Mezopotámiai feljegyzések

            Mielőtt a régészeti leleteket ismertetem fontos megjegyezni, hogy a sumér-magyarok által leírt égitestet a legtöbben számos holddal rendelkező bolygóként azonosítják. A lehetősége azonban annak is fennáll, hogy a Nibiru nem bolygó, hanem barna törpecsillag, hét kísérővel. Ha ez utóbbi feltételezést fogadjuk el – márpedig a NASA mérései erre utalnak -, akkor könnyebben értelmezhető az égitest napközelben megfigyelt jelentős sebessége, a leírt gravitációs hatásai (áradások, földrengések), erős mágneses tere, hirtelen felfénylései, mélyvörös színe.

1. ábra. Nippurban (Nap - Úr -ban) talált pecséthenger. Földművesek figyelik az égen nappal is látható Nibirut.

            A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el”. Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gyűrűrendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek” is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten” jeleként.

2. ábra. A Nibiru közeledésekor metszett jellegzetes pontok.

            Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együttáll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelítő égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a születő Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).

            A manapság a „Mennyek Királyságának” visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.

            Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.

3. ábra. Berlini Múzeumban őrzött pecséthenger - a Naprendszer ábrázolásával.

            Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár”, melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus”, illetve „teljes kör”, egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.

            Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös.” Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.

            A következő képen a Berlini Múzeumban őrzött, az ősi Közel-Keletről származó pecséthenger látható. Amikor a középső istenalakot, illetve mennyei lényt kinagyítjuk, megfigyelhetjük, hogy igazából egy hatalmas, sugárzó csillagot ábrázol, 11 égitesttől övezve. Ezenkívül, mintegy láncra felfűzve, 24 kisebb objektumot láthatunk. Igen valószínűnek látszik, hogy ezek a kisebb testek Naprendszerünk nagyobb holdjait képviselik.

4-5. ábra. A törökországi Nimrud-tábla és az ábrázolt égitestek beazonosítása

            Természetesen bizonyítást igényel az a kijelentés, hogy ez az ábrázolás valóban Naprendszerünket reprezentálja. Még ha a Napot és a Holdat belevesszük is, akkor is csak 11 égitestet kapunk (Nap, Merkur, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). A sumér-magyarok azonban mindezt pontosan megmagyarázzák. Határozottan állítják, hogy a Naprendszer 11 bolygóból áll (beleértve a Holdat is), meggyőződéssel hangoztatják, hogy a manapság ismert nagybolygókon kívül van még egy tagja Naprendszerünknek, a 12. bolygó, a bibliai Nephilimek (Annunakik) otthona, a manapság Planet-X-ként hivatkozott égitest.

            A régészek bárhol is kutassanak a közel-keleti társadalmak nyomai után, mindenhol beleütköznek a 12, a szárnyas bolygó jelképébe. Uralkodó jelképként figyelhető meg templomokon és palotákon, sziklákba vésve, pecséthengereken, falakra festve. De megtalálhatjuk királyokkal és papokkal együtt ábrázolva a trónjaik felett.          

            A különböző vallási tárgyú és csillagászati ábrázolások között rendszeresen visszatérő momentum visszatérésére és a nagy ciklusra vonatkozó információk. A Földpályát rendszeresen megközelítő égitest, a „találkozás”, az „elhaladás”, vagy a „kereszteződés” bolygójának jele a kereszt. A kettős kereszt (csillag – dingir) egyébként „isten” jelentéssel is bír.

Marduk

A babiloni panteon központi istensége, Babilon város főistene. Első írásos említése 4500 évvel ezelőttről ismert. Babilon védőisteneként már a III. Úr-i dinasztia (Kr.e. 22. sz.) alatt megemlítik. Központi istenséggé Babilonnak az I. Babiloni dinasztia (Kr.e. 16. sz.) alatti felemelkedése során lett, amikor is felvette más, főleg sumer-magyar (a sumer-magyar nyelvazonosság bizonyított!) istenek vonásait és jelzőit. Már Hammurápi törvénykönyvének bevezetőjében, mint Ea elsőszülött fiának Anu és Enlil átadják neki az emberek fölötti hatalmat, és minden égi isten fölé emelik. Számos átvett epithetonja és tulajdonsága között az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak túlsúlyban, amelyek Marduk bölcsességét, gyógyító-tudományát, igézőerejét hangsúlyozzák. Megkapja a víz és a növények istenének funkcióját is. Utu istentől, akit olykor fivérének mondanak, rászáll az „Istenek Bírája” cím. Fő epitheonjai: „Istenek Ura”, „Istenek Atyja”. Felesége Szarpánítu, fia Nabu. Fő temploma az Észagila (Babilon főtemploma, ahol az „isten megszabja a sorsot”.  (Mitológiai Enciklopédia)

            A Nibiru legutolsó átmenete egy törökországi hatalmas kőfaragványon, a Nimrud-táblán is látható (4-5. ábra.) Az Oroszlán csillagkép felett három bolygó, a csillagképtől jobbra a Nibiru. Az átmenet időpontjára csak találgatások lehetnek, hiszen az adott bolygóegyüttállás nagyjából ötven évenként előfordul.

A Nephilimek

            De kik is azok a Nephilimek, akik nevét a legtöbb Biblia-fordító „óriásnak” értelmezi, „égből jött lakók” helyett?

            Mózes első könyvében a következőket olvashatjuk a Vízözön biblikus változatában:

„Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is – óriások (Nephilimek) éltek a Földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.”

            A sok ezer évvel korábbi sumér-magyar táblák tömege említi a Vízözönt. Az egyik, Úr-Ninurtáról szóló így beszél:

„Azon a napon, a hajdankor hajnalán,

azon az éjjelen, a hajdankor éjjelén,

abban az évben, a hajdankor távoli évében,

amikor a Vízözön eláradt a Földön.”

A földlakókat figyelmeztették a közelgő Vízözönre. A veszélyt felismerők nem lehettek mások, mint a Nephilimek, akik aztán el is menekülhettek a Földről. De honnan tudták a Nephilimek, hogy mikor indul pusztító útjára a Vízözön?

6. ábra. Fantáziakép a Nibiru áthaladásáról

            A mezopotámiai szövegek a Vízözönt és az azt megelőző klímaváltozást hét „elhaladáshoz” kapcsolták, ami kétségkívül a 12. bolygónak a Föld melletti rendszeres elhaladását jelenti. Tudjuk, hogy a Hold, a Föld kísérője is, a tömegvonzás révén árapályt okoz. A mezopotámiai és a bibliai szövegek egyaránt megemlékeznek arról, miképpen rázkódott meg a Föld, amikor az Égi Úr elhaladt a Föld mellett. Elképzelhető-e, hogy a Nephilimek, akik az éghajlati változásokat megfigyelték, felismerték a labilitásokat, és rájöttek arra, hogy a soron következő „elhaladás” nagyarányú katasztrófát vált ki?

            Az ókori szövegekből erre következtethetünk.

            Egy Asszurban talált sumér-magyar miniatűr tábla azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy hatalmas ereje és nagy termete dacára a bolygó („a hős”) a Nap körül kering. Idézzük:

„Fegyvere a Vízözön;

fegyvere halált hoz a gonoszakra.

Fenséges, fenséges, felkent úr!…

ki mint a Nap halad át az országon,

s a Napot, istenét, rettegés tölti el.”

            Az áradás végéről is olvashatunk:

„Amikor a bölcs így kiált: Áradás! –

Nibiru isten az [„a Találkozás Bolygója”],

A hős, a négyfejű bolygó.

Az isten, kinek rettenetes fegyvere

az áradást hozó vihar,

visszafordul.

Visszatér nyughelyére.”

7. ábra. A Nibiru mérete a Naprendszerünk égitestjeihez képest

            A Vízözön léte ellen az egyik leghatározottabb érv, hogy egyszerűen nincs annyi víz a Földön, mely elboríthatná a legmagasabb hegyek kivételével az egész Földet. Néhány hónappal ezelőtt még legalábbis mindenki így tudta. A nyáron azonban brit geofizikusok kiderítették, hogy a kontinensek gyökereiben akkora mennyiségű víz van, mely a Föld óceánjainak háromszoros tömegét jelenti! Ha tehát a gravitációs hatások folytán ennek az irdatlan vízkészletnek csak a töredéke is kiszabadult, már meg is van a „hiányzó vízkészlet”.

8. ábra. A 2001 KX766 jelű kisbolygó ezen a képen még ragyogóan kék.

9. ábra. A Newsweekben megjelent fotón már kissé "bepirosodott".

            Az őskori és ókori emberek tehát pontosan tudtak a Nibiru időszakos átvonulásáról, és arról is, hogy ez – adott esetben – milyen katasztrofális kihatásokkal lehet a Földre. Lehetőségük volt tehát felkészülni az ilyen eseményekre, s ezt minden bizonnyal meg is tették, hiszen a krónikákból egyértelműen ez derül ki. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a „primitívnek” tartott őskori és ókori ember évezredekkel előre megtervezte cselekedetit. Velünk bizony meglehetősen sokszor fordul elő, hogy még azt sem tudjuk, mit hoz a holnap. Persze, ha a környezetszennyezés és készleteink felélése egyre gyorsuló tempóban tovább folyik, ennek a kérdésnek hamarosan nem lesz semmi jelentősége…

Gondolatmenetünket folytatva, most azt kellene megvizsgálni, mikor várható a következő „áthaladás”.

Teremtés-eposz

Székhelyet teremtett az isteneknek.

Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat

az égre fölszegezte.

Megmérte az esztendőt,

felosztá szakaszokra,

tizenkét hónapja fölé eggyel-egyen

három csillagot rendelt.

Megjelölvén az évnek napjait,

Níbirunak székhelyet szentelt, köré feszes övet vont.

Hogy ne kísértsen vétek, tévedés:

Enlil s Éa helyét is kijelölte.

Kaput nyitott ki mindkét oldalon,

balra-jobbra erős reteszt rakott föl;

az égbolt tető-csúcsát Tiámat legbensőbb bensejébe helyezé.

Fölragyogtatta Nannart fényesen, reábízta az ég Őrizetét:

villanjon, mint a zord éj ékszere, sugáraival mérje az időt.

"Hónapról-hónapra, jöjj csak elő, lépj ki az ékes tiarából;

hó elején, a föld fölött ragyogva

hat napon át szarv alakban világíts;

hetednapon fél-koronát utánozz,

sabbátu-napon állj szembe a Nappal!

Ha pedig a látóhatáron utólér a Nap tüzes fogata,

attól fogva izzó korongod kisebbedve ragyogjon!

Bubbulu-napon közelítsd meg a Nap-pályát, majd

a harmincadik napon újra szemtől-szembe kerülj a Nappal!

Adj jósjelet, útján haladván.

Közeledvén hozzá, ítélkezz!"

Gilgames – Teremtés eposz (Enúma Elis). 5. tábla.

Nyersfordítás: Komorócy Géza, Vers: Rákos Sándor

2003 - az áthaladás éve?

A Nibirut közel húsz éve sikerült először megfigyelni. Természetesen azóta is folyamatosan nyomon követik. A hírek és fotók azonban erősen esetlegesek. Különös módon, amikor a 2003-as „áthaladás”, mint lehetőség először a köztudatba szivárgott, az Internetről szinte azonnal eltűnt valamennyi fotó… A hivatkozások megmaradtak, „csak furcsa” mód a képek tűntek el… Ellenben az akkoriban felfedezett 2001 KX76 kisbolygóról elterjesztették, hogy tulajdonképpen az a Nibiru. Igyekeztek is alátámasztani, hiszen napvilágot látott olyan fotó, amelyen mélyvörös színűnek tűnik. Csakhogy „elfelejtették” azokat a képeket törölni, melyeken a 2001 KX76 kisbolygó egyértelműen kék színű. Tehát nem alaptalan a gyanú, hogy valami turpisság történt… Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai kormányzat utasította a NASA-t, 2005-re fejlesszen ki olyan ionhajtóművet, mely 100 t-ás tömeget képes nagysebességre felgyorsítani. Aránylag még nyíltan is dolgoznak, hiszen az emberek már várják, mikor lép ember a Marsra. Csakhogy ez a hajtómű nem a Marsra visz űrhajósokat, sokkal inkább a csillagközi tér a célja. De ha ott nincs semmi, akkor mégis hová repül?

            Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy a NASA meghatározó emberei tudnak a Nibiruról hiszen ők fedezték fel. Arról is hallhattak, hogy az égitest az „Istenek Lakhelye”. Ha pedig tényleg az, nem lehet érdektelen meglátogatni őket, mielőtt ők jönnek ide. Már csak a miheztartás végett is.

A Palomar-hegyi távcsővel felfedezett, s Földünk irányába tartó hatalmas üstökös kontrasztjavított képe.

A 2003-as „áthaladás”-ra vonatkozó híreknek is azért van némi valóságalapja. A jövő tavasszal ugyanis egy gigászi üstökös érkezése várható a Naprendszer belső térségébe. Amíg az emberek azt hiszik, hogy az a Nibiru volt, mindössze "néhány ufókutató ismét elszámította magát" addig nincs gond, nyugodtan lehet a háttérben dolgozni. A gond akkor lesz, ha az emberek észreveszik a becsapást. A szándékos és hivatalos becsapást. De addig még eltelik néhány évtized, hiszen a Nibiru érkezése csak 30-50 év múlva várható. A világvége tehát kicsit később lesz. Persze, az emberiségen is sok múlik.....