A Mádhjamika iskolának két irányzata van. Ezek a (1.)Prászangika mádhjamika és a (2.) Szvátantrika mádhjamika irányzat. Azt a Mádhjamika iskolát amely azt állítja, hogy az összes jelenség nem bír önálló létezéssel, Prászangika mádhjamika irányzatnak, vagy a Következtetők iskolájának hívják. Ezt az iskolát tekintik a legmagasabb buddhista filozófiai iskolának, amely Sákjamuni Buddha végső nézetét képviseli a valóságról. Ez az iskola mutatja ki a függő keletkezést és az önálló létezés ürességét, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást. Azt a Mádhjamika irányzatot, amely azt állítja, hogy az összes jelenség önálló létezéssel bír, Szvátantrika mádhjamika iskolának hívják.

Hogyan lehet megkülönböztetni a buddhista filozófia iskoláját a nem-buddhista filozófia iskolájától? Azt a filozófiai iskolát, amely elfogadja a buddhista tanítás négy pecsétjét, a buddhista filozófia iskolájának hívják.

A buddhista tanítás négy pecsétje a következő:

              1., Minden dolog állandótlan.

              2., Minden szennyezett dolog nyomorúságos.

              3., Minden jelenség üres és éntelen.

              4., A nirvána a béke.

Minden dolog állandótlansága azt jelenti, hogy minden dolog pillanatról pillanatra változik. A durva szinten létező állandótlanságot a puszta öt érzéksszervünkkel lehet megérteni. Például:a másodpercek változása, az órák változása, a nappal és éjszaka változása, A hónapok változása, az évszakok változása, az évek változása, a gyerekkor változása, az ifjúkor változása, az érett kor változása, az öregkor változása, az élet és halál változása, a test elporladásának változása a durva szinten meglevő állandótlanság, amely a születésünktől a halott elporladásáig történik és amely változásokat puszta szemünkkel is látjuk. Az anyag néhány finomabb változását láthatjuk a szemünkkel, segítségül hívva tudományos eszközöket. Például a kis részecskék változásait  a szilárd, folyékony és  légnemű állapotokon belül láthatjuk és megérthetjük  tudományos eszközök segítségével.

A dolgok legfinomabb változásait a filozófiai érvelésekkel lehet megérteni. Ez nem jelenti azt, hogy a legfinomabb változásokat nem lehet megérteni tudományos módszer segítségével, mert úgy vélem, hogy a tudományos módszer eredményei ezidáig még nem a végső eredmények, és a tudomány ismeretei napról napra bővülnek.

A buddhista filozófia iskolái a finomabb és a legfinomabb állandótlanságot mutatják ki a filozófiai érvelések segítségével. Az okozatok változásainak követniük kell  az okok változásait. Az okok változásai idézik elő az okozatok változásait. Ha gondosan megvizsgáljuk azokat a durva szinten meglévő változásokat, amelyek mindennapi életünkben történnek, megérthetjük, hogy ezek a durva szinten történő változások az okokban létrejövő néhány változás miatt történnek. A biológusok a különféle rák betegségekkel és az AIDS-szel vannak elfoglalva. A csillagászok ezen világegyetem eredetével vannak elfoglalva. Tehát az ok és okozat törvénye valóságos. Az okok változásai idézik elő az okozatok változásait, és az okozatok változásainak követniük kell az okok változásait. Ez nem valami kitaláció. Ez nem valami dogma. Ez nem valami feltevés. Sok változás történik a szemünk előtt. A kérdés most az, hogy hogyan mennek végbe ezek a változások. Ha feltesszük ezt a kérdést magunknak, és gondosan megvizsgáljuk, mi is a helyes válasz, akkkor meg fogjuk érteni az ok és okozat törvényét.

A buddhista filozófia iskolái kimutatják a finomabb és legfinomabb állandótlanságot a durva szinten meglévő ok-okozat törvény felhasználásának segítségével, azaz a durva szinten meglévő ok-okozat törvényt, mint alapot tekintik.

Tekintettel arra a módszerre, amely kimutatja a finomabb jelenségeket, azt lehetne érezni, hogy ez valami kitalált rendszerezés, amely nem valóságos határokat von az emberi gondolkodásban. Nekem is voltak ilyen érzéseim a múltban, amikor a buddhista filozófiát tanultam. Valójában nem így van. Úgy gondolom, hogy az ilyen érzések a buddhista filozófia ismeretének a hiánya miatt jöhetnek létre. Tapasztalataim alapján, amiket ezidáig szereztem a buddhista filozófia tanulmányozásával, úgy gonndolom, hogy a  buddhista filozófia olyan valami, ami a valóságot besszéli el, olyan valami, ami megmutatja a boldogsághoz vezető ösvényeket, nem a külső anyagi dolgok segítségével, hanem megmutatva a gondolkodás belső útját, összhangban a külső valóságokkal. Félreértésének lehetősőgei az egész hatalmas és mély buddhista filozófiai struktúra ismeretének hiánya miatt léphetnek fel.

Ha gondosan tanulmányozzuk a buddhista filozófia egész szerkezetét, akkor nagyon világosan megérthetjük, hogyan és miért olyan magas gyakorlatok a tantrikus gyakorlatok, és miért kell az alacsonyabb gyakorlatokkal kezdenünk.

Milarépát, a Kagyü hagyomány nagy buddhista szentjét már életében teljesen megvilágosodottnak tartották, amit magasabb tantrikus gyakorlatok segítségével ért el. Ha gondosan elolvassuk élettörténetét azt találjuk, hogy a meditáció gyakorlását a megvilágosodáshoz vezető fokozatos ösvény  első szakaszával kezdte.

A külső ösvényen, amelyen járunk, amelyen reggel és este kocogunk, kerékpározunk, amelyen drága légkondicionált autót vezetünk van lerövidítése, de a belső ösvénynek, amelyen mi gyakorlást és meditációt végzünk, nincs rövidítése. Ez azért van, mert mindez összefüggésben van a gondolkodás módjainak szintjeivel, az emberi tudat természetével, valamint, az elhomályosulás fokozataitól is függ, amelyek elválasztanak a nirvánától és a buddhaságtól, valamint azon erők erejétől, amelyek az elhomályosulásokat kiküszöbölhetik. Az elhomályosulások elhagyása olyan, mint a kosz kimosása a ruhából. A durva szennyeződéseket kell eltávolítanunk a finomabbak előtt. Ez esetben nincs lerövidítés. Ez a valóság, és ez a ruhamosás természete. A buddhista filozófia azt mondja, hogy az elhagyást a durvább szintről kell kezdeni és az ellenerőt a kicsiből tudjuk egyre nagyobbra fejleszteni. Ezidáig a tudatunk hagyományos természetével foglalkoztunk, ez a helyzet a valóságban. A pedagógus az általános-, a közép- és főiskola különböző tananyagait a különböző szintű tanulók megértőképességéhez igazítja. Biztos vagyok benne, hogy a tudás terjedelmének, amellyel most rendelkezel a nevelés alacsonyabb szintjéről kell származnia, amelyet az általános és a középiskolában kaptál. Így ez a valóság, és ez a két példa igazolta, hogy nincs lerövidítés az emberi tudat képzésében és hogy az emberi tudat olyan, hogy lépésről lépésre kell haladni. Ezen példák és okok miatt a lerövidítés kérdése nem merülhet fel az emberi lények vallásos képzésében.

Amikor azt mondjuk, a tantrikus ösvény gyorsabb ösvény a megvilágosodáshoz, mint a Szútrában említett ösvények, akkor ez nem jelenti azt, hogy a tantrikus ösvényeken haladhatunk anélkül, hogy ismernénk a Szútrában említett ösvényeket. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban elérhető a megvilágosodás, ha a Tantrát gyakoroljuk a három fő sajátossága alapján  -  lemondás, a megvilágosodás szelleme, a helyes nézet  -  amelyek a Szútrában említtettek. Az ösvény ezen három fő sajátossága szolgál alapul a lerövidítés és a hosszú út kérdéséhez. Ha nincs alap, akkor nem is merül fel a lerövidítés és a hosszú út kérdése.

Menjünk most vissza a helyes csapásra, ahonnan jöttünk, máskülönben el fogunk tévedni. Van egy tibeti mondás, miszerint " ne csak az ággal törődj, a gyökér is fontos ".

              Most a buddhista tanítás második pecsétje következik.

E szerint minden szennyezett dolog nyomorúságos. A megértés érdekében tudni kell a szenvedés három típusáról:

                                          1. a fájdalom szenvedése

                                          2. a változás szenvedése

                                          3. a mindent átható szenvedés

A fájdalom szenvedésének a példái: a születés szenvedése, a betegség szenvedése, az öregkor szenvedése, a halál szenvedése.

Úgy gondolom, senkinek sincs szüksége további magyarázatra arról, hogy az olyan szennyezett dolog, mint a fájdalom szenvedése nyomorúságos, mert nyomorúságosnak ismerjük és tapasztaljuk a fájdalom szenvedését.

A változás szenvedésének a példái: a test szennyezett örömérzése, a tudat szennyezett boldogságérzése és minden szennnyezett külső dolog, amely a test örömérzését és a tudat boldogságérzését idézi elő. Tekintettel az összes szennyezett külső dologra, legyen az  nagy vagy kicsi, több vagy kevesebb, vonzó vagy taszító, fejlett országokban készült vagy fejlődőben  -  szemétté válik, vagy valami nemkívánatossá. Végül mindegyik oka lesz annak a szenvedésnek, amelyet a kedvelt tárgyaktól való megválás okoz; annak a szenvedésnek, amelyet az undorító tárgyakkal való találkozás okoz; annak a szenvedésnek, amely abból kel, hogy nem tudjuk megszerezni a vágyott tárgyakat. Amíg ezeket a szennyezett külső dolgokat birtokoljuk, addig a kielégületlenség szenvedése, a bizonyta-lanság szenvedése, a gyakori változás szenvedése, a megőrzés szenvedése, az elvesztés szenvedése, a versengés szenvedése a részünk és ezért ezeket a változás szenvedésének hívják.

Tekintettel a test szennyezett örömérzésére és a tudat szennyezett boldogságérzésére ezek végül vagy közömbös érzéssé, vagy szenvedéssé válnak.

Ha gondosan vizsgáljuk a test örömérzésének és a tudat boldogságérzésének a természetét, akkor megérthetjük, hogy ilyen érzések akkor lépnek fel, amikor a szenvedés és a közömbös érzések háttérbe szorulnak. Minél több szenvedés és közömbös érzés szorul vissza, annál több örömöt és boldogságot érzünk. Minél kevesebb szenvedés és közömbös érzés szorul vissza, annál kevesebb örömöt és boldogságot érzünk. Így valójában az öröm és boldogságérzés, a szenvedés és a közömbös érzések puszta megszűnése, de mi inkább észleljük az öröm és boldogság természetét, mint ezt. Így kissé félreértjük az öröm és boldogság természetét.

Vegyünk egy jó példát: amikor egy ember nehéz terhet cipel a vállán, akkor szenvedést érez. Amikor egy óra múlva leteszi a földre a terhet, jobban érzi magát. A kérdés most az, mitől érzi jobban magát?

Ha gondosan megvizsgáljuk a kérdést, azt találjuk, hogy a szenvedések puszta megszűnése úgy jelenik meg az ember számára, mint jó érzés és öröm. Így az az összes szennyezett érzésnek szenvedés és nyomorúság a természete. Ezért a test szennyezett örömérzéseit és a tudat szennyezett boldogságérzéseit a változás szenvedésének hívják.

Tekintettel a mindent átható szenvedésre, a szennyezett öt halmaz, amelyekkel mi most rendelkezünk, példája a mindent átható szenvedésnek. Az öt halmaz ( szkandha ):

                                          1. a forma halmaza

                                          2. az érzés halmaza

                                          3. az érzékelés halmaza

                                          4. az alkotó tényezők halmaza

                                          5. a tudat halmaza

A buddhista filozófia azt mondja, hogy ez az öt szennyezett halmaz a szenvedés edénye és a szenvedések terhe. Ha a tűz megégeti a kezet, a kéznek magának van némi felelőssége azért, hogy megégett. Ez azt jelenti, hogy mivel a kéz csontból, húsból és vérből van, ez válik az égés tárgyává. Ezen természete miatt a  tűz megégeti a kezet. Hasonlóan, amikor szenvedünk, van némi felelősségünk a szenvedésünkért.

Ez nem más, mint az öt szennyezett halmaz, amellyel rendelkezünk, mivelhogy erre a világra születtünk. Ezért a szennyezett öt halmazt mindent átható szenvedésnek hívják. Így a buddhista filozófia négy iskolája elfogadja és állítja, hogy az összes szennyezett dolog nyomorúságos.

              Most következik a buddhista filozófia harmadik pecsétje.

Eszerint minden jelenség üres és éntelen. Ez azt jelenti, hogy minden jelenség üres az állandóság, az egység, és függetlenség tekintetében. Az egység itt azt jelenti, hogy nem áll részekből, a függetlenség pedig mástól való nem függést jelent. Az éntelen itt az éntelenséget jelenti, amelyet önálló független létezésnek nevezhetünk. A buddhista filozófia iskolái nem fogadnak el egy független ént, amely nem függ a halmazoktól. Van egy velünkszületett felfogásunk a független énről. Például amikor egy futballista gólt lő, akkor van egy független, erős érzete az "én"-ről, hogy ezt az egyéni "én" tette: "én csináltam". Tulajdonképpen a gólszerzés attól az edzéstől függ, amit az edző tartott, és a többi játékos segítségétől, de ő úgy érzi a gólt függetlenül szerezte. Így a játékosnak rossz felfogása van.

Most az a kérdés mi a célja a buddhista filozófiai iskolák által adott magyarázatoknak? Az összes szenvedés és boldogtalanság, amelyeket senki sem akar, abból a különbségből származik, amely a valóság és  felfogásának a módja között van. Ha nem akarunk szenvedéseket és boldogtalanságot, akkor el kell hagynunk a téves felfogást a valóságok helyes megértésének segítségével. Ezért a buddhista filozófia iskolái elmagyarázták mi a valóság és mik a felfogások módjai, amelyekkel mindennapi életünkben rendelkezünk. Tekintettel a magyarázatokra a valóságról és a felfogások módjairól, a különböző elképzelések idézték elő a buddhista filozófia négy iskolájának és sok más nem buddhista filozófiának a kialakulását. Így megérthetjük, hogyan és miért jöttek létre különböző filozófiák ebben a világban.

              A buddhista tanítás negyedik pecsétje szerint a nirvána a béke. A nirvána, vagy a megszabadulás állapota itt az összes szenvedéstől és boldogtalanságtól való megszabadult állapotot jelenti. Ezért a buddhista filozófia négy iskolája állítja és elfogadja, hogy a nirvána béke. Nem szabad ezt a buddhasággal, a megvilágosodással összekeverni. A nirvána az az állapot, amely elhagyott minden nyomorúságot és káprázatot, amelyek a szenvedést idézték elő. De ez az állapot nem hagyja el az összes elhomályosulást, és nem teljesíti be az összes minőséget. Az aki elérte a nirvánát, még mindig rendelkezhet a nemtudás négy okával.

                                          1. A tárgy távoli helyzete miatti nemtudás.

                                          2. A tárgy időbeli távolsága miatti nemtudás.

                                          3. A tárgy finom természete miatti nemtudás.

                                          4. A tárgy mélysége és nagysága miatti nemtudás.

A nirvána feladta azokat a nemtudásokat, amelyek káprázatokat és nyomorúságokat idéztek elő. A nirvána nem teljesítette be az összes képességet, mert nem rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek közvetlenül és egyidejűleg értik meg az összes jelenséget. A Buddhának, a teljes megvilágosodottnak, megvan ez a képessége és elhagyta az összes elhomályosulást, beleértve a nemtudás négy okát is. Ez volt a buddhista tanítás négy pecsétjéről szóló rövid magyarázat, ami eldönti azt, hogy vajon egy iskola a buddhista filozófia iskolája, vagy sem. Azt a filozófiai iskolát amely nem fogadja el a buddhista tanítás négy pecsétjét, de elfogad más nézeteket és elveket nem buddhista filozófiai iskolának hívják. Így a buddhista és nem buddhista filozófiai iskola közötti különbségeket, illetve a buddhista filozófiai iskolán belül a Vaibhásika, Szautrántika, Csittamátra és Mádhjamika közötti kölönbségeket a nézeteik és elveik, nem pedig gyakorlataik határozák meg. Így a Mahájána gyakorlója lehet a Hinajána filozófiai iskolájának a követője, és a Hinajána gyakorlója lehet a Mahájána filozófiai iskolájának a követője.

Azt is kell tudni, hogyan lehet megkülönböztetni a buddhista gyakorlót a nem buddhista gyakorlótól. Azt, aki lefogadja a Buddhát, a teljesen megvilágosodottat; a Dharmát, a Buddha tanításait; a Szanghát, a szent közösséget, mint a menedék három tárgyát, buddhistának hívják. Azt, aki nem fogadja el a Buddhát, a Dharmát és a Szanghát, mint a menedék három tárgyát, nem buddhistának hívják. Tehát hogy valaki buddhista vagy nem buddhista, azt belső hite, és nem pedig külső testi és beszédbeli cselekedetei döntik el.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:dnbjYaryCfYJ:www.freeweb.hu