A létezők a Lét megnyilatkozásai, móduszai. A létezők között kitüntetett a sajátszemély, mint létező, vagyis a jelenvalólét (ittlét). A Létező nem más, mint maga a Jelenvalólét, s az egyes létezők e léthez tartoznak. Fölvethetjük a kérdést, hogy maga a Létező létező-e? Ha igen, akkor beszélhetünk predikábilis fogalmakról és tartalmazkodó halmazokról, vagyis olyan halmazokról, melyek saját magukat is tartalmazzák. De ha vannak tartalmazkodó halmazok, akkor fölvethetjük a kérdést, hogy vajon az összes nem-tartalmazkodó halmaz halmaza tartalmazkodó-e vagy sem?

A Létező azonban maga az ittlét, a sajátszemély, melynek létezése ennélfogva ellentmondás.

Tanmese címe: Mese az öreg parasztról, aki a kemence mögé ment szántani. A mese lényege: az öreg paraszt  a kemence  mögött szántás közben talált egy vasládát. A vasláda egy ördöglakattal le volt lakatolva, ezért a paraszt hívott egy lakatost, aki megkereste a megfelelő kulcsot, s kinyitá a vasládát. S mit látott a ládában? Egy másik ládát! Ezt is kinyitották, s ebben a ládában is egy láda volt. Ládák ládákban voltak, s végül egy kis aranyláda került elő, s ebben egy kis aranyborjú volt, aki már tövig rágta a saját farkát. Az öreg paraszt tehát rálelt az Eredetre, az őspontra, a Bindura, mely önmagára hajlik vissza. Az öreg paraszt a transzcendátor, aki valójában önmaga mélységeit kezdte el feltárni.

Önmagában kezdett el kutatni, s önmagában föllelte az eredetet, saját titkát. A lakatos  nem más, mint a transzcendátor első élete: Ádám, aki még tisztán ismerte a Végső Titkot feltáró transzcendens stratégiát. A föllelt kincs pedig a transzcendátorpont, vagyis a kereső téren és időn, életen és halálon túli abszolút mivolta

Az öreg paraszt tehát az aranyborjú képében meglelte a fixpontot. A Biblia első részében is 31 vers van, s e részben van leírva a világ teremtése. Ez azt jelenti, hogy az öreg paraszt megtalálta önmagában a teremtés titkát is.

Ez arra utal, hogy végső tartalmunkat megtalálva szabadok leszünk.

A tanmese megmutatja, hogy miként tárul fel a Nincskapu, mely rejtett. A Nincskapu az 50-ik ajtó, s ez vezet Tündérországba.

A bindu titka valóban a körbeérés. Ez a körbeérés valósul meg a " Ki vagyok én? " kérdés önmagunkra való alkalmazásával. Valójában ez a kérdés az Ariadné fonala, mely elvezet minket saját végső lényegünkhöz.

A transzcendentális alapkérdés értő alkalmazásával valósul meg a Nagy Fordulat : a Szellemszikra  felébred. A 41 az igazság kulcsa, mely által megvalósul a szellemiség. Az Eredet Fonala vezet el az eredethez, mely elrejtettségben van. Az elrejtettség ( a Kapujasincs Átjáró  lényegi jellemzője. A beavatás titka  éppen az a metaváltozás, aminek következtében rálelünk az elrejtettre, megtaláljuk a nincs-kaput, mely mögött a kapujasincs átjáró van. A nincs-kapu az olyan egyén számára van, aki úgy van, hogy nincs, mert az önkutatás segítségével megsemmisítette az egóját. A nincs-kapu a szoros kapu, a kapujasincs átjáró pedig a keskeny út. A nincs-kapu olyan szoros, hogy csak az a létező fér át rajta, mely nincs. Ez a létező pedig a hiteles egzisztenciát megvalósított ittlét, az autentikus személy. A hitelesség pedig a beavatás  során valósul meg. Szabadulás  csak beavatás által, a beavatás következményeként lehetséges. A beavatást és így a szabadulást is éppen a csodálatos fa  teszi lehetővé. A csodálatos fa című mese éppúgy a transzcenziós folyamatot írja le, mint az Öreg Paraszt meséje is. A lényeg az, hogy a kapujasincs átjáró megtalálása  csak úgy lehetséges, ha megvalósul a Tökéletes Megvilágosodás. Az emberiség számára tehát a Nagy Feladat: utakat és módokat keresni a Nagy Megvilágosodáshoz.

S a Cél:

MEGVILÁGOSODNI!