Ahogyan az várható volt, és ahogyan mindig is történt, a Katolikus Egyház keményen támadta Júdás Evangéliumát, melyet nemrég bocsájtott az emberiség elé a National Geographic Society. Ez folyamatos a Vatikán részéről, mióta a Kr.U. IV. században lefolyt a niceai Zsinat, és, azóta, eretneknek bélyegeztek minden primitív-keresztény közösséget, amelyek valójában a Kereszténység, mint doktrína, társalapítói. Kétségkívül, ezen közösségek többsége már gnosztikus volt abban az időben (i.sz. 180). Irineusz, lyoni püspök, a római Galliában "írt egy értékezést, Az eretnekség ellen, címmel. A könyv egy ádáz támadás volt mindazok ellen, akiknek a nézőpontja Jézusról és az ő üzenetéről eltávolodott az Egyház ortodoxiájától."

A történelem nagyon jól tudja, hogy ezek, a fent említett, csoportok, akiket a lyoni püspök támadott, igazából gnosztikusok voltak, és nagyon jól tudták, hogy Jézus nem azért jött, hogy egy egyházat alapítson, hanem, inkább azért, hogy egy olyan tanítást adjon át, amely véglegesen tisztázza mi az ami igazán nélkülözhetetlen az Egek Királyságának eléréséhez. Andrew Cockburn, egy nem régi, "Júdás Evangéliuma" című  cikkében, melyet a National Geographic rangos magazin publikált a 2006 májusi számában, jelzi:

Irineusz (lyoni püspök) sok eretnekség ellen kellett harcoljon. A Kereszténység első századaiban, az ami számunkra az Egyház, amely a papok és püspökök hierarchiájával működött, csupán csak egy volt a sok csoport közül, akiket Jézus ihletett. A Biblia szakértő, Marvin Meyer, a Chapman Egyetemről, akik közreműködött az Evangélium (Júdásé) fordításában, úgy foglalja össze a helyzetet, mint a stílusát kereső kereszténység. Sok ezen csoportok közül gnosztikus volt, ugyanannak a keresztény vonalnak a folytatói, amelyet Júdás Evangéliuma mutat be.

Az olvasónknak érdekes megtudnia néhány fontos részletet, a gnosztikusok hozzájárulásáról Jézus alakjához és a hitéhez:

A Nazarénusokat, mint Keresztelőket ismerték, Szent János Szabinjai és Keresztényei. A hitük az volt, hogy a Messiás nem Isten Fia, hanem egyszerűen egy próféta, aki Jánost akarta követni.

Origenész, a Keresztény Egyház egyik atyja (II. kötet, 150. oldal), megjegyzi, hogy "léteznek egyesek, akik azt mondják Jánosról, hogy ő volt a Felkent (Christus)."

Mikor a Gnosztikusok metafizikai fogalmai, akik Jézusban a Logoszt és Felkentet látták, teret kezdtek nyerni, a primitív keresztények különváltak a Nazarénusoktól, akik Jézust azzal vádolták, hogy megrontotta János tanait és megváltoztatta a Jordánban való Keresztelést. (Codex Nazaraeus II, 109. oldal).

Kétségbevonhatatlan tény, hogy a Katolikus Egyház Konstantin császár uralkodása alatt erősödött meg, mint a Birodalom hivatalos Egyháza, és, nyilván vallási és politikai hatalommal telt meg. Azóta, az említett Egyház önjelölte magát az Isten és ember közti közvetítőnek, olyannyira, hogy mind ismerjük azt a dogmát, amely szerint senki sem közeledhet Jézushoz vagy Istenhez, ha nem fogadja el a Szent Anyaegyházat, annak minden bürokráciájával, és a történelem folyamán elkövetett számtalan hibájával.

Teológiai szempontból ismert tény, hogy "a gnosztikusok hittek egy felsőbb jóság elvében, mint egy isteni elme, túl a fizikai világegyetemen. Az emberi lény birtokol egy szikrát ebből az isteni erőből, de ez által az őt körülvevő anyagi világ által, el van választva az istenségtől. A gnosztikusok számára a hibás világ, egy alsóbb alkotó műve és nem a felsőbb Istené. Míg a keresztények, mint Irineusz, azt tartották, hogy csak Jézus, az Isten fia, volt egyben emberi és isteni, a gnosztikusok hitték azt [és továbbra is hiszik], hogy az emberek kapcsolatba léphetnek az Istennel. A megmentést, az emberi lélek isteni lényegének a felélesztésével, és az Istennel való összekapcsolásával érték el. Ehhez egy Mester segítségére volt szükség és ez, a gnosztikus szerint, a Krisztus rendeltetése. Akik befogadták az üzenetét, épp annyira isteniekké váltak, mint Krisztus. "

Éppen ez volt és ez lesz mindig is a kapitális hiba, amit a Katolikus Egyház intézményesítetten követ el, vagyis, hogy nem akarja úgy bemutatni Jézus tanításait, ahogyan Ő adta át. Más lenne a helyzet mindannyiunk számára, akik ezen a világon élünk, ha a niceai Zsinaton más Evangéliumokat fogadnak el, amelyeket ma apokrifokként ismerünk. Akkor sokkal többet ismertünk volna meg a keresztény doktrínából. Például tudnánk, hogy Jézus szeretkezett Mária Magdalénával, és, ezáltal, soha nem volt egy kasztrált nemiséggel rendelkező ember. Felbecsülhetetlen gazdagságú teológiai adat rejlik Tamás, Fülöp, Jákob stb. stb. evangéliumaiban.

A történelem mindig is adott leckéket, és ma, mindenki meglepetésére, a világ előtt újra megjelenik Júdás alakja, a saját Evangéliuma által kiigazítva. Annak ellenére, hogy a Katolikus Egyház századokon át egy áruló, kicsinyes, a Mesterét elhagyó stb., Júdást akart nekünk eladni, az igazság előkerült, és, ahogyan a népi mondás tartja, az igazság olyan, mint a vihar, mikor megérkezik, károkat okoz!

Századokon át, a gnózis mindig is azt állította, hogy Júdás a legdicsőültebb tanítványa volt Jézusnak, abból az okból, mert elfogadta a drámában, amelyet Jézus be kellett mutasson, az áruló szerepét. Ezért Júdás Evangéliumában Jézus Krisztus beszél Júdással, és egyebek között ezt mondja: "Te mindet meg fogod előzni, mert te fogod feláldozni a testet, amelyben élek". "El fognak átkozni ezért!"

A gond az volt és lesz mindig is, hogy a római apostoli Egyház soha nem akarta megérteni, hogy a dráma, amelyet Jézus jelenített meg, figyelmesen elő volt készítve, Jézus és a 12 apostola által, éppen azért, hogy történelmi bizonyítéka maradjon annak, amit minden ember meg kell éljen a saját, belső, egyéni, személyes életében, vagyis, hogy visszahelyezze minden isteni részét a saját Lényének, a belső Krisztus segítségével. A vatikáni Egyház, ennek a Jézusnak nevezett embernek a történelmi képével maradt, de soha nem értette meg és nem is akarja megérteni, hogy a lényeg, hogy minden keresztény átültesse a személyes életébe a történelmet.

Joggal mondta a következőket a kortárs gnoszticizmus atyja, Dr. Samael Aun Weor, a Júdás által megélt drámára utalva és a lelki kihatásokról, amelyeket ez a dráma hoz az ember bensőjébe, az egyik 1977-ben tartott előadásán:

Júdás, ez a belső Apostol, ami az egyik a 12 Erő közül, amelyet a bensőnkben hordozunk, egy a Lény 12 része közül, élénken érdekelt a BUDDHISTA ANNIHILÁCIÓBAN, ezért fantasztikus dolog ez....

Nem tagadom annak az 1977 évvel ezelőtt élt apostolnak a létét, aki pontosan a saját belső Júdásunkat jelképezi. Ő egy valóság. Ő létezik. Ő egyike a Nagyoknak, a legfontosabb Mester, a legdicsőültebb követő azok közül, akik a Názáreti Jézussal voltak, de bennünk létezik a belső Júdás, túl azon a történelmi Júdáson, igazán létezik valaki, aki megszemélyesíti az Iskariótást, aki igazán, mindannyiunkban, érdekelt az Egó elpusztításában. Iskariótás Júdás teljes tisztasággal tanítja meg az EGÓ FELOLDÁSÁNAK A DOKTRÍNÁJÁT.

ISKARIÓTÁS JÚDÁS nem egy olyan ember, ahogyan sokan hiszik, aki elárulta a Mesterét. Nem, ő egy szerepet játszott, amit a Mestere mutatott meg, és semmi többet. Maga a Názáreti Jézus készítette elő és Júdás kívülről megtanulta és tudatosan, nyilvánosan bemutatta.

Júdás doktrínája megmutatja, hogyan érhetjük el minden pszichikai aggregátum eltávolítását, az EGÓ HALÁLÁT. Abból az okból akasztotta fel magát, hogy megmutassa, hogy az Ént porrá kell zúzni.

Júdás egy szerepet játszott, és semmi több; tudatosan készült. Hogy ne mondjon ellent semminek a Szent Írásokból, sokszor elismételte, mielőtt nyilvánosan bemutatta, ahogyan egy színész játssza el a szerepét, és semmi több.

Júdás az volt, és továbbra is a legdicsőségesebb tanítványa Jézus Krisztusnak, elérte a Krisztifikálást...

Sajnálatos, hogy a Júdás Evangéliuma ellen felhozott (nemrég közzétett) érvek között, azt mondták, hogy ez az Evangélium nem releváns, mert nem a Kr.U. III. vagy IV. Században íródott. Azt akarván mondani ezzel, hogy nem felel meg a történelmi szigornak. De ez is egy épp olyan gyenge érv, mint amilyet az ateisták vagy szkeptikusok használnak, és, amelyeknek megfelelően, Jézus soha nem létezett, mert soha nem találtak az ő, saját maga által írott dokumentumokat, amelyek igazolnák a történelmi létét.

Ezekkel a sorokkal befejezzük, a kedves olvasót egy mélyebb kutatásra hívva, ebben a szenvedélyes témában, hogy beigazolódjanak a nagy Nazarénus szavai, amelyek így szólnak: "Keressétek az igazságot és az szabaddá fog tenni titeket!"...

Oscar Uzcategui