Lama Ole Nydhal - A hat megszabadító cselekedet

 

 

A hat megszabadító cselekedet a motivációra vonatkozó tanítás, amelyet 

az életünkben közvetlenül használunk fel. Mint ahogy ez általában 

ismert, a buddhizmus célja nagyon gyakorlatias, a látásmódja pedig 

rendkívül tiszta. Senki sem világosodik meg csupán a tanítások hallatán. A tartós eredmények a valós tapasztalatokból és az ebből következő változásokból lesznek. Mivel ez nagyon fontos, ezért Buddha sok gyakorlatias tanácsot adott, amelyeket soha nem parancsként, hanem mindig egy baráttól jövő segítségként kell értelmeznünk. ő nem egy teremtő vagy büntető isten, nem akar követőket vagy tanítványokat, akik 

olyanok, mint egy birkanyáj. Ehelyett kollégákat szeretne, érett embereket, akik megosztják vele a megvilágosodást és az ezzel járó óriási felelősséget. Ez a valódi célja.

 

Azoknak, akik főleg magukra gondolnak, a Nyolc Nemes Ösvény tanításait javasolja. Hasznos életstílussal kezd, és a helyes koncentráció lesz a tetőpont. Akik azonban elérték az együttérzés és a tisztánlátás szintjét és szeretnének mások hasznára válni, azoknak a Hat Paramitát vagyis a hat megszabadító cselekedetet tanította. Az "ita" annyit jelent: "elment"; a "param" pedig "túl". A Paramiták szeretetet 

fejlesztenek ki, ami túlvisz a személyes szinten. A szemlélet az, amely 

megszabadít minket: az a mély felismerés, hogy a látó, a látott dolog 

és a látás folyamata kölcsönösen egymástól függő és egy, az 

alany-tárgy-cselekvés nem elválaszhatóak. A Paramiták nem azért 

szabadítanak meg, mert tükrének rossz képeit jókra cserélik, hanem 

azért, mert az a bizalom, melyet előidéz, képessé tesz minket arra, 

hogy a jó és a rossz képek mögé kerüljünk, és felismerjük magát a 

tükröt, mely ragyogó, tökéletes és minden benne tükröződő dolognál 

fantasztikusabb. A cselekedetek azért megszabadítóak, mert a tudat 

végső természetének megismerését hozzák. Ha jó benyomásokkal töltjük 

meg a tudatot, az természetesen későbbi boldogsághoz vezet, viszont nem 

menne túl a feltételekhez kötött dolgokon. Az alany-tárgy-cselekvés 

egységén alapuló szemlélettel akármit is tesz valaki mások javára, 

időtlen hasznot fog hozni. 

 

Az első megszabadító cselekedet: a nagylelkűség

 

A nagylelkűség minden helyzetet megnyit. A világ tele van spontán 

gazdagsággal, de bármilyen jó is a zene, nincs házibuli, ha senki nem 

táncol. Ha senki nem oszt meg magából valamit, semmi jelentőségteljes 

nem fog történni. Ezért fontos a nagylelkűség. Buddha idejében az 

emberek sokkal kevésbé voltak bonyolultak, mint ma. Bámulatos gépeik is 

voltak, melyek nekik dolgoztak. Abban az időben nagylelkűség volt 

másoknak a túlélést biztosítani, hogy elég élelmük legyen. Ez azt 

jelentette, hogy ez a cselekvés gyakran materiális dolgokra 

összpontosult. Ma a világ szabad és nem túlnépesedett részén nem ez a 

helyzet: gyakran a szív körül lévő túl sok hájtól halnak meg az 

emberek. A tiszta gondolkodás hiányának köszönhetően az emberekben a 

külső problémák eltűnésével belső problémák fejlődnek ki, és 

magányosnak, bizonytalannak kezdik érezni magukat. Ahelyett, hogy a 

szükséges dolgok miatt aggódnának, bonyolult belső életet fejlesztenek 

ki, és sokan közülük soha meg sem ízlelték a fizikai szabadság örömeit. 

Ezért a nyugati világban és Ázsia azon részein, ahol az anyagi dolgok 

nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a nagylelkűség főleg az 

érzelmekre vonatkozik. Ez erőnk, örömünk és szeretetünk másokkal való 

megosztását jelenti arról a személyen túli szintről, ahonnan nincs 

alázuhanás. Ha jól meditálunk és a tudat feltételektől nem függő 

állapotából cselekszünk, nincs vége annak a jónak, amit átadhatunk 

másoknak. A legvégső bizonyosság megosztása, ha a melegségünket adjuk 

a lényeknek, mely a legnagyszerűbb ajándék. Bár nem tudjuk a kocsinkat 

vagy a hírnevünket a síron túlra vinni, a halálkor nem veszítünk el 

mindent. Az előző életekben kifejlesztett tulajdonságokat könnyen 

vissza lehet szerezni az elkövetkezőkben, és nincs más olyan gazdagság, 

ami közvetlenebbül megy át az egyik életből a másikba, mint az örömteli 

energia. Az életből kicsavarni a dzsúszt kifizetődő, és egy kicsit több 

mantra vagy leborulás, a szokásosnál több szeretet a partnerünknek 

nemcsak itt és most ad erőt, de a megvilágosodás folyamatát is 

felgyorsítja. Ahogy már említettem, a legjobb és egyetlen gazdagság, 

melyet a lényeknek adhatunk, a feltételekhez nem kötött természetük 

megtapasztalása. De hogyan tegyük ezt? Hogyan mutassuk meg másoknak a 

belső tökéletességüket? A legjobb tükör Buddha tanításai, ezért nincs 

hasznosabb tevékenység, mint meditációs centrumok létrehozása. Az 

általuk terjesztett gyakorlati bölcsesség sokakat ismertet meg tudatuk 

tiszta fényével, és az így elültetett magok az összes következő életen 

keresztül növekedni fognak a megvilágosodásig. Bár a szociális 

beállítottságú emberek közül sokan azt állítják, hogy az ilyen 

tanítások luxusként hatnak - "az embereknek előbb valamit enni kéne 

adni" -, ez nem igaz. Bőven van hely mindkettő számára. Amikor a tudat 

jól működik, a gyomor is jobban emészti meg az ételt, s talán annak az 

okát is megértik, miért legyen kevesebb gyerekük. A test mindenképpen 

eltűnik, míg a tudat tovább folytatódik. 

 

 

folyt.köv....

________________________________________

Karsay István

2006-04-05, 12:16 PM

A második paramita: a tudatos, jelentőségteljes és hasznos élet mások 

javára. 

Mivel az olyan kifejezéseket, mint morál és etika, a vezető osztályok 

használják az alattuk lévők irányítására, ezért sokan nem szívesen 

használják ezeket. Az embereket tudatosan megfélemlítik ezzel, és így 

gyakran azt gondolják: ha az állam nem kap el ebben az életben, akkor 

majd az egyház fog. Még ha tanácsot adsz is, mint Buddha esetében - 

ahol a lények teljes boldogsága a cél -, olyan szavakat kell 

választanunk, amelyek tisztán, félelem nélkül irányítanak. A második 

megszabadító cselekedet legjobb meghatározása valószínűleg a 

"jelentőségteljes élet mások javára". Mit jelent ez? Hogyan 

tartalmazhatja egyetlen nap ezt a számtalan cselekedetet, szót és 

gondolatot? Buddhának, aki mindent az időtlen bölcsesség állapotából 

látott, volt néhány egyedülálló ötlete. Mert az embereknek tíz ujja van 

a számolásra és az emlékezésre, adott tíz tanácsot, ami azzal 

kapcsolatos, hogy mi hasznos, és mi nem. Ezek a testet, a beszédet és a 

tudatot érintik, és jelentőségteljessé válnak a független emberek 

számára is, ha felismerik, hogy Buddha nem valami főnök, hanem egy 

barát, aki boldogságot kíván nekünk. Mindenkivel szeretné megosztani a 

tudat gyönyörrel teli tiszta fényét, a múlt, a jelen és a jövő 

ismerőjét. Megértve, hogy mindenki Buddha, ha ezt még nem is ismerte 

fel, a külvilágot tisztaföldként látva, minden tapasztalat a 

legmagasabb szintű bölcsesség kifejeződésévé válik, csupán azért, mert 

megtörténhet. Hogyan is viselkedhetne egy Buddha másképp? Soha nem 

tanít dogmákat, nem bánik lekezelően, csupán megosztja bölcsességét a 

lényekkel, hiszen tudja, hogy alapjában véve azonos velük. 

 

Az őt körülvevők jó karmájának köszönhetően Buddha teljes 45 éven át 

tanított, és mosollyal az arcán halt meg. Sok különleges tanítványa 

volt. Az általuk feltett kérdések szintje megegyezett Szókratész, 

Arisztotelész, Platón szintjével. Egy csodálatos generáció legjobb 

tudatai gyűltek össze, hogy filozófiai eszköztáruk teljes választékával 

teszteljék le őt, és nem csak meggyőző szavakra találtak, de Buddha 

ereje olyan hatásos volt, hogy tartósan változtatta meg őket: logikai 

képességükön túl az egész tudatukra hatott. Megmutatta nekik az 

időtlen tapasztalót, ami a tapasztalatok mögött van, így nem maradt 

helye kételynek. 

 

A test, a beszéd és a tudat szintjein nem nehéz megérteni, mit hasznos 

elkerülnünk. Amikor az embereknek problémáik vannak a rendőrséggel, 

akkor általában a testükkel okoztak valamilyen bajt. A főbb pontok itt 

az ölés, a lopás vagy a szexuális ártás. Amikor magányosak az emberek, 

akkor általában olyan dolgokat mondanak, melyek másokat zavarnak. Azzal

a szándékkal hazudnak, hogy ártsanak másoknak, pletykákat terjesztenek

szétválasztják a barátokat, vagy összezavarják az embereket. Ha valaki 

boldogtalan, akkor másokat nem szeret, irigykedik és hagyja, hogy a 

zavart állapotok továbbtaszítsák. Ennek ellentéte a test, a beszéd és a 

tudat tíz hasznos cselekedete, melyek csak boldogságot hoznak. 

Erőteljessé és mások számára hasznossá tesznek minket. Buddha itt azt 

tanácsolja, hogy használjuk a testünket olyan eszközként, amely megvédi 

a lényeket, és szeretetet vagy bármi mást ad, amire szükségük van. 

Akinek most sikere van másoknál, az már kifejlesztette ezt a képességét 

korábbi életeiben, tehát minél gyorsabban kezdjük el, annál jobb. 

 

Manapság a beszédünk sokkal több lényt érhet el a kommunikációs eszközök 

segítségével. A korábban elhangzott kedves szavak most kellemes 

tapasztalatokat hoznak, és erősítik a jó karmát. Ha az emberek rád 

figyelnek, beszélj kedvesen és adj világos információkat. Akkor ebben 

az életben hasznosnak fogják tartani, hogy amikor csak lehet, az 

igazságot mondják. Kerüld el azt, hogy hazudj azért, hogy másoknak 

árts. Mutasd meg az embereknek azt, hogy a dolgok hogyan működnek a 

világban, és adj nekik nyugalmat. 

 

Végül mit csináljunk a tudatunkkal? A jókívánságok, az öröm azon jó 

felett, amit mások tesznek, és a tiszta gondolkodás: ez az út. Ezek a 

képességek adták azt az örömöt, melyet ma élvezünk, és ha ezeket a 

szokásunkká tesszük, akkor egészen a megvilágosodásig biztosítani 

fogják a boldogságot. A tudat mindezek közül a legfontosabb. A mai 

gondolatok holnap szavakká, holnapután pedig tettekké válnak. Minden 

pillanat itt és most fontos. Ha a tudatra figyelünk, semmi sem 

állíthatja meg a fejlődésünket. 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-06, 03:27 AM

A harmadik paramita: hogyan ne veszítsük el a haragon keresztül az 

eljövendő boldogságot. 

 

 

 

Amikor a nagylelkűségen keresztül szellemi gazdagságot halmozunk fel, és 

a megfelelő megértésen alapulva irányítjuk azt, a harmadik tulajdonság, 

amire szükségünk van az úton, az a türelem, hogy ne veszítsük el a jó 

energiát, miközben másokért és magunkért dolgozunk. Hogyan veszíthetjük 

el? A haragon keresztül. A harag az egyetlen olyan luxus, amit a tudat 

nem engedhet meg magának. Az életeken keresztül összegyűjtött jó 

benyomások - a tudat tartós boldogságának fő- és egyetlen forrása - 

pillanatok alatt eléghetnek egy hideg vagy forró dühroham 

következtében. Buddha azt mondta, hogy a harag elkerülése az egyik 

legnehezebb, egyben legszebb köpeny, amit viselhetünk, és sok eszközt 

adott ahhoz, hogy elérjük ezt a célt. Az egyik, manapság nagyon hasznos 

módszer, hogy úgy tapasztaljuk az adott helyzetet, mint az egymástól 

elválasztott események sorozatát, melyre megítélés nélkül reagálunk. Ez 

a "szalámi-taktika" vagy a "villanófény-szemlélet" nagyon hatásos, 

amikor fizikai veszéllyel állunk szemben. Más módszerek is hasznos 

megközelítési módok: pl. amikor empátiát érzünk az iránt, aki rossz 

karmát csinál, tudva, hogy az visszahat majd rá. Eközben tudatában 

vagyunk annak, hogy minden tapasztalatnak feltételekhez kötött és 

mulandó a természete, és elképzeljük, mennyire zavarodott ez az ember, 

ha ekkora bajt okozott. Ha harag nélkül reagálunk mindenre, ami 

megjelenik, akkor a test, a beszéd és a tudat időtlen bölcsessége 

megjelenik, és a cselekedeteink megfelelőek lesznek. A gyakorlás 

legmagasabb fokán, a Gyémánt úton a nem kívánt érzelmeket hagyjuk 

továbbsiklani egy mantra-szőnyegen, így szétesnek anélkül, hogy 

bármilyen rossz szokást alakítanánk ki. Azt is megtehetjük, hogy 

"engedjük a tolvajt egy üres házba jönni", és egyszerűen csak tudatában 

vagyunk az érzésnek, miközben semmi szokatlant nem teszünk. Miután 

néhányszor meglátogat minket anélkül, hogy energiát kapna, egyre 

ritkábban jön majd, végül elmarad. Aki képes tudatos maradni, amikor a 

harag megjelenik, lejátszódik és eltűnik, a tudatnak egy ragyogó 

állapotát fogja felfedezni, mely olyan tisztán mutatja meg a dolgokat, 

mint egy tükör. Minden esetben bölcs dolog elkerülni a haragot, 

amennyire csak lehetséges. Amikor harap, hagyjuk gyorsan elmenni. Az a 

döntés, hogy mindig megállítjuk és eltávolítjuk, amikor csak 

megjelenik, a belső Bodhiszattva-fogadalom támasza. Az erély hasznos, 

hogy védelmezzünk és tanítsunk, de a harag mindig nehézséget okoz, és a 

legtöbb szenvedést hozza a világba. Az ártást elhárító buddhista 

védelmezők, vagy Tilopa és Marpa, akik a legrövidebb idő alatt 

"tisztították meg" tanítványaikat, az erőteljes cselekvés kategóriájába 

sorolhatók. Talán egy tanító sem tudna boldogulni anélkül, hogy ehhez 

ne folyamodna. A meditációs centrumoknak szükségük van erre a 

kiegyensúlyozott szemléletre, a centrumot látogatók érdekében. Ha az 

emberek ittasan, belőve, mosdatlanul jelennek meg, vagy rosszul 

viselkednek, azonnal el kell küldeni őket. Zavarnak másokat, ráadásul 

nem is emlékeznek arra, hogy mit tanultak. Egy buddhista központ 

feladata - különösen a Karma Kagyü Vonalban - az, hogy szellemi utat 

kínáljon azoknak, akik bármi mással szemben túl kritikusak és független 

beállítottságúak. Elég egyház és hely van azoknak, akik segítséget 

keresnek. De nem mindenki hozza magával a buddhista gyakorlás 

elkezdéséhez szükséges feltételeket. A Gyémánt Út gyakorlásához 

szükséges alap az, hogy viselkedni tudjunk, képesek legyünk a dolgokat 

nem személyesen venni, és másokra gondolni. 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-07, 01:07 AM

A negyedik paramita: az örömteli energia, mely biztosítja fejlődésünket. 

 

Az örömteli energia nélkül az életnek nincs íze, és csak öregebbek 

leszünk, de bölcsebbek nem. Ez az a pont, ahol tudatosnak kell lennünk, 

a testet, a beszédet és a tudatot olyan benyomásokkal feltölteni, 

melyek fokozzák az étvágyat a további győzelemhez és örömhöz. Mivel 

sokan hajlamosak a lustaságra, a fejlődésüket belülről kellene 

megerősíteni, és ez legjobban a Gyémánt Út tiszta látásmódján keresztül 

történhet. Tudva, hogy minden lény Buddha, és csak arra vár, hogy a 

gazdagságát megmutassa, és hogy minden létezés a megvilágosodott tér 

szabad játéka - mi lehet annál inspirálóbb, hogy mindezt 

megvalósítsuk?! Óriási öröm rejlik az állandó fejlődésben, soha nem 

engedve semmit sem állottá vagy elhasználttá válni. Az igazi fejlődés a 

kényelmi zónán túl van, és igen kifizetődő, ha másoktól keveset várunk, 

magunktól viszont sokat. 

 

 

folyt.köv....

________________________________________

Karsay István

2006-04-08, 03:29 AM

Az ötödik paramita: a meditáció, mely jelentőségteljessé teszi az 

életet. 

 

 

 

Az előző négy pontnak mindenki számára világosnak kell lennie. Aki erőt 

és jelentőségteljességet akar adni az életének, annak másokat kell 

segítségül hívnia. Ez a test, a beszéd és a tudat nagylelkűségén 

keresztül működik a legjobban. A keletkező energiát célszerű 

gondolatokon, szavakon, tetteken keresztül irányítani, és el kell 

kerülnünk a haragot, mely minden elültetett jó magot elpusztít. Az 

energia adja azt az extra lökést is, mely új távlatokat nyit meg. De 

miért van a meditáció? Mert nem tudjuk kívánságunk szerint tartani az 

időnként elért örömteli állapotokat. Gyakran nem kívánt érzelmek 

leselkednek a lények tudatának sötét zugaiban, és ráveszik őket arra, 

hogy olyat mondjanak, tegyenek vagy tapasztaljanak, amit inkább 

elkerülnének. Ilyenkor a tudat lecsendesítésének és megtartásának 

meditációja adja meg a szükséges távolságot a választáshoz: az élet 

komédiáiban vállalunk szerepet, nem a tragédiáiban. 

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-09, 04:09 AM

A hatodik paramita: a bölcsesség - a tudat igaz természetének 

felismerése.

 

Az eddig említett öt cselekedet főleg jó tetteket jelent, melyek a 

tudatot jó benyomásokkal töltik meg, és így feltételekhez kötött 

boldogságot hoznak létre. Ezek önmagukban ennél tovább nem visznek. Ami 

megszabadítóvá, túlmutató paramitákká teszi őket, az a hatodik pont, a 

megvilágosító bölcsesség, melyet a Buddha szolgáltat. Ez teljességében 

az üresség 16 szintjének, vagy minden - külső és belső - jelenség 

egymástól kölcsönösen függő keletkezésének a megértését jelenti, ami 

sok vaskos könyv témája. Néhány szóban úgy lehetne kifejezni: megértjük 

azt, hogy jót tenni természetes dolog. Mivel az alany, a tárgy és a 

cselekvés ugyanannak a teljességnek a része, mi mást tehetnénk? 

Egymástól függőek, ugyanazt a teret osztják meg egymással, miközben nem 

lehet tartós egót, ént vagy lényegiséget találni sem bennük, sem 

máshol. Ez a felismerés vezet minket arra, hogy ráébredjünk, a lények 

mennyire kívánják a boldogságot - és úgy fogunk cselekedni, hogy az 

hosszú távon a hasznukra váljon.

________________________________________

Karsay István

2006-04-10, 02:54 AM

A következőben az újságíró barátom érdekes cikkét osztom meg veletek amit egy könyv kapcsán írt, íme a cikk:

 

Az újvidéki Családi Kör című hetilapban

 

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

A meghalás tudománya

 

<o:p> </o:p>

Beszélgetés egy könyv szerzőjével

 

<o:p> </o:p>

- A legsajnálatosabb dolog az, hogy senkinek sincs fogalma arról, hogy mi vár rá a halál pillanatában és a halál után – írja Fodor Erzsébet szegedi médium Az Égi világ bemutatása. című könyvében. Miért lenne ez sajnálatos? - kérdezzük tőle egy Budapesten tartott előadása után.

- Véleményem szerint, ha az emberek úgy gondolnának a halálra, mint az álomra, minden rettegésük elmúlna. Az emberek esténként ugyanis nyugodtan elalszanak, mert biztosak benne, hogy a következő reggel felébrednek. Ha a halálra is ugyanígy gondolnának, és az életük végére is úgy tekintenének, mint egy napnak a végére, akkor elmúlna minden rettegésük ettől a természetes eseménytől..

Fodor Erzsébetre nem lehet azt mondani, hogy nagyon régóta „médium”, ezzel a különleges látó képességgel megáldott személy. Médiumitása miben nyilvánul meg? – kérdezzük tőle.

- A szellemvilággal gyakran vagyok kapcsolatban és ennek a könyvnek is témája a szellemvilágból érkező sugallatok által jött létre, egy magas rangú őrangyal engedélyével és segítségével íródott. Ő világosított fel arról, mi az ember életének a célja, míg itt tartózkodik a Föld nevű bolygón. Tőle tudtam meg, hogy az ember hatalmas spirituális lény, feladata, hogy jóságot teremtsen a bolygóján. Ezt a jóságot azonban nem vakmerő tettek által kell létre hoznia, hanem a legegyszerűbben, az emberek közötti kedvesség által. Mert csak az apró, egyszerű dolgok számítanak igazán, ezek mutatják meg valójában, hogy kik is vagyunk mi. Az embernek arra is rá kell jönnie, hogy az életben a tárgyak egyáltalán nem fontosak, a szellemi értékek azok, amelyek számítanak. Azok az igazi célok, amelyeknek megvalósítása tettre sarkall bennünket, lelki érvényű tettekre és nem anyagi természetű értékek megszerzésére.

Hogyan jött arra a gondolatra, hogy mégis a halállal foglalkozzon, a halál beállta után?

Azt hiszem, hogy az élő emberek nemigen foglalkoznak azzal a fontos témakörrel, hogy mi fog történni velük, amikor földi „száműzetésük” véget ér és eljön az a bizonyos óra. Én ezután érdeklődtem szellemi tanítóimnál, ők világosítottak fel és a tőlük szerzett tudást próbáltam könyvemben megírni. Remélem, hogy sok élő embernek szolgálhatok kellő felvilágosítással és a legjobban azt szeretném, ha eloszlatnám bennük a halállal kapcsolatos téveszméiket. A halál ugyanis éppen olyan természetes dolog, mint amilyen a megszületés is. Mert aki megszületett, az biztos lehet benne, hogy meg is fog halni. Ki előbb, ki utóbb.

Az elmúlással kapcsolatban sok vallási rituál van. Igaz, nagyon sokat az elmúlt materialista világnézet megszüntetett, sok ember szemében ezek a „hagyományok” fölöslegesekké váltak. Ezek közül csak egyet említenék, az utolsó kenetet. Ennek során a pap a test hét energiaközpontját, amelyek az élet legfontosabb szerveit tartalmazzák, megkeni, hogy segítsen a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy felkészülhessen az ezüstfonalon való teljes eltávozásra. Ezüstfonalnak, ezüstzsinórnak nevezzük azt a vezetéket, amely összeköti a fizikai testet éteri alakmásához. A halottnak „bűneitől” való feloldozásának a szertartását századok óta azért hozták létre, hogy az a bizonyos ezüst fonal biztosan elszakadjon és minden éteri anyag eltávozzon a fizikai testből.

Vannak vallások, ahol más eljárásokat foganatosítanak a halál folyamatának felgyorsítására. Van ahol nyomást gyakorolnak bizonyos idegközpontokra, előfordulnak olyan esetek, amelyek során bizonyos hangokat szólaltatnak meg csengettyűk, gongok ütögetésével, olykor bizonyos fényeket alkalmaznak gyertyák gyújtásával, mantrákat kántálnak halkan, illatos füstölőket égetnek. Mindezek az eljárások arra valók, hogy segítsék a haldoklók érzékeit a távozásra összpontosítani.

A folyamat amely ezután játszódik le, az élő ember számára már láthatatlan. A haldoklót ugyanis asztrális felhőben ködszerű árnyak veszik körül, közöttük túlvilági orvosok is vannak, hogy segítsenek. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat, mint születéskor a köldökzsinórt, az ezüstfonál viszont az ember életének fonala, akinek álla a fonalelvágása után leesik, szeme fennakad és teste élettelenül nyúl ki az ágyon. A túlvilági környezet ezután eltávozik, a lelket szellemi fejlettsége szerint irányítják, elvezetik a szférák birodalmába.

Mi történik a testtel? Sirató asszonyok veszik körül, gyertyákat gyújtanak mellette, megmosdatják és elkezdődnek az elhantolással kapcsolatos szertartások: a koporsóba fektetés, majd bizonyos idő elmúltával a temetés, az elhantolás.

Újabban divatos lett a test elhamvasztása. Erre az eljárásra is megvan a megfelelő magyarázat. Ajánlatos ugyanis a fizikai testet a halál beállta után három napon belül elégetni. A hamvasztás azért hasznosabb, mint az elhantolás, mert felszabadítja az eltávozottat egy kötődés alól, meggátol egy hajlamot, hogy itt maradjon a teste közelében. Olyan esetekben, amikor a túlvilági orvosok nem vágják el az ezüstfonalat, vagy amikor a halál hirtelen, váratlanul következik be – például az öngyilkosoknál -, a hamvasztás ezt a kötődést azonnal megszünteti. A test nem fog lassan oszlani, az elhunyt lelke nem fog hosszú időn át ott lebegni fölötte. Az ember tudata ugyanis nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja sokáig azt a porhüvelyt, amelyről azt hitte, hogy azonos volt vele. Ez a vágy olykor rögeszméjévé is válhat, ezért fontos az újabban szokássá vált hamvasztás.

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-11, 02:39 AM

Az ember után sok minden megmarad a halála után. A lélek éppen úgy lát, mint azelőtt, hall és beszél is, éppúgy, mint korábban. Érzi a szagokat és az ízeket, érzi az érintést, amikor valaki hozzáér. Vágyakozik, sóvárog, gondolkodik, reagál, szeret és követel – éppúgy, mint azelőtt. Amikor ez ember egyik életformából átlép egy másikba, az éppen olyan, mint amikor egyik szobából átmegy egy másikba.

A Földön, mielőtt bármi is elkészülne anyagilag, azt előzőleg létre kell hozni szellemileg. Senki sem találhat ki semmi újat, csak „úgy”, egyedül. Minden alapvető tudás egy felsőbb birodalomból származik, ahonnan valamilyen módon, szellemi átvitellel, sugallattal a földi szférákba kerül, hogy az emberek bizonyos köre azt észlelhesse. Ezért teljesen helytelen az az elképzelés, hogy a túlvilágon örökös a vasárnap, a semmittevés. Ott is feladatok vannak, sok munka folyik, csak mindenki választhat magának munkakört, a munka elvégzésének öröméért. Az ember fizikailag és szellemi mivoltában is egy terv részét képezi, egy olyan tervét, amely során eljut egy magasabb szintre. Az odavezető út néha sötét, de biztosan elvezet a fényre.

- Egyes emberek, akiket a modern orvostudomány képes volt visszahozni a halál torkából, arról számoltak be, hogy látták leélt életüket és szellemi vezetőjük rámutatott azokra a feladatokra, amelyeket jól vagy rosszul oldottak meg…

- Senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy tetteiért meg kell fizetnie. Mindenki úgy fizet, ahogyan vétkezett. Például aki ölt, azt megölik. De nem a jelenben, hanem egy következő életben. Az ember csak fizikai testében, fájdalmán keresztül tanulhatja meg, hogy tartózkodnia kell a fájdalmakat okozó cselekedetektől. Az erőszakos halál gyötrelmét az ember csak testben élheti át, ezért a gyilkosnak is, aki esetleg megszökött a bűnhődése elől, vissza kell térnie egy életbe, hogy elvegye méltó büntetését. A lelket ugyanis kivégezni nem lehet és hasonlóképpen minden bűnt, amit az ember a Földön követett el, a Földön torolják meg rajta.

Érdekes és tanulságos olvasmány Fodor Erzsébetnek Az égi világ bemutatása című műve, sok mindennel megismerkedhetünk benne, amelynek bizonyosságát majd csak egyszer, a jövőben fogjuk megtudni.

 

irta:

FÁY Gábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

________________________________________

Karsay István

2006-04-14, 01:00 AM

OLE NYDAHL: VADÁSZAT A TUDATRA

 

A tudat a Mahamudra-látásmód szerint

 

Az életben mindent megváltoztat az a látásmód, hogy valóban van egy

tudatunk, amellyel minden lehetséges dolgot el tudunk érni. Ekkor

hirtelen korlátlan lehetőségekkel teli tér jelenik meg előttünk, a

külső és a belső világot úgy alakíthatjuk, ahogy azt szeretnénk, és

hatalmas gazdagság perspektívája tárul fel. Itt röviden azt szeretném

bemutatni, hogyan válthatunk át a megszokott hétköznapi szemléletről a

megszabadító és megvilágosodott látásmódra mások és magunk örömére.

 

Ha a dolgokat teljesen valósnak véljük, azaz a realizmus és a

materializmus mellett érvelünk, akkor van ugyan egy biztonságérzetünk,

de így a betegség, az öregség és a halál túlságosan közeli lesz. 

Ezért néhányan az ellenkező nézőpontot vallják, vagyis hogy semminek sincs

értelme és semmi sem létezik. Ez a látásmód sem tudja a nehézségeket

eltüntetni, viszont megfoszt minket attól, hogy a dolgokat a

feltételekhez kötött szinten alakíthassuk. Ezért a legtöbben egy

bizonyos idő múlva visszatérnek egy "életigazoló" álláspontra,

mindaddig amíg nem esnek ismét egy tagadó vagy absztrakt végletbe.

 

Így zajlott ez évszázadokon keresztül a művészetekben, a filozófiában

és az emberek belső világában. De ezáltal senki sem lett igazán

boldog. Akkor most vajon miért ülünk itt? Azért, hogy azt a valakit

ünnepeljük, aki felfedezte, hogy nemcsak a változó képek léteznek a

tükörben, hanem maga a tükör is, nemcsak a hullámok a tengerben, hanem

maga a tenger is, és nemcsak a különböző tapasztalatok, hanem maga a

tapasztaló is. Buddhát ünnepeljük, aki a vallásalapítók közül

egyedülálló módon megmutatta azt, ami minden elképzelésen és

tapasztalaton túli, ami időtlen és feltételekhez nem kötött. Ezáltal

kezünkbe adta a megszabadulás és a megvilágosodás lehetőségét.

 

A mennyország és a pokol valójában a lények bordái vagy fülei között

zajlik le, vagy ott, ahová a tudatukat képzelik. A látásmód határozza

meg, hogy boldogságot tapasztalnak-e és az embereket frissnek és

izgalmasnak látják-e, vagy minden összeesküvésnek tűnik és önmagában

veszélyes. Az üldözöttség érzése valószínűleg a legrosszabbak közé

tartozik, hiszen egy kellemetlen dolog bekövetkezése előtt a

várakozási idő sokkal hosszabbnak tűnik, mint maga az esemény. A

lények beállítottsága alapvetően meghatározza azt, hogy hogyan élik

meg a világot. A legtöbb ember élete az áhított élmények előtt,

illetve között zajlik, vagy ahogy a dánok mondják: a gyáva minden

pillanatban meghal, a hős csak egyszer

 

folyt.köv....

________________________________________

Karsay István

2006-04-15, 01:13 AM

A Gyémánt Út buddhizmusban néhány év meditáció és a Mahamudra

tanítások segítségével megtanulhatunk az itt és mostban minden félelem

és elvárás nélkül időzni, a tegnapon és a holnapon túl. Így mindig a

jelen ragyogó pillanatát élhetjük meg. Amíg ez meg nem történik és a

tapasztaló belső fényét nem valósítottuk meg, a világot állandóan

mozgásban lévő különböző benyomások összességének érzékeljük. Ezért

Buddha tanácsai segíthetnek a legmagasabb szinten, hogy az akadályokat

eltávolíthassuk utunkból. Semmitől sem félve és semmit nem erőltetve

eggyé válni a tapasztalóval, ez jelenti a helyes időzést. A tudat

ugyanis nem egy dolog, hanem maga a tér. Ha alaposan megfigyeljük a

külső és a belső dolgokat, láthatjuk, hogy a tér kivételével minden

dolog egyszer már létrejött, éppen most változik és később majd

feloldódik a térben. Egyetlen feltételekhez kötött dolog sem tarthat

örökké. Buddha azt mondta: "Ne vegyetek menedéket a jelenségekben!",

és megmutatta a mindenkiben jelen lévő örök Buddha-természetet.

Egyedül az valós, ami a lények szemén át néz és a fülén keresztül

hall. Nincsen színe, ezért soha nem mehet ki a divatból. Nem hizlal és

nem lehet egészségtelen sem. A tudat lényegisége egyszerűen határtalan

nyitott tér, tele korlátlan lehetőségekkel.

 

Ezt a teret azonban különböző módon lehet elképzelni. A matematikában

jártas emberek egy "semleges elemre" gondolnak, míg mások úgy vélik,

hogy a tér meg nem történt dolgok halmaza. Az én tudatomban a tér

elválaszthatatlan a világegyetem tapasztalatától, amely érezhető és

határtalan. Ez az, amely mindent magába foglal. Mindegy, hogy

absztrakt vagy kézzelfogható, egy még meg nem történt lehetőség vagy

egy nyitott dolog, amelyben egyidejűleg számtalan világ létezhet és

amelyben számtalan atomnyi részecske mozog: ez a tér semmi esetre sem

fekete lyuk. Nem hiány a dolgok között, hanem egy tálhoz hasonlítható,

amelyben minden létrejön, szabadon lejátszódik, tapasztalatként

lecsapódik és ahol ismét feloldódik. A tér mentes minden jellemzőtől,

ragyogóan tiszta, tudatos és határtalan.

 

Jóllehet, a távolságok becslése a túlélés szempontjából döntő lehet,

mégis sokkal több tér létezik a dolgok mögött, mint között. Ha valaki

ezt megérti, teljesen megváltozik az, ahogy a teret tapasztalja.

Ezáltal egyre inkább önmagunkban nyugszunk, s egyszer csak nem vagyunk

már elválasztva a dolgoktól, hanem valamin belül vagyunk. Ha a Láma

azt mondja, hogy mindig együtt van a tanítványaival, akkor erről

beszél. A teret, amely révén mindenki össze van kötve, most keletkező

örömként éljünk meg, és hosszú távra szóló erőteljes aktivitásként

fejezi ki önmagát. A tér örömteli megtapasztalása teszi lehetővé a

kötődés feladását. Aki nem ragaszkodik a gondolatokhoz, érzelmekhez és

elképzelésekhez, az mindent az adott pillanatban, közvetlenül

tapasztal meg. Hirtelen felfedezzük, hogy mennyire gazdagok vagyunk. 

A tudat saját lényege szerint nem csak elpusztíthatatlan, hanem minden

lehetséges dolog benne történik. Ahogy a külső térben lejátszódnak a

világok, úgy jönnek létre a belsőben a gondolatok, érzelmek és

elképzelések. Egy ideig ott vannak, majd ugyanúgy feloldódnak. A tudat

nem semmi, hanem gazdag és erőteljes képességekkel, tulajdonságokkal

rendelkezik.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-17, 04:06 AM

A tudat térszerűségének és játékos erejének felismerése után

nyilvánvalóvá válik határtalansága is, nincs vége sem kívül, sem

belül, és nincs előtte akadály. Ennek megtapasztalása kedvessé tesz

minket, mivel egyre kevesebb elválasztást tapasztalunk a lények és

magunk között. Bár az emberek kinézete különböző, és

különbözőféleképpen is viselkednek, egyikük tudatának sincs hossza,

szélessége vagy formája, viszont minden érző lénynek lényegisége

szerint Buddha-természete van.

 

A felismerés, hogy az ember csak egy a sok közül s rajta kívül még

számtalan sokan léteznek, emeli ki a többiek fontosságát. Saját

nehézségeink helyett mások javát szolgáló feladatok sora jelenik meg,

és az élet tele lesz értelemmel. Az események és a fejlődés

középpontjában találjuk magunkat, az elégedettség, a bizalom és a

bölcsesség természetessé válik.

 

A különböző megközelítések hátterében az áll, hogy a tudat valójában

minden, a legnagyobb beteljesülést saját lényegiségének

megtapasztalása jelenti. Sok mindent kipróbálhatunk, hogy elérjük a

boldogságot: gyönyörű barátnők, izgalmas nyaralások, igazi borok, de

egyik sem jelent biztos receptet a sikerre. Bár közben kellemes

dolgokat tapasztalhatunk, de a valójában azok az izgalmas pillanatok,

amikor elfelejtünk vágyni valamire. Egyszerűen a pillanatban időzve

soha nem várt melegség, erő, öröm és értelem áraszt el bennünket. A

tükör ragyogásának ezek a tapasztalásai sokkal izgalmasabbak a benne

megjelenő jövő-menő képeknél.

 

Most nézzük meg azokat az eszközöket, melyek segítségével a

megvalósítás szintjén felismerhetjük tudatunkat. A Gyémánt Úton Buddha

a tanítványait a legfontosabb zavaró érzelmek szerint különböztette

meg, amelyeket ők nyersanyagként használtak fel útjuk során.

 

Még akkor is, ha valakinek erős bizalma van a benne rejlő

megvilágosodás lehetőségében, előfordulhat, hogy különösen erős benne

a kötődés. Ezek az emberek mindig tudják, hogy mit szeretnek, és

rögtön elfelejtik azt, ami nem tetszik nekik. Másokat inkább erős

elutasítás jellemez, igen gyakran kedélybetegek, és az tudatosul

bennük, ami zavarja őket. Megint mások zavarodottak, és nem tudják,

mit akarnak, s gyakran változik az érzelmi állapotuk is. Azok a

különböző szintű módszerek, amelyeket Buddha adott, e három különböző

típus számára mind a mai napig töretlenül fennmaradtak.

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-18, 02:17 AM

Vágytípusúak:

 

Hogyan lehet ezeket a módszereket alkalmazni a hétköznapokban? Akiben

nagyon sok vágy van, az nyitott az örömökre, hiszen egyszerűen a

boldogságra van beállítva. Ugyanakkor korán meg kell értenie, hogy a

dolgok mulandóak, azaz hogy semmi sem maradandó. Szintén nagyon

fontos, hogy mások javát szolgáló szokássá válhat, ha a kellemes

benyomásokat azonnal továbbajándékozzuk. Minden jelentőségteljes lesz,

ha a megtapasztalt jót teljes szívünkből továbbadjuk és másokkal

megosztjuk.

 

Haragtípusúak:

 

Annak ellenére, hogy a vágy az emberi újraszületés karmikus oka, aki

mélyen csalódott vagy elpazarolta erejét, gyakran irigy, majd haragos

lesz. Pontosan tudja, mi nem tetszik neki és akaratlanul is

rosszkedvet áraszt környezetében. Ebben az esetben a legfontosabb

feladat az együttérzés kifejlesztése. Megértjük, hogy azok az emberek,

akikben hibát látunk, talán tényleg nehézségekkel küzdenek, és ha

nincs is így, akkor is megöregszenek és meghalnak.

 

A döntő felismerés az, hogy az emberek nem gonoszságból, hanem

nem-tudásból követik el hibáikat. Ők is szeretnének boldogok lenni és

jól érezni magukat, de túl sok akadályt halmoztak fel maguk előtt, és

csalánt markolnak virág helyett. Ha belátjuk, hogy minden embernek

buddha-természete van és boldog akar lenni, az együttérzés magától

értetődővé válik. Ekkor tesszük azt, ami a társadalomnak és a

lényeknek hosszú távon is hasznára válik. Ugyanakkor nem árt, ha a

haragos embert éber környezet veszi körül: ha mások is látják

szenvedését, a legtöbben kíméletesen bánnak vele, és ezáltal meg is

védik.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-19, 01:43 AM

Zavarodott típusúak:

 

Ha valaki úgy érzi, hogy a mindennapi életében a zavarodottság az

alapvető tendenciája, lehetőleg a legkevesebbet gondolkodjon, és tegye

mindig azt, ami az orra előtt van. Úgy kellene cselekednie, hogy a

tapasztalásból fokozatosan meggyőződés alakuljon ki, amelyre a

későbbiekben építhet. A zavarodottság származhat egy bizonytalan

környezetből, mint amilyen például a "politikai kifogástalanságból"

eredő látásmód, de az iskolázatlan tudat is okozhat nehézségeket.

Mindkettő nagyon zavaró, és meggátolja, hogy másoknak segítsünk. Az,

hogy olyan sok jó szándékú ember törekvése minden igyekezet ellenére

kudarcot vallott, annak köszönhető, hogy nem képesek a dolgokat úgy

látni, ahogy azok valójában vannak.

 

Már önmagában is mulatságos a lényeket az utcán megfigyelni: hogyan

hajtja őket a belső állapotuk. Láthatjuk azokat, akik orrukat szinte a

kirakathoz nyomják, mert mindenhez közel akarnak kerülni. Vannak

olyanok, akiket majdnem elüt egy autó, miközben az úton átmennek, mert

fennhordott orral minél távolabb kívánnak lenni vágyuk tárgyától, és

vannak olyanok, akik változó állapotuknak megfelelően fel-alá

rohangálnak. Bár léteznek büszkék, féltékenyek és irigyek a három

említett típus a legalapvetőbb, és ezek fordulnak elő leggyakrabban.

 

Aki gyakorlati szinten elég teret hozott létre magának, különösen

hatékonyan tudja érzelmeit átalakítani. Ez egyáltalán nem unalmas, és

Buddha itt olyan eszközöket adott nekünk, amelyek formával és forma

nélkül egyaránt működnek. Egyesek mindkettőt a Gyémánt Út

megnevezéssel látják el, mások a forma nélküli utat Nagy Pecsétnek

vagy Nagy Megvalósításnak nevezik.

 

A módszerek útján a meditáció egy felépítő és egy beolvasztó fázisból

áll. Ez utóbbi szakasz magában foglalja a légzéssel és a test

energiacsatornáival való munkát, amelyek a tudatosság energiáit

irányítják, és annak tapasztalását a személyes szintről a személyen

túlivá változtatják. Az egységtől elválasztott én időtlen tisztasággá

és gyönyörré válik. A tudatban rejlő összes lehetőség örömtelien

nyilvánul meg, és a tér teljes erejében tapasztalja önmagát. Akinek

van elég bátorsága ezt a szintet kipróbálni és nem riad vissza az

úton, ettől kezdve boldog ember lesz.

 

 

A vágytípusú emberek legszívesebben az Anya tantrát alkalmazzák. Ez

ugyanúgy bizalommal teli, mint a szeretet. Ezen a szinten a Buddhák

barátként jelennek meg. A Buddhák színei és egyes testtartásaik

önmagukban olyan hasznos élményeket okoznak bennünk, amelyek

elindítják az energiaáramlást a testben, vagy nagyfokú nyitottságot

eredményeznek. Ha bizalmunk van ebben, akkor nem kell olyan sok időt a

meditáció felépítő szakaszában töltenünk. Ehelyett gyorsan

egybeolvadhatunk a Buddhákkal, és ebben az állapotban időzve

egyszerűen otthon érezzük magunkat. Ennek magától értetődően minden

érzelgősség nélkül kell történnie, hiszen végső soron mindannyiunknak

Buddha-természetünk van. Ebben a szakaszban megszűnik a tapasztalótól

való elválasztás, a tapasztalás folyamata és a tapasztalás tárgya

eggyé válik, a tér pedig határtalanul nyitott lesz, és hatalmas

beteljesülést élünk át. Az erőfeszítés nélküli időzésben minden újjá

és frissé válik, minden a tudat ünnepe lesz. A tér végtelen

lehetőségekkel lesz teli, és minden lény javára cselekedhetünk.

 

 

 

folyt-köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-20, 02:04 AM

A haragtípusú emberekhez inkább az Apa tantra áll közelebb, és ők a

felépítő szakaszra helyezik a hangsúlyt. Mindent a legkisebb részletig

ismerni szeretnének, mivel alapvetően kevés bizalmuk van és nem

akarnak csalódni. Ezáltal igen okossá válnak, de a Buddhákkal való

egybeolvadás szakaszában nem érzik otthon magukat, ezért ezt a

szakaszt rövidre fogják. Végül a zavarodott típusúaknak azt tanácsolja

Buddha, hogy a felépítő és a beolvasztó szakaszt egyenlő hosszan

csinálják. A legjobb, ha minden egyes lépést tudatosan elemeznek, és

megértik, hogy a tudat mindig visszavezethető a leglényegesebb

dologra. Ezek a nem-duális tantra meditációi. Ennyit a módszerek

útjáról, ahol a tapasztalat világa tiszta és értelemmel telivé válik.

Ilyen feltételek mellett a tudat könnyebben kibontakoztatja

képességeit és végül felismeri lényegiségét.

 

A forma nélküli tanításokban a legmagasabb látásmód szintjén a tudat

egyenesen önmagát látja. Itt is különböző módszerek léteznek arra,

hogyan képes felismerni magát saját ereje által.

 

A vágytípusúaknál az élmény ahhoz hasonló, amikor úszunk a tengerben.

Itt a tapasztalás gazdagsága a legfontosabb. Az út minden pillanatban

szabad és játékos, a pillanatban időzhetünk, azonban az összes öröm

mellett vigyázni kell arra, nehogy ragaszkodóvá vagy puhánnyá váljunk.

Nagyon fontos az együttérzés és a kritikus megkülönböztetés egyidejű

kifejlesztése, és merni kell hosszabb időtartamra előrenézni és e

szerint cselekedni. A haragtípusúak nem akarják a dolgokat túlságosan

közel engedni magukhoz, távolságra van szükségük, és nem akarják, hogy

zavarják őket. Számukra nagy segítséget jelent, ha a tudat önmagát

megszabadító tulajdonságára figyelnek - ekkor az összes belső és külső

dolog ismét eltűnik. A látásmód, hogy a tudat újra és újra

felszabadítja önmagát, közben semmi zavaró és félbehagyott dolog nem

keletkezik, olyan, mintha egy tenger felett repülnénk és ebből

megszabadító megértés keletkezne. A veszélyt ebben az esetben a

büszkeség és a mindent-jobban-tudás érzése jelenti, erre az OM MANI

PEME HUNG mantra ismétlése kitűnő ellenszer.

 

A zavarodott típus a Nagy Középút szintjén dolgozhat, amely ahhoz

hasonlítható, mikor valaki a vizet egy laboratóriumban elemzi, s a

megértést kizárólag a fejében raktározza el. Csak lassan és sok élet

után alakul ki ebből valami élő, amely lényének minden szintjét

megérinti.

 

Az első két megközelítés kezdettől fogva a teljességgel dolgozik.

Magába foglalja a testet, a beszédet és a tudatot, a lényeket minden

szinten megváltoztatja. Egyesek e módszerek segítségével egy életen

belül elérték a megvilágosodást, ami igen ritka. Az első utat Nagy

Pecsétnek, szanszkritül Mahamudrának, tibetiül Csag Csennek nevezik,

amely a karma kagyü iskola különlegessége. A másodikat Nagy

Beteljesülésnek (szanszkritül Maha Ati, tibetiül Dzogcsen) hívják, és

elsősorban a nyingma iskola használja. Mindkét átadás a közvetlen

megtapasztalásra épül, és a középpontban maga a tapasztaló áll.

Ugyanez vonatkozik a szakjákra, a harmadik, a régi, vagy más néven a

vörös sapkás tibeti iskolára. Legfőbb céljuk nekik is közvetlenül

megtapasztalni a képek mögött a tükröt, a hullámok mögött az óceánt,

és a gondolatok között és mögött azt, ami ezeket tapasztalja és

ismeri. Ennél a három iskolánál a tapasztalatról van szó, nem pedig a

gondolatokról és az elképzelésekről. Ezért a teljességgel dolgozó

átadásokban a meditációra, nem pedig a vitára helyezik a hangsúlyt.

Csak erőfeszítés nélküli időzés során érthetjük meg igazán, hogy

valójában minden a tudat. Lassan felismerhető lesz a gondolatok és

érzelmek mögött a tér, amely tudatos, és egyre jobban képesek leszünk

ebben időzni. Ennél nagyobb öröm nem létezik.

________________________________________

Karsay István

2006-04-21, 02:26 AM

Egy könyv kapcsán:

 

Osho: EGO

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat. ...

Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztosan nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában... senki, csak te. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tudhat róla semmit, tehát bármit is mondtak az tévedés volt. Felejtsd el!

<o:p> </o:p>

Osho - Az ego könyve

Előszó

Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget - ezekből a vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az ego halála.

Az ember tehát ott is bonyolultságra komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna, pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. Így egyre fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban - mindenütt.

A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. Így aztán az oktatás és a nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.

Az emberi társadalom mindezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson. Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni - hogy mit várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle vezetők - mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.

Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.

Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni, hogy egyszer majd valaki mások legyünk - mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el az a pont, ahol azt mondhatnád: "Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is, amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár. Így aztán mindig lesz valaki, aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke. Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz majd, mint egy idióta - nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.

 

Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen képtelenség - a létezés nem így van kitalálva. 

Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik, hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal. Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!

Ha épp "válsz valamivé", az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek, teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez megtörténjen veled. Így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.

Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem akarok elvenni tőled. Csakis az egódat - ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye. Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed. Persze nem is kell neked adnom - mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét. 

Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el, közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. Így aztán egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted. Az élet olyan rövid - ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!

Csak meg kell értened a lényeget.

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-22, 02:14 AM

A siker

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>

Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?

Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.

Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.

Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.

Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.

Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Először különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.

Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-23, 02:22 AM

De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy.

...

Én én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlítgatás csak belső konfliktushoz vezet. Az összehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: "Miért nem vagyok olyan, mint te?", akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csak tönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolat vagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.

 

 

 

Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritka ez? Miért nem tisztelik az emberek az életet - a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nem tiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd a rózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, az apádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, ha saját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.

 

 

 

Miért? Mert arra tanítottak, hogy másokat utánozz. Már gyermekkorodtól kezdve azt szajkózták, hogy "Légy olyan, mint Krisztus!", vagy "Légy olyan, mint Buddha!" De ugyan mi a fenének? Miért kéne olyanná válnod, mint Buddha? Buddha sem lett soha olyan, mint te! Buddha, az Buddha volt. Krisztus meg Krisztus. Krisna pedig Krisna. Miért kéne olyanná lenned, mint Krisna? Mi rosszat követtél el, hogy olyanná kellene válnod, mint Krisna? Isten nem teremtett két Krisnát. Nem teremtett két Buddhát és két Krisztust sem - soha! Ugyanis Isten nem valami futószalag. Ő valódi teremtő, nem egy Ford gyár, ahol az egyik autó után jön a másik, a másik, megint egy másik... Isten nem futószalagon gyártja az embereket. Ő igazi teremtő: soha nem teremti meg kétszer ugyanazt.

 

Ami csupán másolat, az nem is értékes. Gondolj csak bele: Jézus és te. Ez sehogy se passzol! Jézus nagyon régen élt, az ókorban; neki a múzeumban a helye, nem a te életedben. Isten soha nem ismétli önmagát. De neked folyton azt mondogatták, hogy valaki mássá kell válnod. "Nézd, milyen intelligens a szomszéd fia... légy te is olyan, mint ő!" vagy "Nézd meg azt a lányt, milyen kecsesen jár! Légy te is olyan, mint ő!" Mindig azt tanították, hogy légy valaki más. Azt bezzeg senki nem mondta, hogy légy önmagad, és tiszteld a saját lényed, mert az Isten ajándéka.

 

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-24, 02:58 AM

Soha ne utánozz senkit! Ne légy imitátor! Légy hiteles, légy csakis önmagad, és akkor pontosan tudni fogod, hogy különleges vagy. Isten nagyon szeretett téged, ezért létezel! Az ő szeretete az oka annak, hogy egyáltalán létezel - különben nem is születtél volna meg. Léted az szeretetéből következik.

De a te különlegességed nem mások ellenében létező különlegesség. Nem arról van szó, hogy a szomszédaidhoz, a barátaidhoz, a feleségedhez vagy a férjedhez képest vagy különleges. Egyszerűen azért vagy különleges, mert egyedi vagy. Egyedül te vagy olyan, mint te magad. Ha így nézed a dolgot, ha így fogod fel, a különlegességre való törekvés egyszerűen szertefoszlik. 

Amikor különlegessé akarsz válni, az olyan, mintha egy kígyónak lábakat akarnál adni. A szerencsétlen kígyó ebbe belehal. Te persze azt hiszed, jót teszel vele; együtt érzel a kígyóval, ezért akarsz lábat adni neki: "Szegény kígyó, hát hogyan jár majd lábak nélkül?" Képzeld el, mit szólna egy százlábú... megsajnálná a kígyót, és ezt mondaná: "Szegény kígyó! Nekem száz lábam van, neki megy egy sincs! Így nem lehet élni! Legalább néhányra szüksége van." Ha valóban megoperálja a kígyót és ráerősíti a lábakat, a kígyó azt biztosan nem éli túl. A kígyó úgy van rendben, ahogy van. Semmi szüksége lábakra.

Te is úgy vagy rendben, ahogy vagy. Ezt nevezem én a saját lényünk iránti tiszteletnek. Az önmagunk iránti tiszteletnek pedig semmi köze az egóhoz, ezt ne feledd! Önmagunk tisztelete nem azonos az önimádattal. Azzal, hogy tiszteljük magunkat, valójában Istent tiszteljük! Tiszteljük az alkotót, mert mi nem vagyunk mások csak festmények - az ő festményei. Aki tiszteli a festményt, tiszteli a festőt is.

Tiszteld, fogadd el, ismerd fel, és ez az sok őrült vágy a különlegesség iránt egy csapásra megszűnik.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-26, 01:54 AM

Ego és alázat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

<o:p> </o:p>

A megvilágosodásnak két fő akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.

Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust. 

A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.

<o:p> </o:p>

Az egoizmus állapotát jellemzi a „csak én vagyok” állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a „csak te vagy” tudata. Az egoizmus legfőbb karmaképző, a szeretet a legfőbb karmaoldó erő. Az egoizmus a sötét erőhöz köthető, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan „program”, ami beleszól az ember életébe, az „én vagyok” tudatot segít felébreszteni. Egyfajta ”ajándék” amit a sötét erő adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a „csak én vagyok” érzete.

<o:p> </o:p>

Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erő mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.

Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tűnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erővel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.

<o:p> </o:p>

Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.

Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.<o:p></o:p>

Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit „lemar” a lelkünkben, valószínűleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-27, 02:02 AM

A példa kedvéért olvassuk el az alábbi kritikákat az egoista emberről! A lényeg az, hogy lassan, átéléssel olvassuk, ne álljunk ellen, engedjük, hogy a lelkünkbe hatoljon……….. nyugodtam magunkra vehetjük.

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>

„ Az egoista ember énkórságban szenved. Főként magával törődik. Társaságban, de ha egyedül van is, csak saját magáról beszél, magáról gondolkodik. Mondja, csak mondja a véleményét. Újra és ő újra csak a saját érzéseit éli át. Neki mindig igaza van, mások véleménye számára nem olyan fontos. Mások igaziból nem érdeklik. Vagy, ha egyáltalán el is hiszi, hogy másoknak is lehetnek problémáik, azokra nincs ideje. Aztán van, hogy belemerül másoknak a bajába. Majd Ő megoldja, segít, tanácsokat osztogat, persze a saját problémáit se tudja megoldani.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Úgy érzi több másoknál, különb. Olyan eredeti. El van foglalva magával, Ő a centrum. Ha valami hall mindig magára alkalmazza. Egy dologban azt nézi, azt hallgatja, mások beszédéből, könyvekből csak az érdekli, ami úgy érzi őrá vonatkozik.<o:p></o:p>

Ami tetszik senki, az ezért tetszik, mert neki szimpatikus, ami rossz, az azért rossz, mert neki – szokásainak, kiskori hiedelmeinek és öntudatlan emlékei miatt – antipatikus. Mindent ez alapján ítél. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Kicsiny tudása van pedig a világról – hisz nézzük meg kiktől tanult. Szülei, iskolatársai, tanárai, ócska könyvei, gyermekkori tévéfilmsorozatok, rádióműsorok, egyszerű barátok. Ők az Ő nagy tanítói. Keveset ugyan, de Ő is hozzágondolt, azonban ez igen csekély. Kamaszkorában már kész volt idomítása, tanítói kiváló átlagembert faragtak belőle. <o:p></o:p>

Ami ellen háromévesen tiltakozott, tizenhat évesen már harcosan védelmezte. Azt hitte, sokat tud. Ekkor dőlt be igazán a sötét oldalnak. Elkezdett véleményt alkotni. Felnővén már mindenről van véleménye. Másokkal kegyesen megosztja ami gondol, tanácsot ad, ítélkezik, lebecsmérel, elutasít, vagy esetleg dicsér…..valójában csak találgat csak.<o:p></o:p>

A vélemény azt jelenti, hogy fogalma sincs az igazságról, de őt ez nem is érdekli. Az Ő véleménye nem a valóság, Isten őrizzen, hogy a világ olyan legyen, amiket Ő gondol róla.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Az egoista ember első látszatra ítél, könnyen lenéz másokat, de csak ritkán tisztel, akkor sem őszintén, viszont könnyen eljár a szája a kritikában. Gőgjében magán kívül mindenről megfeledkezik. Szüleiről, akik felnevelték, azokról akik tanították. A természetről amiben él, szinte semmit sem tud. Nincs ideje ásvány -, növény – és állatvilágon gondolkodni, pedig nekik köszönheti földi életét. És persze általában elfelejtkezik az angyalokról és Istenről, akik élete minden pillanatát fenntartják, teremtik, segítik.<o:p></o:p>

Róluk is legfeljebb így szól: az Én védőangyalom, az Én Istenem.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Persze lehet, hogy rátalál a szellemi útra, máris tanítvány lesz. Még többnek érzi magát, vagy esetleg bűntudatban lesz a legnagyobb. Különleges vagyok, vagy bűnös vagyok, mindegy, a VAGYOK lényeg. Az úton az ember megváltozik. Na nem fejlődik, csak változik….eljátszza, hogy más lett. Játszik mások előtt, a benne élő szülő és önmaga előtt. Jó fejnek akar látszani, bölcsnek, érzékenynek, szépnek, ügyesnek, tehetségesnek, eredetinek, erősnek, különlegesnek – valakinek akar látszani – de épp ezzel lesz senkivé. Még tanítója és Isten előtt is játszik. Hazudik magának és az égnek is, talán ez a legfurcsább, hiszen Isten mindent lát, miért alakoskodik akkor? Miért nem őszinte? Mitől fél?<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Persze van olyan is, hogy tényleg fejlődik…. a kegyelem miatt.<o:p></o:p>

Mégis magáról beszél, dicsekszik, érzi, hogy valaki, hogy elért valamit, hogy teljesít. <o:p></o:p>

És ekkor büszke lesz. Vagy éppen kudarcot él át, azt hiszi, Ő senki, neki nem megy, kétségbe esik. Még haragszik is, tán dühöng. A világ rossz. Ő pedig ott ül a baj kellős közepén….. megint a közepén. Nem érdekli akkor, hogy a világ Isten ajándéka – Istennek tán ez fáj a legjobban – nem érdekli a megváltás érte elszenvedett kínjai, hogy Isten akkor is, még a szenvedő arcú egoizmus vétkét is magára veszi. Nem érdekli, hogy ki teremtette Őt, hogy Isten bízik benne. Nincs kedve tenni, vigasztalni, vigasztalhatatlan…. mert még itt is Ő tudja jobban.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Aztán lehet, hogy úgy érzi, Ő nem is önző. Hiszen van, amikor jól van, semmi baja, erényes. Senkit sem utál, sőt mindenkit szeretet, mások is szeretik. Lehet, hogy minden jónak tűnik …. csak nehogy valaki azonnal rosszat mondjon róla. <o:p></o:p>

Mert azonnal mentegetőzni kezd, még füllent is, torzít, bármit kimagyaráz. Hogy miért van neki igaza, miért jogos, miért tiszteletre méltó.<o:p></o:p>

Csak magyaráz, csak magyaráz, aztán elnyugszik megint. Ja, dehogy erényes! Csak magában, maga által, csak önmagának él….az egoista ember”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat. Borzalmasak ezek az egoisták, nehéz ilyet megemészteni. Minden jogos kritika megszüli az alázatot. 

Fontos azonban, hogy a kritika ne érzelmi ömlengés legyen. 

Ha megértjük és komolyan vesszük, hogy minden Isten által van, még az utálkozó, minket becsmérő ember szavai, sorfájdalmaink tanításai is, és valóban minden az Övé: a tárgyaink, a föld, de még a testünk, lelkünk is, akkor az érzés is megszülethetik ehhez.

<o:p> </o:p>

(Felhasznált irodalom: Manifesztum 2004. október)

________________________________________

Karsay István

2006-04-28, 01:31 AM

Megosztom veletek barátom érdekes cikkét:

 

 

Cunami<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

A szökőárak története

 

A Földet, mint bolygót sok veszély fenyegeti az űrből, de magából bolygónk belsejéből is van sok veszélyforrás. A Föld élő szervezetként létezik és kering a világmindenség egy bizonyos térségében és olykor drasztikus változások mennek végbe rajta, nem kímélve a felszínén létező élőlényeket.<o:p></o:p>

Szökőárak, amelyek megdöbbentették az emberiséget, léteztek régebben is és minden valószínűség szerint lesznek a jövőben is. Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy szökőárak már történtek az ókori Görögországban és a római korban is. A legnagyobb következményekkel járó természeti katasztrófa mégis Krisztus után 365. július 21-én történt a Földközi-tenger keleti medencéjében, amikor az árhullám több százezer embert ölt meg, többek között az egyiptomi Alexandria több ezer lakosát is. A legemlékezetesebb tengermelléki katasztrófák a következők voltak:<o:p></o:p>

- 1775. november 1-én a lisszaboni nagy földrengés után hét méter magas árhullám söpört végig Portugália, Spanyolország és Marokkó partjain.<o:p></o:p>

- 1883. augusztus 27-én a Krakatau vulkán kitörése után egy olyan árhullám keletkezett, amely elpusztította Jáva és Szumátra partjain levő településeket és megölt 36 000 embert.<o:p></o:p>

- 1896. június 15-én a Sanriku névre keresztelt cunami előrejelzés nélkül sújtott le a japán partokra. A hírek szerint <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="20 m￩ter">20 méter</st1:metricconverter> magas hullámok keletkeztek és ezek elsöpörtek egy vallási ünnepségen részvevő gyülekezetet. A hírek szerint 26 000 ember lelte itt a halálát.<o:p></o:p>

- 1896. december 17-én a kaliforniai Santa Barbara főutcáját és a tengerpart mentén levő városrészét söpörte el egy szökőár.<o:p></o:p>

- 1906. január 31-án egy partmenti földrengés Kolumbiában elpusztította Tomaco városát és az ekkor keletkezett árhullám az ecuadori Rio Verde és a kolumbiai Micay közötti partszakasz minden épületét lerombolta. Az áldozatok száma 500-1500 ember volt.<o:p></o:p>

- 1946. április elsején Alaszkában volt egy földrengés, amely szökőárt hozott létre és ledöntötte a North Cape-i világítótornyot. Az ott tartózkodó 5 ember életét vesztette. A hullámok továbbterjedtek és néhány órával később a Hawaii-szigeteken pusztítottak. 159 ember fulladt a vízbe, az anyagi kárt azonban több millió dollárra becsülték.<o:p></o:p>

- 1960. május 22-én Chilében volt egy földrengés, amely <st1:metricconverter ProductID="10 m￩ter">10 méter</st1:metricconverter> magas hullámokat okozott. 1000 ember halt meg a katasztrófában. A hullámok azonban átterjedtek a Hawaii- és a Fülöp-szigetekre, továbbá Okinawa szigetére és végig söpört a Csendes-óceánon. Érdekes megjegyezni, hogy a szökőár a kiindulási ponttól 1700 kilométerre váltotta ki a legnagyobb pusztítást. A japán városokban a hullámverés folytán kis hajók sodródtak a partmenti városok kikötőiből a települések utcáiba.<o:p></o:p>

- 1964. március 28-án szintén Alaszkában rengett a talaj. Az ország egész partszakaszán érezhető volt a földmozgás és a hatalmas hullámverés. Három település semmisült meg teljesen. Alaszkában 107 ember fulladt a vízbe, 4 ember Oregon amerikai államban és 11 Kaliforniában.<o:p></o:p>

- 1976. augusztus 16-án egy cunami a Fülöp-szigeteken pusztított. Körülbelül 5000 ember vált a katasztrófa áldozatává.<o:p></o:p>

- 1998. július 17-én Pápua Új Guinea északi partjain tombolt egy szökőár egy partmenti földrengés után. A hírek szerint 2000 ember halt meg a természeti csapás során. A hajléktalanná vált emberek száma több ezerre tehető.<o:p></o:p>

 

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-04-29, 01:29 PM

Hogyan keletkezik a cunami

 

A szökőár hullámai rendkívül nagy gyorsasággal terjednek. Akár 700-800 kilométert is megtesznek óránként. A hullámok terjedési sebessége a víz mélységétől függ: ahol a vízréteg vastagsága nagyobb, ott a szökőár is nagyobb sebességgel terjed. A szökőár hullámai a hajókra semmilyen veszéllyel nem járnak. Nyílt tengeren ugyanis a hullámok magassága körülbelül <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="5 m￩ter">5 méter</st1:metricconverter> és ekkora hullámokat még a kisebb hajók is következmény nélkül átvészelnek. A szökőár a legnagyobb kárt a partokon okoz. A hullámok romboló hatása abból fakad, hogy a nyílt tengeren a 800 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó hullámverés partot érve hirtelen lefékeződik. Sebessége ekkor 50-60 kilométeres óránkénti sebességre csökken és ez hatalmas energiát szabadít fel. Ahhoz, hogy a hullámok megőrizzék a bennük levő mozgási energiát, magasra kell emelniük a vízréteget, így azután a part alakjától függően akár 20-<st1:metricconverter ProductID="60 m￩ter">60 méter</st1:metricconverter> magas hullámok keletkeznek és rombolnak. Nagyon veszélyesek a hullámok, ha folyótorkolatokba vagy keskeny tengerszorosokba zúdulnak. Tomboló erejük a folyókon több méter magas hullámokat keltenek és sok kilométeren keresztül visszafelé hömpölyögtetik a vizet, a folyási iránnyal ellentétesen.

 

folyt.köv...<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

________________________________________

Karsay István

2006-04-30, 10:48 AM

A másfél évvel ezelőtti hullámverés

 

2004. karácsonyának másnapján történt földrengés Szumátra környékén kilences erősségű volt. Ilyen erős földmozgás közel negyven éve nem volt a világon és a rengés nemcsak a térképet rajzolta át, mert néhány sziget 30 méterrel is eltolódott eredeti helyéhez képest, hanem a földgolyót is megingatta pályáján. Az elmúlt száz évben jegyzett földrengések több ízben is megremegtették bolygónkat, de a műszerek szerint következményei nem lettek a megremegtetéseknek. A mostani szumátrai földrengés során a műszerek szerinti földmozgás függőleges irányú volt, ennek következtében az elmozdult szigetek jobban kiemelkedtek a tengerből.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

A pusztító erejű hullámokat nem minden földrengés váltja ki, csak a tengerfenék alatt hirtelen bekövetkező kéregmozgás. Az Indiai félsziget alatti kőzetlemez nagyjából 15 métert mozdult el Indonézia irányába és a Burmai mikrolemez alá gyűrődött. A geológusok szerint az Indiai- és a Burmai-kőzetlemezek – ezen terül el Szumátra és a környező szigetek -, eddig is közelítettek egymás felé, de évente átlagosan 6 centiméterrel, tehát nagyon lassan. Az elmúlt 200 év alatt felgyülemlett feszültség szabadult fel most hirtelen. Ezen a vidéken ugyanis 1833. óta nem volt a mostanihoz hasonló erősségű földmozgás.<o:p></o:p>

A tenger alatti földrengések a világon a megszokott természeti jelenségek közé tartoznak, azonban csak ritkán történik meg, hogy ekkora energiát szabadítanak fel. A szakemberek szerint a tengerszint alatti talajban a törésvonal <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="1200 kilom￩ter">1200 kilométer</st1:metricconverter> hosszú volt és a 9-es erejű földmozgást három egymást követő rengés váltotta ki, amelyek néhány másodperc elteltével követték egymást. A kezdő rengés Szumátra szigetének északi csücskétől nyugatra történt és északi irányban két további rengést indított el.<o:p></o:p>

A felszabadult hatalmas energia meglökte a víztömeget, aminek következtében szökőár alakult ki. Az első hullám az Indiai-óceánon vonult végig és egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra elmúltával megérkezett India és Sri Lanka partjaihoz, majd tovább terjedt Afrika keleti partvidéke irányába. Itt azonban energiája már csökkent és nem okozott akkora károkat, mint az Indiai szubkontinensen és a szomszédos szigetvilágban.<o:p></o:p>

Mi várható a későbbiek folyamán? Lesz-e a rengésnek követője a földgolyó más részein, titok marad. Reménykedni azonban lehet, hogy az emberiséget csak ritkán fogja érni ekkora és ehhez mérhető katasztrófa.<o:p></o:p>

FÁY Gábor

 

<o:p> </o:p>

<o:p></o:p> 

<o:p>folyt.köv...</o:p>

________________________________________

Karsay István

2006-05-02, 03:15 PM

Katasztrófák éve<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Üstökösök fenyegetnek bennünket?<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>

Sokan azt állítják, hogy az elmúlt 2005-ös esztendő a katasztrófák éve volt. Az elemi csapások sorozata 2004. utolsó napjaiban kezdődött a délkelet-ázsiai szökőárral, azután folytatódott áradásokkal, szélviharokkal, az ítéletidők változatos megjelenési formáival. Sokan nem tudnak elfogadható választ találni ezekre a csapásokra, a mérések csak azt bizonyítják, hogy az elmúlt 2005. esztendő az utóbbi néhány évtized legmelegebb éve volt. Ennek van-e valamilyen köze a megtörtént természeti katasztrófákhoz, vagy sem, még nem tudjuk.

A katasztrófákkal egyidőben érkeznek a különféle próféciák. Olvashattunk arról, hogy a Föld, mint bolygó egy dimenzióváltás előtt áll, mások az embernek az éghajlattal kapcsolatos káros tevékenységét emlegetik, megint mások előrevetítettek különféle világűri szerencsétlenségeket, amelyek egykor minden bizonnyal már lejátszódtak a Föld történetében.

Az utóbbi években többször is felröppent hír arról, hogy a Földet kiseb-nagyobb üstökös vagy meteorit közelíti, amellyel a végzetes összeütközés néhány év vagy évtized múlva fog bekövetkezni. E sorok írója ismer néhány közmegbecsülésnek örvendő ezotérikust, akik több hónapos élelmiszer-készletet halmoztak fél mélyre beásott pincéjükben, mert várják a világ végével egyenlő kozmikus katasztrófát. Olyasmiról is hallani lehetett, hogy egyesek határidőnaplójukba hat hónappal későbbi feladatokról szóló bejegyzéseket már be sem vezettek.

 

folyt.köv....<o:p></o:p>

________________________________________

Karsay István

2006-05-03, 01:52 AM

Az összekoccanás végzetes lehet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Mekkora üstökös vagy meteorit válhat végzetessé a Föld számára egy összeütközés esetén? Ha azt feltételezzük, hogy egy <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="10 kilom￩ter">10 kilométer</st1:metricconverter> átmérőjű világűri test becsapódik földünk felszínére, azt mi talán elképzelni sem vagyunk képesek, de a tudósoknak van némi fogalmuk erről. Egy ilyen tragédia ugyanis már többször is lezajlott a Föld történetében. A legutolsó katasztrófák egyike idézhette elő a misztikus özönvizet, vagy pusztította el a dinoszauruszokat.

Miért éppen ezek az őshüllők pusztultak el az utolsó egyedig a Föld felszínén? A feltételezések szerint a becsapódás nyomán keletkezett magas hőmérséklet miatt a víz a tengerek fenekéig gőzzé változott. Hatalmas kőtömbök apró kavicsként röppentek fel a magasba és hatalmas lángoszlopok perzselték fel a talaj felszínét. Máshonnan több ezer méter magas vízhullámok hömpölyögtek végig a földgolyó körül, elborították a partokat, mindent elsöpörtek maguk előtt, míg a szárazföld belseje felé vonulva mindent törtek-zúztak. A különböző hőmérsékleti viszonyok miatt erős szélviharok keletkeztek, amelyek orkánként pusztítottak el maguk előtt mindent. Elpusztult, elégett minden a forró szélben, ami éghető. A folyók vize elpárolgott, a kövek megrepedeztek, a talaj felizzott. A légkörbe emelkedő por és hamu elsötétítette a Napot, hetekig, hónapokig tartott a sötétség. A Föld éghajlata megváltozott, a vízpára későbbi lecsapódása folytán mély, többméter magas hótakaró fedett be mindent.

A hőség hatására nitrogén-oxid és salétromsav keletkezett, amely vöröses barna gáz formájában beborította a Földet. A gázok fokozatosan elvegyültek a még meglevő vízzel és a kipárolgás után savas, maró, vörös eső hullott a felhőkből. Az esetleg még megmaradt élőlények bőrét a csapadék marta szét. Így pusztultak ki a dinoszauruszok is.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-05-03, 07:19 PM

Bekövetkezik egy újabb földtörténeti hajnal<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Noha a Föld nevű bolygó még létezne az esetleges becsapódás után is, felszínén nem maradna meg sem ember, sem állat vagy magasabb rendű élőlény. Az életnek újból ki kellene fejlődnie, mint néhány milliárd évvel ezelőtt, a földtörténet hajnalán.

A csillagászok egy sorrendet állítottak össze, hogy a világűrből érkező égi vándorok mekkora gyakorisággal csapódnak bolygónk felszínére. A borsó nagyságú meteoritekből óránként körülbelül 10-et lehet észlelni, a diónyi nagyságúakból pedig egy esik le óránként. A narancs nagyságú meteoritek már ritkábban érkeznek, 10 óránként hullik le egy. A futball-labda nagyságúak közül havonta már csak egy érkezik az űrből, az 50 méteres átmérőjű darabokból, amelyek 20 000 négyzetkilométeren képesek mindent elpusztítani, száz évenként egy hatol a Föld légkörébe. Az <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="1 kilom￩ter">1 kilométer</st1:metricconverter> átmérőjű kisbolygók közül százezer évenként egy érkezik a Földre, az ezektől kétszer nagyobbak pedig megközelítőleg félmillió évenként egyszer ütköznek a Földdel.

Az égi vándorokkal való összeütközés veszélyeit rangsoroló csillagászok szerint, akik az 50 méteres átmérőjű meteoriteket „helyi rombolóknak” nevezték el, 10 megatonna energiával rendelkeznek. Egy ekkora szikladarab képes arra, hogy egy nagyvárost a föld színével tegyen egyenlővé. Erre a tunguz meteorit a legutóbbi példa, amely 1908-ban csapódott be Szibériában és 2000 négyzetkilométer nagyságú területen minden fát fölégetett.

A <st1:metricconverter ProductID="100 m￩ter">100 méter</st1:metricconverter> átmérőjű meteorokat a szakemberek már „regionális rombolóknak” keresztelték el. Ez a világűri szikla becsapódáskor már 100 megatonna energiával rendelkezik és képes elpusztítani akár egy földrésznyi területet is. 

A „kis pusztító” <st1:metricconverter ProductID="1 kilom￩ter">1 kilométer</st1:metricconverter> átmérőjű meteorit, becsapódáskor százezer megatonna energiával pusztít, megsemmesítené akár a Földgolyó felét is. A leghatalmasabb a „nagy pusztító” amely <st1:metricconverter ProductID="10 kilom￩ter">10 kilométer</st1:metricconverter> átmérőjű kisbolygó, becsapódáskor százmillió megatonna energiát szabadít fel. Becsapódása apokaliptikus hatást váltana ki, mindent elpusztítana a Föld felszínén. Csillagászati szempontból nézve az ilyenfajta kataklizmák gyakoriak voltak a Föld történetében, körülbelül százezer évenként egyszer történt meg.

 

folyt.köv..

________________________________________

Karsay István

2006-05-04, 11:56 AM

Hány égitest fenyeget bennünket?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Csillagászati obszervatóriumokban már végeztek felméréseket, hogy a világűrben hány üstökös és kisbolygó fenyegeti a Földet az elkövetkező időszakban. Egyes szakemberek szerint körülbelül 2000 olyan egy kilométer átmérőjű aszteroida kering a világűrben, amelyeknek a pályája esetleg keresztezheti Földünk keringési pályáját a világmindenségben. Bármelyikkel való összeütközés képes lenne elpusztítani a Föld lakosságának egynegyedét. Az <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:metricconverter ProductID="500 m￩ter">500 méter</st1:metricconverter> átmérőjű aszteroidák száma eléri a tíz ezret, de van még körülbelül még 300 000 sziklatömb is, amelyeknek átmérője <st1:metricconverter ProductID="100 m￩ter">100 méter</st1:metricconverter> körüli. Valamennyi kisbolygó összeütközhet a mi, életet adó égitestünkkel.

A Föld valóban a mi, életet adó égitestünk? Sokan elmélkedtek ezen a kérdésen és arra a megállapításra jutottak, hogy az emberiség csak kölcsön vehette a Földnek nevezett bolygót, ez az égtest nem az, amelyen a jelenlegi emberiség kifejlődött. Az emberek ősei csak idevándoroltak valahonnan, a kérdés csak az, hogy honnan.

Az ősi vándorlás hívei abból a tényből indultak ki, hogy hány bolygója is lehetett a mi csillagrendszerünknek, amelynek központi égiteste a Nap. Amikor a csillagászok felrajzolják a világűr térképét, feltüntetik benne a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Mars bolygót, amelyek a legközelebb keringenek a Nap körül, akkor jön egy üresség és csak ezután következnek az óriásbolygók. Létezett-e az őstörténelemben egy bolygó, amely a Mars után keringett az űrben a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó előtt? Szétrobbanhatott ez a bolygó és ennek kiválasztott lakossága jött a Földre új kolóniát létesíteni, majd ittragadtak?

Izgalmas a kérdés, erre a választ megpróbáljuk majd a jövő héten ismertetni.

FÁY Gábor<o:p></o:p>

________________________________________

Karsay István

2006-05-06, 02:09 AM

Az elveszett bolygó<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas- Keringett-e egykor egy égitest a Mars bolygó után és a Jupiter óriásbolygó között? Ezt a bolygót nevezik egyes csillagászok elveszettnek? Nevet is adtak neki, elkeresztelték Phaetonnak. Létezésére az özönvíz adott választ.

A tudósok azon morfondíroztak, hogyan létezik az, hogy a Föld különböző pontjain, más-más kontinenseken létezik valamilyen legenda az egykori özönvízről, amely elborította a szárazföldet és elpusztított minden élőlényt. A kutatók megállapították, hogy a földgolyón 220 nép legendái között megtalálható az özönvízről szóló történet. Továbbá azt a megállapítást is levonták, hogy ha a világ egymástól távol eső tájain léteznek azonos történetek, akkor azoknak lehet valamilyen valós alapjuk is. Lelkes kutatók kezdtek keresni nyomokat, de amit találtak, az nem volt eléggé meggyőző. Ezért azután kezdtek érdeklődni, hogy mi válthatott ki nagy áradást, majd utána egy apadást, majd egy hirtelen felmelegedést. A csillagászok az irodalmárokkal együttműködve találtak is egy mesét, amelynek lehet, hogy valós okai lehetnek.

Az ógörögöknek van egy legendájuk Phaetonról és halálos kimenetelű kocsikázásáról. Phaeton Helios napisten fia volt, szorgalmasan gyakorolta a kocsihajtás művészetét, hogy méltó utódja legyen apjának. Heliosz ugyanis minden nap végighajtott kocsijával az égbolton, így gondoskodott az idő egyenletes múlásáról. Phaeton kérlelte apját, hogy engedje meg neki is egyszer, hogy végigkocsizzon az égbolton, de Heliosz nem engedte meg. Felkészületlennek tartotta még. A fiú egy napon ellopta apja szekerét és elindult az égbolton. A lovak, amikor megérezték, hogy a gyeplő nem a gazdájuk kezében van, letértek az égi pályáról. A Nap szekere túlságosan is közel került más csillagokhoz, és olyan erősen felmelegedett, hogy a fiút már nagy veszély fenyegette. A Földön nagy forróság következett be, a növény- és állatvilág elégett, sok helyen lángok martalékává vált minden. Az istenek Zeuszhoz fordultak segítségért, aki villámaival elpusztította a Nap elszabadult szekerét. Phaeton elveszítette egyensúlyát és az Eridanusz folyóba zuhant, ott fulladt meg a vízben. A Földön lassan megújult az élet, Zeusz kijavította a megrongálódott égboltot és a fájdalomtól megtört Heliosz újból munkába állt, mint kocsihajtó.

 

folyt.köv....

________________________________________

Karsay István

2006-05-07, 03:48 AM

A kutatók szerint ez a történet nem más, mint naprendszerünk egyik bolygójának a megsemmisülése és darabjainak a Földre hullása. A valóságban a Mars és a Jupiter között léteznie kellett egy bolygónak, amely a Jupiter erős gravitációja folytán felrobbant. A robbanásra utalnak egyébként az ebben a térségben keringő aszteroidák – a felrobbant bolygó maradványai. Egyébként már Johannes Kepler 1596-ban leírta a Misterium Cosmographicum című munkájában, hogy a Mars és a Jupiter között természetellenes űr tátong, megtörik a bolygók egymástól való távolságának matematikai szabályszerűsége és ebben a térségben valamikor egy bolygónak kellett lennie.

 

Sok csillagász és asztrogeológus nevetségesnek tartja ezt az elméletet, a világmindenség korával cáfolják, mert ha ilyen kataklizma meg is történt volna, akkor ez az esemény a Naprendszer nagyon korai időszakában, több milliárd évvel ezelőtt kellett hogy bekövetkezzen. Akkor, amikor nemhogy emberek, de valószínűleg semmilyen élet sem létezett a Földön.

 

Nem tudja senki sem azonban, hogy a világmindenség milyen idős lehet. Az egyes számítások között sokmilliárd évnyi különbségek vannak és még felbecsülni sem lehet, hogy mikor robbant szét a Phaeton. Aszteroidák pedig vannak egy világűri övezetben, nagyobb darabjai más, Naprendszeren kívülről érkező üstökösök vonzása következtében olykor megváltoztatják évezredes pályájukat és a legközelebbi bolygóval ütköznek össze. Az időtényezőnek talán lehet valamilyen hatása az elméletre, talán nem

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-05-08, 01:59 AM

Milyen lehetett egyáltalán az elveszett bolygó?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Az élet minden bizonnyal kifejlődhetett az elveszettnek tartott bolygó felszínén. Megkezdődött az élőlények fejlődése és az emberszabásúak tudása, kultúrája korszakokkal megelőzhette a Föld lakóinak értelmi szintjét. Talán az intelligens lények idővel rádöbbentek arra, vagy képesek voltak kiszámítani, hogy talán végzetes sors vár rájuk, ha maradnak, és ezért átköltöztek a Földre.

Sok csillagász nem hisz a történelem ilyenfajta alakulásában, számításaik szerint a Phaeton 300-350 millió kilométerre keringett a Naptól és ez a helyzet nem éppen kedvező az élet kialakulására és fejlődésére. Ez a bolygó ugyanis annak az ökoszférának a szélén keringhetett az űrben, amelyet a Naprendszer életzónájaként tartanak számon. A földihez hasonló élet kialakulása és az élőlények evolúciója csupán ezen a sávon belül lehetséges. A Naptól ennél távolabb túlságosan hideg van, közelebb pedig megnövekszik a hőmérséklet. A Phaetonon tehát eléggé mostoha állapotok uralkodhattak. Más csillagászok viszont azzal érvelnek, hogy abban az időben, amikor a Phaetonon kialakult és fejlődött az élet, a Nap jóval melegebb volt, így az életzóna határa is eltolódhatott. Lehet, hogy a Phaetonon akkor olyan állapotok voltak, mint a Földön most.

A Phaetonon élő értelmes lények fejlődése millió évekkel tartott tovább, mint földi őseinké. Ismerhették a maghasadást és a fíziót, gyakorolták az űrhajózást. Lehet, hogy expedíciókat küldtek a szomszédos bolygókra, hogy életteret keressenek maguknak. A kisbolygókat is talán megpróbálták hasznosítani és a Föld nevű égitesten is alapítottak egy kolóniát – ez lett volna a titokzatos Atlantisz.

 

folyt.köv...

________________________________________

Karsay István

2006-05-08, 02:18 PM

________________________________________

Karsay István

2006-05-09, 12:37 PM

Miért pusztult el a Phaeton<o:p></o:p>

A Phaeton egy kozmikus katasztrófa áldozatává vált. Szétrobbant, lehet, hogy egy kisbolygóval való összeütközés következtében. Lehet azonban, hogy a nukleáris láncreakció levezetése illetéktelen kezekbe került és könnyelmű lakói robbantották szét bolygójukat. A szétrobbant bolygó kisebb-nagyobb darabjai szétszóródtak a Naprendszerben. A szomszédos égitestek felszínén számtalan krátert ütöttek. A legnagyobb darabokat talán a Jupiter, vagy a Szaturnusz, Uránusz vagy a Neptunusz vonzása folytán kerültek az óriásbolygók közelébe, holdakká váltak és most is keringenek körülöttük. A két legnagyobb Phaeton-darab évezredekig keringett elnyújtott ellipszis pályán a Nap körül. Egyikükből lett a kilencedik bolygónk a Plútó, amelynek most is a többi bolygótól eltérő jellegű a keringési pályája. A másik darab üstökösként került a Nap közelébe és az elmúlt néhány ezer év alatt többször is keresztezte a Föld keringési pályáját. Felbukkanása mindig riadalmat váltott ki, mert túlságosan közel száguldott el Földünk mellett. Ilyenkor megváltoztak a sarkok, az évszakok rendjében zavarok keletkeztek, tűzvészek, özönvizek, földrengések pusztítottak, megnövekedett a vulkán kitörések száma. Előfordult olykor, hogy szigetek tűntek el, földrészek alakja változott meg. Sokan úgy vélik, hogy ebből az óriási égitestből lett idővel a Vénusz bolygó.

Habár sokan kételkednek ebben az elméletben, tény az, hogy a Mars és a Jupiter közötti térséget kisbolygók övezetének hívják, ahol számtalan apró égitest kering, a planetoidák és aszteroidák. 

Sokan azért is kételkednek az elméletben, mert hogy az elmélet hívei Vénusz bolygó létezését nem a Naprendszer kialakulásához kötik. Viszont az is tény, hogy az ősi babilóniaiak csak a Szaturnusz, a Jupiter, a Mars és a Merkúr isteneit tisztelték. A Vénusz hiányzik közülük, pedig ez a bolygó a legfényesebb csillagok közé tartozik az égbolton. A legrégibb kínai írásos emlékben az áll, hogy Jao császár idejében a Jin csillagképben egy ragyogó új csillag tűnt fel. Arról is van szó ugyanott, hogy a Nap és a Hold mozgását újra meg kellett határozni, mert pályájuk megváltozott. Egy héber forrásmű szerint Palesztina megszállásakor egy nagy csillag született. Maja szövegek is arról tanúskodnak, hogy ezek az égi események a Krisztus előtti II. évezred közepére estek, amikor a Földön megváltoztak az égtájak, az évszakok, valamint a Nap és a Hold járása.

 

irta:

FÁY Gábor

________________________________________

forrás: http://szellemgyogyasz.hu/letoltheto-konyvek/