Krisnáról:

Krisna legalább 1400 évvel született, élt, és meghalt Jesua előtt. Születésének időpontját különféleképpen adják meg: Kr.e. 1477, 3112, 3600, 5150, és 5771.

A hinduk azt hiszik, hogy valahányszor nagy gonoszság terjed el a földön, a Legfelsőbb Lény lejön a földre ember formájában, "hogy kiirtsa a bűnt, megalapozza az erényt, és a föld megszabaduljon a bűnösöktől." Ilyen inkarnáció volt az Úr Krisna. " Valamennyi Visnu-avatár közül a legnépszerűbb, és valószínűleg valamennyi hindu isten közül ő áll a legközelebb az emberek szívéhez. Krisna sötét színű volt, és rendkívül szép. Krisna szó szerint feketét jelent, és a feketében benne van a titokzatosság. Akár ember volt, akár isteni inkarnáció, tény, hogy több, mint háromezer év óta uralkodik milliók szívén. Szvámi Harsánanda szavaival, ha valaki ilyen mély befolyást tud gyakorolni a hindukra, évszázadok óta befolyásolja a pszichéjét, erkölcsét és életének minden aspektusát, akkor ő nem kevesebb, mint Isten.

A legtöbb hindu forrás Krisnát Visnu nyolcadik inkarnációjának mondja, a kilencedik Buddha volt.

Azt hiszik, 125 éves korában halt meg. Utolsó napjaiban lelki bölcsességet tanított Uddhavának, barátjának és tanítványának, aztán fölemelkedett a hajlékába, miután letette a testét, amelyre rálőtt egy Dzsara nevű vadász.

Ugyanaz a személy Jézus és Krisna?

A fenti okoknál fogva, ez lehetetlen. De sokan felvetik a lehetőséget, hogy az evangéliumok legalább részben Krisna történetéből, és más isten-emberek mítoszaiból merítettek.

Stephen Van Eck: "Aztán ott van a hindu eposz, a Bhagavad-gítá, a hindu háromság második személyének története, aki emberi formát öltött, mint Krisna. Egyesek őt tekintik Krisztus modelljének, és nehéz érvelni, amikor ilyen dolgokat mond:

'Én vagyok a kezdet, közép és a vég' (BG 10:20 vs Jel. 1.8.).

Krisna küldetése az volt, hogy elvezessen Isten királyságába (BG 2:72), és figyelmeztették arra, hogy buktatók lesznek az úton (BG 3:34; 1. Kor. 1.23, Jel. 2.14).

Krisna mondásainak lényege, ahogyan egy szeretett tanítványával közölte, néha ugyanazok, mint amiket Jézus vagy a Biblia mond:

'A bölcsek nem búsulnak sem az élőkért, sem a halottakért' (BG 2:11), ennek ugyanaz az értelme, mint Jézus tanácsának, a halottak temessék el a saját halottaikat (Máté 8.22).

Krisna mondása, ’Nem irigylek senkit, nem vagyok részrehajló, egyenlő vagyok mindenkihez' (BG 9:29), nagyon hasonló az ideához, hogy isten nem tiszteli a személyeket (nem személyválogató?) (Róm. 2.11, lásd még Máté 6.45).

’Aki egyenlő a barátaihoz és az ellenségeihez… nagyon kedves nekem' (BG 12:18) nagyon emlékeztet a szeresd az ellenségeidet-re (Máté 6.44).

Krisna azt is mondta, hogy emberi számítás szerint ezer korszak együtt Brahmá egy napja (BG 8:17), hasonló, mint 2 Péter 3.8.


Kersey Graves (1813-1883), egy indianai kvéker, írt egy könyvet 1875-ben, amelyben 346 „feltűnő analógiát” sorol fel Krisztus és Krisna között.

Jesuát is, Krsnát is Istennek és Isten fiának nevezték.

Mindkettejüket ember formájában küldték a mennyből a földre.

Mindkettőt megváltónak és a háromság második személyének nevezték.
Adoptáló emberi apjuk ács volt.

Igazi apjuk egy szellem vagy kísértet volt.

Krisna és Jézus királyi származásúak voltak.

Amikor megszülettek, bölcsek és pásztorok látogatták meg őket, akiket egy csillag vezetett.

Mindkét esetben angyalok közölték a figyelmeztetést, hogy egy helyi diktátor meg akarja ölni a bébit, parancsot adott ki, hogy öljék meg őket. A szülők elmenekültek. Mária és József Muturea-ban, Krisna szülei Mathurában maradtak.

Felnőtt korukban Jesua és Krisna visszavonultak az erdőbe vagy a pusztába, és böjtöltek.

Mindkettőről ezt mondták: „az asszony magja, aki összezúzza a kígyó fejét.”

Jézust Juda törzse oroszlánjának, Krisnát Saki törzse oroszlánjának nevezték.

Mindketten ezt mondták: Én vagyok a feltámadás.

Mindketten mondták, hogy születésük előtt már léteztek a földön.

Mindketten „bűn nélküliek” voltak.

Mindketten isten-emberek, akiket emberinek és isteninek tekintettek.

Mindketten mindentudók, mindenhatók, mindenütt jelenlevők.

Mindketten sok csodát tettek, ideértve a gyógyítást. Az egyik első csodájuk egy leprás meggyógyítása. „Mindenféle betegséget” meggyógyítottak.

Kiűzték a démonokat, feltámasztották a halottakat.

Tanítványokat választottak, hogy terjesszék a tanításaikat.

Mindketten szelídek és kegyesek voltak, bírálták őket, amiért bűnösökkel társultak.

Mindketten találkoztak egy pogány nővel egy kútnál.

Megünnepelték az utolsó vacsorát. Megbocsátottak ellenségeiknek.

Alászálltak a pokolba, és feltámadtak. Sokan látták, amikor fölemelkedtek a mennybe.

(www. religioustolerance.org)