Nézetek a Krsna és Krisztus közötti kapcsolatról.Sok korai keresztény teológus észrevette, milyen nagy hasonlóság van a kereszténység és más vallások, pl. a hinduizmus, egy henoteista vallás, a mithraizmus, egy régi pogány vallás, stb. között.

Caesareai Eusebius (kb. 283-371) írta: "Jézus Krisztus vallása se nem új, se nem idegen."

Hippoi Szent Ágoston (354-430 írta: "Ez a mi korunkban a keresztény vallás, nem az, amit korábban nem ismertek, hanem ami csak nemrégiben kapta ezt a nevet."
Néhány korai keresztény vezető a kereszténység és a korábbi vallások közötti hasonlóságot Sátán trükkjének tulajdonították. Úgy érezték, Sátán teremtett számos keresztre feszített, szűztől született megváltót Jézus előtt, hogy diszkreditálja a kereszténység egyedülállóságát. Mások a véletlennek tulajdonították a hasonlóságokat.

A konzervatív keresztények általában azt hiszik, hogy a Biblia nem tévedhet. János evangéliuma abszolút pontos, amikor úgy mutatja be Jézus Krisztust, mint természetfeletti lényt, Isten fiát, aki jelen volt az univerzum teremtésekor, az emberiség megváltója, azért jött a földre, hogy a hívők éljenek, és bőségesen kapják az életet." (János 10:10). A Krisna-legendákhoz való hasonlóság vagy hamisítás, vagy véletlen. A keresztény evangéliumokba nem vettek be legendákat Krisna életéről. A hasonlóság más befolyások eredménye. Nincs Krisna-Krisztus kapcsolat: a téma nevetséges, nem érdemes megvizsgálni. Istenkáromlás ilyen kapcsolatról beszélni.

Egyes szkeptikusok szerint a názáreti Jesua (a legtöbb keresztény számára Jézus), és Krisna, a hindu háromság második személye egy és ugyanaz. Elég nyilvánvaló, hogy nem azok. Jézus úgy tűnik, Palesztinában született, a Kr. előtti utolsó évtizedben, Krisna pedig sok ezer évvel korábban, Indiában.

Néhány liberális vallástörténész felvetette a lehetőséget, hogy Jézus születésének, küldetésének, kivégzésének és feltámadásának történeteit, legalább részben, Krisna életéből másolták.

Sok liberális keresztény úgy érzi, Jézus élete eseményeinek hindu forrása olyan téma, amit érdemes tanulmányozni. Sok nem keresztény vallásrendszer, a hinduizmus is eljutott a Földközi tengeri térségbe az 1. században. Voltak különféle hősök az istenek egyiptomi, görög, indiai, római és más pantheonjaiban, akiknek az volt a szerepük, hogy megváltsák az emberiséget – úgy, mint Jézus. Hogy ezekkel a vallásokkal versenyezzen, a kereszténységnek úgy kellett Jézusról beszélni, hogy megfeleljen más vallások legendáinak és mítoszainak, sőt felülmúlja azokat. Különben nem tudott volna fennmaradni. Az evangéliumok szerzői talán más forrásokból vettek témákat, hozzátették azokat a saját írásaikhoz, hogy a kereszténységet hihetőbbé tegyék a sok vallású világban, ahol sokan több istent és istennőt imádtak. Ha elszigeteljük és eltávolítjuk ezt az idegen anyagot, akkor világosabb képet kaphatunk arról, hogy mit tanított Jézus, és hogyan élt.

Ha létezik a jelentős Krisna-Krisztus kapcsolat, akkor mi marad a kereszténységből?
H a kitörölnénk az evangéliumokból Jézus életének minden eseményét, amely látszólag Krisna történetéből származik, akkor ez maradna:

Nagyon emberi, sokat utazó, zsidó, rabbi-gyógyító.

Tanító, aki nagyrészt Hillel – egy liberális zsidó rabbi a Kr.e. 1. században – tanításait követte.

Obszerváns zsidó, aki különleges kapcsolatban volt Istennel – olyan szoros kapcsolatban, hogy Istent apjának „Abba” nevezte.
Ez nagyon közel áll ahhoz a Jézus-képhez, amit sok liberális teológus talált, a történeti Jézust keresve.
Ha kivesszük Jézus életéből azokat az eseményeket, mint érvényteleneket, amelyek látszólag Krisnától származnak, akkor fel kell hagyni számos döntő keresztény nézettel: Jézus születése egy szűztől, inkarnáció, bűntelen élet, keresztre feszítés, leszállás a pokolba, feltámadás, felemelkedés a mennybe. El kellene utasítani a megváltás kritériumait, a hitet a szentháromságban, abban, hogy a Biblia nem téved, a Biblia szerzőit Isten inspirálta, stb.

Hiedelmek Jézusról:
Néhány szkeptikus azt állítja, hogy a názáreti Jesua tisztán mitikus személy. Mások azt hiszik, tényleg élt, talán a Kr.e. 3. vagy 2. században. De csaknem mindenki egyetért azzal, hogy názáreti Jesua Palesztinában született, kb. Kr.e. 7-4 között.
Természetéről és szerepéről eltérnek a hiedelmek:

A legtöbb keresztény hiszi, hogy ő Isten fia, a második személy a szentháromságban. Viszonylag rövid időt töltött prédikálással és gyógyítással (egy év főleg Galileában a szinoptikus evangéliumok szerint; három év főleg Judeában, János evangéliuma szerint). Kivégezték, feltámadt, és fölment a mennybe. Konzervatív keresztények azt hiszik, hogy az emberek normál rendeltetése örök büntetés a pokolban; az emberek viszonylag csekély százaléka menekül meg, akik megbánják a bűneiket, és bíznak Jézusban, mint Úrban és megváltóban.

A mohamedánok azt hiszik, hogy Mohamed után Jézus volt a legnagyobb próféta. Nem feszítették keresztre, nem támadt fel, testileg ment fel a mennybe anélkül, hogy előbb meghalt volna. Hiszik, Isten nem engedte volna meg, hogy a prófétája olyan nemtelen halállal haljon meg, mint a keresztre feszítés. Az Iszlámon belül különböző hagyományok vannak, eltérő nézetekkel. Kettő ezek közül: Jézust Judás Iskarioth helyettesítette a kereszten, vagy Isten közbelépett, és kiszabadította Jézust a római fogságból, mielőtt keresztre feszítették volna. Istent egynek és oszthatatlannak tekintik. A keresztény szentháromságot elutasítják, mint nagy káromlást Isten ellen.

Zsidó keresztények 30 körül úgy látszik, azt hitték, hogy zsidó reformer, tanító, próféta és született gyógyító volt, de nem Isten.
A korai keresztény mozgalomban a gnosztikus keresztények azt hitték, hogy Jézus szellemi lény volt, csak úgy látszott, hogy testben van a földön.

(www. religioustolerance.o rg)