A keresztrefeszítés

32. Ekkor átadta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust.

33. Ő vitte a keresztfát a 'koponya helyre', melyet héberül Golgotának hívnak.

34. Útközben többször összeesett a keresztfa terhe alatt. Ott állt az út szélén esszénus tanítója, Cirénei Simon, és keserű könnyeket hullatott Jézus szenvedése miatt.

35. Ezt meglátta egy templomszolga, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Ha sírsz miatta, akkor megoszthatod vele a sorsát. Segíts neki a cölöpöt vinni."

36. De Simon erre ezt mondta: "Uram, nem vagyok méltó ezt a dicsőséget megosztani veled, lelkem mégis ujjong ezen öröm miatt."

37. Jézus ekként válaszolt: "Te velem hordozod a világ terhét, és én téged új birodalmam sarokkövének teszlek, és teljes szíveddel és mindazzal, amid van, szolgálni fogsz engem, míg mindez meg nem történik."

38. Simon így felelt néki: "Uram, történjék a te szavad szerint." És segített Jézusnak a cipelésben.

39. A Golgotán megfeszítették a templomszolgák Jézust, és a másik kettőt. Egyiket egyfelől, a másikat másfelől, és Jézust pedig középen.

40. Pilátus feliratot készített, és elhelyeztette azt a keresztfán. Ez állt ott írva: "Jézus, a nazarénus, a zsidók királya."

41. Sokan olvasták a feliratot a zsidók közül, mely latinul, görögül és héberül volt írva, mert a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz.

42. A zsidók főpapjai Pilátushoz mentek, és mondták néki: "Ne azt írd: 'A zsidók királya', hanem ahogy ő mondta: 'A zsidók királya vagyok'."

43. Pilátus ezt mondta: "Írtam, amit írtam, mert ez az igazság."

44. Miután a templomszolgák megfeszítették Jézust, fogták felsőruháját és négyfelé osztották, mindegyiknek egyet, és a köntösét. A köntös azonban varrás nélkül volt, mert azt fentről szőtték végig.

45. Ezért így beszéltek egymás között: "Ne szakítsuk szét, hanem döntsük el kockával, hogy kié legyen." Ez azért történt, hogy az írás beteljesedjen: "Megosztják maguk között a felsőruhámat, és köntösömért kockát vetnek." És a katonák valóban ezt tették.

46. Jézus keresztjénél ott állt édesanyja és anyja nőtestvére, Mária, Klópás felesége, az ő felesége Mária Magdaléna leányukkal, Galiziával, és János, Jézus legkedvesebb tanítványa.

47. Mikor Jézus meglátta édesanyját, és tanítványát, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme a fiad!"

48. Ezután a tanítványnak mondta: "Íme, az édesanyád." Ettől az órától otthonába fogadta őt a tanítvány.

49. Ekkor Jézus így szólt: "Asszony, hagyd el ezt a helyet a leányunkkal, mert ő még nem érti meg az Atya akaratát."  Galizia azt gondolta, hogy apja magáról beszél, és sírva fakadt, mert szerette őt.

"Elvégeztetett"

50. Ezek után így szólt Jézus, mert tudta, hogy elvégeztetett, hogy az írás beteljesedjék: "Szomjúhozom."

51. Volt ott egy savanyú borral teli edény. Egy savanyú borral átitatott szivacsot izsópra tűztek, és odatartották a szájához.

52. Miután Jézus megkapta a savanyú bort, azt mondta: "Elvégeztetett." Fejét lehajtva, átadta szellemét a feledésnek (nem a halálnak!), ahogy azt esszénus mesterként tanulta.

53. Az előkészület napja volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek sabbátkor a keresztfán maradjanak, mert sabbát nagy nap volt. Így a zsidók arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjaikat, és vegyék le a testüket.

54. Jöttek tehát a templomszolgák, és eltörték az első férfi lábszárcsontját, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg.

55. Amikor pedig Jézushoz mentek, látták, hogy látszólag már halott, és ezért neki nem törték el a lábszárát.

56. Pilátus parancsára egy főember jött, és lándzsával keresztüldöfte Jézus oldalát, hogy a fulladástól megmentse, és rögtön víz és vér folyt ki.

57. És aki ezt látta, tanúbizonyságot tett, és az ő tanúbizonysága igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyétek

58. Ezek pedig azért történtek, hogy az írás beteljesedjék: "Lábai nem töretnek meg."

59. Egy másik írás ezt mondja: "Feltekintenek arra, akit átszúrnak."

Jézus sírba helyezése

60. Arimatiai József, aki Jézus egyik tanítványa volt, megkérdezte Pilátust, hogy a testet elviheti-e. Pilátus engedélyt adott rá, így jött ő, és elvitte a testét.

61. Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, odament, és egy tekercs mirhát és aloét hozott.

62. Fogták Jézus testét, és bekötötték egy kendővel, a fűszerekkel, ahogy a zsidóknál szokás a sírt előkészíteni.

63. Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, melybe még soha senkit nem fektettek be. Ez Arimatiai Józsefé volt, aki gazdag volt, és Jézus nagybátyja, valamint az esszénus kereskedelmi flotta vezére.

64. Őda fektették be Jézust a zsidók ünnepi előkészülete miatt, mert közel volt.

20. rész

Az üres sír

1. A hét első napján, vasárnap, korán, amikor még sötét volt, Mária Magdaléna a sírhoz ment, és látta, hogy a sír elől elvették a követ.

2. Elfutott ezért Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt monda nékik: "Elvitték a férjemet a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt."

3. Simon Péter és a másik tanítvány a sírhoz mentek.

4. Mindketten futva mentek, de a másik tanítvány megelőzte Simon Pétert, és előbb ért a sírhoz;

5. lehajolt, és látta a kendőket; mégsem ment be.

6. Megérkezett Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírba, és látta a lepleket a földön,

7. és a lepel, amely a testén volt, összegöngyölve feküdt a földön.

8. Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz, és látott, és hitt.

9. Mert még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

10. A tanítványok ezután hazamentek.

Jézus megjelenik Mária Magdalénának

11. Mária pedig kinn maradt nem messze a sírtól, és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírba, és benézett;

12. és két angyalt látott ott fehér ruhában ülni, egyiket fejnél, másikat lábnál, ahol Jézus teste feküdt.

13. És ők így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő így felelt: "Mert elvitték az én férjemet, és Uramat, és nem tudom, hova tették őt."

14. Miután ezeket mondta, hátrafordult, és látta Jézust ott állni, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

15. Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő pedig azt gondolván, hogy a kertész az, azt mondta néki: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted, és én elviszem őt."

16. Jézus erre azt mondta: "Mária!" Ő megfordulva azt mondta néki: "Rabhuni!"

17. Jézus ekkor így szólt: "Ne kapaszkodj belém, még ha szeretsz is engem, ahogy én szeretlek téged. Nem mentem még fel az én Atyámhoz. Menj a testvéreimhez és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

18. Mária Magdaléna elment, és vitte az üzenetet a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta néki.

Jézus megjelenik a tanítványoknak

19. Amikor beesteledett, azon a napon, a hét első napján, odament Jézus, ahol a tanítványai, és Mária, a felesége volt, és bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, megállt Jézus középen, és így szólt nékik: "Béke veletek!"

20. Miután ezeket mondta, megmutatta nekik a kezeit és az oldalát. A tanítványok és Mária megörültek, hogy látják az Urat.

21. Jézus ismét ezt mondta nékik: "Béke veletek! Ahogy az Atya engem elküldött, én is elküldelek titeket."

22. Miután ezt mondta, rájuk lehelt, de nem a feleségére, és ezt mondta nékik: "Fogadjátok be a Szentlelket:

23. Akiknek tévedéseit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, azoknak megtartatnak."

24. Tamás pedig, a tizenkettő közül az egyik, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor Jézus megjelent.

25. A többi tanítvány ezt mondta neki: "Láttuk az Urat." Ő azonban így felelt: "Ha nem látom a kezein a szegek helyeit, és ujjamat nem teszem a szegek helyébe, és a kezemet nem teszem az oldalába, nem fogom elhinni.

26. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is velük volt. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen és ezt mondta: "Béke veletek!"

27. Ekkor azt mondta Tamásnak: "Mutasd az ujjadat, és nézd meg a kezeimet; és kezedet tedd az én oldalamba, és ne légy tovább hitetlen, hanem higgyél."

28. Tamás így szólt: "En Uram és én Istenem!"

29. Jézus ezt mondta: "Mivel láttál engem, hittél? Boldogok, akik nem látnak és hisznek."

30. Sok más jelet is cselekedett Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.

31. Ezek azonban meg lettek írva, hogy higgyétek, hogy Jézus, a Krisztus, az Isten Fia, és hogy ha hisztek, neve által életetek legyen.

21. rész

A Tibériás-tengernél

1. Ezek után Jézus ismét megnyilvánult a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; ami így történt:

2. Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánael, a galileai Kánából, és Zebedeus fiai, és két másik tanítványa.

3. Simon Péter így szólt nékik: "Elmegyek halászni." Azok ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és hajóba szálltak, de azon az éjszakán nem fogtak semmit.

4. Amikor már reggel lett, Jézus a parton állt; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus volt.

5. Ekkor Jézus ezt mondta nékik: "Fiaim! Nincs mit ennetek?" Ők ezt mondták: "Nincsen!"

6. Ő pedig azt mondta nékik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felől, és fogtok találni. Kivetették hát oda, de kivonni már nem bírták a rengeteg hal miatt.

7. Ekkor az egyik tanítvány, akit szeretett Jézus, így szólt Simon Péternek: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette a felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.

8. A többi tanítvány a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak körülbelül kilencven méterre, és kivonták a hálót a halakkal.

9. Amikor partra szálltak, parazsat láttak, és rajta halat és kenyeret.

10. Jézus így szólt: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok."

11. Simon Péter a hajóhoz ment, és kihúzta a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár sok volt, nem szakadt el a háló.

12. Jézus ekkor ezt mondta: "Jöjjetek, egyetek." A tanítványok közül senki nem merte megkérdezni: "Ki vagy te?", mert tudták, hogy az Úr volt.

13. Jézus odament, és fogta a kenyeret, és odaadta nékik, hasonlóképpen a halat is.

14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, miután a halálból feltámadt.

15. Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péternek: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?" Ő ezt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ekkor ezt mondta néki: "Legeltesd az én bárányaimat!"

16. Másodszor is így szólt hozzá: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" Ő ezt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged." Erre ezt mondta néki Jézus: "Őrizd az én juhaimat!"

17. Harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" Simon Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: 'Szeretsz-e engem?' Ezért ezt mondta néki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged." Jézus így szólt: "Legeltesd az én juhaimat!

18. Bizony, bizony mondom néked: amikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Amikor pedig megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod."

19. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd az Istent. És amikor ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"

20. Amikor Péter megfordult, látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeret, aki a vacsoránál a kebelén nyugodott, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?"

21. Amikor ránézett, Péter ezt mondta Jézusnak: "Uram, ez mit fog tenni?"

22. Jézus erre ezt felelte: "Ha azt akarom, hogy ő maradjon, amíg eljövök, mit törődsz te vele? Te kövess engem!"

23. Elterjedt hát az atyafiak között ez a mondás, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?"

24. Valójában még sok minden van, amit Jézus cselekedett, és ha mindezeket egyenként megírnák, úgy vélem, hogy maga a világ sem tudná felfognia könyveket.