Jób könyve egy „kórusmű”. Többszólamú, dialógusokban megfogalmazott mű, hiszen egyetlen hang hogyan adhatná vissza azt a sokszínűséget, ahogyan az emberek a világot látják.

Jób könyve egy krízis-irodalom. A fogság utáni időszakban gyűjtötték össze a gazdag Jóbról szóló hagyományt Júda jómódú körei. Minél inkább terjedt a perzsák, görögök, rómaiak hatalmi vágyainak megfelelően az „ős-globalizáció” annál inkább kérdésessé vált a szenvedés értelmének addig megszokott magyarázata... A párbeszéd részek az un. Bölcsesség diskurzusok, amelyben a különféle világnézetek kerülnek kereszttűzbe, beleértve Isten beszédeit is, de ez utóbbiak teremtik meg a konszenzust.

Sátán és Isten:

Az emberi gonoszság az égre kiált. A Sátán munkálkodhat a világban, abban a világban, amelyet az ember kapott feladatul: Gen. 13,17 – „Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom.”

A sátán nem hiszi, hogy Jób önzetlenül szereti Istent. A történet nem Jób megpróbálásáról szól, sokkal inkább „Istenbizonyítékként” szolgál, hogy legalább egy valaki van, aki Istent magáért szeret.

Isten határt szab a sátánnak. Jób viszi el a balhéját Isten és a gonosz vitájának, ám Isten korlátozza a sátán felségterületét: Jób életére nem teheti rá a kezét.

Jób és a felesége:

A nők csendes szenvedéséről. Mindaz, ami Jóbbal történik, érinti a feleségét is. De, csupán néhány fejezetben lesz megemlítve az asszony közvetlenül, vagy közvetve. /19,17;31,9;42,13.)

A derék feleség tanácsa: Isten átkozása vagy Isten áldása? A héber szó – barak – ugyanis jelentheti mindkettőt. Jób könyvében ez a kettős értelem vonul végig a történeten. Létezik, hogy Jóbot a felesége Isten dicséretére, vagyis áldásmondásra akarná rávenni?

Jób reakciói felesége tanácsára :

Jób a következő lehetséges okok miatt utasítja vissza az asszony szavait:

1. Állítja, hogy a nemcsak a jó, hanem a rossz is Istentől jön.
2. Állítja, hogy ő és a felesége sorsközösségben vannak.(Az asszony nem vonhatja ki magát a felelősség alól.)  
3. Állítja, hogy a Teremtő Isten Úr élet és halál felett

„Feminista” teológiai szempont: -  Jób kérdezővé válik a felesége nyomán. (A felesége vezeti rá a kérdezésre.)

- A lányai örökölhetnek a történet végén. (Szemben az ókori rendelkezésekkel, amely szerint a fiú lehet örökös.) Akárcsak Celofhád leányai. 4.Mz.27.-ben.

Érdekesség: a Septuaginta (LXX) és az apokrif irat: Jób testamentuma. Az LXX-ben Jób felesége leírja a szenvedésélményét.  Az apokrif testamentumban pedig két feleség szerepel, akik közül az egyik Sitis meghal, a másik neve pedig Dina.

Jób és a barátai:

A barátok érvei – Nem mondanak hamis dolgokat, de érveik egyoldalúak

1. A szenvedés az emberi bűn következménye (15,20-35; 18,5-21 stb.)
2. A szenvedés az emberi természet velejárója, teremtettségünk következménye (4,17-21; 15,14-16)
3. A szenvedés az isteni nevelés és rendreutasítás eszköze
4. A szenvedés a kegyesek próbája (prológus)

Elifáz- „bűnt követtél el”

Bildád - „hamis gőg van benned, bánd meg!”

Cófár - „Bizz Istenben, meg fog menteni!”

Elihu - „isten vizsgál meg téged”

A barátok két dolognak akarnak megfelelni: Jóbot vigasztalni, és ugyanakkor az istenképet menteni. Korrektül beszélnek Istenről. Ugyanakkor úgy tartják, Jób eretnek módon szól Istenről, Istenhez. Elfelejtkeznek az ember Jóbról és Istent egy „kiszámítható” istenképpel helyettesítik be. A magyarázataikkal beszorítják Istent emberi kategóriáikba. (emberi módon gondolkodnak Istenről) Nem hagynak lehetőséget arra hogy Isten titokzatossága felszínre kerüljön, nem adnak teret egy új megértésnek, hogy rácsodálkozhassanak Isten „ruach”-jára, Lelkére.

Ugyanakkor az egyháznak és a teológiának feladata ma is, hogy a szenvedéshez lehajoljon, együtt szenvedjen!   

Isten szól Jóbhoz – Isten beszélget Jóbbal

1. Isten első beszéde Jób szemrehányására válasz. A világmindenség - bár úgy tűnik káosz uralkodik benne -  mégis a gondviselés kezében van. (381-40,5.)
2. A második beszédében Jób másik panaszára reagál. A világ nem egy kegyetlen, szadista kezében van. Az egyiptomi, Hórusz isten képét használja fel, aki a gonosz ellen harcol – Behemót a víziló és Leviátán a krokodil alakjában – és mindig győzedelmeskedik.                                 

Miközben Isten beszél egy folyamat indul el. Isten hívja Jóbot és kérdezi (38,3.) A végén azonban Jób az, aki Istent kérdezi: Kérdezlek, s te taníts engem. (42,4.) Aztán hozzáfűzi e sorokat, amelyet másként kell fordítanunk: Ezért visszavonulok és megváltoztatom magatartásomat – porban és hamuban. Ez azt jelenti, hogy Jób nem beszél vissza, nem mond ellent többé, mert új látásra, megértésre jutott – ráadásul még ott a porban, hamuban! (…)

Micsoda változás ez a megértésben. A bölcsesség: többé nem a felismerés, az intelligens átlátása a világ dolgainak, hanem az Istenfélelem és a gonosz kerülése. És ez nem válasz, hanem további kérdésre indítja Jóbot és kell, hogy erre sarkalljon bennünket is. Mi az Istenfélelem, és mi a gonosz kerülése?

Isten félelme nem a jó szándékú és kegyes beszéd Istenről, hanem az állandó odafigyelés Isten szavára. Az Isten előtti alázat pedig nem az Isten nagyságával szemben való kicsinységünk érzete, hanem az a hitharc, amely odáig visz, hogy Istent szembesítsem a kérdéssel – nem törődve az emberi „jó tanácsokkal” -, hogy hogyan viseljem el életem mindazt az elviselhetetlen igazságtalanságot, embertelenséget, amellyel meg kell küzdenem. Az alázat leginkább az Istennel való szeretet-kapcsolatban mutatkozik meg – szemmagasságban, ahol Istent Istennek látom, magamat pedig embernek.

Jób és a guayana-i asszonyok

Nem véletlenül választották a guayanai asszonyok ezt az igeszakaszt. Hiszen, Dr. Elza Tamez mexikói professzornő szerint „Jób annak a példája hogyan kell tiltakozni az igazságtalan szenvedés ellen.” Ugyanakkor, folytatja a közép – amerikai teológusnő, Jób története „az a bibliai forrás, amelyik a szemétdombtól elvezet bennünket az isteni kegyelemig.” Ennek az igeszakasznak az erőssége abban van, hogy a latin amerikaiak könnyen azonosulni tudnak az ott levő szenvedéssel, a z igazságtalan szegénységgel, betegséggel, elhagyatottsággal. Jób kiáltása és panasza az ő kiáltásuk is. A kirekesztett nép siralma. Tamez azt írja később, hogy ez a kettős hang – Jóbé és a latin amerikai népé – együtt kell, hogy megszólaljon a történet olvasásakor. Jób története segíti a latin amerikai embereket, hogy az igazságtalanság közepette felismerjék szenvedéseiket.  Ugyanakkor  Jób története ébresztheti rá az olvasót arra, hogy mit is jelenthet a közép-amerikai népek életében az igazságtalanságnak való kiszolgáltatottságuk. Tamez írja: „ A szemétdombon csücsülő Jób kéri számon azokat, akik megfeledkeztek arról, hogy életüket nem arra kapták, hogy a másik szenvedését eltűrjék, netán azt maguk okozzák. Jób szabadít fel bennünket, hogy tiltakozzunk a vétlenek szenvedése miatt.  (…) Jób protestálása erősít minket latin amerikai népeket, hogy jogunk van tiltakozni az igazságtalanságok ellen: korábban a Conquista ellen, majd a diktatúrák ellen, most pedig a gazdasági globalizáció ellen.”         

Az istentiszteleti rendben e gondolat nyomán nevezik néven guayanai testvéreink a bajokat, amelyekkel különösen nekik, asszonyoknak kell megbirkózniuk: drogkereskedelem, erőszak, családok felbomlása, hajléktalan gyerekek, felelőtlen szexualitás, amelynek nyomán az asszonyok HIV fertőzöttek lesznek, katasztrofális gazdasági helyzet, ami miatt az emberek országon belül elvándorolnak, sőt elhagyják hazájukat hátrahagyva az ínségben családjukat.

De, a Teremtő dicsőségéről szóló ének különösen is aktuális Guayanában, a vizek országában. Az ország természeti gazdagsága sokféleképpen kifejezésre jut az istentiszteleti liturgiában. Ehhez írja Tamez, Jób tiltakozásában és Isten beszédében egy új mód nyílik meg, hogy Istenhez, Istenről beszéljünk. Amikor Isten végig vezeti Jóbot a teremtett világon, akkor bibliai nyelvezetbe belecseng a latin amerikai „kisemberek” hangja. Az ő világnézetüket erősen befolyásolja, amit látnak, s ez nem más, mint a fenséges teremtettség. Ezért vallja Tamez, ezek az emberek még Jóbnál is könnyebben értik meg Isten „hangját” a teremtett világban, mert a Teremtést az Isten-ember közötti párbeszéd eszközeként értelmezik.