A 19. század végén egy orosz tudós bizonyítékokat talált arról, hogy Jézus évekig Indiában élt. Kutatását sokan támadták, de voltak,

akik alátámasztották érveit. Mi az igazság?

Izgalmas cikkünk erről szól!

Szerző: Viki | Forrás: Elixir 

A 19. század végén Nyikolaj Notovics beszámolt a kijevi pátriárkának egyik indiai útja szenzációs élményéről: a fölfedezett

bizonyítékok szerint Jézus évekig Indiában élt. Ám sem az ortodox egyházi vezető, sem a francia és római keresztény hivatalok nem

tanúsítottak érdeklődést a hír iránt. Notovics 1894-ben - a ma már magyarul is olvasható - Jézus Krisztus ismeretlen élete című

könyvében publikálta fölfedezését.

Kutatóútja során hallotta a különös történetet

Az orosz orvos és hírlapíró az orosz-török háború után indult keleti kutatóutakra. 1887 októberében Mulbekben, egy buddhista

kolostorban szállt meg, és az ottani lámáktól hallott először Iszáról - az arabok nevezik így Jézust -, akit Buddha fiának és jeles

prófétának tartottak. E szavak nyomán világossá vált számára, hogy Iszá és Jézus egy és ugyanazon személy. Megtudta továbbá,

hogy az eredetileg Indiában és Nepálban lejegyzett szövegeket Lhászában, a főkolostorban őrzik, és másutt is találhatók másolatok.

Notovics Hemisz kolostorában összebarátkozott a szerzetesekkel, akik két vastag kötetet hoztak elő. A főláma két napon át olvasta a

verseket. Az Iszára vonatkozó kiválasztott részletek (14 fejezet 224 verssel) tibeti írások antológiái voltak. Az eredetiket páli nyelven

jegyezték le Indiában, a Kr. u. 1. vagy 2. évszázadban.

Megdöbbentő azonosságok

A bevezető után leírás következett arról, miként határozta el a Mindenható, hogy emberként fog megszületni, mert így saját példájával

taníthatja az embereket a testi léttől való megszabadulásra. A tibeti mű ezután részletesen bemutatott egy isteni csecsemőt, Iszát,

aki szegény szülők gyermekeként született Izraelben. Már gyermekkorában Isten beszélt rajta keresztül, és az emberek messze

földről érkeztek, hogy hallhassák őt. Tíz-egynéhányadik évében Iszá az éj leple alatt elhagyta szülei házát, és egy karavánnal a

Szindh (Indus) vidékére érkezett. Az árják között telepedett le, azzal a céllal, hogy tanulmányozza India híres szent írásait. Később

az öt folyó környékére (Pandzsábba), majd Dzsagannáth Puriba, a Bengál-öböl partján fekvő híres templomvárosba utazott. A helybéli

papok nagy örömmel fogadták, s tanították őt a szent Védák olvasására és értelmezésére, gyógyításra és egyéb misztikákra.

A fiatal izraelita összesen hat évet töltött Puriban, Rádzsgirban és Benáreszben. Mindvégig az isteni szeretetről prédikált, kegyesen

segített az elesetteken, még a kaszton kívülieken is, mivel "isteni Atyánk előtt nincs különbség gyermekei között". Iszá további hat

évig szent iratokat tanulmányozott a Himalája buddhista kolostoraiban, majd hazautazott, és szerencsésen megérkezett

Palesztinába, ahol a bölcsek még a nevét sem hallották...

Többen elutasították az érveket...

Notovics könyvét sok bírálat érte. A The New York Times 1894. május 19-i számának könyvismertetője szerint a szerző kutatásának

több részlete valós ugyan, de "...az olvasók igencsak hiszékenyek lennének, ha Jézus indiai tartózkodásának tényét egyszerűen

elfogadnák". Más kritikák sokkal elutasítóbbak voltak. A North-American Review 1894. májusi számában Edward Everett Hale ismert

unitárius pap-író nemcsak Notovics ladaki útját, de magát Hemisz létét is kétségbe vonja, és azt állítja, hogy az egész mű a szerző

fantáziájának eredménye. 1894 októberében a híres oxfordi indológus, Max Müller, a Jézus állítólagos indiai útja című írásában kifejti,

hogy a Jézus életéről és tanításáról szóló buddhista iratok hamisítványok, agyafúrt lámák találmányai.

És voltak, akik alátámasztották

Notovics fölfedezése óta sokan kutatták Jézus indiai útját. Tőle függetlenül, sőt őt megelőzve, 1854-ben egy világutazó, Mrs. Harvey

megemlíti könyvében az Iszáról szóló írásokat. Egy bengáli hindu szerzetes, Szvámi Abhédánanda a könyvében beszámol arról, hogy

nagy meglepetésére megtalálta Hemiszben a Notovics által említett kéziratokat, amelyeket lefordított bengálira.

A 19. század végén Georgij Roerich, a Harvardon és a Párizsi Egyetemen tanult, jól képzett régész és nyelvész, aki ismerte a

szanszkrit, perzsa, kínai és tibeti nyelveket, behatóan tanulmányozta a tibeti buddhizmust. Megnyíltak előtte a legtitkosabb tibeti

ajtók, és Iszá legendájával is találkozott. Először Srínagarban hallott Jézus indiai útjáról, később kiderült, hogy az Iszáról szóló

legendákat a néphagyomány egész Közép-Ázsiában ismeri. Az egymástól eltérő elbeszélések egy dologban egységesek voltak:

Jézus a "hiányzó" éveit Indiában töltötte!

Roerich 1925-ben meglátogatta a hemiszi kolostort. A precíz munkájáról híres professzor Ázsia szíve című könyvében megerősíti a

Jézusról szóló kéziratok létét. Másutt így ír: "Mindig vannak olyanok, akik dühösen hadakoznak, ha felfogásukkal,

meggyőződésükkel ellenkező érvekről hallanak. Ők Jézus indiai útjával kapcsolatban csalásról beszélnek, ám én nem tudom

elképzelni, hogyan hathatná át egész Kelet népi tudatát egy nemrégiben kiagyalt félrevezetés? És hol találnánk e célra olyan tudóst,

aki hosszú értekezést írna ókori páli és tibeti nyelven?"

Túlélte volna a keresztre feszítést?

Korábbi források is említik a témát. Az Ikmal-ud-Din című, 10. századi arab mű szerzője Jézus két indiai útjáról ír. Eszerint Jézus

nem szállt a mennybe, hanem, túlélvén a keresztre feszítést, újra Indiába távozott. A kötet idéz Juz Aszaf, azaz Jézus tanításából is,

ami feltűnő hasonlóságot mutat az evangéliumok szellemével.

A kasmíri muzulmánok abban hisznek, hogy Jézus másodszor is Észak-Indiába utazott, s végül ott halt meg. Srínagar óvárosában

van egy sír, amely a hívő muzulmánok szerint Jézusé. A fölé épített szentélyt Rozabalnak hívják a helybeliek, ami a rauza és a bal

szavak összevonásából keletkezett. A rauza jelentése: "a próféta sírja". A sírt tartalmazó szoba bejáratánál levő felirat szerint Juz

Aszaf évszázadokkal ezelőtt jött Kasmírba, és egész életében az Igazság (Isten) szolgálatában állt. A földi maradványait tartalmazó

szarkofág kelet-nyugati irányban fekszik, s ez nem muzulmán, nem is hindu, hanem zsidó temetkezési szokás.

A vita máig tart

A kutatás és a vita napjainkban is tart. A hetvenes években a német Stern folyóirat közölt hosszú cikket Jézus indiai útjáról

Hassznain kasmíri professzor segítségével, akinek sikerült fényképfelvételeket készítenie az említett kézirat idevonatkozó oldalairól.

Holger Kersten német író, miután több hónapot töltött kutatással a helyszínen, 1983-ban publikálta könyvét, Jézus Indiában élt

címmel. Egy évvel később, 1984-ben pedig az ezoterikus könyveiről híres amerikai Elizabeth Clare Prophet megjelentette a Jézus

ismeretlen éveiről írt nagy sikerű könyvét.