forrás: http://www.tudatossag.com/?q=content/r%C3%A9szletek-kozmikus-tudat-tan ...

A lélek nagyobb halmaz, mint a szellem.  A lélek magában hordozza a szellemet, az akaratot és az elmét. Az elme a gondolkodási képesség illetve a gondolatok, azaz az elme tartalma.  Az elme az akarat megvalóstásának az eszköze.  A kettő összefüggésével az eveolúciós és teremtés c. fejezet fogalkozikHa az  Ezek  érzelmek, eszmék, hiedelemek, vélekedések, tapasztalatok. A lélek egyedi, egyéni. A lélek az, amely szabad akarattal rendelkezik. A lélek dönti el, hogy magát az elme vagy a magasabb isteni szellem irányítása alá helyezi-e. Utóbbi az egyéniség bizonyos mértékű feladását, az ego háttérbe szorítását jelenti. Amint látni fogjuk, ez a döntésu helyzet azonban nem teljesen önkényes: a lélek útjának bizonyos pályát kell bejárnia, hogy elsusson az ego feladásáig és feloldódjon az őt teremtő szellemben.

A lélek energia, az energia egyben információ is, ezért a lélek szintén információ A szellem mindenhol jelen van, úgy viszonyulnak egymáshoz, mint mondjuk az esőcseppek a felhőben. A lélek áll egyrészt egy mágnetikus energiából, másrészt egy gondolatból, egy eszméből, amely a magját képezi: ez pedig az egyediség és a különálló létezés tudata.  A lélek nem más, mint a kozmikus tudatból kiváló tudatklaszter, amely tudatában van a saját különállásának, leválásának és amely  egy ciklus bejárása után újra beleolvad a kozmikus tudatba. A lélek olyan, mint egy minikozmosz a makrokozmoszban.  Mivel a lélek mágnetikus, ahová kerül, ott magába akar gyűjteni más energiákat, azaz információkat, adatokat, tapasztalatokat. Amint egy lélek felismeri saját elkülönült létezését, ez a mozgás beindul: ez hozza létre a negatív erőket, mivel az elkülönült lélek növekedése, energiaszerzése során másokkal konfliktusba kerül. Amennyiben  elkülönülése, leválása során a lélek elfeledkezik saját forrásáról és saját magát az isteni forrás ellenpólusának kezdi tekintetni, sőt saját magát tekinti istennek, akkor  ez a lélek a luciferi bukást reprodukálja.  Olyan ez, mintha a tükörkép azt hinné magáról, hogy ő az igazi vagy az emberi gének azt gondolnák, hogy  ők maguk azonosak az emberrel, holott annak csak a másolatát megtestesítő kódokat hordozzák magukban.

A lélek tehát mindenféle információt magába szív, magához vonz dolgokat és saját maga is odacsapódik dolgokhoz. A lelket a vágyak hajtják, hogy mindenféle dolgot megszerezzen magának. A lélek vágyai kielégíthetetlenek: állandóan zsákmányra les és amit megkíván, azt magához vonzza, bekebelezi, ami pedig taszítja, azt eltávolítja, elutasítja, elűzi vagy elmenekül tőle. A lélek vándorol, növekszik, tapasztal, szenved, egyre több és több energiát és ezzel együtt információt gyűjt be magának. Minél tartósabb dolgokhoz kapcsolódik, annál erősebb lesz a lélek. A lélek szilárdságát illetve gyengeségét jelképezi a sziklára illetve homokra épült ház, amelyről Jézus példabeszédében szerepelt. A legszilárdabb, legtartósabb kapcsolata a léleknek saját isteni forrásához,  a kozmikus tudathoz való kapcsolódás, mert ez a kapcsolódás és e kapcsolódás tudatosulása adja a lélek halhatatlanságát. A lélek saját pályafutását szabadon választhatja meg: választhat abban, hogy környezetével harcba száll, elpusztítására tör vagy pedig együttműködő, kapcsolatteremtő. Ha a lélek hisz abban,  hogy az univerzum barátságos és jóindulatú, akkor más lesz a lélek attitűdje az őt ért hatásokra, mint az ellenséges beállítottságú léleké. A léleknek azonban mindig van lehetősége arra, hogy megváltoztassa a magához vonzott dolgokat. A lélek számára azonban szükséges az, hogy teljesen kiélje magát, mint különvált, különálló entitás, akkor is, ha ez szenvedéssel jár a számára.  Ahhoz, hogy elinduljon az emelkedés pályáján, el kell érnie a különválás mélységeit. A  léleknek magának kell eldöntenie, mikor akar megszabadulni a számára negatív, szenvedést okozó rárakódásoktól, kapcsolatoktól, tapasztalatoktól. A kapcsolódás nem más, mint a léleknek valamivel való azonosulása. Amivel a lélek azonosul, az rárakódik, beleivódik, mint energia és mint információ. Ahhoz, hogy a lélek megtalálja önmagát, mindenfélét ki kell próbálnia, hogy lássa, mi mindennel nem tud azonosulni. Ennek egyetlen módja a megtapasztalás.  Nagyon kevés az olyan lélek, amely örök időkre beragad saját magába és ne akarna újra visszatérni az emelkedő pályára, az isteni forrás felé való emelkedéshez. Ha a lélek úgy akarja, mindig van lehetőség a pályamódosításra. A Teremtő úgy tekint ezekre a luciferi lelkekre, amint mi tekintetnénk egy sejtünkre, amely úgy gondolná, hogy teljesen azonos velünk, csak kisebb változatban. A lelkek úgy viszonyulnak az isteni teremtőhöz, a kozmikus tudathoz, mint ahogyan sejtjeink hozzánk.

Az energiák szilárd váza nem más, mint az információ. A legegyszerűbb szinten a kommunikáció a vonzás-taszítás, vagy pozitív-negatív, ami szintén vonzást-tazítást eredményez. A léleknek is ez a kettő a legalapvetőbb kapcsolat formája. A vonzás taszításnak fokozatai vannak, ez az energiamező erejében jut kifejezésre. A nyelvek kialakulásának kezdetén a magánhangzók inkább a vonzást, a hívást fejezték ki, a mássalhangzók pedig az elutasítás különböző fajtáit és fokozatait. Az öreg  lelkek sok-sok millió életük során, rengeteg bolygón, csillagon, rengeteg formában, rengeteg jelrendszerrel ismerkedtek meg és szinte végtelen sokféle tapsztalatra tettek szert. Az alaptapasztalat azonban mindig az elutasítás vagy az elfogadás. Illetve a másik lélek felé megnyilvánuló elutatsítása illetve elfogadása. Bármilyen vonzónak látszik is a lélek számára a biztonság, egy idő után elunja magát és új kalandokat keres.

A lélek amikor tapasztalatokkal megrakodva tér vissza teremtőjéhez, gazdagítva azt ezekkel a tapasztalatokkal, tulajdonképpen  ajéndékot ad át teremtőjének, amivel meghálálja annak szeretet-teli gondviselését. Ez a gondviselés ugyanis sohasem szünetel, legfeljebb a lélek nem vesz róla tudomást, amíg  az elszakadás  pályáján mozog, távolodva teremtőjétől, forrásától. A magát elkülönítő, ellenséges beállítottságú lélek akkor kezd örömérzéseket átélni, amikor az emelkedés útján rátalál lélektársaira és kezd velük kommunikálni és együttműködni. Az elutasítás dominanciáját felváltja a kapcsolatteremtés, a kommunikáció, az együttműködés. Ezek a kapcsolatok, az információ megosztása, az együttműködés megnöveli a lelkek energiáját, a lelkek a sötétségből a fényre kerülnek. A lelkek nem hagyhatják egymást elveszni: fényükből megpróbálnak átadni valamennyit a sötétségbe merült lelkeknek, amelyek túl messzire mentek a leválásban és csaknem teljesen elveszítették kapcsolatukat a forrással. A lelkek egymást segítése, egymásnak nyújtott szolgálata a kozmikus etikához tartozik. Azonban nemcsak erről van szó: ez a szolgálat is tapasztalatszerzés.  Mint ahogyan a Földön is van, aki bűnözőkkel vagy a társadalom peremére csúszott emberek megsegítésével foglalkozik, mert úgy érzi, ez a feladata és e misszió eredményei örömmel és elégedettséggel tölti el,  úgyanígy vannak ezzel a lelkek: önként és szívesen végzik ezt a szolgálatot, mert például saját emelkedésük szempontjából hasznosnak tartják ezt a fajta segítségnyújtást.

Nem elég kapcsolatba lépni más lelkekkel. A kapcsolat, a szándék milyensége dönti el, hogy a másik léleknek segítségére vagyunk vagy még mélyebbre taszítjuk. Fényt csak az e lélek képes továbbítani, amely nem ítélkezik, csupán figyelemmel fordul a másik lélek felé.  Csak a jóindulatú, kedves, szeretetteljes figyelem alkalmas arra, hogy fényt adjon a léleknek. Ugyanez vonatkozik saját lelkünkre. Ha elménk által táplált negatív érzelmekkel fordulunk felé, szemrehányást teszünk neki, megtagadjuk tőle a megbocsátást, akkor  energiát vonunk el tőle, amitől hangulata még mélyebbre süllyed. Ilyenkor a lelken belül a szellem frusztrálódik, Saját magunktól ezt még nehezebb elviselni, mint másoktól. Sok esetben azonban a léleknek éppenséggel arra lehet  szüksége, hogy valaki kívülről mutassa meg a számára, milyen mélyre süllyedt. Ha ez kellőképpen tudatosodik benne, és ennek hatására úgy  érzi, elérte a legmélyebb pontot, amely alá már  nem lenne célszerű lesüllyednie a sötétségbe, ez bizonyos esetekben felgyorsíthatja a magára találását. Ez a kapcsolatfelvétel, segítés mind a testben lévő lélekre, mind a limbó állapotában lévő lélekre egyaránt vonatkozik. Az utóbbiról még más vonatkozásban részletesebben is szó lesz.