Mária Magdolna – Jézus felesége

A kanonizált evangéliumokban nem találunk utalást arra, hogy Jézus házas lett volna. A nyugati keresztény egyház által elfogadott egyéb szövegekben sem, sőt, teológusaik eleve tagadják ennek még a lehetőségét is, mondván, Jézus szent életű férfiú volt, mentes mindenféle földi vágytól, miféle dolog lenne az, hogy az „Isten fia” földi nővel háljon, és így tovább. Ha bármilyen, ennek a tannak ellentmondó ismeret előkerül, azt igyekeznek hamisnak feltüntetni, és valamiféle pogány ármánykodásnak, Urunk sértegetésének és gyalázásának. Ez a törekvés teljességgel érthető részükről. Ha ugyanis elismerést nyerne, hogy Jézusnak családja volt, sőt, még gyermekei is születtek, ez a körülmény ugyancsak meglódítaná az emberek gondolkodását. Ezt pedig nagyon, de nagyon nem akarják. Bizonyára ezek a nézetek is hozzájárultak ahhoz, hogy Jézus személyét 325-ben a Níceai zsinaton „Istenné” nyilvánították. Szavazással. Az ariánus felfogással szemben, akik szerint Jézus ember volt, az „Isten báránya” hívők kerültek többségbe.

Sajnos, a kanonizált evangéliumokat, ezen a bizonyos zsinaton, meglehetősen „átdolgozták”, akárcsak a Sinai Kódexszel összevetve is, tehát nagyon nehéz az eredeti szövegre következtetni, ha egyáltalán lehetséges. A Kánai menyegző bibliai története meglehetősen érdekes ennek ellenére is. János evangéliumának 2. fejezetében olvashatjuk, és csak ott. Sok kutató véli úgy, nyilván nem alaptalanul, hogy a jelenet magának Jézusnak a lakodalma. Akkoriban az ital biztosítása ugyanis a vőlegény feladata volt. Mivel János evangéliumában Jézusnak ez az első csodája, a lakodalom résztvevői nem tudhattak róla, Jézus milyen csodatévő erővel rendelkezik, tehát miért fordultak volna éppen hozzá, hacsak nem ő maga volt felelős a bor biztosításáért? Mária pedig, Jézus anyja, utasítja a szolgákat, hogy cselekedjenek Jézus szavai szerint. Egy vendég asszony nem rendelkezett semmiféle hatalommal a szolgák irányítása felett, hacsak azok nem a saját(!) szolgái voltak.

„A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.  Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!  Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.”

A Nag Hammadi kódexek könyvei között található a kopt nyelvű (eredeti nyelve bizonnyal görög volt) Fülöp Evangélium sokkal több konkrétumot tartalmaz ennél. Mária Magdolnát egyértelműen Jézus hitvesének, azaz feleségének nevezi.

Idézzük:

„…A [megváltó] hitvese Mária Magdolna. [Ám Krisztus] jobban szerette őt valamennyi tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány megsértődött emiatt… Azt mondták neki: ’Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?’ A Megváltó felele nekik, mondván: ’Miért, nem szeretlek titeket is ugyanúgy, mint őt szeretem?’”

2012-ben a Harvardi Egyetemen ugyancsak egy kopt nyelvű szövegtöredéket mutattak be, a 4. századból való, az egyik sor a következőt tartalmazza: „Jézus így szólt hozzájuk: A feleségem…”