Amikor néhány embernek később „megjelent”, azt hitték „feltámadt” és ezt is kezdték el róla terjeszteni. Tamás még a sebeit is megtapogatta, Jézus pedig együtt evett tanítványaival. Ám Jézus megtapasztalhatta, nem maradhat Júdeában, mert halálra keresik. Menekülnie kellett tehát. Tamás küldte előre, aki Indiába, Gondopher, hun királyhoz, majd követte őt. Jézus Indiában van eltemetve, Srinagarban. Mária Magdolna és a fiuk sírja ugyancsak Srinagarban található. (A kérdés rendkívül könnyen eldönthető lenne, a Srinagarban található sír csontváza és a Torinói- és/vagy az Ovideó Lepel DNS-tartalmának összehasonlításával. Még a kérdés felvetése is „istenkáromlásnak” minősül természetesen a Vatikánban. Meggyőződésem, hogy ők pontosan ismerik a választ, még DNS-összevetés nélkül is…)

Nem mellékes dolog, hogy a legősibbnek tartott Márk evangéliumából teljesen hiányzik a feltámadás történet (pl. Sinai-kódex), az erre vonatkozó részt csak nagyjából 300 évvel később toldották Márk szövegébe, holott, amikor megírta, egyértelműen jelezte, hol a vége! A többi kanonizált evangélium bizonyára Pál leveleiből vette át az ötletet, az események ilyen jellegű értelmezését.

Jézusnak két fontos kísérője is akadt, Mária, az anyja és Mária Magdaléna. Hosszú vándorlás után érkeztek meg a mai Kasmír vidékére, atyáik földjére. Ebből az is következik, hogy nemcsak Jézus sírja található itt. Mária sírja a mai Pakisztánban, az indiai határ közelében fekszik, egy katonai területen. Az itt élők évezredek óta őrzik a tudást, hogy abban a sírban Mária, Jézus anyja nyugszik. Mária Magdaléna pedig a Himalájában – ma Kínához tartozó területen – van eltemetve. Jézus itt is – csakúgy, mint Palesztinában – vándortanítóként, mesterként járta a vidéket, s átadta tudását az embereknek, miként Buddha is az õ idejében. S megöregedvén, midőn érezte halálának közeledtét, egy ifjú tanítványának rendelkezett, hogy hová temessék el. Ez a hely ma Srinagarban van, Kasmír fõvárosában.

Később egy kápolnát építettek a szarkofágja fölé. A szentély Rosabal névre hallgat, ami lefordítva annyit tesz: a próféta sírja. S a legenda szerint Jus Asaf (Youza Asouph) nevű szent nyugszik itt. A helybéli muszlim hívők zöme szerint õ egy iszlám szent, míg mások, köztük jó néhány kutató és tudós szerint Yuz A-Saf nem más, mint Jézus.

A sír elemei: külső faszarkofág, belső faszarkofág, két faragott sírkő, egy kőtábla, lábnyom ábrázolással, Egy négyszögletes kőtábla, Egy fakereszt, Egy fa füstölőtartó.

Hassnien professzor gipszöntvényt készíttetett a lábnyomfaragásról, így szemrevételezhető az negatív és pozitív formában. A faragás a valódinál valamivel nagyobb, sematikus két talpat ábrázol. És itt jön az egyedi sajátossága. Ugyanis a kőbe bele vannak vésve a keresztre feszítés nyomai, vagyis a stigmák. Két holdsarló alakú bemetszés formájában. Mint jól tudjuk, a stigmák a történelemben senki máshoz nem kötődnek, csak Jézushoz. Jóllehet a rómaiak ezreket, tízezreket végeztek ki kereszten, többek között Spartacust, de a stigma csak Jézusé.

Kasmír ugyanis földi paradicsomot jelent. Legalábbis egyik értelmezése szerint. De van más megfejtése is. Vannak kutatók, akik a Kús szóból származtatják. Az történelmi tény, hogy Jézus idejében e tájon Kusán birodalom volt. Korabeli nagy királyukkal, Kaniskával – a föltevések szerint – maga Jézus is többször találkozott, mint kiemelkedő szellemi vezető. Ugyanis ez időben tartották a mai Harwanban azt a buddhista kongresszust, amelyen létrehozták a népnek is kedvező Mahajána buddhizmust, s amelyen az idős Jézus is részt vehetett. Ezt csak sugallja az az eszmerendszer, amely a Mahajána buddhizmusra jellemző, s amely rendkívül közel áll a jézusi gondolatokhoz.

forrás:  http://aranylaci.freeweb.hu/jezus/jezus-elete.htm