Megfejtették a legősibb héber feliratot

A cserépdarabra tintával írt felirat Dávid király idejéből (i. e. X. századból) származik. A lefordított feljegyzés alapján egyértelműnek tűnik, hogy a bibliai szövegek egy része az eddig hittnél évszázadokkal korábban keletkezhetett.

A 3000 éves, elhalványult ötsoros szöveget tartalmazó 15x16,5 cm-es cseréptöredéket Hirbet Kejafa, a mai Bét Semes városának közelében találták, a történelmi júdeai hegyek lábánál. Ez a térség valaha a hegylakó zsidók és ellenségeik, a partvidéki filiszteusok közötti határterület volt. A dombtetőről rálátni arra völgyre, ahol Dávid és a filiszteus óriás, Góliát nevezetes viadala lezajlott, és közel fekszik Góliát szülővárosához, a bibliai Gáthoz. A cserépdarabot egy tizenéves önkéntes segítő találta, az ásatás során feltárt épület kő mosóteknője és egyik lépcsője között. Később fedezték fel, hogy alig látható felirat található rajta, a héber ábécét megelőző úgynevezett proto-kánaánita írás betűivel.

A megfejtést publikáló Gerson Galil szerint a felirat megfejtése alapján kijelenthető, hogy már Dávid király uralma alatt is voltak olyan szerzők, akik irodalmi szövegeket és a Bírák és Sámuel könyveihez hasonló történeti feljegyzéseket írtak le. Szerinte ez egyben megcáfolja azokat a vélekedéseket is, miszerint a korban még nem létezett királyság a térségben.

A szöveg a szegényekkel, a rabszolgákkal, az idegenekkel, az özvegyekkel és az árvákkal szemben elvárt bánásmódot taglalja. A szavak a héber szókincsből valók, és a fogalmak, amelyeket takarnak, a Bibliából ismertek, ám biztosan nem onnan másolták a töredékre.

A megfejtés részletei (angol nyelven): http://www.eurekalert.org/pub_releases/2010-01/uoh-mah010710.php

A 3000 éves, elhalványult ötsoros szöveg egy megerősített település romjai közül került elő és az ásatást irányító Joszi Garfinkel, a Héber Egyetem archeológusa szerint ez annak lehet a bizonyítéka, hogy az ótestamentumi Dávid korában ezen a területen valóban létezett egy erős zsidó királyság. Más régészek azonban vitatják ezt az értelmezést, amelyet a kutató csütörtökön tett írásban is közzé. A polémia összefügg azzal a szélesebb kérdéskörrel, hogy vajon a Bibliában szereplő beszámolókat és földrajzi utalásokat szó szerint kell-e értelmezni.



Hirbet Kejafa a mai Bét Semes városának közelében található a történelmi júdeai hegyek lábánál, ez a térség valaha a hegylakó zsidók és ellenségeik, a partvidéki filiszteusok közötti határterület volt. A dombtetőről rálátni arra völgyre, ahol Dávid és a filiszteus óriás, Góliát nevezetes viadala lezajlott, és közel fekszik Góliát szülóvárosához, a bibliai Gáthoz. A feltételezhetően héber feliratot tartalmazó 15x15 centiméteres cserépdarabot egy tízenéves önkéntes segítő találta az ásatás során feltárt épület kő mosóteknője és egyik lépcsője között. Később fedezték fel, hogy elhalványult ötsoros felirat látható rajta, a héber ábécét megelőző úgynevezett proto-kánaánita írás betűivel.

Az ugyanabban a kőzetrétegben talált más leletek C-14-es vizsgálata azt mutatta, hogy i.e. 1000 és 975 közötti emlékekről van szó - ez egybeesik a bibliai Dávid király jeruzsálemi királyságának aranykorával. Más tudósok már azonosítottak kisebb héber felirattöredékeket az i.e. 10. századból, de a cseréptöredék, amely Garfinkel szerint talán egy üzenet vagy levél szövege, legalább 100-200 évvel korábbi.



A cseréptöredéket jelenleg egy egyetemi páncélszekrényben őrzik, a tudósok szerint hónapokba telhet a szöveg megfejtése. Néhány olyan szót már feltételesen értelmeztek, mint "bíró", "király" és "rabszolga". Nehezíti a feladatot, hogy ezt az írásmódot nemcsak a zsidók használták, és így nehéz biztosan megmondani, hogy héber vagy a térségben élő más népek nyelvén íródott a felirat. Garfinkel egy hárombetűs szóra alapozza meggyőződését, hogy héber szövegről van szó: a szó azt jelenti szerinte héberül, hogy tenni, csinálni, és csak ezen a nyelven létezik.

Amihaj Mazar, a Héber Egyetem egy másik archeológusa viszont úgy vélekedik, hogy csak azt lehet bizonyosra venni: protokánaánita írásról van szó. Amennyiben azonban Garfinkel állítása beigazolódik, az megerősíti azok érvelését, akik szerint a Biblia megbízható történelmi forrás, a zsidók pontosan adták át történeteiket, amelyek a többszáz évvel később íródott ótestamentum megörökített a Bibliában. Ez annak bizonyítékát is jelentené, hogy a megerősített településen, amelyet 700 méter hoszúságban fal övez és amelybe 10 méter átmérőjű monumentális kapun lehetett bejutni, valószínűleg zsidók éltek.