Máté böcsületes nevét megismertük, immár itt az ideje, hogy többet is megtudjuk róla. Milyen forrás áll rendelkezésünkre? Természetesen a biblia, sok apokrif iratot is ismerünk, melyeket itt nem ismertetünk.

    A szinoptikusok Márk (Lévi ben Alfaiosz) elhívását egybehangzóan mondják el / MK 2: 13-7, LK 5: 27-32/

   János ellenben semmit sem mond, Máté nincs, nem létezik, nem létezik Lukács és nincs Márk sem.

    Miféle talánnyal állunk szemben? Elég magyarázat a szinoptikus és nem szinoptikus megfogalmazás? Nyilván nem!

Máté a legkedveltebb, a legtöbbet idézett apostol. Ő maga, magától nyer igazolást. Ha beszélünk személyéről, akkor rendszerint őt idézzük. Ez elég furcsa, de nem szokatlan, főleg a zsidó gondolkodásban.

    Máté Kapernaumban űzte vámszedő mesterségét, mely mesterség megvetett volt a zsidók között. Zsidó nem is vállalt ilyen tisztséget. Vagy vállalt? Igen. A zsidók találták ki a kizsákmányolás intézményét, hiszen az adóbérlő, adószedő szívességet tett a föld tulajdonosának –most Rómának -, mert előre kifizette a föld adóját és a többi már rajta múlt, vagyis: mi módón képes több és több pénzt kisajtolni a földet bérlőktől.  Erről tudunk, nem volt titok. Mátét utálták és utálták a hasonlókat, akik lehettek zsidók is. Kivetettségük mégsem nyert „hivatalos” formát (kiátkozást).

     Nem árt tudni, a zsidók adót sem most -e napokban -, sem a régi időkben nem fizettek, ill. csak nagy nehezen, és ha már fizettek, akkor inkább tették zsidónak, mint a föld valódi urának. Különös gondolkodás ez…

     Gyakorlatilag, Rómától az adóbérlő megvásárolta a födet, haszonbérletre, így az adózótól korlátlanul szedhette a pénzt, a tulajdonos csak a bérleti díjat kérte. Helyzetük igen nehéz volt – jóllehet vagyonuk szaporodott, és ez volt csak a fontos számukra -, a provinciákban, Júdeában is mellőzött emberek voltak, valójában nem voltak jogaik. A Rabbik a közügyek gyakorlásától eltiltották az adószedőket, nem lehetek perekben pro aut contra beidézhetők, pénzüket nem fogadták el adományként, röviden: a bűnözőkkel azonos bánásmódban volt részük. Annyi különbséggel, hogy őket a Birodalom védte.

    Jézus Mátéval közös asztalhoz ült (Mt. 9: 12), a farizeusok ezt felróják neki. De senki más. János nem beszél erről az esetről. Meggyőződésem: Jézus nem ült egy asztalhoz Mátéval. Jézus nem avatkozott be a zsidók saját törvénykezésébe, így nem is akarta a „bűnös” Mátét „megmenteni”. Jézus nem politizált. E lépése pedig politikai lett volna, mire az evangéliumokban egy példa sincs. Ez a bizonyíték arra, hogy Jézus nem volt Máté vendége.

   Azt beszélik a zsidók, hogy Mátét maga Jézus nevezte el: „Isten ajándékának”.  Az „”isten ajándéka”megírta egyedi evangéliumát, mely elveszett, (Máté hamis eredetije címmel már írtam Y.A.), ez az evangélium igen részletes és a zsidóknak íródott, olyan gondolkodásmóddal, mely őket jellemzik. Mátét megkérdezi Jézus: „miként vélekednek rólam az emberek” (Tamás apokrif evangéliuma), Máté válaszol:” Különleges embernek gondolnak”.

    Keresztények nem értik és nem érik fel ésszel, Máté a zsidóknak elmondja: Jézus nem volt a megváltó Krisztus. A zsidók ezt értik, Papiasz aki János apostol tanítványa volt beszél Máté elveszett evangéliumáról. Az „elveszés” szándékos volt, hiszen Jézus embernek tartotta. Tudjuk egy szavazattal Niceai zsinaton ez az állítás megbukott, így Máté evangéliuma nemkívánatos lett. Ám mégis megmaradt. Tudjuk, az evangéliumot Nagy Constantinus eltüntette, és átíratta.

   Máté nem volt zsidó, erről Origenész számol be Kr.u. a IV. században. Különös megállapítás, hiszen Máté az evangéliumát pont Jézus nemzetségtáblájával kezdi, melyből - akinek füle van a hallásra és szeme a látásra -, kiderül, hogy Jézus nem volt zsidó. Ezt maga Máté mondja el a ma ismert evangéliumában. Az eredetiben (görög volt?) mit ír, arról nem tudunk. Úgy tudjuk: Máté héberül írta meg az eredeti evangéliumot –ez elveszett -, és a fordítások, valóban, mint messiást mutatja be nekünk Jézust. Ez különös, hiszen az apokrif iratok ennek az ellenkezőjéről beszélnek. Máté nem hitt Jézus Messiás voltában.

    Máté másban is különös. Úgy ír, mint aki nincs is jelen. Ez érthető, hiszen az eredeti”Máté” elveszett és a módosított evangélium már nem Máté-szerint való.

    Néhány szó az eredeti evangéliumról.

   Jelen tudásunk szerint George Howard találta meg az evangéliumot. Sém-Tov Jichak ben Saprut ibn Saprut egy „Even bochan”című művében, mely a XIV. században íródott. E műben található a „héber evangélium”. Megjelent 1997-ben.

   Ez a „felfedezés” sok gondot okoz. Nem csak Máté személye válik hiteltelenné, de a ma ismert evangélium is „gyanúba” kerül. Jelesül: a ma ismert evangélium, hamis, és a héber eredeti egészen mást tartalmaz.

   A probléma ott van – hiszen ezt keressük -, hogy a héber Máté-evangélium, Keresztelő Jánost helyezi a középpontba. Nos, itt köszön vissza az a megállapításunk, amit Tamás-evangéliumából idéztünk: Máté nem tekintette Jézust Messiásnak. Emiatt…

   Máténak nincs helye az újszövetségben!

Jézus mit akart Mátétól? Miért nevezte el Matthaiosznak erről semmit, sem tudunk.  Amíg Máté héber evangéliumát és a ma ismert evangéliumot nem vetik össze (a világ szeme láttára) addig Máté nem apostola Jézus Krisztusnak! S ha az összevetés „Keresztelő „mellett dönt, akkor beigazolódik a gyanúnk: Keresztelő János nem volt zsidó.

Sine ira et studio

Yuz Asaf