XIV. RÉSZ (1-68)

1. És amikor ketten el akarának indulni az ő keresésére, egyszerre csak ott láták, feltűnni, a parton közeledve. 2. Remény és Örömmel telt meg az ó szívök, amikor meghallák az ő üdvözlését: „Béke veletek!” 3. Ők pedig annyi mindent szerettek volna kérdezni tőle, hogy hamarjában semmisem jutott az eszükbe. 4. „Eljöttem, mert szükségetek van rám,” szólalt meg Jézus. 5. Igen Uram, kiáltottak fel néhányan, jöjj és szabadíts meg a mi fájdalmainktól! 6. Jézus pedig példabeszédekben beszél vala hozzájuk. 7. Hasonlatosak vagytok a tékozló fiúhoz, aki éveken keresztül evett-ivott, mulatott és paráználkodott az ő barátaival egyetemben. 8. És minden héten újabb kölcsönöket vett fel az ő atyjának tudta nélkül, hogy azután azt is eltékozolja egy néhány nap alatt. 9. A kölcsönadók pedig mindig kölcsönöztek neki, mivelhogy atyja dúsgazdag ember vala és mindig türelmesen fizeté az ő fiának tartozásait. 10. Hiába intette szép szóval az ő fiát, az sohasem szívlelte meg atyjának feddéseit, 11. Hiába kérte az atyja, hogy hagyja abba az ő végnélküli tivornyáit és menjen inkább ki helyette a mezőre, felügyelni az ő szolgáinak munkájára. 12. A fiú mindent megígért, csak hogy legújabb tartozását kifizesse. 13. De másnap miden elölről kezdődött 14. Minekutána hét éven keresztül folytatá az ifjú az ő élvezetekben tobzódó életét. 15. Végre is, az atya elveszté az ő türelmét és többé nem fizeté ki fiának az ő tartozásait. 16. Ha továbbra is mindent kifizetek - úgymond - sohasem lesz vége az én fiam bűneinek. 17. Erre a csalódott kölcsönadók dühökben rabszolgájuknak tartották a fiút, hogy az ő mindennapi munkájával fizesse vissza nekik tartozását. 18. Vége lett az evésnek-ivásnak és a mindennapi dorbézolásoknak. 19. Reggeltől estig arcának verejtékével öntözte az ugart és minden tagja sajgott a szokatlan, kemény munkától. 20. Száraz kenyeren élt, melyet csak könnyeivel öntözhetett. 21. Három nap multával annyira szenvedett a hőségtől és a fáradtságtól, hogy azt mondá a főkölcsönzőnek: 22. "Uram, tovább nem birok dolgozni, minden ízem sajog." 23. "Meddig akartok még gyötörni?" 24. Mindaddig, amíg két kezed munkájával mindén adósságodat vissza nem fizeted nekünk. 25. Akkor majd, a hetedik esztendő lejártával, szabad leszel! 26. „Hét napig sem bírom, óh uram.” - felelé zokogva a kétségbeesett ifjú. 21. „Könyörülj rajtam, mert ég és fáj minden tagom!” 28. „Takarodj dolgozni!” - rivalt rá a gonosz kölcsönző. 29. Ha hét évig tudtál éjjel nappal tivornyázni, akkor most tudnod kell hét évig dolgozni! 30. Nem bocsátalak el addig, amíg minden adósságodat le nem róttad az utolsó drachmáig. 31. És az ifjú összetört tagokkal, kétségbeesetten, tért vissza a mezőre munkáját folytatni. 32. Már alig állott a lábán a fáradalmaktól és fájdalmaktól, amikor eljött a hetedik nap, a szombat napja, amikor senkisem dolgozik a mezőn. 33. Ekkor az ifjú összeszedte utolsó erejét és elvánszorgott az ő atyjának házához. 34. Atyja lábai elé vetette magát és így könyörgött. 35. "Oh atyám, csak még most az egyszer higgyél nekem és bocsásd meg mindazt, amit ellened vétettem. 36. Esküvel ígérem, hogy soha többé nem fogok dorbézolni s hogy mindenben engedelmes fiad leszek. 37. Szabadíts meg az én zsarnokomnak kezeiből, oh atyám! 38. Nézz reám, az én beteg tagjaimra és ne keményítsd meg a te szívedet!" 39. Erre az atyának könnyek tódultak a szemébe és fiát magához ölelve mondá. 40. „Vigadjunk, mert nagy örömet hozott számomra a mai nap. 41. Mert megtaláltam az én szerelmes fiamat, aki elveszett.” 42. Legszebb ruhájába öltöztette fiát és estélig vígságban töltötték a napot. 43. Másnap reggel pedig egy zacskó ezüstöt adott a fiának, hogy fizesse ki kölcsönadóinak minden tartozását. 44. Ennek utána pedig így szóla az ő visszatérő fiához. 45. „Látod fiam, könnyű hét évig mulatozással adósságokat csinálni. 46. De nehéz azokat hétévi kemény munkával visszafizetni.” 47. „Bizony atyám, nehéz a visszafizetés még csak hét napig is.” 48. Ez egyszer - inté az atyja – „Megengedtetett neked, hogy hét nappal fizess . hét év helyett. 49. A többi elengedtetik neked. 50. De vigyázz, ezentúl ne csinálj több adósságot. 51. Mert bizony egyedül a te atyád engedi el neked a te tartozásod, mivel hogy fia vagy. 52. Mindenki másnál azonban hét évig kell keményen dolgoznod, amint azt törvényeink előírják.” 53. „Engedelmes fiad leszek a jövőben, atyám, és soha többé nem csinálok adósságot.” 54. „Mert tudom, hogy nehéz a visszafizetés.” 55. És kimene atyjának az ő mezejére és mindennap felügyelt atyja szolgáinak az ő munkájokra. 56. És sohasem dolgoztatta keményen az ő munkásait, mert visszaemlékezett az ő kemény munkájára. 57. És múltak az évek és egyre szaporodott keze alatt a gazdagság. 58. Mert az atyja áldása volt az ő munkáján. 59. És lassanként tízszeresen visszaszerezte az ő atyjának mindazt, amit hét év alatt eltékozolt. 60. És látván, hogy fia jól bánik az ő szolgáival és minden jószágával, igy szólott hozzája az atyja. 61. „Látom fiam, hogy jó kezekben van az én gazdaságom. 62. Néked adom ennek okáért minden marhámat, jószágomat, házamat, birtokomat és kincseimet. 63. Legyen mindez a te örökséged. 64. Gyarapítsd továbbra is, hogy gyönyörűségem teljék benned.” 65. És minekutána a fiú átvette atyjától az örökségét, elengedte mindazon adósainak összes tartozásait, akik nem tudták néki azt visszafizetni. 66. Mert nem felejtette el, hogy neki is elengedtetett az ő tartozása, amikor ő sem tudott fizetni. 67. És megáldotta őt az Isten sok-sok esztendőkkel, számos fiakkal és minden gazdagsággal. 68. Mivel hogy jól bánt vala az ő összes szolgáival és minden jószágával.

XV. RÉSZ (1-20)

1. Azután Jézus a betegekhez fordulva mondá. 2. Példabeszéddel szólok hozzátok, hogy jobban felfoghassátok az Isten igéjét. 3. A hét évig tartó evés-ivás, mulatozás, a régi bűnök. 4. A gonosz kölcsönadó a sátán. 5. Az adósságok a betegségek. 6. A kemény munka a fájdalmak. 7. A tékozló fiú ti vagytok. 8. Az ő visszafizetése a betegségek kiűzése és testetek meggyógyítása. 9. Az atyától kapott zacskó ezüst az angyalok felszabadító hatalma. 10. Az atya az Isten. 11. Az atya vagyona, a föld és az ég. 12. Az atya szolgái az angyalok. 13. Az atya mezeje a világ, mely Isten Országává válik, ha az Emberek Fiai az Atya angyalaival munkálkodnak azon. 14. Mert bizony mondom néktek, jobb ha a fiú engedelmeskedik az ő atyjának és felügyel az atyja szolgáira a mezőn. 15. Mint ha a gonosz kölcsönadó adósává válik és véres verejtékkel robotol, hogy minden adósságokért megfizessen. 16. Azonképpen jobb, ha az Ember-Fia is engedelmeskedik a Mennyei-Atya törvényeinek. 17. És együtt munkálkodik az ő angyalaival a Mennyei-Atya Országán. 18. Mintha a sátánnak, a halál és minden bűnök és nyavalyák urának az adósává vállik.19. És véres verejtékkel kell szenvednie. 20. Amíg minden bűneiért megfizet.

XVI. RÉSZ (1-14)

1. Bizony, bizony mondom néktek, hogy nagyok és számosak a ti bűneitek. 2. Hosszú éveken keresztül engedelmeskedtetek a sátán csábításainak. 3. Ettetek, ittatok és paráználkodtatok. 4. Nagyra nőttek a ti adósságaitok és most azt keservesen kell visszafizetnetek. 5. Ne türelmetlenkedjetek tehát már a harmadik nap után, miként a tékozló fiú. 6. Hanem várjátok meg türelmesen a hetedik napot, mely az Istentől megszenteltetett. 7. És akkor járuljatok alázatos és engedelmes szívvel a ti Menyei-Atyátok elé. 8. Hogy bocsássa meg a ti bűneiteket és engedje el nektek valamennyi régi tartozásotokat. 9. Bizony, bizony mondom néktek, hogy végtelenül szeret titeket a ti Mennyei-Atyátok. 10. Mert megengedi néktek is, hogy hét nap alatt törlesszétek le hét évnek adósságait. 11. Akik tehát hét évnek bűneivel és nyavalyáival tartoznak, de becsületesen fizetnek és kitartanak egész a hetedik napig. 12. Azoknak elengedi majd a Mennyei-Atya mind a hét évnek az ő tartozását. 13. „És ha hétszer hét évig bűnöztünk?” Kérdé egy sulyos nyavalyában szenvedő beteg. 14. „Akkor is elengedi nektek a ti Mennyei-Atyátok a ti összes tartozásotokat hétszer hét nap alatt.”

XVII. RÉSZ (1-25)

1. Boldogok azok, akik mindvégig kitartanak. 2. Mert a sátán ördögei minden rossz cselekedeteiteket felírják egy könyvbe. 3. A ti testetek és lelketek könyvébe. 4. Bizony mondom néktek, hogy egyetlen bűnös cselekedet sem marad felíratlanul a világ kezdete óta a mi Mennyei-Atyánk előtt. 5. Mert kikerülhetitek a királyok által hozott törvényeket, de a te Istened törvényeit senki Ember-Fia el nem kerülheti. 6. És amikor az Úr elé járultok, a sátán ördögei tanúságot tesznek ellenetek a ti cselekedeteitekkel. 7. És látja az Úr a ti testetek és lelketek könyvében felírt bűneiteket és elszomorodik az Ő szívében. 8. Ha azonban megbánjátok a ti bűneiteket és böjtöléssel és könyörgéssel keresitek fel az Úr angyalait. 9. Akkor az Úr Angyala böjtötök és könyörgésetek minden egyes napjában kitörölnek egy-egy évet a ti rossz cselekedeteitekből, testetek és lelketek könyvéből. 10. S amikor már az utolsó lap is kitöröltetett és ti összes bűneitektől megszabadulva álltok az Úr színe előtt. 11. Megörül az Úr az Ő szívében, és elfelejti a ti összes bűneiteket. 12. Kiszabadít benneteket a sátán karmaiból és nyavalyáitok fájdalmaiból. 13. Befogad titeket az Ő hajlékába. 14. Szolgálatotokra rendeli az ő összes szolgáit, minden angyalait. 15. Hosszú életet ad nektek és soha betegséget nem láttok. 16. Ha pedig ezután bűnözés helyett jó cselekedetekkel töltitek napjaitokat. 17. Az Úr angyalai minden jó cselekedeteiteket feljegyzik testetek és lelketek könyvébe. 18. Bizony mondom néktek, hogy egyetlen jó cselekedet sem marad feliratlanul Isten előtt a világ kezdete óta. 19. Mert elmaradhat a ti jutalmatok a ti királyotoktól vagy a ti császárotoktól. 20. De sohasem maradhat el Istennek az ő jutalma a ti jó cselekedeteitekért. 21. És amikor majdan az Úr elé járultok, az Úr angyalai tanúságot tesznek érietek a ti jó cselekedeteitekkel. 22. És látni fogja az Úr a ti testetekbe és lelketekbe felirt jó cselekedeteket és örvendezik az Ő szívében. 23. Megáldja a ti testeteket és lelketeket és minden cselekedeteiteket 24. És néktek adja örökségül az Ő Földi és Mennyei Birodalmát, hogy ott örök életetek legyen. 25. Boldog aki beléphet Istennek Országába, mert az soha Halált nem lát.

XVIII. RÉSZ (1-19)

1. És nagy csend támada az ő szavaira. 2. A csüggedők új erőt merítettek az ő igéiből és tovább böjtöltek és imádkoztak. 3. Uram mondá neki, aki legelőször megszólító. Kitartok a hetedik napig. 4. Uram, mondá neki aki őt másodszor kérdezé, énis kitartok hétszer hét napon át. 5. Boldogok azok, akik mindvégig kitartanak, felelé nekik Jézus, mert ők öröklik a földet. 6. És valának néhányan a betegek közül, akiket súlyos fájdalmak gyötörtek. 7. Ezek nagy nehezen Jézus lábaihoz csúsztak, mivel hogy már nem bírtak járni az ő lábaikon. 8. Uram, mondák, igen gyötör bennünket a fájdalom, mond mit cselekedjünk? 9. És megmutatták Jézusnak az ő lábaikat, melyeknek csontjai meg valának görbülve és csomósodva. 10. „Sem a levegő, sem a víz, sem a napsugarak angyalai nem enyhítették a mi fájdalmainkat. 11. Pedig megkereszteltük magunkat, böjtölünk, imádkozunk és mindenben követjük a te szavaidat.” mondák. 12. „Bizony mondom néktek, hogy meg fognak gyógyulni a ti csontjaitok. 13. Ne csüggedjetek, hanem keressétek a gyógyulást a csontoknak az ő gyógyítójánál, a Föld angyalánál. 14. Mert tőle vétettek a ti csontjaitok és hozzá fognak majdan visszatérni.” 15. És kezével odamutatott, ahol a víznek folyása és a nap melege agyagos iszappá lágyította a víz partját. 16. Dugjátok be ide a lábaitokat, hogy a Föld Angyalának ölelése kiszívjon a ti csontjaitokból minden tisztátalanságot és betegséget. 17. És meglátjátok menekülni a sátánt és a ti bajaitokat a Föld Angyalának az ő ölelése elöl. 18. És el fognak tűnni a csomók a ti csontjaitokból; ki fognak egyenesedni azok és megszűnik minden fájdalmatok. 19. És követék a betegek az ő szavait, mivel tudták, hogy meg fognak gyógyulni.

XIX. RÉSZ (1-26)

1. Valának pediglen más betegek is, akik igen szenvedének az ő fájdalmaiktól, de mindazonáltal kitartottak az ő böjtölésükben. 2. És elfogyatkozának az ő erőik és erős forróság gyötri vala őket. 3. És amikor fel akarának emelkedni az ő fekvésükből, hogy Jézus elé járuljanak, szédülni kezdtek, mintha forgószél kapta volna el őket. 4. És mindannyiszor földrezuhanának, valahányszor lábaikra akartak vala állani. 5. Ekkor Jézus ezekhez mene és mondá. 6. Szenvedtek, mert gyötörtetik a ti testetek a sátán és az ő nyavalyái által. 7. De ne féljetek, hamarosan vége lesz az ő felettetek való uralmának. 8. Mert hasonlatos a sátán a haragos szomszédhoz, aki bement az ő szomszédjának a házába, mikor az nem vala otthon. 9. Hogy kifosztva azt minden javaiból, mindeneket az ő házába vigyen át. 10. Hírűl adák azonban a távollevőnek hogy ellensége az ő házában garázdálkodik. 11. És hallván ezt, rohanva siet vissza az ő házához. 12. A gonosz szomszéd pedig, aki már minden neki tetsző dolgokat egybegyűjtött, meglátja messziről a háznak hazasiető urát. 13. És féktelen dühében, hogy most már magával nem hurcolhat mindent, törni és zúzni kezd a házban, hogy mindent elpusztítson. 14. Ha már az övé nem lehet, hát a másiknak se maradjon. 15. De bizony azonnal ott terem a háznál az ő ura és mielőtt a gonosz szomszéd megtehette volna szándókát, megragadta őt és erővel kikergette az ő házából. 16. Bizony mondom néktek, hogy a sátán is behatolt a ti testetekbe, mely Istennek az Ő lakhelye. 17. És hatalmába keríté a ti testetekben mindazt, amit el akar rabolni. 18. Lélegzeteteket, véreteket, csontjaitokat, húsotokat. 19. Beleiteket, szemeiteket és füleiteket. 20. De ti böjtötökkel és könyörgésetekkel visszahívjátok testetek Urát és az ő angyalait. 21. És most látja a sátán, hogy testetek igazi ura hazatér és vége lészen az ő uralmának. 22. Ezért dühében még egyszer összeszedi az ő erejét, hogy mielőtt az Úr hazatér, összetörje a ti testeteket. 23. Ezért gyötör most titeket a sátán olyan nagy erővel, mert érzi, hogy ez a vég. 24. De ne remegjen a ti szívetek, mert hamarosan itt teremnek az Úrnak az ő Angyalai, hogy visszafoglalják az ő házukat és ismét Istennek templomává avassák. 25. És megragadjak ők a sátánt és kikergetik őt a ti testetekből, minden nyavalyáival és tisztátalanságaival együtt. 26. És boldogok lesztek, mert megkapjátok a ti kitartásotoknak jutalmát és többé betegséget nem láttok.

XX. RÉSZ (1-60)

1. Vala pedig egy a betegek közül akit a Sátán legjobban gyötört valamennyiök között. 2. És olyan kiaszott vala az ő teste, mint egy csontváz és olyan sárga az ő bőre, mint a lehulló falevél. 3. Annyira gyenge vala már, hogy még kezein sem tudott Jézushoz csúszni és csak messziről kiáltotta: Uram, Uram! 4. Könyörülj rajtam, mert nem szenvedett még úgy Ember a teremtés óta, ahogy én szenvedek. 5. Tudom, hogy te valóban Isten küldöttje vagy és tudom, hogyha akarod, azonnal kikergetheted a Sátánt az én testemből. 6. Mert hát nem engedelmeskednek-e Isten Angyalai az Isten küldöttjének? 7. Jer, Uram, és űzd ki még ma belőlem a sátánt, mert igen garázdálkodik az énbennem és rettenetes az ő gyötrése. 8. Jézus pedig mondá neki. 9. Azért gyötör úgy téged a sátán, mivel hogy már három napja böjtölsz és nem fizeted meg az ő adóját. 10. Nem táplálod őt mindazon utálatosságokkal, melyekkel mostanáig fertőztetted testednek templomát. 11. Éhséggel gyötröd a sátánt és azért dühében ő is gyötör téged. 12. Ne félj, mert bizony mondom néked, hogy előbb fog elpusztulni a sátán, mint sem a te tested. 13. Mert amíg böjtölsz és könyörögsz, az Isten Angyalai őrzik a te tested, hogy el ne pusztítson a sátánnak az ő ereje. 14. És bizony tehetetlen a sátánnak dühe Isten Angyalainak ellenében. 15. Ekkor valamennyien odajövének és hangosan kérlelék Jézust. 16. Könyörülj meg rajta, Uram, mert jobban szenved ő, mint mi mindannyian. 17. És ha nem űzöd ki belőle most rögtön a sátánt, félünk, hogy nem fogja már elérni a holnapi napot. 18. És Jézus felelé nekik: Nagy a ti hitetek, legyen tehát néktek a ti hitetek szerint. 19. Látni fogjátok mindjárt szemtől szembe a sátánnak az ő rettenetes arcát és az Ember-Fiának hatalmát. 20. Mert az Úr leggyengébb teremtményével, Isten ártatlan bárányának erejével fogom kiűzni belőled a hatalmas sátánt. 21. Mert Istennek az ő lelke hatalmasabbá teszi a leggyengébbet a legerősebbnél. 22. És megfeje Jézus egy juhot, mely a fűben legelészik vala. 23. És odahelyezé a tejet a napsütéstől fonó homokra, mondván. 24. Íme, a víz Angyalának ereje szállott e tejbe. 25. És most a napsugarak Angyalának ereje is beléje költözik. 26. És a tej valóban forróvá leve a napnak az ő ereje által. 27. És most a víz és napsütés Angyalai egyesülni fognak a levegő Angyalaival. 28. És íme, valóban, a forró tej párája lassan a levegőbe kezdett emelkedni. 29. „Jer és leheld be a te szádon keresztül a víz, napfény és levegő Angyalának az ő erejét, hogy beszálljanak a te testedbe és kikergessék belőled a sátánt!” 30. És a sátántól gyötört beteg mély lélegzéssel szívta be magába a felfelé szálló fehér párát. 31. „Mindjárt elhagyja a sátán a te testedet, mert már három napja éhezik és benned már semmi táplálékot sem talál. 32. Ki fog tehát jönni belőled, hogy a forrón párolgó tejjel enyhítse éhét, mert kedves eledele ez őneki. 33. Érzi annak illatát és nem képes ellenállni az éhségnek, mely már harmadnapja gyötri. 34. De az Ember-Fia össze fogja törni az ő testét, hogy többé senkit se gyötörhessen.” 35. Ekkor a betegnek teste hirtelen vonaglani kezdett, majd úgy rángatózott, mintha okádni akarna, de nem tudna. 36. És levegőért kapkodott, mivel elfogyott vala az ő lélegzete. 37. „Most hagyja el a sátán az ő testét” - nézzétek mutat vala Jézus a betegnek kitárt szájára. 38. És erre valamennyien csodálkozva és rémülettel látják vala, hogy a sátán egy utálatos féreg alakjában jő kifelé a beteg torkából egyenesen a párolgó tejbe. 39. Erre Jézus két hegyes kővel összetörte a sátánnak az ő fejét. 40. És kihuzá annak egész testét a betegből és vala a sátánnak teste majdnem olyen hosszú, mint egy ember. 41. És amikor az utálatos szörnyeteg elhagyá a betegnek torkát, az rögtön visszanyeré vala az ő lélegzetét és megszüne néki minden fájdalma. 42. A körülállók pedig borzalommal tekintenek vala a sátánnak az ő utálatos testére. 43. Lásd, micsoda utálatos szörnyeteget hordoztál és tápláltál a te testedben éveken által. 44. Kikergettem belőled és megöltem, hogy ne gyötörjön többé. 45. Adj hálát az Úrnak, hogy az ő angyalai megszabadítottak és ne vétkezz többé, nehogy a sátán visszatérjen beléd. 46. Legyen ezután a te tested Istennek felszentelt temploma. 47. És bámulának valamennyien az ő szavain és az ő hatalmán és mondák néki: „Uram, te igazán Isten küldöttje vagy és minden titkoknak tudója.” 48. „Ti pedig legyetek” - szól vala Jézus – „Atyátok igaz Fiai, hogy ti is részesévé legyetek az ő hatalmának és minden titkok tudásának.” 49. „Mert a bölcseség és a hatalom egyedül az atya szeretetéből jöhet. 50. Szeressétek ezért a ti Mennyei Atyátokat és a ti Föld-Anyátokat teljes szivből és teljes lélekből. 51. És szolgáljatok neki, hogy az ő Angyalai is szolgáljanak nektek. 52. Istennek áldozzatok minden cselekedeteitekkel és ne a sátánt tápláljátok, mert a bűnnek zsoldja a halál. 53. De Istennél vagyon a jónak jutalma, az Ő szeretete, mely Örök Életnek tudása és hatalma.” 54. És valamennyien földre borulának, hogy hálát adjanak Istennek az ő szeretetéért. 55. Jézus pedig eltávozott vala, mondván: „Vissza fogok jönni mindazokhoz, akik böjttel és könyörgéssel kitartanak mind a hetedik napig. 56. Béke veletek!” 57. A beteg pedig, kinek testéből Jézus a Sátánt kiüzte vala, felemelkedik, mivel visszatért beléje az életnek ereje. 58. Mélyen fellélegzett és szemei kitisztulának vala mivelhogy minden fájdalom eltávozott tőle. 59. És ráborult arra a helyre, ahol az előbb Jézus állott. 60. És megcsókolta az ő lábának nyomát és zokogott.

XXI. RÉSZ (1-12)

1. És történt, hogy a patak partján sok betegek böjtöltek és imádkoztak Istennek Angyalaival hét napig és hét éjjel. 2. Mivel hogy mindnyájan követék Jézus tanításait; nagy lőn az ő jutalmok. 3. A hetedik nap elmultával eltávoztak tőlük az ő összes nyavalyáik. 4. És mire a nap előbukkant a hegyek mögül, látták vala feléjök tartani Jézust, akinek fejét bearanyozták a felkelő nap első sugarai. 5. „Béke veletek!” 6. Azok pedig nem szóllottak semmit; csak leborulának és ajkaikkal érinték ruhájának szegélyét az ő gyógyulásokért. 7. „Ne nekem köszönjétek, hanem a Föld-Anyának, aki elküldte hozzátok az ő gyógyító Angyalait. 8. Menjetek és ne vétkezzetek többé, hogy soha betegséget ne lássatok. 9. És hogy a gyógyító Angyalok állandó védangyalaitokká váljanak.” 10. Azok pedig válaszolának neki: „Hová mennénk, Uram, hiszen Örök Életnek szavai vagynak tenálad. 11. Mond el nekünk, melyek azok a vétkek, melyeket el kell kerülnünk,. hogy soha betegséget ne lássunk?” 12. „Legyen néktek a ti hitetekért”, válaszolá Jézus, és leül vala közébük, mondván.

XXII. RÉSZ. (1-34)

1. Megmondatott a régieknek, hogy tiszteld a te Mennyei-Atyádat és Föld-Anyádat és tartsátok meg az ő törvényeiket, hogy hosszú életü légy e Földön. 2. Utána pedig mindjárt ez a parancsolat adatott: „Ne, ölj!,” 3. Mert az életet mindeneknek az Isten adja s amit Isten adott, ember azt el ne vegyé. 4. Mert bizony mondom néktek, hogy egy Anyától való e földön mindaz ami él. 5. Ezért testvérét öli az, aki öl. 6. Elfordul tehát attól a Föld-Anya és elvonja tőle az ő éltető emlőjét. 7. Elkerülik azt az ő angyalai, a sátán költözik be annak testébe: 8. És saját sírjává vállik az ő testében a megölt állatoknak húsok. 9. Mert bizony mondom néktek, hogy aki öl, önmagát öli meg és aki holt állatoknak a húsát eszi, a halálnak testéből eszik. 10. Mert méreggé vállik annak minden csepp vére az ő vérében, lehellete bűzzé az ő lehelletében. 11. Húsa dagadmánnyá az ő húsában, csontja kemény csomóvá az ő csontjában, bele rohadmánnyá az ő belében. 12. Szeme hályoggá az ő szemén, és füle gennyes folyássá az ő fülében. 13. És halála az ő halálává lészen. 14. Mert csakis a ti Mennyei-Atyátok szolgálatában engedtetik el a ti tartozásotokból hét napért hét év. 15. De a sátán semmit sem enged el nektek és neki mindenért meg kell fizetnetek. 16. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. 17. Égetést égetésért, sebet sebért. 18. Életet életért. 19. Mert a bűnnek zsoldja a Halál 20. Ne ölj és ne egyél ártatlan áldozataidnak a húsából, hogy ne váljál a sátán rabszolgája. 21. Mert ez az út a szenvedések útja, mely a halálba vezet. 22. Hanem cselekedjétek az Istennek az ő akaratját, hogy az ő Angyalai szolgáljanak néktek az életnek igaz utján. 23. Kövessétek tehát az Úrnak szavát. 24. Íme, néktek adok minden maghozó füvet a földön és minden maghozó fát és legyenek ezek nektek eledelül. 25. És minden állatnak a földön, minden madárnak a levegőben és a föld minden mozgó állatának, akikben az élet lehel, mozog, a föld összes füveit adtam táplálékul és igy lőn. 26. "Minden mozgó és élő állatnak a teje is lehet néktek eledeletekre. Mint ezeknek a füvet azonképpen adtam azoknak tejét tinéktek. 27. De a húst és az azt elevenitő vért meg ne egyétek. 28. Bizonyára pedig a ti kiöntött véretekért, melyben vagyon a ti lelketek, bosszut állok; minden megölt állatért bosszutállok az emberen és minden megölt emberért bosszutállok az ő lelkéért. 29. Mert én vagyok a te Istened, erős, bosszuálló, aki megbüntetem az Atyáknak vétkét a Fiakban, harmad és negyediziglen, azokban, akik gyűlölnek engemet. 30. És ir- galmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engemet szeretnek és megtartják az én parancsolataimat. 31. Szeresd azért a te Uradat Istenedet, .teljes szivedből, teljes elmédből és minden erődből. 32. Ez az első és legnagyobb parancsolat. 33. És a másik hasonló ehez: Szeresd a te felebarátodat, mint temagadat. 34. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

XXIII. RÉSZ (1-47)

1. E szavakra mindnyájan elhallgattak, csak egy ifjúnak halk hangja törte meg a csendet. 2. Mit csináljak, Uram, ha látom, hogy egy testvéremet az erdőben egy vad megtámadja. 2. Vajjon hagyjam-e veszni az én testvéremet ? Avagy öljem meg az állatot? 4. Nem vétek én ezzel a törvény ellen? 5. És Jézus felelé: „Megmondatott a régieknek. 6. Mind a földön. járó minden állatok, mind a tengereknek minden halai a ti hatalmatokba adatik. ” 7. Bizony mondom néktek, hogy egyedül az Embért teremtette az Isten saját képmására a földön, minden élők közül. 8. Ezért az állatok vannak az Emberért, nem pedig az Ember az állatokért. 9. Nem vétkezel tehát a törvény ellen, ha megölsz egy vadállatot, hogy az által megmentsd a te testvérednek életét. 10. Mert bizony mondom néktek, több az Ember az állatnál. 11. Aki azonban ok nélkül megölend egy állatot, anélkül, hogy az megtámadná. 12. Kedvtelésből vagy annak húsáért, bőréért és agyaráért. 13. Gonosz dolgot cselekszik, mivel hogy maga is vadállattá válik. 14. És ezért olyan leszen a sorsa is, mint a vadállatoké. 15. Ekkor egy másik szólala meg. 16. „Mózes, aki legnagyobb vala Izraelbe, megengedé a mi őseinknek, hogy a tiszta állatok húsából egyenek 17. És csakis a tisztátalan állatok evését tiltotta. 18. Miért tiltod te meg nekünk az összes állatoknak húsát? 19. Melyik törvény jő tehát Istentől, a Mózesé vagy. a Tied?” 20. És Jézus felelé. 21. „Tíz törvényt adott az Isten Mózes által a ti őseiteknek. 22. Kemény törvények ezek. Mondák a ti Atyáitok és nem tudták azokat betartani. 23. Látta vala ezt Mózes, sajnálá az ő népét és nem akará, hogy az elvesszen. 24. Ezért adott vala nekik tízszer tíz törvényeket. 25. Kevésbbé keményeket, hogy azokat betarthassák vala. 26. De bizony mondom néktek, ha a ti őseitek képesek lettek volna betartani Istennek az ő tíz törvényét, nem lett volna sohasem szüksége Mózesnek az ő tízszer tíz törvényére. 27. Mert nincsen szüksége mankóra annak, akinek erősek a lábai, mint Cion hegye. 28. De akinek remegnek az ő tagjai, mégis csak tovább ér mankókkal mint azok nélkül. 29. És mondá vala Mózes az Úrnak: 30. Szomorúsággal telve az én szívem, mert elvész az én népem, mivel, hogy tudomány nélkül való. 31. Nem foghatják fel ők a Te törvényeidet. 32. Olyanok ők, mint a kis gyermekek, akik még nem tudják megérteni atyjoknak szavát. Engedd meg, oh Uram, hogy más törvényeket adjak nékiek, hogy el ne vesszenek. 34. Ha már nem lehetnek veled, oh Uram, legalább ne legyenek ellened. 35. Hogy megtartassanak és amikor beteljesedik az idő és megérnek ők is a te szavaidra, ismét kinyilatkoztathasd nékik a Te törvényeidet. 36. Ezért összetöré Mózes a két kőtáblán irt törvényeket és tízszer tizet adott helyettök. 37. És ebből a tízszer tíz törvényből a farizeusok és írástudók százszor tizet csináltak. 38. Hogy elviselhetetlen terheket rakjanak a ti vállaitokra. 39. Olyanokat, amelyeket még ők magok sem viselnek. 40. Mert minél közelebb vannak a törvények Istenhez, annál kevesebbre van szükség belőlük. 41. És minél távola vannak a törvények Istentől annál több szükségeltetik azokból. 42. Ezért a farizeusok és írástudók törvényei megszámlálhatatlanok. 43. Az Ember Fiá-nak törvénye hét, az Angyaloké három, az Istené pedig egyetlen egy. 44. Ezért csak azokra a törvényekre oktatlak benneteket, melyeket befogadhattok, hogy Emberekké váljatok és cselekedjétek az Ember Fiának az ő hét törvényét. 45. Ezáltal az Angyalok is kinyilatkoztatják majd nektek az ő törvényeiket, hogy Istennek az Ő Szent Lelke belétekszálljon és elvezessen titeket az Ő Törvényéhez.” 46. És valamennyien elcsodálkoznak vala az ő böleseségén és kérék. 47. „Folytasd Uram és oktass bennünket mindazon törvényekre, melyeket befogadhatunk.”

XXIV. RÉSZ (1-34)

1. És Jézus folytatá. 2. Megparancsolá az Ur a ti atyáitoknak: „Ne ölj!” 3. De megkeményedett vala ez ő szívük és ölének. 4. Ekkor Mózes azt akará, hogy legalább Embert ne öljenek és megengedé nékik az állatok ölését. 5. Erre mégjobban megkeményedett vala őseiteknek az ő szívük és ölének Embert és állatot egyaránt. 6. Én pedig azt mondom néktek. 7. Sem Embert, sem állatokat ne öljetek, de még az eledelt se öljétek meg, mely szájatokon bemegy. 8. Mert ha élő eledelt esztek, élni fogtok. 9. De ha megölitek a ti eledeleiteket, úgy a halott eledelek titeket is megölnek. 10. Mert Élet csak abból jő, ami él, és a Halálból mindég csak Halál jövend. 11. Mert mindaz, ami megöli a ti eledeleteket, megöli a ti testeteket is. 12. És mind az, ami megöli a ti testeteket, megöli a ti lelketeket is. 13. Miképpen a ti testetek is azzá lesz, ami a ti eldeletek, azonképen a ti lelketek is azzá lesz, ami a ti gondolataitok. 14. Ne egyétek azért semmit sem, amit a tűz, a fagy, vagy a víz elpusztított. 15. Mert a megégetett, megfagyott, és megrohadt eledelek megégetik; megfagyasztják és megrohasztják a ti testeteket is. 16. Ne legyetek hasonlatosak a balga szántóvetőhöz, aki megégett, megfagyott és megrohadt búzaszemeket vetett el az ő földjébe. 17. És eljött az ősz és nem termett neki semmit az ő mezeje. 18. És nagy lett vala az ő nyomorúsága. 19. De legyetek hasonlatosak ahhoz a szántóvetőhöz, aki élő búzaszemeket vetett el az ő földjébe. 20. És élő kalászokat termett neki az ő mezeje, százszorosan fizetve vissza e belévetett magvakat. 21. Bizony, mondom néktek, hogy az élet tüzével éljetek és ne készítsétek a ti eledeleiteket a Halál tüzével. 22. Mely megöli a ti ételeteket, a ti testeteket és lelketeket egyaránt. 23. „Hol van az életnek tüze, oh Uram?” Kérdék egyesek. 24. „Bennetek, a ti véretekben, a ti testetekben!” 25. „És a Halál tüze?” Kérdezék mások. 26. Az a tűz, ami a testeteken kívül lobog, ami forróbb a ti véreteknél. 27. Házaitokban és mezőiteken a Halálnak e tüzével készítitek a ti eledeleiteket. 28. Bizony, mondom néktek, hogy ez az a tűz, ami megemészti a ti eledeleteket és megemészti a ti testeteket. 29. Amiképpen a gonoszság tüze, amely megrontja a ti gondolataitokat, megrontja a ti lelketeket is. 30. Mert az a ti testetek, ami a ti eledeletek és az a ti lelketek, ami a ti gondolataitok. 31. Semmiből se egyetek azért, amit az élet tüzénél erősebb tűz emésztett meg. 32. A halál tüze nélkül készítsétek és egyétek ezért a fáknak mindén ehető gyümölcseit, a mezőknek minden ehető füveit és az állatoknak minden ehető tejeit. 33. Mert mindezeket az élet tüze táplálta és érlelte, mint a Föld-Anyánk Angyalainak az ő ajándékait. 34. De ne egyetek semmiből, aminek csak a halál tüze ad izességet, mert a sátántól jő az.

XXV. RÉSZ (1-21)

1. Hogyan süthessük meg a mi mindennapi kenyerünket tűz nélkül, óh Uram? Kérdezék egy néhányan nagy csodálkozással. 2. „Hagyd, hogy az Isten Angyalai készítsék el a te kenyeredet.” 3. Nedvesítsd meg azért a te búzádat, hogy belészálljon a víznek Angyala. 4. És tedd ki azt ezután a levegőre, hogy a levegő angyala is átölelje azt. 5. És tedd ki azt reggeltől estig a napra, hogy a napsugarak angyala is rájok szálljon. 6. És e három Angyalnak áldása hamarosan kikeleszti az Élet csiráját a te búzádban. 7. És ekkor törd össze a te búzaszemeidet, vékony pogácsákat csinálj belőlök, amint tevék a ti atyáitok, amikor kijövének Egyiptomból, a szolgaság földjéről. 8. És tedd ki ismét azokat a napra, attól a pillanattól kezdve, amint a nap felkel. 9. Amikor pedig a legmagasabbra emelkedett az égen, fordítsd meg azokat a túlsó oldalára, hogy ott is érje őket a napsugarak Angyalának csókja és hagyd ott mindaddig, amíg a nap lenyugszik. 10. Mert a víz, levegő és napsugarak Angyalai nevelték és érlelték meg a te búzádat a mezőn, azért nekik kell a ti ken ereteket is elkésziteniök. 11. És ugyanaz a nap, amely az életnek tüzével növesztetle és érlelte a ti búzátokat, ugyan annak a tüze kell, hogy megsüsse a ti kenyereteket. 12. Mert napnak tüze életet ad a búzának, a kenyérnek és a testnek. 13. A halálnak tüze pedig megöli a búzát, a kenyeret és a testet: 14. Az Élő Istennek Élő Angyalai pedig csak Élő Ember-Fiainak szolgálnak. 15. Mert Isten az Élőknek Istene és nem a halottaké. 16. Egyetek azért mindig az Isten asztaláról, a fák gyümölcseiből, a mezők magjaiból és füveiből. 17. Állataidnak az ő tejükből és méheidnek az ő mézökből. 18. Mert mindaz, ami ezeken kívül vagyon, a sátántól jó és a bűnök és betegségek utjain a halálba vezet. 19. Azok az eledelek pedig melyeket Isten dúsan terített asztaláról esztek, erőt és ifjúságot öntenek a ti testetekbe és soha betegséget nem láttok. 20. Mert Istennek asztala táplálá Mathuzsálemet és a ti Ősatyáitokat is. 21. És bizony mondom néktek, ha ti is úgy élnétek mint amazok éltek, úgy néktek is olyan hosszú életet adna e Földön az Élő Isten.