MÁRIA ANYA ÜZENETEI A MAGYARJAIHOZ

(2008. FEBRUÁR 14.)

1. rész

Drága Gyermekeim, Magyarjaim !

Most, hogy nemsoká holdatok teljesen elbújik a látszatban, és az Atyával megszenteli az új együttléteteket, az új életszeretet áramlatát küldi felétek az elemi valóságotokba, ne aggódjatok, mint azt régen tettétek, hogy elhagytak Titeket, vagy bármiféle hiányt is szenvednétek, a további utatokon. Valójában ezen a napon kezdődik az isteni vizek szétöntése földeteken, hogy ez az év termékennyé tudjon válni általatok. Tudjátok meg, ti teszitek azzá, amivé gondoljátok és érzitek, és nem egy fölöttes hatalom fog bennetek irányítani.

Most az Önállóságot tanuljátok, mintha a háttérben nem lenni senki, aki fogná a kezeteket.

A csodák akarnak egyesülni bennetek, az a rengeteg óhaj, amit felhalmoztatok, a múlt századokban, s mintha a kérésetekre nem kaptatok volna választ.

A válaszok mindig is bennetek voltak, a szent szívetekben, amely sokáig takart volt, mert tele voltatok félelemmel, hogy tiszta érzéseitekkel, sebezhetővé váltok.

Nagyon sok ilyen levelet kaptam tőletek, s mindhiába válaszoltam meg azokat, ezer alakban, azt csak kevesetek tudta, megérteni. De eljött feltámadásotok ideje, és azon országé, amelyet kezembe tettetek, szeretett népemé is, melyet annyian jövendöltetek meg.

Drága Gyermekeim, Tisztaszívűek!

A Királynőtök vagyok, mert azzá tettetek, az istenek szeretett Asszonya, minden népek reménysége, Atyátok örök szerelme, Koronátok fényezője.

Mindvégig hűséggel kísértem sorsotokat, amely oly nehézségekkel volt teljes, amikor járni tanultátok a létezést. Felnőttetek Gyermekeim és sorsotokat, íme kezetekben visszaadom. Kristályi férfivé, és lányasszonnyá serdültetek és érettetek meg. Már csak kísérőtök leszek, büszkén rátok, amint az Anya átsegíti övéit a Fénybe.

Magyar Szépeim!

Vállalásotokat és vallomásotokat bevégeztétek, míg más népeim jöttek-mentek, de Ti megrendíthetetlenek maradtatok. Mielőtt még érkeztetek volna, a sűrű megmérettetésben, akartátok, hogy le legyen pecsételve szívetekben a sorsotok, hogy a világ legzordabb helyét befényezzétek, az otthonról valóval, s ugyanígy az isteni szeretet és megértés számos örvényét és ösvényét is, amelyet Ti szent helyeknek tiszteltek. Földetek végleges éteri formáját, az akkori koponyák hegyéről nyerte el, amely egyben a lakhelyeteket is kijelölte. Van egy keresztje rajta, amelyben a Fényhegyetek dobbanásaiban futnak össze mindenfelől a sugarak, minden, ami voltatok, amik vagytok, és minden, ami megvan, a lehetséges minden. Ott, ahol az idő és tér keresztje megváltást vet rátok, és minden más népemre, akikkel ha nem is azonosultatok, de éppúgy a testvérnépeitek, és ők ugyanabban a szeretetben vannak, az isteni gondoskodás oltalmában.

Tudjátok meg, a Ti koronátok, az Istennő szent méhe volt, abba lett tartva meg igazságotok. Korábban, mint fénybúra létezett, s amint a magatokról szóló tudásotok el-elaludt, ez úgy vált láthatóvá és megfoghatóvá. És ebben a szent méhben, ti mindig tisztán meg tudtatok maradni, mégha szerepetek által jövő végzetetek, oly sok vért és tragédiát vázolt is. A Szellemmel így volt közvetlen kapocs, általam, aki a formáját megadta nektek, magatokról. És most a Ti királyságotok jön el, egyenként felkent uraságai, és úrnői az isteni akaratnak, és reménységnek. És az Ittlévőknek, a maradóknak, és a távozóknak, mind-mind felkínáljuk lélektől-lélekig, mert ez sorsotok szerint is megillet bennetek. A Felemeltetésetek megédesítése lesz, azon a szent napon, amikor isteni megtestesülésetek tudatába avatjátok be önmagatokat általa. Önmagatokkal, a bennetek létező örök krisztusi élet igéivel.

Drága Kárpátiak!

Amikor az eredeti honban voltatok, tudtátok azt a próféciát, hogy egykor eljönnek a szent napok, szent időikkel, és leveszitek álarcaitok, amit a sötétség ellenében vettetek magatokra, hogy a fényesség báljára, mindenikőtök szemtől-szembe tisztán tudjon a fénybe nézni. Az az éjfél már itt van, itt az idő és vele együtt az új nap hajnala, és rádöbbentek, hogy ti vagytok valóban azok, akik a kristályfényességet a földetekre hoztátok, számos alakban, megszületve-meghalva, és egyre felgyorsítva ezt. Hányszor, de hányszor haltatok, haltatok, de a reménységgel mindig hétszer születettetek.

Azt tettétek, amit Mi csak általatok tudtunk tenni, amikor a terhes kettőség gyönyörű hordozóivá lettetek, hogy az Isteni Elv megértse, önmagát a kettőségben, a dualitásban és ennek regényét, Ti írtátok meg.

És most Szívnemzetem!

Ideje rámutatnom, tiszteletbe tartva döntésetek jogát, amit tőlünk kaptatok, hogy sem félelemnek, se harcnak, se összeesküvésnek ideje már nincsen. Nincsen, ami akadályozná dicsőségetek beteljesedését, és a népek sora is azért lett összekeverve, hogy a fény idejében erősebb kötés legyen majd közöttetek. Az lesz a nagy nap, amikor nem népként viseltettek egymással, hanem testvérként.

A Ti Történelmetek egy álom volt, és abban voltatok a sértettek és megöltek. Most a kegyelemadók. Azok is mind ti voltatok. Angyalok sorai jöttek és mentek, visszatértek. Majd 100 esztendeje , meghallgattak más népek is, akik kérték, hogy ébredésüket, nemzetként akarják megtapasztalni. Ezért a magatok véréből és húsából kellett erre áldozni. (Ezért annyira fájó Trianon még ti néktek.) Ez egy olyan együtt érző példáját adta a szellem gyermekeinek, hogy megrendítette a fény birodalmait is. Ez a szeretet áradás, egyik fundamentuma lett az aranyozó galaxisnak, amely most általatok is épül akadálymentesen. Mert mi az aranyotok lényege, az arány, az isteni arány, amely a kisebbik részét úgy azonosítja, a nagyobbjához, mint a mindenségét, a legapróbbhoz..

Nemsokára megtudjátok, hogy ti nem egy nép, nemzet vagytok, hanem a lelkeknek egy családja, akik néha civódnak egymással, de a ünnepre épségben sértetlenül visszaáll (a család ) egysége.

A Mindenség Követei vagytok, a legmerészebbek, akik a tökéletesség harmóniájától a legmélyekre a megosztottság végtelenébe merültetek le, hogy a megértés gyöngyeit, elhozzátok az Atyának és Anyának, és így lesztek krisztusi gyermekké. A Mindenség Követei vagytok, és legsűrűbben előfordulók, ezen a tájon. Mária Asszony, tudós, tanító, gyógyító népe. Népe Máriának, az Istenasszonynak, akik nemsokára felemelik magukat a békességbe, a tündér és táltosvilágaikba. Voltatok a mesékbe bújó legkisebb fiúk, de most egyszerre, átlépve vélt magatokon, a Földnek bátyjai és nővérei lettetek. Most mégis úgy érzitek, szorításba kerültetek, mert a sok-sok bölcsnek, akik időtlen idősök, már túlon-túl szűk ez a hely, mert kezdenek emlékezni eredő fényköreikre.

Hermész és Toth népe és ( Nimród ) Nyilascsillagai!

Teljesítéseteknek célja volt, és vegyétek le azt a történelmi gyászotokból. Áldozatból, magatoknak áldozók, hívunk bennetek, az új lendületbe, hogy azzá legyetek, amik vagytok valójában, és soha senki ne parancsolja azt a bármit meg nektek, hanem saját magatokért vállaljatok végre felelősséget.

A Fény Legeslegújabb Szövetségére hív Mária, eggyé egymással, és eggyé velem! EGGYÉ A SZEPLŐTLEN SZERETETBEN. A megkülönböztetések korai lezáródtak, most MAGatok vagytok a mérce. nemrég még hányszor kiáltottatok kis ördögöket, amikor magatokat magyarázni volt szükséges. De az most már nincsen, hiába is keresnétek Őt minden este. Az ördögötök, az ellenetek, a félelmeitek mind a fénybe mentek ezen Új Szövetség által, amit mindenikőtök, belső Önmagával köttet majd meg.

Mária Vagyok ! Magyar Asszony is Vagyok!

Áldásomat osztom minden leheletetekben!

Hamarosan a Holdistennővel térek vissza, hogy összes eltitkolt titkotokat a napfényre tudjátok fejteni.

El nem múló szer - elemmel vagyok irántatok!