Negyvenöt éve halt meg XXIII. János pápa június 4. 15:37

Ötven éve, 1962. október 11-én nyitotta meg XXIII. János a Szent Péter bazilikában a II. vatikáni zsinatot, amely az utóbbi évszázadok legfontosabb eseménye volt a katolikus egyház szempontjából. A zsinat megújította az egyházat, egyebek mellett lehetővé vált a liturgia nemzeti nyelven. Az esemény 1965. december 8-án ért véget, VI. Pál pápasága idején.

Giuseppe Roncallit 1958 októberében választották meg a bíborosok a katolikus egyház fejének. Amolyan átmeneti pápának tartották s nemcsak előrehaladott kora miatt, hiszen 77 éves volt, amikor pápává választották, hanem mert sokat betegeskedett már velencei pátriárkaként is. A főpapok nem vártak tőle nagyobb változásokat. Ám már valószínűleg pápává választása előtt megfogalmazódott benne a gondolat, hogy az egyházat fel kell készíteni a modern kor kihívásaira. 1958. október 30-án fel is vetette titkárának, Loris Capovillának a zsinat összehívásának gondolatát.

A zsinat összehívásához remek történelmi érzék kellett. Felismerte, hogy a technikai forradalom, a világháború utáni békés fejlődés korszakában olyan kihívások elé kerülhet az egyház, amelyekre nem lesz egyszerű megadni a választ. Az 1869/70-es I. vatikani zsinat és annak eredményei is a szeme előtt lebeghettek, s nem hagyhatta figyelmen kívül azt sem, hogy két elődje, XI. Piusz es XII. Piusz is már tervezte egy zsinat egybehívását.

Amikor azonban 1959. január 25-én bejelentette az esemény összehívását, mindenkit meglepett. Ekkor mindössze kilencven napja állt a katolikus egyház élén. Bejelentése meg a hozzá legközelebb álló egyházi személyiségeket is felkészületlenül érte. Amikor az olasz állami tévé, a RAI gyorshírében közölte XXIII. János beszédét, Giovanni Battista Montini, Roncalli legfőbb bizalmasa, a későbbi VI. Pál pápa is értetlenkedve csóválta a fejét.

Montini ekkor állítólag ezt mondta egyik barátjának: "Az idős szent fiú úgy látszik, nem veszi észre, milyen kemény fába vágta a fejszéjét."A milánói érsek pontosan tudta, miről beszél. Öt évvel korábban távolították el a kúriából, pontos ismeretei voltak arról, mennyire nehéz meg a legegyszerűbbnek látszó rendelkezést is átvitetni a Vatikán túlbonyolított döntési mechanizmusán.

Úgy látszott, a pápa szélmalomharcot vív. S hogy milyen nehéz dolga volt, mutatja, a zsinat bejelentésének ötletét nemcsak a konzervatívok, a haladó szelleműek sem támogatták. Az őskonzervatív Francis Spellmann biboros egyenesen azt hitte, Roncalli balga módon felcserélte a fogalmakat, s nem zsinatot akar ő, hanem egyszerű püspöki szinódust.

Amikor XXIII. János bejelentette a zsinat összehívását, a bíborosok kábultan hallgattak, igaz, akadtak közülük, akik mar korábban megtudták, mire számíthatnak majd. Roncalli ugyanis előző nap minden római bíborost írásban értesített arról, hogy jöjjenek el a másnapi szentmisére, mert utána röviden szeretne beszelni velük. Azok, akik "közel voltak a tűzhöz", megsejtettek, mi történik majd.

Miután elhangzottak a papa szavai, szó sem volt ünneplésről, még óvatos tapsot sem lehetett hallani. Csak ott álltak teljes némaságban. Aztán a hátsó sorokból valaki mégiscsak elkiáltotta magát: "Éljen a zsinat!" Valamelyest azonban levont az érzelmi kitörés jelentőségéből, hogy az illető nem egyházi személyiség, hanem egy újságíró volt.

XXIII. János pontosan számíthatott is a fogadtatásra. Sajátos módon még a Vatikán félhivatalos lapja, a L'Osservatore Romano is meglehetősen kurtán számolt be a hírről, arról az eseményről, amely eztán később évszázadokra határozta meg az egyház sorsát.

A kúriában a bíborosok abban reménykedtek, hogy ha már nem kerülhetik el a zsinatot, legalább hamar lezárhatják. Sokan azt hitték, hogy október 11-től december 8-ig, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéig tart majd. Azt remélték, alig két hónap elég lesz arra, hogy megvitassák az összes témát. Előzőleg a főpapok, a szerzetesrendek rendfőnökei, az egyetemek és teológiai karok képviselői majdnem 3000 megvitatandó javaslatot küldtek az előkészítő bizottságoknak. A zsinat közeledtével egyre forróbbá vált a hangulat az egyházon belül. A főpapok szervezkedni kezdtek, ki a zsinat sikeréért, ki pedig azért, hogy az esemény minél kevesebb eredményt érjen el.

A zsinat 1962. október 11-én kezdődött meg. A Szent Péter-bazilikában 2498 zsinati atya zsúfolódott össze, a Szent Péter téren pedig kétszázezren várták a komor és esős időben XXIII. János pápa nyitóbeszédét. A pápa ekkor határozta meg, mit is szeretne elérni: "A zsinat fő feladata, hogy a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze es hirdesse" - mondta.

A zsinatnak négy ülésszaka volt. Az elsőt 1962. október 11. és december 8. között tartották meg. Már ekkor érződött, mit is jelent az a zsinati szellem. A résztvevők éltek a szabad gondolkodás jogával. Hamar kiütköztek azonban a gondolkodásbeli különbségek. Feszültségek keletkeztek a konzervatív kúria és a haladó szellemű teológusok között.

A zsinat előkészítésével és megnyitásával XXIII. János pápa beírta magát a történelembe, s a legújabb kor egyik legjelentősebb pápája lett. Ám már a nagy esemény megkezdésekor súlyos kór gyötörte, s 1963 júniusában meghalt. Így nem érhette meg a további három ülésszakot, s a nagy történelmi esemény 1965-ös lezárását sem. VI. Pál pápa vitte véghez mindazt, amit elkezdett.

A zsinat háromesztendős munkája során 16 zsinati dokumentum született, ezek közül négy konstitúció, azaz határozat, kilenc dekrétum és három deklaráció. Ahogy a híres francia teológus, Yves Congar fogalmazott, ez volt az egyház biblikus és liturgikus megújulásának gyümölcse.

A zsinat talán legfontosabb dokumentuma a Lumen gentium, amelyben az egyház önmaga és a világ számára fogalmazta meg saját lényegét, s azt, miért is van szükség megújítására. A hívek számára a legnagyobb változást a liturgia reformja jelentette. Előzőleg csak latin nyelven hallgathatták a szentmisét, ezt követően azonban nemzeti nyelven misézhettek a papok. Az intézkedésre azért is szükség volt, mert a hívek jelentős része már nem tudott latinul, sőt állítólag olyan főpapok is akadtak, akiknek meggyűlt a baja a nyelvvel.

A "Dei Verbum" (Az isteni kinyilatkoztatásról) című úgynevezett dogmatikai konstitúciónak is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak elsősorban azért, mert egyfajta közeledést jelentett a protestáns egyházak felé. A mű megszületését igen heves viták előzték meg. A konstitúcióban a legégetőbb vallási és teológiai kérdésekre keresték a választ. 

XXIII. János sokszor mondogatta, friss levegőt kell engedi az egyházba. Ezért meghirdette az "aggiornamentót", az egyház korszerűsítésének folyamatát. Valószínűleg azonban ő maga sem sejtette, milyen mélyreható változásokat hoz a zsinat. Manapság azonban sokan hangoztatják: a XXI. században is éppen olyan szemléletre lenne szüksége az egyháznak, mint amilyet XXIII. János Pál képviselt. Hans Küng, az egyik legliberálisabb teológus, XVI. Benedek egyik legádázabb bírálója szerint a mostani pápa életútja is egyfajta metaforája annak, hogyan rekedt meg a zsinat szellemisége. XVI. Benedek ugyanis a zsinat egyik fontos szereplője, gondolkodója volt. A reformerekhez sorolták. Később azonban sokszor érte a vád, hogy nem maradt hűséges annak eszmeiségéhez.

Rónay Tamás /

 A június 4-i általános kihallgatáson XVI. Benedek 45 évvel ezelőtt elhunyt elődjéről is megemlékezett. A XXIII. János pápa által összehívott II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) után megkezdődött szerkezeti és liturgikus reformok fontos szerepet játszanak az Egyház életében, megújulásában. Ezeknek a reformoknak a gyümölcsei a harmadik évezredben érnek majd be igazán – fogalmazott a Szentatya. Az 1881-ben született XXIII. János, polgári nevén Angelo Giuseppe Roncalli, akit az olaszok „il Papa buono”-nak, azaz jó pápának neveznek 1958-tól 1963. június 3-án bekövetkezett haláláig ült Péter székében. 2000-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

 Magyar Kurír

Az Ószövetség "egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek megmásított történelme". Kivonat  XXIII. János pápa beszédeiből a II. Vatikáni Zsinaton "...

Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk, valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!..."

XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. Ökumenikus Zsinat megkezdésekor, és a római "Azione Cattolica Italiana" (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következő címmel: ""Novena Allo Spirito Santo" di GIOVANNI XXlll, 1 ° luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11. " 

Kivonat 23. János Pápa beszédeiből

Az Ószövetség "egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt

népnek megmásított történelme".

Kivonat XXIII. János pápa beszédeiből A II. Vatikáni Zsinaton

"...Nei nostri seminari non si iusegna la rettorica e i fedeti sono

costretti di subire le prediche scadenti dei nuovi preti e le loro

favole ingenuc e pietose. Le loro teste nono piene di idee dogmatiche

speculative e di un nazionalismo antropomorfilla screditato e da un

tempo passato del "Vecchio Testamente" e si sforzano i poveri discepoli

sbagliati di spicgarc 1'amore divino universale, i diritti naturali dali

a tuuí i popok c la universalitá di Cristo. Ovvero ancor oggi si

muoviamo su un livcllo dcll'cvo antico e falsa, quando le scicnze

positive, la archcologia, I'antropologia c la geologia c non meno la

príma biblia Surcéra ritrovata (Ur 1954, Dr. Kramcr: La Biblia Parallela

1956) tutto chiaramente rilevano e spicgano. Ncssuno capisce questa

retrograda c giá passata importanza dcl vecchio testamento, la quale

ingran parteé una storia falsificata dei popoü scomparsi (sumeri,

accadi, caldei e babilonesi) e di trescritte tradizioni presc in

prestito daquá e lá..." "Con una parola siarno legati adun certo

giudaismo in vecchiato e per noi non balta Cristo, il figlio di Dio!..."

Magyar nyelven 

"A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni arc újpapok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejét múlt és

megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást! Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti, ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letünt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme. Szóval,kötve vagyunk. valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!..."

XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. Ökumenikus Zsinat megkezdésekor. és a római "Azione Cattolica Italiana" (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következő

címmel: "Novena Allo Spirito Santo" di GIOVANNI XXlll, 1 ° luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11. "

Tudjuk, hogy XXIII. János pápa "hirtelen" meghalt és utána MONTINI hercegérsek lett a római egyház pápája VI. Pal néven. Erről a pápáról könyvek jelentek meg "The Montinian Church" és hasonló címeken, melyek közlik, hogy zsidó családból származott. Ez a pápa folytatta a Vatikáni Zsinatot. A történetet csak a zsinat által kiadott jegyzőkönyv alapján ismerhetjük meg. XXI11. János halála után, 1965-ben kiadott "Jegyzőkönyvek" a II.

Vatikáni Ökumenikus Zsinaton részt vevők által - "minden ember részére" - címzett "üzenettel" kezdődnek, melynek dátuma 1962. október 21. A zsinat befejeződött 1965. december 8-án.

forrás: http://vilagom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=181055