15. rész

 

Az igaz szőlőtő

 

1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.

2. Minden szőlővesszőt rajtam, amely gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.

3. Ti már tiszták vagytok pusztán a beszéd által, amit szóltam néktek.

4. Maradjatok egyek velem, és én egy tiveletek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőn marad; úgy ti sem, ha nem maradtok velem.

5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki egy lesz énvelem, én pedig egy ővele, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.

6. Ha valaki nem marad egy énvelem, kidobják azt, mint a szőlővesszőt, és megszárad majd, egybegyűjtik ezeket, tűzre vetik és elégetik.

7. Ha egyek maradtok velem, és szavaim megmaradnak tibennetek, kérjetek, amit kívántok, és az megadatik néktek.

8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, ha sok gyümölcsöt teremtek; és ha tanítványaimnak bizonyultok."

 

Szeressétek egymást!

 

9. Miképpen az Atya engem szeretett, és ahogyan én szerettelek benneteket, úgy maradjatok meg az én szeretetemben.

10. Ha megtartjátok az én parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam Atyámnak parancsolatait, megmaradok az ő szeretetében.

11. Ezeket azért mondtam néktek, hogy az örömöm megmaradjon bennetek, és a ti örömötök beteljesedjék.

12. Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

13. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki lelkét adja az ő barátaiért.

14. Ti az én barátaim vagytok, amikor azokat cselekszitek, amiket én mondok néktek.

15. Nem nevezlek benneteket többé szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket, és én rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek."

 

A világ gyűlöletéről

 

18. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.

19. Ha ti e világ része lennétek, a világ szeretné az övéit. De mert nem vagytok e világ része, hanem én választottalak ki titeket e világból, ezért gyűlöl titeket a világ.

20. Emlékezzetek szavaimra, amelyeket néktek mondtam: egy szolga nem nagyobb az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.

21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

22. Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük, de most nincs mentségük a bűneikre.

23. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.

24. Ha nem tettem volna közöttük azokat, melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak engem is, Atyámat is, és gyűlöltek.

25. De azért lett így, hogy beteljesedjék a szó, amely törvényükben meg van írva: 'Ők nélkül gyűlöltek engem'.

26. Amikor pedig eljön majd a segítő, akit én küldök néktek az Atyától, az igazság szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam,

27. és nektek is bizonyságot kell tennetek; mert kezdettől fogva én velem vagytok."

 

16. rész

 

Az elkövetkező szenvedésekről

 

1. "Ezeket azért mondtam néktek, nehogy megtévedjetek.

2. Kirekesztenek majd titeket a zsinagógákból. Igen, eljön az óra, mikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek szent szolgálatot bizonyított,

3. és ezt azért teszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

4. Azért mondtam el ezeket néktek, hogy amikor eljön az idő, emlékezzetek arra, amit mondtam néktek. De ezeket először azért nem mondtam néktek, mert veletek voltam."

 

A Szentlélek hatásáról

 

5. "Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és mégsem kérdezi meg közületek senki: 'Hová mégy?'

6. Mivel ezeket mondtam néktek, szomorúság töltötte el a szíveteket.

7. Mégis az igazat mondom néktek: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Segítő. Ha pedig elmegyek, elküldöm őt ti hozzátok.

8. És amikor eljő, meggyőző bizonyítékokat ad a világról igazság tekintetében:

9. első helyen, mert nem gyakorolják a bennem való hitet.

10. Igazság tekintetében, mert én az Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;

11. Ítélet tekintetében pedig, mert e világnak fejedelme elítéltetett.

12. Még sok mondani valóm van nektek, de most nem tudjátok elviselni.

13. De amikor eljön az igazság szelleme, elvezérel majd titeket a teljes igazságba. Mert ő nem magától szól, hanem amiket hallott, azokat szólja, és az eljövendő dolgokat fogja hirdetni néktek.

14. Ő fog engem dicsőíteni, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt néktek.

15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti néktek."

 

Az elválásról és viszontlátásról

 

16. "Egy kevés idő még, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem."

17. Tanítványai közül néhányan így szóltak egymáshoz: "Mit jelent az, amit nékünk mond: 'Egy kevés idő még, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és 'mert én az Atyához megyek'?

18. Mi nem tudjuk, miről beszél."

19. Jézus megértette, hogy őt akarták megkérdezni, és így felelt: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy azt mondtam: Egy kevés idő még, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?

20. Bizony, bizony mondom néktek: sírni és jajgatni fogtok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodni fogtok, de a szomorúságtok örömre fordul.

21. Amikor az asszony szül, bánatos, mert eljött az ő órája, de amikor megszüli az apró gyermeket, többé már nem gondol a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született e világra.

22. Most ugyan ti is bánatosak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és szívetek örülni fog, és örömeteket senki el nem veszi tőletek.

23. És azon a napon nem fogtok semmit sem kérdezni tőlem. Bizony, bizony mondom néktek: ha valamit kértek az Atyától, megadja azt néktek az én nevemben.

24. Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen."

 

A jövőről

 

25. "Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam el néktek. Eljön az óra, mikor többé nem példázatokban szólok néktek, hanem világosan és érthetően fogok néktek az Atyáról beszélni.

26. Azon a napon az én nevemben fogtok kérni, és én nem mondom néktek, hogy én értetek fogom kérni az

Atyát,

27. mert maga az Atya szeret titeket, mert ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy az Atya küldöttjeként jöttem.

28. Az Atyától indultam ki, és e világba jöttem. A jövőben elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához."

29. Tanítványai erre ezt mondták: "Íme, most világosan és érthetően beszélsz, és nem használsz példázatot.

30. Most már tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged. Ezért hisszük el, hogy Istentől indultál ki."

31. Jézus megkérdezte: "Most már hiszitek?

32. Lássátok, eljön az óra, igen, már eljött, hogy szétszóródjatok, mindenki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok. És mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33. Azért mondtam el ezeket néktek, hogy általam békességetek legyen. E világon gyötrelmeitek lesznek, mégis legyen bátorságotok! Legyőztem a világot."

 

17. rész

 

A Fiú imája

 

1. Miután ezeket mondta Jézus, felemelte tekintetét az égre, és így szólt: "Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad téged dicsőítsen,

2. ahogy hatalmat adtál néki minden test felett, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál.

3. Az örök élet azt jelenti, hogy állandóan tudást szereznek maguknak rólad, az egyetlen igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, a Krisztusról.

4. Én dicsőítettelek téged e földön, és befejeztem a művet, amelyet reám bíztál, hogy elvégezzem.

5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, magad mellett, azzal a dicsőséggel, mely enyém volt melletted, a világ létezése előtt.

6. Tudtul adtam a te nevedet az embereknek, akiket a világból nékem adtál. Tieid voltak, és te nékem adtad őket, és ők megtartották a szavadat.

7. Most már felismerték, hogy mindaz, amit nékem adtál, tőled származik,

8. mert a szavakat, amelyeket nékem adtál, én nékik adtam; és ők befogadták, és bizonyosan felismerték, hogy én a te küldöttedként jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

9. Én ezekért könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert ők a tieid,

10. és minden, ami az enyém, az a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én közöttük dicsőültem meg.

11. Én nem vagyok sokáig e világon, de ők a világon vannak, és én te hozzád jövök. Szent Atyám, vigyázz rájuk a te nevedért, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, ahogyan mi!

12. Amíg velük voltam, én vigyáztam rájuk a te nevedért; akiket nékem adtál, és megőriztem őket, és senki nem veszett el közülük, csak a megsemmisülés fia, hogy az írás beteljesüljön.

13. De most hozzád megyek, és ezeket szólom a világban, azért, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

14. Nékik adtam szavadat; a világ mégis gyűlölte azt, mert ők nem e világ részei, ahogy én sem vagyok e világ része.

15. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket e világból, hanem azt, hogy őrizd meg őket a gonosztól.

16. Ők nem e világ részei, ahogy én sem vagyok e világ része.

17. Szenteld meg őket az igazsággal. A te szavad az igazság.

18. Ahogyan te engem a világba küldtél, úgy küldtem én is őket e világba;

19. És én az ő javukra szenteltetem, hogy ők is megszenteltessenek az igazság által.

20. De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédük miatt hisznek majd én bennem; 

21. hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám egy vagy velem, és én egy vagyok teveled, és hogy ők is egyek legyenek mi velünk, azért, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

22. Nékik adtam azt a dicsőséget, amelyet te adtál nékem, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk,

23. Én egy ővelük, és te egy énvelem azért, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és te úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.

24. Atyám, őket illetően, akiket nékem adtál, azt kívánom, hogy ők velem legyenek, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál, mert te engem e világ kezdete előtt szerettél.

25. Igazságos Atyám! A világ valójában nem ismert meg éged, de én megismertelek téged; és ezek megismerték, hogy te küldtél engem;

26. és én megismertettem velük a te nevedet, és meg fogom ismertetni velük, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük van, és én velük vagyok."

 

18. rész

 

Jézus elfogatása

 

1. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival együtt a Kedron patakon túlra, ahol egy kert volt, ahova bement tanítványaival.

2. Júdás is, az ő árulója, ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott egybe Jézus és tanítványai.

3. Júdás magához vette a katonai csapatot, és a főpap és farizeus vezetőket, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

4. Jézus ekkor, aki tudta mi vár rá, előlépett, és így szólt azoknak: "Kit kerestek?"

5. Azok pedig így feleltek néki: "A Jézust, a nazarénust." "Én vagyok az" — válaszolta Jézus. Júdás, az áruló is közöttük volt.

6. Amikor azt mondta nékik: "Én vagyok az", ők visszatántorodtak és a földre estek.

7. Ismét megkérdezte hát őket: "Kit kerestek?" És azok így feleltek: "Jézust, az esszénust."

8. Jézus erre ezt mondta: "Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Ha tehát engem kerestek, ezeket engedjétek el";

9. hogy beteljesüljön a beszéd, amikor ő azt mondta: "Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el."

10. Simon Péter pedig, akinek a többiekhez hasonlóan kardja volt, kirántotta azt, és lecsapott a főpap szolgájára, egy főemberre, és levágta annak jobb fülét. A főembert Málkusnak hívták.

11. Jézus ekkor ezt mondta Péternek: "Tedd hüvelyébe a kardodat. Vagy ne igyam ki a serleget, amelyet az Atya adott nékem?"

12. Felemelte a levágott fület, és visszanyomta a helyére, és az rögtön visszaforrt.

13. Mindenkit elfogott a félelem és senki nem mondta, hogy bántalmazzák őt.

14. Ő azonban a főemberhez szólt: "Lásd, jót tettem veled. Tégy te is jót velem, és tedd a kötelességedet." És Jézus a főembernek nyújtotta karját, hogy az meg tudja kötözni.

 

Annás előtt: Péter megtagadja Jézust

 

15. A római katonák és a főember, akiket Pilátus küldött, hogy Jézust ne érje bántódás, és a zsidók templomszolgái elfogták, és megkötözték őt.

16. A templomszolgák őt először Annáshoz vezették, aki Kajafás apósa volt, aki abban az esztendőben főpap volt.

17. Valójában Kajafás tanácsolta a zsidóknak, hogy nekik jobb, ha egyetlen ember hal meg a népért.

18. Simon Péter, és egy másik tanítvány, Máté, követte Jézust. Ez a tanítvány a főpap ismerőse volt, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába,

19. és Péter kívül állt az ajtónál. Kiment Máté, aki a főpap ismerőse volt, és beszélt az ajtót őrző lánnyal, és bevitte Pétert.

20. A szolgálóleány, az ajtóőrző, így szólt Péterhez: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" És ő így felelt: "Nem az vagyok."

21. Ott álltak a szolgák és a templomszolgák, akik tüzet raktak, mert hideg volt és melegedtek. Péter is ott állt mellettük, és melegedett.

22. A főpap tanítványai felől és tanításáról kérdezte Jézust.

23. Jézus ezt válaszolta neki: "Én nyilvánosan beszéltem a világhoz, és mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók gyülekeznek. Titkon nem beszéltem semmit.

24. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit mondtam nékik. Íme, ők tudják, mit szólottam."

25. Miután Jézus ezeket mondta, a mellette álló szolgáló arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?"

26. Jézus erre ezt válaszolta: "Ha rosszat mondtam, tégy tanúbizonyságot arról, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?"

27. Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.

28. Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy?" Ő letagadta ezt mondva: "Nem az vagyok."

29. A főpap szolgái közül az egyik, annak rokona, akinek Péter levágta a fülét, ezt mondta: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?"

30. Péter azonban újra tagadta, és akkor megszólalt a kakas.

31. Lelke mélyén szégyellte magát Simon Péter, mert emlékezett mesterének szavaira.

 

Jézust átadják Pilátusnak

 

32. Jézust Kajafástól a helytartó palotájába vezették. Mindez korán reggel volt. Ők maguk nem mentek be a helytartó palotájába, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a peszah eledelt.

33. Ezért Pilátus kiment ő hozzájuk, és ezt mondta: "Milyen vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?"

34. Azok pedig így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.

35. Pilátus erre ezt mondta nékik: "Vegyétek át ti, és ítéljétek el őt a ti törvényeitek szerint." És ezt teljes gúnnyal és megvetéssel mondta, mert tudta, hogy nem szabadott nekik Jézust megölni. A zsidók erre így szóltak: "Nékünk senkit sem szabad megölnünk."

36. Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amikor megmondta, hogy jelezte, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

 

Pilátus kihallgatja Jézust

 

37. Pilátus visszament a helytartó palotájába, szólította Jézust, és így szólt: "Te vagy a zsidók királya?"

38. Jézus ekként válaszolt: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták néked rólam?"

39. Pilátus így felelt: "A te nagybátyád és esszénus testvéred, Arimatiai József mesélt nekem rólad. De nézd, a te saját néped és a főpapok adtak át téged nekem. Mi bajuk veled, a saját királyukkal?"

40. Jézus ezt mondta: "Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom a világ része lenne, harcoltak volna az én szolgáim, hogy ne adjanak át a zsidóknak. De az én királyságom nem innen való."

41. Erre ezt mondta néki Pilátus: "Akkor hát, király vagy?" Jézus így válaszolt: "Te magad mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, hallgat az én szómra."

42. Pilátus így szólt: "Mi az igazság?" Miután ezt mondta, kiment újra a zsidókhoz, és ezt mondta nékik: "Én nem találok benne semmiféle bűnt.

43. Menjetek, és vigyétek őt Heródes Antipás fejedelemhez." A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt gondolták, hogy könnyebb dolguk lesz.

 

Heródes Antipásnál

 

44. Így Heródes Antipáshoz vitték őt, de ő sem akart semmit Jézus ellen tenni, mert félt tőle nagyon.

45. Jézust a templomszolgák félmeztelenre vetkőztették. Ekkor Heródes levetette királyi palástját, és betakarta őt.

46. Azután megkérdezte őt: "Te vagy az újjászületett János?" Jézus így felelt: "Nem, nem vagyok az."

47. Heródes megkönnyebbült, és így szólt: "Hát tudd, hogy én nem foglak elítélni téged. Atyám Isten keze által halt meg, mikor téged üldözött. Velem nem történhet hasonló."

48. Jézus ekkor ezt mondta neki: "Te betakartál engem meztelenségemben, és emiatt én is jó leszek hozzád."

 

19. rész

 

A megkorbácsolás és kigúnyolás

 

1. Heródes ekkor visszaküldte Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz. Az meg látva Jézuson a királyi palástot, igen feldühödött, és jogai szerint megkorbácsoltatásra ítélte őt, abban a reményben, hogy Jézus meghal.

2. A templomszolgák ütötték Jézust, töviskoronát helyeztek a fejére, és pálcával ütötték azt, hogy a tövisek mélyen a bőrébe fúródjanak.

3. Majd gúnyolták őt: "Nézzétek, a zsidók királya!" És ezt mondták maguk között.

4. De Jézus mégsem halt meg, így Kajafás visszavitette őt Pilátushoz, a következő szavakkal: "Hagyd jóvá az ítéletünket, mert ez az ember méltó a halálra istenkáromlásért."

5. De Pilátus vonakodott.

 

Fogságban

 

6. Jézust börtönébe csukatta, mert a törvény szerint kellett cselekednie. Kajafás pedig küldötteket menesztett Rómába, a császárhoz, hogy az jóváhagyja a halálos ítéletet.

7. Ez alatt Jézus a rómaiak fogságában volt, ahogy a törvény parancsolta. Pilátus pedig gondoskodott számára királyi kényelemről.

8. Jézust naponta látogatták esszénus testvérei. Sőt, édesanyja, testvére, felesége és leánya, Galizia is meglátogatták őt, ugyanis pár éve újra házasodott Jézus.

9. Jézus 18 évesen ismerte meg Mirjamot, és feleségül vette őt. De Isten 7 évvel később elvette tőle Mirjamot, akivel nem volt gyermekük, hogy feladatát magára tudja venni.

10. Amikor Jézus testvérét bosszús zsidók egy prédikáció közben megkövezték, akkor Mária Magdaléna gyerektelen özvegy lett.

11. A törvény szerint, Jézus vette őt feleségül, és leányuk született, akit mindketten Galiziának neveztek el, mert a törvény megírja: "Ha egy testvér meghal, özvegyét annak a testvérnek kell feleségül venni, akinek nincs asszonya."

 

A római császár parancsa

 

12. Közel egy év elteltével érkeztek vissza Rómából a főpap küldöttei, és vitték Pilátusnak a császár parancsát.

13. Abban megírva az állt, amiként a próféták szavának be kell teljesednie: "Hagyjátok jóvá a főpap ítéletét, és maradjatok ki a zsidók vallási ügyeiből. Nem akarunk békétlenséget Judeában."

 

Pilátus megpróbálja Jézust megmenteni

 

14. Pilátus azonban nem akarta Jézust megöletni, ezért odaállt a zsidók elé, és így szólt hozzájuk: "Nálatok az a szokás, hogy a peszah ünnepen egy rabot elengedjek. Barabást vagy a zsidók királyát engedjem szabadon?"

15. Ők erre így kiáltoztak: "Ne ezt, hanem Barabást!"

16. Pilátus azonban 'Bar abba' s'-t mondott, hogy Jézust egy tévedéssel megmentse. Azért mondta így, hogy a zsidókat megtévessze beszédük használatával. 'Bar abba's' jelentése: 'Az Atya fia'.

17. Ők azonban Barabásra gondoltak, aki egy rabló volt.

18. Pilátus ekkor bement, hogy Jézust elengedje.

19. Kajafás hívei azonban attól tartottak, hogy Pilátus valami furfanggal próbálkozik, mert ő tudta, hogy Pilátus időközben Jézus tanítványa lett. Ezért a palota minden kijáratát figyeltette.

20. Pilátus azonban ismét kiment, és ezt mondta nékik: "Lássátok, kihozom nektek őt, hogy felismerjétek, hogy én nem találtam benne semmiféle bűnt."

21. Erre kilépett Jézus, és Pilátus így szólt: "Íme, az ember!"

22. Amikor a főpapok és szolgálók meglátták őt, kiáltozva mondták: "Keresztre vele! Keresztre vele!" Pilátus ekkor ezt mondta: "Akkor vigyétek ti őt, feszítsétek meg ti, mert én nem találok semmiféle bűnt benne."

23. A zsidók erre így válaszoltak: "Nekünk törvényünk van, és neki a törvény szerint kell meghalnia, mert ő magát Isten Fiának mondta."

24. Amikor Pilátus ezeket meghallotta, féltette Jézust,

25. és ismét bement a helytartó palotájába, és így szólt Jézushoz: "Mi tegyek?" Jézus nem válaszolt neki.

26. Pilátus ezt mondta neki: "Nem beszélsz velem?"

27. Jézus így válaszolt: "Te nem ítéltél volna el engem, ha ez nem fentről, az én Atyámtól való lett volna. Ezért hát annak, aki átadott neked, nagyobb a bűne. Tedd a kötelességed, ahogy Atyám akarja."

28. Emiatt Pilátus tovább próbálkozott, hogy őt szabadon engedje. De a zsidók így kiáltoztak: "Ha te ezt az embert szabadon bocsátod, akkor nem vagy a császár barátja. Aki királlyá teszi magát, az a császár ellen van."

29. Miután Pilátus ezeket meghallotta, kivezette Jézust, és egy bírói székbe ült a 'márványkövezeten', melyet héberül gabbatának hívnak.

30. A peszahra való előkészület napja volt, körülbelül a hatodik óra. Ekkor ezt mondta: "Íme, a királyotok!"

31. Ők pedig ezeket kiáltották: "El vele! El vele! Keresztre vele!" Pilátus így szólt: "Feszítsem meg a királyotokat?" A főpapok erre ezt mondták: "Nekünk a császáron kívül nincs más királyunk."