Leonardo evangéliuma, vagy inkább apokrif evangéliuma előkerülésének álomszerű, furcsa története van.

A Heilinger család a tizenhetedik században érkezett Magyarországra. A családi legenda szerint visszaérkezett, mert magukat az Ajtósról Nürnbergbe vándorolt Ajtósi Türer család távoli leszármazottjának tekintették. Gyula városának polgármestereket, a megyének vezetőket adtak az elmúlt három évszázadban.

Nagyapám 1928-ban, a Dürer-emlékév alkalmából Nürnberg városától díjat és emlékplakettet kapott. Kiutazott átvenni a megtisztelő kitüntetést. Nürnberg polgármestere az ünnepség után szólt nagyapámnak, hogy szeretné másnap fogadni. A fogadáson átadott neki egy bőrtokban egy köteg megsárgult papírlapot és rajzokat, amelyek egyértelműen nem Dürertől származnak, az írást pedig senki sem tudta elolvasni. A bőrtokban volt még egy furcsa tőr is, és egy végrendelkezés, hogy ezt az anyagot csak Dürer-leszármazott őrizheti egészen addig, amíg a 2000-ik év fordulója után nyilvánosságra kell hozni. A polgármester elmondta még, hogy a négyszázadik emlékév alkalmából a Dürer iránti nagy tiszteletük kifejezéseképpen kinyomozták a még egyetlen élő rokont, és most átadják neki ezt a furcsa hagyatékot.

Telt az idő, a nagy háború és az utána jövő nagy üldözés elhomályosított mindent, ami éppen nem a közvetlen túlélést szolgálta. Elfelejtődött, hogy a bőrtok, benne a megsárgult papírlapok, a tőr és most már a nürnbergi plakett is – amely anyai hagyatékként került hozzánk –, a rejtegetni való vadászfegyverrel együtt el lett ásva a hatvani padláson, ahonnan csak a rendszerváltás eseménye szabadította ki. Tíz évig gondolkodtam, mi lehet ez, majd egy hirtelen megvilágosodás nyomán rájöttem a megfejtésre. A dokumentumoknak azt a részét, amelyet itt közlök, 2002 karácsonyától 2003 húsvétjáig silabizáltam ki. Az egész anyagnak ez nincs a fele, és amint a szövegből látszik, az első könyv, a test könyve sem teljes, a lélek könyve pedig még teljesen megfejthetetlen.

A megfejtést folytatom.

Leonardo szinte láthatatlanná vált rajzait Kiss Tibor alkotta újjá.

Kiss Tibor – Zelnik József: Testamen. Budapest, 2003. 234–235. o.