudom kiket választottam ki. Az írásnak be kell teljesednie: 'aki evett a kenyeremből, a sarkát emelte fel ellenem'.

19. Megmondom nektek most, mielőtt megtörténik,                 hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.

20. Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem is befogad. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki engem küldött."

 

Júdás, az áruló

 

21. Miután ezeket elmondta Jézus, lelkében nyugtalanság támadt, s erről bizonyságot tett mondva: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy közületek egy elárul engem."

22. A tanítványok ekkor bizonytalankodva tekintettek egymásra, hogy kiről szólt.

23. Egyik tanítványa, János, Jézus kebelén nyugodott. Szerette őt Jézus.

24. Intett neki Simon Péter, és így szólt: "Mondd, ki az, akiről beszélt?"

25. Az pedig Jézus kebelére hajolván ezt kérdezte: "Uram, ki az?"

26. Jézus így felelt: "Az, akinek én a bemártott falatot adom." Miután bemártotta a falatot, azt Júdásnak, a Simon Iskariótes fiának adta.

27. És akkor a falat után bement abba a Sötétség Angyala. Ezért Jézus ezt mondta neki: "Amit cselekszel, tedd meg hamar."

28. Az asztalnál lévők közül senki nem értette, miért mondta neki ezt Jézus.

29. Némelyek azt gondolták, hogy azért mondta neki Jézus, mert a pénz Júdásnál volt: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre"; vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.

30. Az pedig, miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

                                                                             

A közelgő búcsú

 

31. Mikor az kiment, Jézus így szólt: "Most megdicsőül az Emberfia, és Isten vele együtt dicsőül meg.     

32. Az Isten maga fogja megdicsőíteni, és ő is megdicsőíti őt.               

33. Gyermekeim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de miként a zsidóknak mondtam: 'Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek', most nektek is mondom.      

34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

35. Erről fogja mindenki felismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok."    

36. Simon Péter ezt kérdezte: "Uram, hová mégy?" Felelte néki Jézus: "Ahová én megyek, oda most én utánam nem jöhetsz; később azonban utánam jössz."

37. Simon Péter így felelt: "Uram, miért nem mehetek most utánad? A lelkemet adom éretted!"

38. Jézus erre ezt mondta: "A lelkedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

 

14. rész

 

Az Útról, az Igazságról, az Életről

 

1. "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.

2. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha másképp lenne, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3. És ha elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, ismét eljövök és hazaviszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

4. Ahová én megyek, tudjátok oda az utat."

5. Tamás ekkor így szólt: "Uram, mi nem tudjuk, hová mégy. Honnan tudhatnánk az utat?"

6. Jézus így felelt: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is. Mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt."

8. Fülöp ekkor ezt mondta: "Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és ez elég nékünk!"

9. Jézus ezt válaszolta: "Annyi ideje veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az látta az Atyát; Miért mondod: 'Mutasd meg nékünk az Atyát'?

10. Nem hiszed, hogy én egy vagyok az Atyával, és az Atya egy énvelem? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki bennem van, ő cselekszi e dolgokat.

11. Higgyetek nékem, hogy én egy vagyok az Atyával, és az Atya egy énvelem; ha másért nem, hát magukért a cselekedetekért higgyetek nékem.

12. Bizony, bizony mondom néktek: aki gyakorolja, éli a bennem való hitet, azokat fogja cselekedni, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik majd azoknál, mert én az Atyámhoz megyek.

13. És amit csak kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya a Fiúval megdicsőüljön.

 

A Szentlélek ígérete

 

14. Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,

15. és én megkérem az Atyát, és ő egy másik segítőt ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké,

16. az igazság szellemét, akit a világ nem tud elfogadni, mert nem látja őt, és nem ismeri őt. De ti ismeritek őt, mert nálatok marad, és bennetek van.

17. Nem hagylak benneteket egyedül a bánatban; eljövök ti hozzátok.

18. Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé; de ti látni fogtok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.

19. Azon a napon felismeritek majd, hogy én az Atyámmal egy vagyok, és ti egyek vagytok énvelem, és én egy vagyok tiveletek.

20. Aki befogadja parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig engem szeret, azt szeretni fogja az én Atyám, én is szeretni fogom azt, és kijelentem magamat annak."

21. A másik Júdás, nem az Iskariótes, így szólt: "Uram, mi történt, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?"

22. Jézus ezt válaszolta néki: "Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja őt, és hozzá megyünk, és nála lakunk majd.

23. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg az én beszédeimet. Az a beszéd pedig, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

24. Ezeket mondtam néktek, amíg veletek voltam.

25. Ama segítő pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.

26. Békét hagyok örökül, az én békességemet adom néktek, de nem úgy, ahogy a világ adja néktek. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne csüggedjetek a félelemtől!

27. Hallottátok, hogy azt mondtam néktek: Előre megyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy én az Atyámhoz megyek; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.

28. Elmondtam néktek, mielőtt megtörténne, hogy higgyetek, amikor majd meglesz.

29. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, bár elérni nem tud engem;

30. De a világ megtudja, hogy én az Atyát szeretem, és aszerint cselekszem, ahogy azt Atyám parancsolta nékem. Keljetek fel, menjünk el innen."