37. rész

 

1. Minden barát mondja: »Én is jó barát vagyok!« De van barát, aki csak név szerint barát! Nemde, halálos szomorúság,

2. ha ellenség lesz abból, aki bajtárs volt és barát!

3. Miért teremtettek téged, rút arcátlanság? Talán azért, hogy elborítsd a föld színét gonoszsággal és álnoksággal?

4. Együtt vigad az ilyen barát a társával a jólétben, de szükség idején ellenség lesz belole.

5. A jó barát szembeszáll az ellenféllel és pajzsot ragad az ellenséggel szemben.

6. Ne feledkezz meg barátodról lelkedben, és ne felejtsd el ot gazdagságodban!

7. Ne kérj tanácsot irigyedtol, és titkold el szándékodat azoktól, akik féltékenyek rád.

8. Minden tanácsadó útbaigazít, de van olyan, aki saját javára ad tanácsot.

9. Légy óvatos a tanácsadóval szemben! Tudd meg elobb, mire van szüksége, mert o is magáról gondoskodik,

10. hogy karót ne dugjon a földbe, és ne mondja neked:

11. »Jó úton vagy!« s azután odaálljon, hogy lássa, mi lesz veled.

12. Ha vallástalan emberrel szent dologról beszélsz, igaztalannal igazságról, asszonnyal vetélytársnojérol, gyávával háborúról, kereskedovel üzletrol, vevovel eladásról, irigy emberrel háláról,

13. könyörtelennel irgalmasságról, becstelennel becsületességrol, rest munkással bármi munkáról,

14. esztendei munkással évi számadásról, lusta rabszolgával sok munkáról: ne hallgass semmiféle tanácsukra!

15. De keresd fel gyakran a jámbor embert, akirol tudod, hogy Isten félelmében jár,

16. aki lélekben hozzád hasonló, aki megsajnál, ha sötétben botorkálsz!

17. De lelkiismereted jó tanácsára is ügyelj, mert semmi sem ér neked többet ennél!

18. A jámbor embert egyébként a lelkiismerete néha eligazítja, mint hét or, akik magas helyükön ülve kémlelnek.

19. Mindezek mellett a Magasságbelihez fordulj könyörgéssel, hogy igazságban vezérelje utadat.

20. Helyes megfontolás elozze meg minden dolgodat, és szilárd elhatározás minden Tettedet!

21. A szív az elhatározás gyökere, négy hajtás sarjadzik belole: a jó és a rossz, az élet és a halál, és mindezeknek teljesen a nyelv az ura. Van olyan bölcs ember, aki sokak tanítómestere, de önmagának nincsen hasznára.

22. Van olyan tudós férfi, alá sokakat tanít, és maga is hasznát látja.

23. Van olyan, aki bölcsen beszél, de megvetik, és mindenben a rövidebbet húzza;

24. nem nyert az Úrtól kegyet, ezért nem ér el semmit a bölcsessége.

25. Van olyan bölcs, aki a maga javára bölcs, és tudása gyümölcsét dicsérik,

26. s van olyan bölcs, aki népének tanítómestere, és tudásának gyümölcsei maradandók.

27. A bölcs férfi eltelik áldással, s akik látják ot, boldognak mondják.

28. Csekély számú nap az ember élete, de Izrael napjait nem lehet megszámlálni!

29. Aki bölcs a nép javára, dicsoséget arat, és hírneve örökké él!

30. Fiam! Ameddig csak élsz, vigyázz magadra, és ha valami árt, ne engedd meg magadnak.

31. Mert nem minden válik mindenki javára, és nem ízlik mindenkinek minden.

32. Ne légy mohó semmilyen lakomán, és ne vesd magad bármely étel után,

33. mert a nagyétkuség betegséghez vezet, s a mohóságnak hasmenés a vége.

34. Sokan mentek már tönkre mértéktelenség miatt, de aki tartózkodó, meghosszabbítja életét.

 

 

38. rész

 

1. Becsüld meg az orvost, mert szükség van rá, hiszen a Magasságbeli rendelte ot

2. Istentol van az orvos minden bölcsessége, a királytól pedig ajándékban részesül.

3. Az orvos tudománya felmagasztalja az o fejét, és dicséretet nyer a foemberek elott.

4. A Magasságbeli teremtette a földbol az orvosságokat, és okos ember nem iszonyodik tolük.

5. Nem a fától lett édes a keseru víz,

6. hogy az ember megismerje az ilyenek erejét? Tudást adott a Magasságbeli az embereknek, hogy csodás eroivel dicsekedhessenek.

7. Velük csillapítja az orvos a fájdalmat, és belolük készít a gyógyszerész illatos kenetet, s állít elo gyógyító írt, hogy tönkre ne menjenek az o alkotásai,

8. és Isten békéje legyen a földön.

9. Fiam! Ha beteg vagy, ne hagyd el magadat, hanem imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.

10. Fordulj el a buntol, légy igaz kezu, és tisztítsd meg szívedet minden vétektol.

11. Ajánlj fel tömjént és lisztlángot emlékeztetoül, mutass be kövér áldozatot! De orvost is engedj magadhoz,

12. hisz az Úr rendelte ot, el ne távozzon melloled, mert szükség van fáradozására.

13. Mert van ido, amikor kezükre kell magad bíznod,

14. és ok is könyörögnek az Úrhoz, hogy enyhülést és egészséget adjon az o muködésük által.

15. Aki vétkezik Alkotója színe elott, orvos kezére kerül.

16. Onts, fiam, könnyeket a halottért, és sirasd, mert nagy veszteség ért téged. Hantold el testét annak rendje szerint, és ne hanyagold el temetését!

17. Sirasd ot keservesen egy napig, hogy meg ne szóljanak, azután vigasztalódj meg, és ne szomorkodj.

18. Sirasd egy-két napig érdeme szerint a megszólás miatt!

19. Mert a szomorúság sietteti a halált, elernyeszti az erot, s a szívbeli fájdálom meghajlítja a nyakat.

20. Miután kivitték, vonuljon el a szomorúság is! A nyomorgó élete átok a szívnek.

21. Ne add át szívedet a búbánatnak, uzd el azt magadtól, és emlékezz meg a végrol!

22. El ne feledd, hogy úgysincs visszatérés, neki már mit sem használsz, magadnak pedig csak ártasz,

23. elmélkedj inkább sorsáról, mert a tied is olyan lesz: tegnap nekem, ma neked!

24. A halott nyugtával hagyd nyugodni emlékezetét, vigasztalódj fölötte, amikor lelke már elköltözött.

25. Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre! Hogyan is telhet el bölcsességgel,

26. aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgában jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde,

27. barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek hízlalása a gondja!

28. De így van minden kézmuves és mester is, aki éjjelét nappallá teszi: aki pecsétet vés, akinek a színek keverése a mestersége, aki színes ábrázoláson töri a fejét, és virrasztva végzi munkáját;

29. éppígy a kovács, aki üllo mellett ül, s a vasmunkára ügyel, a tuz heve pörköli borét, s a kemence hoségét állja.

30. Pöröly csapása cseng szüntelen fülében, s a szerszám mintájára szegezi szemét,

31. munkái végzésén jártatja az eszét, s azok tökéletes elvégzése a gondja.

32. Nincs másképp a fazekassal sem: ül a dolga mellett, s a korongot hajtja lábával, folytonos gondban van munkája miatt, és darabszámra dolgozik teljes igyekezettel,

33. agyagot gyúr karjával, és Iába elott meghajlitja merevségét,

34. a máz elkészítésére ügyel, s a kemence tisztításán jár az esze.

35. Kezük munkájából élnek mindezek, és mindegyikük bölcs a maga mesterségében.

36. Nélkülük nem épül város,

37. nem jövevények ok, és nem jöttmentek, de azért nincs a gyülekezetben ülohelyük,

38. nem ülnek bírói székbe, mert nem értenek a törvénykezéshez, nem ok mondják meg, mi a jog és az igazság, nincs jártasságuk a bölcs mondásokban.

39. Értenek azonban a világ mesterségeihez, és iparuk uzése a legfobb kívánságuk. De másképp van annál, aki arra adja lelkét, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja!

 

39. rész

 

1. Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét,

2. megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba.

3. A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.

4. A foemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem elott.

5. Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.

6. Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az o Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe elott.

7. Imára nyitja száját, és buneiért könyörög.

8. Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti ot az értelem lelkével,

9. akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat,

10. aki irányítja megfontolását és tudományát, o pedig annak titkain tanakodik.

11. Nyilvánosságra hozza tudös tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.

12. Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem.

13. Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékrol nemzedékre.

14. Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség.

15. Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenore tér, az is hasznára van.

16. Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel!

17. Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélo fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.

18. Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,

19. s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat muveiért!

20. Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek ot ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok:

21. »Nagyon jó az Úr minden muve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése.

22. Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence,

23. mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol o segít, ott nincsen akadály.

24. Minden élolény muve nyilvánvaló elotte, és semmi sincs elrejtve színe elol.

25. Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe elott!

26. Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében.

27. Áldása kiárad, mint a folyam,

28. és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így uzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték ot,

29. így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bunösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.

30. Jót teremtett a jóknak kezdettol fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.

31. Az ember életének fo szükségletei: víz és tuz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szolo fürtje, olaj és ruha.

32. Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bunösök ártalmára válik.

33. Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,

34. a Vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját.

35. Tuz és jégeso, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették.

36. A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak.

37. Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kello idoben.

38. Ezért kezdettol fogva meg voltam gyozodve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam:

39. »Jók az Úr muvei mind egy szálig, és minden szükségletrol idejében gondoskodik.«

40. Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében.

41. Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!

 

 

40. rész

 

1. Nagy veszodség jutott minden embernek, és súlyos iga Ádám fiainak! Attól a naptól fogva, hogy elhagyják anyjuk méhét, addig a napig. amíg el nem temetik oket mindenek anyjába,

2. gondolatuk és szívük aggodalma, reményük és várakozásuk a bevégzés napjáig

3. - az olyané, aki trónján ül dicsoségben, és az olyané is, aki porban, hamuban gubbaszt,

4. azé, aki bíbort és koronát visel, és az olyané is, aki durva darócba öltözik -, nem egyéb, mint harag, féltékenység, gond és habozás, a halál félelme, folytonos viszály és civakodás.

5. Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait,

6. alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik,

7. megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitol félnie.

8. Minden élo mellett, az embertol az állatig, s a bunösök mellett hétszeresen is,

9. ott terem még: a halál és a vérontás, a viszály és a pallos, az elnyomás, éhínség, szorongatás és a csapások.

10. Mindezek az igaztalanok miatt vannak, és miattuk lett a vízözön is.

11. Mind, ami földbol van, visszatér a földbe, mint ahogy minden víz visszajut a tengerbe.

12. Minden vesztegeto ajándék és igaztalan dolog elenyészik, de a becsületesség örökké megáll.

13. Az igaztalanok vagyona kiapad, mint a vízforrás, elmúlik, mint a hatalmas égzengés a záporban.

14. Amikor megnyitja kezét, örvend ugyan, a bunösök azonban végképp elenyésznek.

15. A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert a tisztátalanok gyökerei szirt fokán zörögnek.

16. Minden víz mellett növényzet zöldell, de a folyó partján lévo elobb sodródik el, mint a többi fu.

17. A szeretet azonban olyan, mint az áldott paradicsom, s ajótékonyság örökre megmarad.

18. Édes a béres élete, ha beéri a magáéval, és kincset találsz benne.

19. A fiak és a városalapítás fenntartják a nevet, de mindezeknél többet ér a kifogástalan asszony.

20. A bor és a zene felvidítja a szívet, de mind a ketton túltesz a bölcsesség szeretete.

21. A fuvola és a lant kellemessé teszik a dalt, de mindketton túltesz a nyájas nyelv.

22. A szépség és a báj kívánatos a szemednek, de túltesz rajtuk a zöld vetés.

23. Jó, ha van barát és társ a maga idejében, de mindkettonél többet ér az asszony a férje mellett.

24. A testvérek segítségül vannak a szükség idején, de ezeknél is inkább megment az irgalmasság.

25. Az arany és az ezüst támasza a lábnak, de mindkettonél többet ér a jó tanács.

26. A gazdagság és a hatalom felemelik a szívet, de mindketton túltesz az Úr félelme.

27. Ahol az Úr félelme van, ott nincs hiány, és nem kell mellé támaszt keresni.

28. Az Úr félelme olyan, mint az áldott paradicsom, és leple felülmúl minden dicsoséget.

29. Fiam! Sohase légy életedben másokon élosködo, mert jobb meghalni, mint másra szorulni!

30. Nem megy életszámba annak a férfinak az élete, aki másnak asztalát lesi, mert más kenyerén élosködik.

31. A fegyelmezett és jólnevelt férfi óvakodik az ilyentol!

32. Jólesik a koldulás a balga szájának, de a belsejét tuz emészti!

 

 

41. rész

 

1. Ó, halál! De keseru rád gondolni annak, aki békében élvezi javait,

2. a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben, aki még jóízuen tud enni!

3. Ó, halál! De kedves a végzésed a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levonek,

4. annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van, aki bizalmatlan és reményvesztett!

5. Ne félj a haláltól, kiszabott végzetedtol, gondolj azokra, akik elotted voltak és utánad következnek, ez minden élonek osztályrésze az Úrtól!

6. Miért ócsárlod tehát a Magasságbeli végzését? Legyen bár az évekbol tíz, vagy száz, sot ezer:

7. az alvilágban nincs az életkor miatt szemrehányás.

8. Utálatos fajzattá lesz a gonoszok nemzetsége, s akik az istentelenek házában járatosak!

9. A bunösök gyermekeinek öröksége elenyészik, és magzatukat gyalázat kíséri.

10. Az istentelen apa ellen panaszt emelnek gyermekei, mert miatta vannak gyalázatban.

11. Jaj nektek, istentelen férfiak, akik elhagytátok az Úrnak, a Magasságbelinek törvényét!

12. Ha születtetek is, átokra születtetek, és ha meghaltok, átokban lesz részetek.

13. Mind, ami földbol való, a földbe tér vissza, ekként a gonoszok is átokból romlásba térnek.

14. Csak testüket siratják az emberek, az istentelenek neve azonban elenyészik.

15. Gondod legyen a jó hírnévre, mert az inkább megmarad neked, mint ezer drága nagy kincs.

16. Néhány napig tart a kellemes élet, a jó név pedig örökre megmarad!

17. Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét. Mert láthatatlan kincs az elrejtett bölcsesség, mi haszna hát az egyiknek vagy a másiknak?

18. Békében orizzétek, fiaim, a rendet,

19. s azok miatt érezzetek szégyent, amit most szám említ,

20. mert nem mindig illo a restelkedés, és nem minden szégyenkezés talál tetszésre.

21. Restelld a paráznaságot apád és anyád elott, a hazugságot fejedelem és hatalmas elott,

22. a vétséget bíró és elöljáró elott, a törvényszegést a közösség és a nép elott,

23. az igazságtalanságot társad és barátod elott, szállóhelyeden

24. a lopást, a megfeledkezést az Istenre tett eskürol és szerzodésrol, a könyökölést étkezéskor, az adott és vett jó becsmérlését,

25. a hallgatást, ha köszöntenek, parázna nore tekintést, az arc elfordítását rokontól,

26. arcod elfordítását társadtól, az illetmény elvevését és meg nem térítését,

27. szemed jártatását más férfi feleségén, a leskelodést szolgálója után, és ágyának megközelítését,

28. a becsmérlo szavakat barátaid elott, és a szemrehányást, amikor adakozol.

 

 

42. rész

 

1. Restelld továbbadni a hallott szót, és feltárni a titkos beszédet, akkor megvan benned a helyes szégyenérzés, és tetszésre találsz minden ember elott. De kicsit se szégyelld a következoket, és senki kedvéért ne vétkezzél:

2. a Magasságbeli törvényét és rendelkezését, az igazságosságot, hogy felmentsd a gonoszt,

3. az elszámolást társakkal és utasokkal, az osztozkodást barátaiddal az örökségen,

4. a pontosságot mérlegben és súlyban, a keresetet, legyen az sok vagy kevés,

5. a hasznot adásnál-vevésnél, a gyermekek gyakori fenyítését, s a rossz rabszolga hátának véresre verését.

6. Hitvány asszony mellett helyén való a pecsét,

7. és ahol sok a kéz, tarts mindent zár alatt. Amit átadsz, számláld és mérd meg, jegyezz fel minden kiadást és bevételt!

8. Ne restelld rendreutasítani a balgát és az ostobát, az öreget, akit ifjak is elítélnek, akkor jó nevelésu leszel mindenben, és elismerést aratsz minden élo szemében!

9. Olyan kincs a leány, amely anyjának álmatlanságot okoz, és eluzi az álmát a miatta való aggodalom, hogy lánysorsban meg ne öregedjék, ha pedig férjnél van, meg ne gyulöltesse magát;

10. hogy meg ne rontsák szüzességében, és teherbe ne essen az apai házban; hogy félre ne lépjen férjes állapotában, és magtalan se maradjon.

11. A könnyelmu leányt orizd gondosan, hogy szégyenbe ne hozzon az ellenségek elott a város megszólása és a nép szóbeszéde miatt, és gyalázatodra ne legyen a nép sokasága elott.

12. Ne nézd senkinek szépségét, és ne idozz asszonyok között,

13. mert a ruhából jön elo a moly, s az asszonyból a férfi rosszasága.

14. Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél, az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.

15. Hadd emlékezzem meg az Úr muveirol, és hadd hirdessem azt, amit láttam! Az Úr szava által lettek az o alkotásai.

16. Miként a tündöklo nap beragyogja a mindenséget, úgy telik be az Úr dicsoségével az o alkotása.

17. Nemde az Úr a szentek által hirdeti minden csodatettét? A mindenható Úr erot adott nekik, hogy megállhassanak dicsosége elott!

18. Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét, átlát az o furfangjukon,

19. mert az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idok jelét, tudtul adja a múltat és a jövendot, és fölfedi a titkok leplét.

20. Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve elotte.

21. Ékessé tette bölcsessége remekmuveit, aki öröktol fogva örökké van. Nincs ahhoz sem hozzátenni,

22. sem attól elvenni való, és nem szorul o senki tanácsára.

23. Mily gyönyöru minden muve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!

24. Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki,

25. mind különböznek, egyik a másiktól, és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.

26. Biztosította mindegyik jóságát, - ki gyozne betelni dicsosége látásával?

 

 

43. rész

 

1. Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicso!

2. A felkelo nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!

3. Perzseli délben a földet, ki tudja hoségét elviselni? Izzó tüzelovel megtelt kemencénél

4. háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.

5. Nagy az Úr, aki azt alkotta, az o parancsára siet pályáján.

6. A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az idot, és jel örök idokre.

7. A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,

8. - az o neve szerint van a hónap - majd csodás módon növekszik töltéig.

9. Magasságbeli harci fegyver az, amely dicson ragyog az égbolton.

10. Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.

11. A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak orhelyükön.

12. Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyöru az a pompájában,

13. átfogja az eget nagyszeru ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.

14. Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,

15. ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhok, mint a madarak.

16. Fölségében helyezte el a felhoket, és tördeli össze a jégeso szemeit.

17. Megrendülnek a hegyek tekintetétol, és akarata szerint fúj a déli szél,

18. mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása.

19. Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.

20. Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.

21. Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.

22. Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.

23. Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tuz, elégeti a zöldet.

24. Gyógyulás minderre a felhok csepegese, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.

25. Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.

26. Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeirol, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.

27. Nagyszeru csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különbözo fajai, iszonyatos teremtmények!

28. Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.

29. Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: o van mindenben!

30. Ha dicsoítjük, meddig jutunk el? Hisz o hatalmasabb minden muvénél!

31. Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az o ereje!

32. Dicsérjétek az Urat, amennyire toletek telik, mert o még többre méltó, és csodálatos az o fensége!

33. Áldjátok az Urat, magasztaljátok ot, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!

34. Akik magasztaljátok ot, kapjatok új erore, ne lankadjatok, mert el nem éritek!

35. Ki látta ot, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettol fogva van?

36. Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk muveibol.

37. Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.

 

 

44. rész

 

1. Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi oseinket nemzedékeik sorában.

2. Sok dicsoséget juttatott nekik az Úr fensége által régtol fogva.

3. Voltak, akik hatalommal uralkodtak, akik híresek voltak vitézségük miatt. Voltak, akik okossággal ékeskedtek, mások hírnevet szereztek a prófétai tisztnek jövendöléssel,

4. voltak, akik parancsoltak az akkori népnek, és szentséges igéket mondtak a nemzeteknek bölcsességük révén.

5. Voltak, akik dallamokat gondoltak ki muvészetükkel, és írásba foglalták költeményeiket,

6. férfiak, akik bovelkedtek vagyonban, s olyanok, akik szép életre törekedtek, és békében laktak házukban.

7. Becsben is álltak mindannyian népük nemzedékei elott, és dicséretet arattak napjaikban.

8. Voltak közöttük, akik nevet hagytak hátra, amelyrol dicsérettel beszélnek,

9. és voltak, akiknek nem maradt emlékük: kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna, éppígy gyermekeik is utánuk.

10. De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget,

11. a javaik megmaradnak ivadékuknál,

12. és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk,

13. és miattuk gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik,

14. testüket békében eltemették, de nevük él nemzedékrol nemzedékre.

15. Népek emlegetik bölcsességüket, és dicséretüket hirdeti a közösség.

16. Hénok tetszett Istennek, ezért a paradicsomba vitték, hogy a népeknek bunbánatra szolgáljon.

17. Feddhetetlen igaz volt Noé, s a harag idején engesztelésül szolgált.

18. Miatta maradt a földön maradék a vízözön idejében.

19. Szövetséget kötött vele Isten örök idokre, hogy el ne pusztuljon többé minden élo a vízözön által.

20. Ábrahám népek sokaságának volt dicso atyja, nem is volt dicsoségben hozzá hasonló. Megtartotta a Magasságbeli parancsát, és szövetségre lépett vele.

21. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s a kísértésben hunek bizonyult.

22. Dicsoséget adott neki ezért nemzetében, megesküdött, hogy gyarapítja ot, mint a föld porát,

23. felmagasztalja ivadékát, mint a csillagokat, és örökrészt ad nekik tengertol tengerig, s a Folyamtól a föld határáig.

24. Ugyanígy tett Izsákkal is Ábrahámnak, atyjának kedvéért.

25. Az összes elodjével kötött szövetségeket átadta neki, s az áldás Jákob fején nyugodott.

26. Elismerte ot áldásai által, és megadta neki örökrészét, o pedig elosztotta részét a tizenkét törzs között,

27. és belole támasztotta azt a jámbor férfit, aki kegyet talált minden élo szemében.

 

 

45. rész

 

1. Kedves volt Isten és emberek elott Mózes, akinek áldva legyen emléke.

2. Hasonlóvá tette ot dicsoségben a szentekhez, és naggyá az ellenségek megfélemlítésében, bosz állatokat szelídített meg szavával.

3. Megdicsoítette ot királyok színe elott, parancsokat adott neki népéhez, és megmutatta neki dicsoségét.

4. Husége és szelídsége miatt szentté tette ot, és kiválasztotta minden élo közül.

5. Megengedte, hogy hallja szavát, és bevezette a felhobe.

6. Parancsokat adott neki szemtol szembe, az élet és a fegyelem törvényét, hogy megtanítsa Jákobot rendelkezéseire és Izraelt szabályaira.

7. Felmagasztalta Áront, az o testvérét Lévi törzsébol, hasonlóan ohozzá.

8. Örök törvényt állapított meg javára: neki adta a papi méltóságot a nép körében, és boldoggá tette ot a dicsoséggel.

9. Felövezte a dicsoség övével, díszes ruhába öltöztette, és megkoronázta a hatalom jelvényeivel.

10. Sarut adott rá, lábravalót és felsoruhát, sok arany csengovel vette ot körül,

11. hogy járás közben csengjenek, és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére;

12. szent ruhát aranyból, kék és vörös bíborból muvészi hímzéssel, ellátva az ítélet tudakolójával,

13. karmazsin szövetbol, muvészi munkát, metszett drágakövekkel, arany foglalatban, amelyeket kometszo munkája vésett Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetoül.

14. Süvegén arany korona volt, ellátva a »Szent« felírással, pompás ékesség, felséges munka, dísze kívánatos a szemnek.

15. Nem volt azelott ehhez hasonló szép dolog kezdettol fogva.

16. Nem öltheti magára semmiféle idegen, egyedül csak fiai és unokái mindenidoben.

17. Áldozatait a tuz naponta teljesen megemészti.

18. Megtöltötte Mózes a kezét, felkente szent olajjal,

19. és örök feladatul jutott neki és ivadékának, hogy ameddig az ég áll, papi szolgálatot teljesítsen, dicséretet mondjon, és áldja a népet az o nevében.

20. Ot szemelte ki az összes élok közül, hogy áldozatot mutasson be Istennek, tömjént és kellemes illatot emlékeztetoül, hogy engesztelést szerezzen népének,

21. és hatalmat adott neki parancsai körül, törvényei és ítéletei dolgában, hogy megtanítsa Jákobot a szabályokra, és felvilágosítsa Izraelt törvényével.

22. De fellázadtak ellene illetéktelenek, és irigykedve törtek ellene férfiak a pusztában, azok, akik Dátánnal voltak és Abironnal, és Kóré pártja bosz haraggal.

23. Látta ezt az Úristen, és nem hagyta annyiban, s elemésztette oket haragja indulatában.

24. Szörnyu csodát muvelt velük: elpusztította oket tüzes lánggal.

25. Gyarapította Áron dicsoségét, és megadta örökrészét: a föld gyümölcseinek zsengéjét juttatta neki.

26. Eloször is kenyeret rendelt nekik táplálékul, de az Ur áldozataiból is ehetnek, amelyeket nekik adott és ivadékaiknak.

27. A nép földjébol azonban nem részesedik, s a nép között nem kap osztályrészt, mert maga Isten az o része és öröksége.

28. Fineesz, Eleazár fia harmadik lett a tisztségben, mert az Úr félelmében a nyomdokába lépett,

29. helytállt a nép becsületéért, jámborságával és lelke készségével engesztelést szerzett Izraelnek Istennél.

30. Ezért vele is a béke szövetségét kötötte, hogy o lesz fejedelme a szentélynek és népének, hogy ot és ivadékát illesse a fopapi méltóság mindörökre.

31. De Dávid királlyal is volt szövetsége, Jessze fiával Júda törzsébol, hogy az örökség neki jusson és ivadékának, azért, hogy bölcsességgel töltse meg szívünket, népe igazságos megítélésére, hogy feledésbe ne menjenek javaik, és dicsoségüket nemzetségükben örökké tegye.

 

 

46. rész

 

1. Bátor volt a harcban Józsue, Nún fia, Mózes utóda a prófétaságban, nagy volt o, mint neve is mondja.

2. Igen nagy volt Isten választottjainak megmentésében: leverte az ellenszegülo ellenséget, hogy örökrészéhez juttassa Izraelt.

3. Milyen dicso volt, amikor fölemelte kezét, és dárdát ragadott a város ellen!

4. Volt-e, aki vele szembe tudott szállni?Hiszen az Úr adta kezébe ellenségeit!

5. Intésére nem állt-e meg a nap, s egy nap olyan lett, mint ketto?

6. Segítségül hívta a Magasságbelit, a hatalmast, amikor ellenségek szorongatták mindenfelol, és meghallgatta ot a nagy és szentséges Isten hatalmas jégeso köveivel:

7. az ellenséges népre zúdította azt, és tönkreverte a lejton az ellenségeket,

8. hadd tudják a népek, milyen hatalmas o, hogy nem könnyu Istennel harcolni! O pedig híven követte a Hatalmast,

9. jámborságot tanúsított már Mózes napjaiban, o és Káleb, Jefóne fia, amikor állhatatosak voltak az ellenséggel szemben, visszatartották a népet a buntol, és elhallgattatták a gonosz zúgolódást.

10. Ezért kettojüket szemelte ki Isten, hogy megkímélje oket a hatszázezer gyalogosra váró veszedelemtol, és elvezesse oket örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó földre.

11. Erot adott ezért az Úr Kálebnek, és megmaradt benne az ero öregségéig, hogy megszállja a magas földet, utóda is megtartotta az örökrészt,

12. hadd lássák Izrael fiai megannyian, milyen jó a szentséges Istent híven követni.

13. A bírák is név szerint, mindazok, akiknek szíve meg nem romlott, s akik el nem fordultak az Úrtól:

14. legyen áldott az emlékük, és sarjadjanak ki csontjaik a helyükrol!

15. Maradjon meg nevük örökre, maradjon fönn fiaik számára a szent férfiak dicsosége!

16. Az Úmak, Istenének kedveltje, Sámuel, az Úr prófétája, felállította a királyságot, és fejedelmeket kent fel népében,

17. igazságot tett a gyülekezetben az Úr törvénye szerint, és Isten meglátogatta Jákobot. Megbízható prófétának bizonyult,

18. hunek bizonyult igéiben, mert látta a világosság Istenét.

19. O is kiáltott a mindenható Úrhoz, amikor az ellenségek mindenfelol körülvették és szorongatták; o bemutatta a hibátlan bárány áldozatát,

20. az Úr pedig mennydörgött az égbol, hatalmas zengéssel hallatta szavát,

21. és tönkreverte az ellenséges fejedelmeket, s a filiszteusok minden vezérét.

22. Életének és korának vége elott pedig tanúul hívta az Urat és felkentjét, hogy »sem pénzt, de még sarut sem fogadott el senkitol sem!« és nem vádolta ot senki sem.

23. Miután pedig elszenderült, tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét, felemelte szavát a földbol jövendomondásra, hogy eltörölje a nép bunét.

 

 

47. rész

 

1. Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban.

2. Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.

3. Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.

4. Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népérol a gyalázatot,

5. amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gogös Góliátot,

6. mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erot adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát.

7. Dicsové tette ot ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicso koronát,

8. és letiporta az ellenséget körös-körül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat - mind a mai napig -, és letörte szarvukat örökre.

9. Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsoíto szavakkal.

10. Teljes szívébol dicsérte az Urat, szerette Istent, aki ot alkotta, és erot adott neki az ellenséggel szemben.

11. Énekeseket állított fel az oltár elott, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.

12. Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatéro ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsové tették Isten szentélyét.

13. Az Úr megtisztította ot buneitol, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicso trónt Izraelben.

14. Bölcs fiú következett utána, s oérte leverte az ellenség minden hatalmát.

15. Békés idoben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az o nevének, és szentélyt készítsen örök idokre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban!

16. Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel,

17. és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt.

18. Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok.

19. Elneveztek az Úr, az Isten nevérol, akit Izrael Istenének hívnak.

20. Úgy gyujtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,

21. de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel,

22. foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat,

23. mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártüto ország lett.

24. De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.

25. Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belole.

26. Salamon pedig pihenore tért atyáihoz,

27. és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«,

28. Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével,

29. aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bunbe vitte Izraelt, és bunös útra térítette Efraimot. Buneik nagyon gyarapodtak,

30. a földjüktol nagyon messzire vitték oket,

31. és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte oket a megtorlás, és véget nem vetett minden bunüknek.

 

 

48. rész

 

1. Illés próféta jött ezután; tuzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -,

2. éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.

3. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égbol.

4. Ilyen dicso volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,

5. aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által,

6. aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsoségeseket,

7. aki ítéletrol értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekrol a Hóreben,

8. aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak,

9. aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin,

10. akirol meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit!

11. Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek,

12. mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!

13. Miután Illést a forgószél elrejtette, Elizeus telt el szellemével. Nem félt fejedelemtol életében, és senki sem múlta felül hatalomban.

14. Semmi sem volt számára lehetetlen, sot még holttestében is prófétai ero lakozott,

15. csodákat vitt véghez életében, és bámulatos dolgokat muvelt halálában.

16. Mindamellett mégsem tért meg a nép, és nem hagytak fel buneikkel, amíg csak el nem uzték oket országukból, s el nem széledtek az egész földön.

17. De megmaradt azért egy parányi nép, és fejedelem Dávid házában.

18. Voltak köztük, akik azt tették, ami tetszett Istennek, mások ellenben sokat vétkeztek.

19. Hiszkija megerosítette városát: vizet vezetett belsejébe, megfúrta a sziklát vassal, és vízgyujtot épített.

20. Napjaiban vonult fel Szanherib, és elküldte Rábsakét, felemelte kezét ellenük, kinyújtotta kezét Sion ellen, és elbízta magát hatalmában.

21. Megrendült ekkor szívük és kezük, és gyötrodtek, mint a vajúdó asszony,

22. hívták az Urat, az irgalmast, kiterjesztették kezüket és ég felé emelték, s a szentséges Úr, az Isten csakhamar meghallgatta szavukat.

23. Nem gondolt buneikre, és nem adta át oket ellenségeiknek, hanem megmentette oket Izajás, a szent próféta keze áltai.

24. Megverte az asszírok táborát: tönkretette oket az Úr angyala.

25. Mert azt tette Hiszkija, ami Istennek kedves, és állhatatosan járt ose, Dávid útján, amint meghagyta neki Izajás, a nagy és Isten színe elott huséges próféta.

26. Az o napjaiban ment hátrafelé a nap, és o meghosszabbította a király életét.

27. Nagy lélekkel meglátta a végso dolgokat, és vigasztalta Sionban a gyászolókat, örök idokre megmutatta a jövendot,

28. s a rejtett dolgokat, mielott meglennének.

 

 

49. rész

 

1. Jozija emléke, mint az illatos tömjén keveréke, amely illatszerkészíto kezemuve,

2. édes az említése minden szájnak, mint a méz, mint a zene borozás mellett,

3. mert Isten küldte ot a nép megtérítésére, s o el is távolította az istentelen undokságokat.

4. Odaadta szívét az Úrnak, s a bunök napjaiban megszilárdította a vallásosságot.

5. Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindannyian gonoszt cselekedtek,

6. mert elhagyták a Magasságbeli törvényét Júda királyai, és megvetették Isten félelmét,

7. ezért másnak adták át uralmukat, és idegen nemzetnek dicsoségüket.

8. Ezek felgyújtották a kiválasztott szent várost, és elhagyottá tették útjait Jeremiás miatt,

9. mert gonoszul bántak vele, holott még anyja méhében prófétává szentelodött, hogy felforgasson, kitépjen és romboljon, újra építsen és helyreállítson.

10. Ezekiel látta a dicsoség látomását, amelyet Isten a kerubok kocsiján mutatott meg neki,

11. és megemlékezett Jóbról is, aki az igazság útjaihoz ragaszkodott.

12. A tizenkét próféta csontjai is sarjadozzanak helyükön, mert megerosítették Jákobot, és megsegítették biztos reménnyel.

13. Miképp magasztaljuk Zerubbábelt? Hisz olyan volt o is, mint a pecsétgyuru a jobb kézen,

14. és Józsuét, Joszedek fiát, akik napjaikban építették Isten házát, és emeltek az Úrnak szent templomot, amelyet örök dicsoségre rendeltek.

15. Nehemiás is sokáig maradjon emlékezetben! O építette fel nekünk a lerombolt falakat, o állította helyre a kapukat és a zárakat, és építette meg házainkat.

16. Nem született a földön Hénokhoz hasonló, ezért el is vitték a föld színérol.

17. Olyan ember sem született, mint József, aki testvérei fejedelme volt s a nemzet erossége, rokonságának vezére és a népnek támasza.

18. Gondját viselték még csontjainak is, amelyek holta után prófétai erovel bírtak.

19. Szet és Szem is becsben álltak az emberek elott, minden élo fölött pedig Ádám van, mert o volt az elso.

 

 

50. rész

 

1. Simon, Oniás fia, a fopap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerosítette a templomot.

2. O építette ki a templom magasságát, a kettos épületet és a templom oromzatát.

3. Napjaiban a kutak vízben bovelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.

4. Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,

5. a várost eros kézzel nagyobbította. Dicsoséget nyert, amikor a nép elott járt-kelt, kibovítette a templom és az udvar bejáratát.

6. Olyan volt o, mint a hajnalcsillag a felhok között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,

7. mint a ragyogó nap, úgy tündökölt o Isten templomában,

8. mint a fölséges felhok közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,

9. mint a lobogó tuz, mint a tuzben égo tömjén,

10. mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakovel ékes,

11. mint a viruló olajfa s a magasba töro ciprus. Ilyen volt o, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,

12. amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.

13. Amikor átvette a papok kezébol a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette ot a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,

14. és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,

15. az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége elott, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.

16. Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szolofürt vérébol,

17. kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.

18. Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetoül Isten elott.

19. Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.

20. Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.

21. Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendoket.

22. Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az o nevével dicsekedjen.

23. Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.

24. Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétol fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:

25. adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök idokre,

26. hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!

FÜGGELÉKEK: 50,27-51,38

 

27. Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyulölhetném:

28. akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.

29. A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálembol, aki szívébol újra kiárasztotta a bölcsességet.

30. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli oket, bölcs lesz mindenkor,

31. mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.

 

 

51. rész

 

1. Jézusnak, Sírák fiának imája. »Hadd magasztaljalak, Uram, királyom! És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!

2. Hadd hirdessem nevedet, mert segítom és oltalmazóm lettél!

3. Megmentetted testemet az enyészettol, a gonosz nyelv torétol, a hazugságot cselekvok ajkától, és megsegítettél a támadókkal szemben.

4. Megmentettél neved nagy irgalma szerint a prédára leso ordítozóktól,

5. és azok kezébol, akik életemre törtek, a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,

6. a fojtó lángtól, amely körülvett, úgyhogy meg sem perzselodtem a tuzben,

7. az alvilág méhének mélységébol, az elvetemült nyelvtol és a hazug beszédtol, a gonosz királytól és az álnok nyelvtol.

8. Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,

9. mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.

10. Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen, segítség után néztem az emberek között, de hiába!

11. Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram, és a régi idoben véghezvitt muvedrol,

12. hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad oket a pogányok kezébol.

13. Fölemeltem a földrol szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.

14. Kiáltottam az Úrhoz: »Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!

15. Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!« Imám ekkor meghallgatásra talált.

16. Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától.

17. Ezért magasztallak, dicsoítelek, és áldom az Úr nevét!

18. Amikor még ifjú voltam, mielott utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.

19. A templom elott könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán éro szolo.

20. Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.

21. Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,

22. nagy bölcsességre tettem szert, és nagy elomenetelt tettem benne.

23. Dicsoítem ot, aki bölcsességet adott nekem!

24. Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.

25. Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerosödtem.

26. A magasba emeltem kezemet, és sirattam annak nem tudását.

27. Feléje irányítottam lelkemet, és megleltem, amikor megismertem.

28. Általa nyertem értelmességet kezdettol fogva, ezért nem is akarom elhagyni.

29. Égett a bensom, hogy keressem, azért el is nyertem, mint értékes vagyont.

30. Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is kívánom ot vele.

31. Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok, gyülekezzetek iskolámba!

32. Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok? Hiszen lelketek szomjazik nagyon!

33. Megnyitottam számat és mondtam: »Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen!

34. Hajtsátok nyakatokat igája alá, és fogadja be Lelketek az intelmet, mert közel van annak megtalálása.

35. Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam, mégis boséges megnyugvást találtam magamnak.

36. Fogadjátok be tanításomat minél többen, mert ezüstöt, boséges aranyat szereztek vele!

37. Örvendjen lelketek az o irgalmasságának, és ne szégyelljétek az o dicséretét!

38. Végezzétek el dolgotokat még ido elott, akkor megadja jutalmatokat idejében!«