A Vatikán elrejtette Ernetti Atya „Kronovízorját”?

Egy francia jezsuita pap által írott új könyv szerint a Vatikán többet is takargat, mint gyerekeket zaklató papok hiteles feljegyzéseit. Egy időgép terveit rejtegeti.

A Vatikán új rejtélye c. publikációban (Le Nouveau Mystère du Vatican, kiadva 2002. febr., Aubin Michel Kiadó, Párizs) a szerző, François Brune Atya elmeséli Pellegrino Ernetti Atya, az olasz bencés szerzetes történetét, aki elismerte, hogy valamikor az 1950-es években feltalált és működtetett egy időgépet, amit ő Kronovízornak nevezett el.

A számos, vallásról és paranormális jelenségekről szóló könyv – közte a bestseller „A halott beszél hozzánk (1988.) – szerzője, Brune személyesen ismerte Ernettit, számos beszélgetést folytatott vele a bencés szerzetes haláláig.

A szokatlan tudomány embere, a briliáns elme, Ernetti Atya a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban a világon egyedülálló tanszéket tudhatott magáénak, ez a pre-polifónikus, vagy archaikus zenével (komponálva i.e. 2000 - i.sz.1200 között) foglalkozik. Szintén tudományos fokozattal rendelkezett és jelentős kutatómunkát végzett a szubatomi és kvantumfizika területén. Jó üzletet jelentett számára, hogy tekintélyes ördögűzőként vált ismertté, pályája csúcsán hetente 500 ördögűzést is elvégzett.

Mindez a teljesítmény – figyelemre méltó bárki részéről, arról nem is beszélve, hogy egy papról van szó – eltörpül amellett, amit Ernetti a legnagyobb teljesítményeként tartott számon: egy szerkezet, a Kronovízor, ami tudósok egy csapatának – mint Enrico Fermi és Wernher von Braun – segítségével, ahogy Ernetti állította, képes volt visszapillantást tenni az időben, és feltámasztani a múlt látványát és hangjait.

Látta Krisztust a kereszten?

Nagy figyelmet keltett Ernetti nyilatkozata arról, hogy a Kronovízor használatával szem- és fültanúja volt, hogyan készült a mára már elveszett Thyestes tragédiája az ókori Rómában i.e. 169-ben a latin költészet atyja, Quintus Ennius által.

Még többek figyelmét vonzotta azon állítása, hogy látta Krisztust meghalni a kereszten, és egy fotót hozott vissza magával bizonyságul.

Ernetti kevés bizonyítékot szolgáltatott, az is vitatott, hogy a Kronovízor létezett-e egyáltalán. Ahogy élete a vége felé közeledett, egyre kevesebbet beszélt róla. Itáliában évekig különös híresztelések terjedtek feltételezett, nem bizonyított időutazásáról. François Brune elsőként tárta a nagy nyilvánosság elé Ernetti időgépének történetét azzal, hogy Rémy Chauvin társszerzővel megírta a történetet Élet a túloldalról (En Direct de l’Au-Delà, 1994.) címmel. A szerző bennfentessége a témában egy Ernettivel való véletlen találkozásából ered 1962-ben, a fiatal jezsuita pap éppen akkor szerzett diplomát Rómában, és turistaként látogatást tett a velencei Szent György Bazilikában és környékén, így a közeli kolostorban, ahol Ernetti Atya élt. Ernetti az első találkozás alkalmával mesélt a megdöbbent Brune-nek a Kronovízorról. A két ember később rendszeresen találkozott egymással, eszmét cseréltek témák széles választékában, nem csak az időutazásról. 1997-ben a Sorsod előre elrendeltetett (Dein Schicksal ist vorherbestimmt, Langen-Müller, München, Németország) c. publikációban Peter Krassa bécsi újságíró jelentős mértékben felhasználva az Élet a túloldalról c. írást, újra megírta Ernetti Kronovízorjának történetét, új részletek és helyzetek hozzáadásával, gazdagon átszőve ezoterikus szálakkal, mint pl. Madame Blavatsky; „asztrál-folyadék” mint az időutazás lehetséges módja; az Akasha Krónika; Edgar Cayce, stb.

2000-ben az Új Paradigma Könyvek kiadója kiadta Krassa könyvének angol nyelvű változatát, jelentős változtatásokkal és új információ hozzáadásával. Az új, amerikai kiadás címe: Az Ernetti Atya-féle Kronovízor: A világ első időgépének létrehozása és eltűnése(Father Ernetti’s Chronovisor: The Creation and Disappearance of the World’s First Time Machine).

Részben Brune Atya írása, a Vatikán új rejtélye is válasz Ernetti történetének az Új paradigma Könyvek által kiadott angol nyelvű változatára. Túl azon, hogy magát az ezoterikát magában foglalja, az amerikai verzió tartalmazza az első latinról való fordítását Quintus Ennius Thyestes c. művének, amelyet Ernetti hozott vissza a múltból, állítása szerint. Az Ernetti Atya-féle Kronovízor fordítás, melyet a Princeton-i egyetem doktora, Ph.D Dr. Katherine Owen Eldred készített, enyhén szólva azt sugalmazza, nyelvészeti bizonyíték alapján, hogy az Ernetti-féle szövegrészlet hamisítvány, amit a bencés szerzetes válogatott gondosan össze más szövegekből, aki egyébként kiválóan értett a latin nyelvhez.

Brune Atya Thyestes-fordításának hiányosságai

François Brune Atya, aki maga is remek szakértője a latin nyelvnek, elsősorban ezzel az állítással száll vitába a Vatikán új rejtélyében. A jezsuita szerzetes rámutat számos, általa hibának nevezett részletre Dr. Eldred munkájában. Jelentéktelen apróságokról lévén szó, ezeket az állítólagos hibákat Brune Atya szándékosan úgy állítja be, hogy aláássa Eldred tekintélyét és kétségbe vonja (kísérletezésen alapuló) hipotézisét, mi szerint a szövegrészlet hamisítvány.

Brune Atya azért tett ilyen állításokat, mert nem volt képes elhinni, hogy Ernetti Atya ne a teljes igazságot mondta volna el a Kronovízorral kapcsolatban. A francia jezsuita meggyőződését arra a hatalmas mennyiségű tudományos anyagra alapozta, amit Ernetti több különböző területen produkált. Az író szerint a bencés szerzetes nem csak a gregorián ének szakértője volt, amiről mélyrehatóan írt, hanem összesen 72 könyv szerzője volt, ahogy 1986–ban ezek közül több megjelent, így a Zene filozófiai és teológiai elvei (Philosophical and Theological Principles of Music), ami több, mint 500 oldalra rúgott. 1986-ban Brune közreműködésével Ernetti több száz cikket publikált és elkészített 54 nagylemezt, főleg gregorián énekekből.

Brune Atya kitart e bizonyíték vitathatatlansága mellett, a látszat ellenére, hogy Ernetti vallomása bizonyos mértékben zavarba ejtő. Élete során a bencés szerzetes ellentmondásos beszámolókat adott a Kronovízorról. Egyszer újságírók felfedeztek és kézről kézre adtak egy Jézus arcát ábrázoló fotót, amit állítása szerint a bencés maga készített a Kronovízoron keresztül, miközben tanúja volt Krisztus keresztre feszítésének. Noha a fotó Krisztust ábrázoló fafaragássá változott, ami egy közép-itáliai templomban van, egy későbbi Brune Atyával folytatott beszélgetés során Ernetti találékony magyarázatot szolgáltatott, nyitva hagyva a lehetőségét, hogy a fotó valóban a Kronovízorból származik.

Ernetti Atya kiemelkedő alakja

Mindezek ellenére Brune képtelen elutasítani Ernetti állításait. Nem csak a bencés szerzetes hatalmas tudása és tudományos produktivitása miatt – magyarázza a jezsuita író- hanem Ernetti kiemelkedő személyes feddhetetlensége miatt, amit Brune Atya jól ismert és amit alkalma volt közelről is megtapasztalni a sok beszélgetés során. Ismerve a dolog fantasztikus jellegét, Ernetti Atya állítása bővelkedik valószínűtlen következtetésekben, mint hogy valóban készített egy időgépet. De a francia jezsuita végül is képtelen megérteni, hogy egy ennyire művelt, elismert ember, aki teljesítmények egész sorát vitte véghez, egy kontrollálatlan mítoszmánia hatására hazudozna. Az alapján, amit Brune az emberekről és Ernettiről tud, végül fenntartja véleményét több alapvető tekintetben, hogy a tudós-zenetudós-szerzetes az igazat mondta el a Kronovízorral kapcsolatban.

Ernetti történetének az Új Paradigma Könyvek általi kiadásában több dolog is próbára teszi Brune Atya türelmét. Az Ernetti Atya-féle Kronovízor utolsó fejezete tartalmaz egy addig nem publikált „Gyónás a halálos ágyon” c. részt, amit valaki névtelenül küldött el a kiadónak, valaki, aki azt állítja, hogy a pap távoli rokona, és amikor a halálos ágyán feküdt, bevallotta, hogy soha nem hozta létre a Kronovízort, és soha nem utazott vele az időben. Az idegen és az Új Paradigma Könyvek rendelkezésére bocsátott irat szerint Ernetti elmagyarázta a távoli rokonnak az ő Thyestes-szel kapcsolatos rögeszméjének pszichológiai gyökereit.

Hiteles volt ez a dokumentum? Az amerikai kiadó állítása szerint nem tudja biztosan, de – számos vizsgálatot követően – alapos oka van rá, hogy annak higgye. A Vatikán új rejtélyében François Brune Atya közelről megvizsgálta ezt az iratot, ami ellentmondani látszik az ő álláspontjának, mi szerint Ernetti Atya igazat mondott.

Egy halálközeli élmény világosította meg Ernettit?

A jezsuita pap teljesen jogosan rámutat néhány hibára és ellentmondásra az értelmezésben. Nem lehettek apácák – akikről a rokon konkrétan említést tett – Szent György Nagy Kolostorában, még akkor se, ha Ernettit nővérként szolgálták. Ernetti elmesélte rokonának,

hogy közben volt egy halálközeli élménye az előtti éjjel, hogy homályosan visszaemlékezett rá, hogy nem Quintus Ennius, hanem ő volt az, aki megalkotta a Thyestes részletét, amiről azt állította, hogy a múltból hozta vissza. Brune azon tűnődött, hogy Ernetti, ha csakugyan elkövette a csalást, teljes (és beteges) mértékben magán kívül lehetett, és csak akkor lehetett magánál, amikor a halálközeli élmény hatására (homályosan) visszaemlékezett. (Brune végtére is úgy hiszi, a szövegrészlet olyan minőségű, hogy még egy olyan latinban jártas lángelme, mint Ernetti sem alkothatta.). A Kronovízor, ahogy a haldokló Ernetti leírja, egyáltalán nem olyan, mint ahogy Ernetti többször is leírta Brune-nek és másoknak, hanem inkább – írja a jezsuita író – „olyan, mint olyasvalakinek az elképzelése, aki soha nem hallotta Ernetti Atyát erről beszélni… Számomra úgy tűnik, hogy a ’dokumentum’ írója túl sok sci-fit olvasott. Talán fellelhető némi képregény-hatás is.”

A „Halálos ágyi gyónás” tartalmaz alkalmanként hipnotizálóan eredeti részleteket. Ernetti elmondja a rokonának, hogy a halálközeli élménye alatt megtudta, hogy a Kronovízort több előző életében megpróbálta megépíteni. Az egyikben nem kisebb szellemi nagyság, mint az alkimista, fizikus, látnok Nostradamus biztosította őt arról, hogy a berendezés megvalósítható. A dokumentum hivatkozik Ernetti beismerésére, mi szerint „Nostradamus úgy hitte, mindez megvalósítható lenne az illékony test (asztráltest) megváltoztatásával, így a test átváltozhatna és könnyedén keresztülcsúszhatna az időn.” Ernetti szitkozódik, hogy legalább még egyszer újra kell születnie, hogy befejezhesse a Kronovízort. Kijelenti, hogy csupán egyetlen élő ember tud kudarcot vallott kísérletéről ebben az életében: „A diák. A történet számára ismeretlen. Ő jelenleg egy pap, és mélyen hallgatni fog.”

Brune Atya végül úgy következtet, hogy bármennyire is nagyszerű az Új Paradigma Könyvek szerkesztőinek őszintesége, akik maguk is bevallják, hogy nem tudják biztosan, de a „Halálos ágyi gyónás” hamisítvány. Ez nem jelenti azt, hogy a jezsuita író szerint a Kronovízor sosem létezett volna. Ellenkezőleg. Úgy látja, hogy a „Halálos ágyi gyónás” bizonyos magas rangú köröktől származik, akiknek érdekében áll megfosztani a hitelétől, amit Ernetti Atya egész életében állított, hogy épített egy időgépet. Brune úgy hiszi, hogy a dokumentum által tartalmazott „Halálos ágyi gyónás” „contre-feu” (háttűz) – analógiája hasonlatos ahhoz, amikor a tűzoltók szándékosan hagynak kiégni egy részt az erdőben, míg a kiégett rész egyre nagyobb és nagyobb lesz, és az élénken égő erdőtűz már nem tud keresztüljutni ezen a területen. Az egyre nagyobb tűz Brune hasonlatában Ernetti különös alkotása, a Kronovízor. A „Halálos ágyi gyónás” pedig az elterelő manőver, amit szándékosan elénk vetnek, hogy megakadályozzák, hogy folytassuk utunkat az eredeti irányba. Ez volt az, ami Brune-t arra a kijelentésre sarkallta, hogy minazonáltal a „Halálos ágyi gyónás” mesterkélt. Ez jelzi – mondja – „ annak a szándéknak a mértékét, valahol, hogy kőfalat emeljenek a Kronovízorra vonatkozó minden információ elé.” A hamis dokumentum létezése végül is megmutatja –mondja Brune – hogy a Kronovízor a szerzők szemében súlyos, fontos dolog, amit mindenképpen titokban kell tartani előttünk.

Ez Brune Atya könyvének, a Vatikán új rejtélyének végső döfése: „Ahol füst van, ott tűz is van – és a Kronovízor sosem szűnt meg a tűz közepén lenni.”

Brune könyve burkoltan céloz rá, hogy a Vatikán berkein belül baljóslatú cselszövések folynak. Végül, noha az író/pap fenntartja azt a hangulatot, hogy ez egy jóindulatú leleplezés: „Ezekről a manőverekről szóló beszámolómban – mondja - visszafogom azt az erős hatást, amilyen az volt és amilyen valójában, hogy a legmagasabb hatóságok valamit elrejtenek előlünk – talán emellett az emberiség érdekében, megmutatva a mértékét, hogy egy ilyen találmány mekkora kockázatot jelentene a társadalmi berendezkedésünkre.

Brune könyve véget ér, de végül pozitív hangnemben. Bár alig adott magyarázatot az Ernetti Atya-féle Kronovízor rejtélyeire. Érdekes módon inkább beléjük süppedt, és az elbűvölt olvasót meghagyta a kíváncsiságában.

Ernetti Atya Kronovízorja: A világ első időgépének létrehozása és eltűnése

Írta: Peter Krassa

Pellegrino Maria Ernetti Atya (1925-1994) bencés szerzetes, író és az archaikus zene (Krisztus előttől i.sz. 10. századig) világszínvonalú szakértője volt. A kvantumfizika megszállottja volt, kezdve a titkos tudományoktól egészen az időgép, a Kronovízor megépítéséig. Ernetti Atya azt állítja, hogy járt az i.e. 169.-beli Rómában és tanúja volt, ahogy a latin költészet atyja, Quintius Ennius megalkotja a mára már elveszett tragédiát, a Thyestest. Azt állítja, hogy a Kronovízor használatával látta Krisztust meghalni a kereszten. Miért érzi szükségét egy ilyen előkelő egyházi személy, hogy egy ilyen történetről csevegjen? A Vatikán talán elhallgatja a teljes igazságot Ernetti életéről és eredményeiről? Az olvasó megtalálhatja a választ ebben a könyvben.

„Kétségkívül egy klasszikus, ami a kivitelezést illeti. A Fourtean értékelése: 4/4 csillag

Hampstead Jeremy-je, Bloomsbury Fionája, óvakodjatok. Az európai stílusú intellektuális regények visszatérnek egy csöppnyi new age-dzsel. Nem mentség többé, hogy valaki az iparosodás előtti író. Az Ernetti Atya Kronovízorja egy gyönyörűen megírt irodalmi szélhámosság – kísérlet Umberto Eco hagyományában. A könyv pályázhatna egy ismertetésre Arthur Koestler-től a régen megszűnt, CIA által szponzorált Encounter magazinnál. Remekül ábrázolhatna egy növekvő anti-populáris mozgalmat ebben a műfajban, amit most „pán-dimenzionálisnak” neveznek. Ez a stílus, annak ellenére, hogy nem egy „tudatosság-özön” vagy kollázs, mindazonáltal egymás mellé helyez néhány alapvető dolgot: egy ezoterikus történetet, egy tanulmányt az okkultizmusról, történelmi elemeket és egy technológiai mítoszt; mindazt, ami a FT olvasóit érdekli. Ernetti Atya egy olasz bencés szerzetes volt, aki e század közepén halt meg. A San Giorgo Maggiore szigetén levő kedves kis apátságban élt elzárva Velence fő szigetétől, tudósként és zenetudósként az archaikus zene szakértője volt. Tudását húros szerkezetek fizikájához felhasználva állítólag készített egy időgépet. Ez egy új elven alapult, amit fel is fedett, ez magában foglalja a zenei frekvenciákat, a harmonikus rezgést és a kapcsolatot ezen dolgok és az asztrálsík között. A gép segítségével Ernetti Atya – állítása szerint – tanúja volt Krisztus kereszthalálának. Bizonyítandó, hogy képes ilyesmire, visszahozott magával egy részletet a Thyestes-ből, Quintius Ennius (i.e. 239-169) drámájából.

Ez az új anyag, tudvalevőleg pontosan illeszkedik Ennius drámájába, hatalmas vitákat okozott az egyházon belül, ahogy Ernetti Atya állítólagos látomásai is Krisztus életéből. Hogy építette meg a nyilvánvalóan őszinte Ernetti Atya a gépét? Hogy megvizsgáljuk és megválaszoljuk a kérdést, részesei lehetünk egy magával ragadó vizsgálatnak, sorban felfűzve Edisont, Edgar Cayce-t, Mesmer-t, és Whitley Strieber-t is.”

Colin Bennett, The Fortean Times, 2000. július

„… rengeteg kritikus elismerését vívta ki. … Lebilincselő olvasmány. „A világ első időgépének létrehozása és eltűnése” alcímű könyv elmeséli a kevéssé ismert bencés szerzetes, Pellegrino Maria Ernetti Atya történetét, aki a XX. század közepe táján élt Itáliában. Ernetti hírneve abból az állításából ered, hogy az ókori titkos tudás és a modern tudományos felfedezések kombinálásának segítségével alkotott egy időgépet, a Kronovízort. Állítása szerint a gép használatával olyan történelmi esemény tanúja volt, mint a keresztre feszítés, és ablakot nyitott az ókori Görögországra és Rómára. Peter Krassa könyve egy alaposan kidolgozott összegzése Ernetti Atya életének és munkásságának, ami rengeteg kritikus elismerését vívta ki. Eredetileg Németországban adták ki, de a könyvnek van egy új, angol fordítása, de ez jelenleg csak amerikai szerkesztésben elérhető. Mindazonáltal, aki hajlandó venni a fáradságot, hogy szerezzen egy másolatot, annak biztos a sikere. A könyv számos olyan területbe mélyed bele, ami érdekelni fogja az X-Faktor olvasóit, a határtudományoktól az okkultizmusig, és bepillantást kínál a XX. század legnagyobb parafenoménjeinek életébe. Mindenek felett ez a könyv érdekes összegzés egy ember erőfeszítéseiről, hogy megértse az univerzum, és a saját világának titkait. Lebilincselő olvasmány.

X-Factor (Egyesült Királyság), 91. szám, 2000. június

„Pellegrino Ernetti Atya életével kapcsolatban minden arra utal, hogy az olasz bencés szerzetes-tudós a tisztesség embere volt, és nem lehetett megtévesztés munkája a Kronovízorral, a kamerával kapcsolatban, ami állítólag képes volt áthangolni a múltba vagy a jövőbe, és képeket készíteni róla. A velencei származású Ernetti Atya (1925-1994) az archaikus zene szakértője és a görög és latin nyelvek tudósa volt, keresett ördögűző, befolyásos emberek bizalmasa, és egy tárgyé, ami iránt a Vatikán és a NASA is érdeklődik. A Kronovízorral kapcsolatos munkája onnan ered, amikor 1952-től Gemelli Atya elektroakusztikus laboratóriumában dolgozott a milánói Katolikus Egyetemen. Peter Krassa elbűvölő expozéja Ernetti Atya életéről és munkásságáról szól, németből fordítva, és most kibővítve alátámasztó dokumentumokkal, mint az elveszett latin klasszikus, Ennius Thyestes-ének fordítása, ami feltehetőleg a Kronovizoron keresztül került elő. Krassa merít Ernetti Atya társainak kommentárjaiból is, közülük néhányan papok-parapszichológusok, akik izgatottak voltak, hogy Ernetti talán megtalálta a kézzelfoghatatlan Akasha Krónika nyitját. Nyilvánvaló, hogy Kronovízor (ha valaha létezett egyáltalán), szét lett szerelve, túl nagy volt a visszaélés lehetősége ahhoz, hogy indok lett volna a további kísérletezésre. Ernetti Atya életének utolsó évtizedében nagy csendben volt (hatalmak akaratára?), de 1993 végén ő és két életben maradt tudós a projektből bemutatták eredményeiket a Vatikánban két bíboros és egy bizottság előtt. Hogy mi történt, nem lett közzétéve.”

NEXUS New Times, 7. évf., 5. sz., 2000. aug.-szept.

„Úgy tűnik, hogy az elmúlt nyáron súlyos hibát vétettem, ezt szeretném most helyreigazítani. Attól kezdve vonzott az Ernetti Atya Kronovízorja, hogy megérkezett a The New Times-hoz, de sosem értettem meg teljes egészében, mi is volt ez a könyv valójában, továbbra is átadtam, hogy készítsenek belőle könyvajánlót. Amikor nemrég hozzáláttam, hogy többet tudjak meg vonzódásomról ehhez a dologhoz, egy kaland közepén találtam magam, amit tudtam, hogy meg kell osztanom másokkal is. Mialatt a The New Times az ajánló utolsó címein dolgozik, ez a könyv (több, mint fél évesen) megérdemel egy második pillantást.”

„Mint életrajz, a könyv nagyszerűen megállja a helyét, sőt. Ez lényegesen több egy életrajznál, egy teológus-tudósról mesél, aki kifejlesztett egy gépet, hogy a múltba lásson – és még sok másról is. Hogy megérthessük Ernetti Atya szerepét, hogy lássuk, hogy az időgép hogyan illeszkedik az ember lélek utáni kutatásába, az író bámulatos beszámolókat kínál olyan személyektől, akik oly sokat tettek hozzá spirituális ismereteinkhez. A Kronovízor értelme, mindezek után, hogy megragadja a múlt még mindig létező hullámait, és örökre fenntartsa ezeket az Akasha Krónikában.”

„Mr. Krassa nem csupán példákat kínál erről, hanem teljes 18. századi hátteret ad, elmesélve az állati vonzerő és a hipnózis születését, mely jelenségek az „élet folyadékához” (asztáltest) köthetők, ami szét van szóródva mindenütt az egész univerzumban. Az író bemutatja eme hit számos formájának terjedését, és olyan emberek életén vezet bennünket végig, mint Madame Blavatsky, Rudolf Steiner, és Edgar Cayce, majd ki is fejti, mit jelent mindez. Szintén mesél Thomas Edison berendezéséről, ami arra volt hivatott, hogy felvegye a kapcsolatot a halottakkal.”

„Ernetti Atya és Kronovízorja színre lép. Az Atya széles körben ismert volt az archaikus zene területén képviselt szakértelméről, és a tudományhoz és nyelvekhez való érdeklődéséről és tehetségéről. Amikor elkezdett egy gépről mesélni, amit tudósokkal együtt épített, ami lehetővé tette számukra, hogy tanúi legyenek a múltnak 3D-ben, képzelhetik, hogy az emberek megjegyzéseket tettek. De bámulatos módon, a várakozástól eltérően az emberek reakciói igen sokfélék voltak. A legnagyobb reakciót az váltotta ki, amikor Ernetti azt állította, hogy lefényképezte a keresztre feszített Krisztust – és mikor a képről bebizonyosodott, hogy csalás. Ernettinek jó híre volt, és Mr. Krassa megvizsgálta, hogy egy tisztességes ember miért hazudna ilyesmiben, miért tartana vissza információkat az állítólagos szerkezetről, és hogy mi volt a helyzet az Atyával valójában.”

„Ha újra osztályozhatnám a könyvet, egy bámulatos rejtély oknyomozó riportjának nevezném. Segít az olvasónak jobban megérteni, hogy hol tartunk most, hogy többet tudunk arról, honnan származik a spirituális mozgalom. A legérdekesebb beszámoló, amit valaha olvastam, és mindenkinek ajánlom, aki szeretne részt venni egy nem mindennapi olvasói kalandban.”

Steve McCardell, The New Times, Seattle, Washington, 2000. ősz

„Minden út Rómába vezet, de a Krassa-féle könyv cselekményének minden szála Ernetti Atyánál fut össze. A bencés szerzetes, tudós és az archaikus zene szakértője, tudásszomja hatására egy pap számára szokatlan útra lépett. Más tudósok segítségével épített egy időgépet, és visszahozott a múltból egy Krisztus-fotót és egy részletet Quintius Ennius Thyestes c. drámájából, ami i.e. 169-ben készült. Ernetti Atya különleges munkája mellé Krassa mellékeli más idő- és tér-manipulátorok érdekes tanulmányait is, Madame Blavatsky-tól vagy Thomas Edison-ig. Tehát pörgesd fel az asztáltested egy bizsergetően kellemes utazásra az éterbe!”

Linda Fleischman, Magical Blend, 72. szám

„Bármi, ami lehetővé teszi az időutazást, letűnt korok vagy a múlt eseményeinek első kézből való megtapasztalását, rendkívül csábító, talán azért mert oly elérhetetlennek tűnik. Peter Krassa író ezt a varázslatot arra használta fel, hogy készítsen egy könyvet, ami egyszerre érdekes és bosszantó. Ez az életből merített könyv úgy kezdődik, mint egy kalandtörténet. Egy olasz pap, Ernetti Atya rábukkan a halottakkal való kommunikáció lehetőségére egy egyszerű hang lejátszó berendezésen keresztül; ahogy a cselekmény kibomlik, tudását arra használja fel, hogy megépítse a Kronovízort, azt a berendezést, ami a múlt képeit egy képernyőre vetíti. A könyvnek ez a része szépen megírt és várakozással teli, minden egyes fejezet egy izgalmas tetőponton ér véget. Sajnos, ez a képzelgéshez való hasonlatosság nem ér véget: Krassa nem tud bennünket meggyőzni, miért is fogadnánk el igazságként ezt a gondolatmenetet. Az egyetlen bizonyíték, amit a Kronovízor létezésére vonatkozóan szolgáltat, közvetett bizonyíték a pap barátaitól, (aki 1994-ben meghalt). Elmondták, hogy Ernetti mesélt nekik a híres berendezésről; nincs bizonyíték olyasvalakitől, aki valóban látta volna a gépet. Ez a kísérlet Ernetti állításának igazolására nem állja meg a helyét a megtévesztés vádjával szemben. A könyv második fele, bár már nem olyan varázslatos, de több érdekességet tartogat az éles eszű olvasónak. Ebben a részben Krassa részletes összegzést ad a paranormális mozgalom kulcsfiguráiról. Ezeknek az embereknek az élete, a hite, a felfedezései és a gondolkodása valóban ámulatba ejtő, és arra inspirálják az olvasót, hogy még többet tudjon meg róluk. Az összefoglaló rész célja, hogy történelmi hitelt kölcsönözzön egy időgép létezésének a lehetőségének, azáltal, hogy az idő természetéről, „éteri folyadékról” (asztráltestről), múltbéli személyek időutazás-kísérleteiről és sok másról értekezik, és mindezen témákat összekapcsolja „bizonyítandó”, hogyan is működött az időgép. Mindezek ellenére Krassa ismét nem tud meggyőzni, és nem tudja alátámasztani logikai bukfenceket tartalmazó, feltevésekre épülő történetét. Mindent összevetve, a könyv eleje nagyon szórakoztató, és később is ámulatba ejtő, de a végére bebizonyítatlan marad Ernetti Atya Kronovízorjának valóságossága.”

Janet Brennan, Fate, 2000. november

„Ebben a szokatlan munkában a szerző előre veszi Ernetti Atya találmányának, a Kronovízornak a leírását. Ami még szokatlan, hogy a velencei pap a Római Katolikus Egyház égisze alatt intézi a szerkezet megvalósítását. Ernetti gépe többet nyújtott, mint puszta utazást a múltba és a jövőbe, inkább megtestesítette a korunkra jellemző életforma metaforáját. Az Atya gépe lineárisan bepillantást engedett a Gergely-naptárba, talán még abba a hiedelembe is, amihez Bishop Ussher ragaszkodik, hogy a világot i.e. 4004. szeptember 21-én teremtették, és amely hiedelmet a kvantumok nem-lokális természete tartja fenn a mai napig. A szerző leír más, idővel kapcsolatos különlegességeket is, mint pl. „A múlt eseményeinek kamerája” Baird T. Spalding-től, vagy Whitley Strieber titkos tanítása, ahogy Edgar Cayce-t is említi. Valamint Thomas Edison halottakkal való kommunikációra alkalmas készülékéről is ad információt ez a remek kötet.”

Jaye C. Beldo, Dream Network, 19. évf., 3. szám

„Számomra azt teszi az „Ernetti Atya Kronovízorját” nehezen fellelhető információk gazdátlan kincsesbányájává, hogy a teljes leírást összhangba hozza az Akasha Krónikával az elejétől kezdve, épp úgy, ahogy a jócskán meg nem értett, termékeny történelmi alakok pompás életrajzait, mint Helena P. Blavatsky és Franz Mesmer. Ez a nagyszerű könyv a könyvtáram legszívesebben fogadott darabja.”

George Andrews, író

Munkái: Az idegenek köztünk vannak (Extra-Terrestrials Among Us), Földönkívüli barátok és ellenségek (Extra-Terrestrial Friends and Foes), Piramisok és Paloták (Pyramids and Palaces), Szörnyek és útvesztők: A maja építészet aranykora (Monsters and Mazes: The Golden Age of Mayan Architecture)

„Az Ernetti Atya Kronovízorja egy kitűnően kidolgozott, tömör összefoglaló egy napjainkban élt bencés szerzetesről, aki jelen volt Krisztus életének különleges eseményeiben és az ókori Görögországban. Titokzatos találmányának – a Kronovízornak – használatával a tudós/ördögűző Ernetti Atya beleváj és a mélyére lát az ember rejtett múltjának, hozzáférhetőségünknek az állítólagos Akasha Krónikához, és napjaink számára oly fontos, új és érthetetlen technikáknak, mint az elektronikus hang jelensége, vagy a televízió és a számítógép általi kommunikáció. Peter Krassa állítását olyan időutazók életéről és vívmányairól szóló sziporkázó beszámolóval magyarázza, mint Madame Blavatsky, Rudolph Steiner és Thomas A. Edison, és még más, kevéssé ismert személyekével, mint a vitatott ingyen energiát kutató feltaláló/zseni (?) John Worrell Keely. Hűha! Ha elkezded olvasni az Ernetti Atya Kronovízorját, nem tudod letenni, amíg be nem fejezted. Ez egy első osztályú, állásfoglalásra késztető titokzatos krimi, ami nem kitaláció – bár az igazi magyarázat a háttérben van – de maga a valóság!”

Berthold E. Schwarz, (a pszichiátriai tudományok doktora), az alábbiak szerzője: (Szülő-gyermek telepátia (Parent-Child Telepathy),UFO Dynamics, Az UFOlógia pszichiátriai és paranormális szempontjai (Psychiatric and Paranormal Aspects of UFOlogy), The Jacques Romano Story

„Az Ernetti Atya Kronovízorja vajon szálló ábránd, vagy valóság? A kérdés közel negyven éve kínozza a tudósokat és a vallási közösségeket, mióta 1952-ben, egy szeptemberi napon két bencés pap együtt dolgozva a milánói Római Katolikus Egyetem laboratóriumában, véletlenül váratlan felfedezést tett. Egy elkeseredett pillanatban Ernetti Atya halott apjához könyörgött, hogy segítsen megoldani egy problémát, amikor meghökkenve hallotta meg a válaszát azon a berendezésen keresztül, amin épp dolgozott! Ez az esemény váltotta ki a Kronovízor kidolgozását, az idő-kameráét, ami képes hangokat és képeket visszaidézni a térből, és ezeket egy képernyőre vetíteni. Ernetti Atya tartózkodott kapcsolatba kerülni a parapszichológiával vagy a metafizikával, e helyett ragaszkodott ahhoz, hogy a berendezés azon a tudományos elven alapszik, mi szerint a fény és a hang el ugyan nem vész, miután kibocsátódik, de átalakul, és definiálatlanul megmarad az éterben. Anélkül, hogy megpróbálnánk bebizonyítani a vonatkozó elméletet, elég csak azt mondani, hogy a Kronovízor képes elkapni és helyreállítani hanghullámokat még a letűnt századokból is, mint például azt a római drámát, ami i. e. 169-ben keletkezett! Ernetti nem látnok vagy varázsló, hanem egy széles körben elismert tudós, a pre-polifónikus zene szakértője, egy professzor, a Vallásos Oktatás nevű szervezet olasz titkárságának vezetője. Ahogy Krassa megkísérli összebékíteni a tényeket a fikcióval, könyve kihívás elé állítja gondolkodásodat – de emlékeztet bennünket Hamlet megfigyelésére: „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcs elmétek álmodni képes.” (ford. Arany J.)

P.S., The NAPRA Review, 11. Évf., 3. szám, 2000. május-június

„Időutazás? Ez a könyv Pellegrino Ernetti Atya, egy méltán elismert olasz bencés szerzetes munkáján alapszik, aki állítása szerint tervezett egy Kronovízor nevezetű eszközt, hogy a múltba lásson. Történetét először Peter Krassa publikálta 1997-ben „A sorsod meg van írva” (Die Schichsal ist vorherbestimmt) címmel, ez a kiadás ki lett bővítve korábban visszatartott dokumentumokkal, amik a közelmúltban váltak elérhetővé az amerikai szerkesztők számára – a legérdekesebb ezek közül a régen elveszett latin szöveg Quintius Ennius drámájából, a Thyestes-ből, amit a jelentés szerint Ernetti Atya a múltból hozott vissza. A könyv olvasása már önmagában is egy felfedezőút az időutazásban. Bemutatja az okkultizmus, a spiritizmus, az alkímia és a tudomány területeinek vezető egyéniségeit, visszavisz az idők kezdetéhez, majd ismét vissza, a lehetőség egy izgalmas kalandjában, ami annál is többet nyújt, hogy hitelt ad Ernetti Atya állításának. Ez a javított amerikai kiadás nem hagy maga után felfordítatlan követ, és egy minden részletre kiterjedő, gazdag tudásanyagot tartalmaz. Minden fejezet egy-egy külön történet ebben a sokarcú munkában; mind az újonnan érkezettekre, mind a haladókra nagy hatással lesz az okkultizmus területén Peter Krassa szépen kidolgozott, frissítően torzításmentes tanulmánya időről és térről.”

Kyles, Psychic Interactive, 4. szám (Australia)

„Szokatlan egy téma! … A dráma szövegének (Thyestes) fordítása itt található, és különös, hogy egy ilyen, máskülönben kiváló személyiség, mint Ernetti Atya, miért talált ki ilyen bizarr agyrémet vagy szélhámosságot. Furcsa könyv.”

Robert C. Girard, Arcturus Books Catalog, 2000. március

„ A huszadik század közepén egy itáliai bencés szerzetes, Pellegrino Maria Ernetti azt állítja, hogy épített egy időgépet, az ún. Kronovízort, amin keresztül látta és hallotta a múltat, így Krisztus halálát a kereszten, valamint a mára elveszett tragédia, a Thyestes készültét a latin költészet atyja, Quintius Ennius által, i.e. 169-ben Rómában. Ernetti Atya az archaikus zene vezető szaktekintélye volt, és állítólag ahhoz, hogy megépítse találmányát, kombinálta a modern fizikát az ókori, asztrálsíkkal kapcsolatos titkos tanokkal. Halála után, mivel a Kronovízort sehol sem találták meg, sokan bírálták, ami ahhoz vezetett, hogy ezt a különben köztiszteletre méltó tudós-papot csalónak kiáltották ki. Az „Ernetti Atya Kronovízorja: a világ első időgépének létrehozása és eltűnése” c. Peter Krassa által írt könyv amerikai kiadása tartalmazza a Thyestes szövegének az első latinról angolra való fordítását, amit Ernetti Atya állítólag a Kronovízor használatával fedett fel. Ez, és más újonnan felfedezett dokumentumok is tartalmaznak elképesztő kijelentéseket, megcáfolandó a különös, megkínzott lángelme, Pellegrino Ernetti Atya ellen irányuló hazug állításokat. Az Ernetti Atya Kronovízorja egy melegen ajánlott életrajzi tanulmány a metafizika, a vallás és tudomány iránt érdeklődők számára.”

Midwest Book Review, 2000. április

Fordítás: Füzes Zsuzsanna