Most az a kérdés, hogyan és mikor lép rá az ember a Hallgató, az Önébredett, avagy a Mahájána ösvényére? A kérdés megválaszolásához az embernek ismernie kell a Megvilágosodáshoz Vezető Fokozatos Ösvényt. Röviden elmagyarázom tehát a Hinajána és a Mahájána fokozatos ösvényét.

A buddhizmus egész tanítása  -  legyen az Szútrajána, Tantrajána, vagy Mahájána tanítás,  -  vagy az etikáról, vagy az összeszedettségről, vagy a bölcsességről szóló tanítás. Mind a Hinajána filozófia iskolájának, mind a Mahájána filozófia iskolájának a tanítása - a négy legfontosabb kérdésre adott válaszként jött létre. Ezek a következők:

1. Mi a szenvedés ?

2. Mi a szenvedés oka?

3. Mi a boldogság?

4. Mi a boldogság oka?

              Ez a négy kérdés a pillére a Buddhizmus egész struktúrájának, a buddhista filozófiának. Ezért, amikor Sákjamuni Buddha az első beszédét elmondta, a négy nemes igazság tanítását adta, tömören válaszolva erre a négy kérdésre. Teljes tanítást adott a négy kérdés részletes kifejtéseként a Szútrajánában és a Tantrajánában. Ezekből a tanításokból tudjuk, hogy a buddhizmus nem lépett fel teremtés-, szentség- vagy pokol elméletekkel. Ha valaki ismeri Sákjamuni Buddha e négy kérdésre adott válaszát, akkor úgy gondolom, igazán ismeri a buddhizmust, nem számít, milyen mértékben és mélyen ismeri azt. Ha valaki nem ismeri Sákjamuni Buddha négy kérdésre adott válaszát, akkor úgy gondolom, nem ismeri az eredeti buddhizmust, és nem szerezhet hiteles ismereteket a buddhizmusról. Nem érezheti a buddhizmus eredeti ízét, mindegy, milyen mértékben és mélységben tud beszélni a buddhizmusról. Ennek az embernek nem lesz más az élethez való hozzáállása attól, hogy ismeri a buddhizmust; ez a fő jele annak hogy nem érezte meg a buddhizmus eredeti ízét. Ha egy embernek megváltozik a belső hozzáállása,  -  ha csak kicsit is ismeri a buddhizmust,  -  akkor az az ember igazán megízlelte a buddhizmus eredeti ízét. Így hát ezek a dolgok nem pusztán a tanulástól függnek, hanem attól is, hogy milyen a hozzáállása az embernek mialatt tanul; milyen cél eléréséért tanul, milyen kapcsolatban van azzal amit tanul. Hogy milyen az ember gondolkodásmódja, az főként a tanulás módjától függ. Ha valaki komolyan tanulmányozza a buddhizmust, akkor objektívebbé, realistábbá válik, Azt, amit tanult, összehasonlítja a mindennapi tapasztalatával, összehasonlítja a belső és a külső valóságot azzal, amit tanult; többet összpontosít, elemez, türelmesebb lesz a tanulás ideje alatt, mert a nem-tudás belső sötétségének a megszüntetése nem hasonlítható össze a külső sötétség megszüntetésével. A külső sötétség egy másodpercen belül megszüntethető a villanykapcsoló segítségével, azonban a nem-tudás belső sötétségének a megszüntetése hosszabb időt igényel, személyes erőfeszítéstől és bölcsességtől függően.

Ezért nem lehet lerövidíteni a belső fejlődést.

              Ahhoz, hogy a Hallgató, az Önébredett, vagy a Mahájána ösvényére léphessünk, az az első lépés, hogy tanuljunk azokról az ösvényekről, amelyekre rálépni szándékozunk. Például ha autóval vagy kerékpárral el akarunk menni valahova, akkor meg kell ismernünk, a célállomáshoz vezető utakat. Így először a belső ösvények tanulmányozása a feladat, hogy a belső utazás elvezessen a célhoz. A több és jobb ismeret az ösvényekről többet és jobban segít, miközben az ember a belső utat járja, ahogyan a több és jobb ismeret inkább és jobban segít, ha az ember autóval, vagy kerékpárral utazik. A puszta vakhit a külső ösvényeken rossz helyre vezethet. Ugyanígy a vakhit Buddha tanításaiban helytelen utakra visz. Ezért amikor az ember a buddhizmust tanulmányozza, a következő lépés az, hogy megvizsgálja a dolgokat. Maga Sákjamuni Buddha is hangsúlyozta a gondolkodás fontosságat, mert a szútrában ezt mondja:

                                          "Ó, szerzetesek és tudósok!

                                          Ahogyan az ötvös megvizsgálja aranyat,

                                          az égetés, vágás és dörzsölés által,

                                          vizsgáljátok meg pontosan a tanításomat!

                                          Ne azért fogadjátok el, mert hisztek bennem.!"

Mikor meditál az ember, ha évekig tanul? Egyszer egy kadampa gese egy ilyen kérdésre így válaszolt: "Amikor tanulok, elemzést is folytatok és meditálok is. Amikor elemzést folytatok, tanulok és meditálok is. Amikor meditálok, tanulok is és elemzést is folytatok. Én nem teszek különbséget a tanulás, az elemzés és a meditáció között." Ez nem azt jelenti, hogy ő ezt a hármat egyidejűleg tette, hanem, hogy ezt a hármat egymást követően, váltogatva tette. Az embernek nem kell várnia, amíg a tanulmányait befejezi, hogy majd később gyakorol, meditál. Bármit, amit tanultunk, annak a témáját elemezhetjük, és meditálhatunk is rajta Amikor csak elemzést folytatunk, további tanulmányokat folytathatunk és meditálhatunk. Amikor csak meditálunk, további tanulmányokat folytathatunk és elemezhetünk. Így csinálhatja az ember ezt a három dolgot a tanulás, a meditáció, vagy az elemzés során. Hogy ráléphessünk a Hallgató, az Önébredett, vagy a Mahájána ösvényére, az embernek meditálnia kell az alacsonyabb szintű ösvényekről és a közepes szintű ösvényekről, mielőtt elkezdi és kifejleszti a valódi megvalósítását a buddhista filozófiában magyarázott kis és közepes szintű ösvényeknek. Az alacsonyabb szintű fokozatos ösvényeken nyolc meditációs tárgy van.

              1. Önmagunk állandótlansága.

              2. Az alacsonyabb birodalmak szenvedései.

              3. A három menedék .

              4. A háromféle fogadalom a három menedék elfogadása után.

              5. Az ok és eredmény törvénye .

              6. Az ok és eredmény gyakorlásának módja.

7. A negativitások elhagyása a négy erős ellenszer segítségével.

              8. A biztos felismerés, amely elhatározza az alacsonyabb szintű ösvények teljes megvalósítását.

Ha az ember valóban komolyan fordul a meditáció felé, akkor a meditáció első lépéseként önmaga állandótlanságáról kell meditálnia. Azért ez a meditáció következik először, mert önmagunkat állandóként elfogadni a meditáció gyakorlásának első akadálya. Az állandótlanság ebben a fázisban nem jelent egy finomabb állandótlanságot, hanem egy durvábbat, amely a halál állandótlansága. A halál az a záróvonala az élet játszóterének, amelyen minden nappal és éjjel szaladgálunk, másodpercnyi pihenés nélkül és kerülünk a záróvonalhoz egyre közelebb és közelebb. A halál sohasem tesz különbséget öreg és fiatal, egészséges és nem egészséges, gazdag és szegény, tanult és tanulatlan, férfi és nő, hívő és nem hívő, buddhista és nem buddhista, fehér és fekete bőrű ember között. A halál életutunk utolsó állomása. A valóság ilyen arculatáról meditálva az emberben félelemérzés keletkezik, és az ilyen érzésekből lesz aztán a " halál után vajon mi történik" gondolkodás. Ekkor természetesen következik a halál utáni élet kérdése. Ilyenkor rendszerint háromféle ember van.

- Van aki vakon hisz a halál utáni életben, mert Buddha beszélt a halál utáni élet létezéséről.

- Van aki vakon hisz a halál utáni élet nem-létezésében,, mert az ő lelki tanítója a halál utáni élet nem-létezéséről beszélt.

- Van aki semleges marad, és megpróbálja kitalálni az okokat.

A buddhista filozófia az első két embert szegény értelműnek, míg a  harmadikat éles értelműnek tekinti.

              Így az embernek a kisebb fokozatos ösvényeken mindenféleképpen figyelmesen és pontosan tanulmányoznia kell a nyolc meditációs tárgyat, meditálnia kell a nyolc tárgyon, mindennapi életének gyakorlatává kell tennie, meg kell teremtenie és teljessé tenni a kis fokozatos ösvény egész megvalósítását, mielőtt teljesíti a középső fokozatos ösvények megvalósítását.

              A középső fokozatos ösvényeken öt meditációs tárgy van. Ezek:

1. A nirvána felé törekvés és a nirvána meghatározása.

2. A négy nemes igazság.

3. Halál, köztes állapot, újjászületés.

4. A függő keletkezés tizenkét láncszeme.

5 A biztos felismerés, amely elhatározza a középső fokozatos ösvények beteljesítését.

Így az embernek a középső fokozatos ösvényeken figyelmesen és pontosan tanulmányoznia kell a meditáció öt tárgyát, meditálnia kell az öt tárgyon, és mindennapi élete gyakorlatává kell tennie, kifejlesztenie és beteljesítenie a középső fokozatos ösvények megvalósítását, miután már tökéletesen kiteljesítette a kis fokozatos ösvények felé törekvés megvalósítását, hogy rátérhessen akár a Hallgató, akár az Önébredett, vagy a Mahájána ösvényeire.

A biztos felismerés, amely elhatározza a kis fokozatos ösvény beteljesítését, egy olyan megvalósítást fejleszt ki, amely a következő, ennél az életnél fontosabb életre irányul.

A kis fokozatos ösvény első hét tárgyán való meditáció pedig, főként a valódi megvalósítás  beteljesítésének a szándéka, amely a következő, ennél az életnél fontosabbra lesz figyelemmel, és eredményez kedvezőbb újjászületést magasabb birodalmakban.

A biztos felismerés, amely a középső fokozatos ösvény teljes megvalósítását határozza el, egy olyan megvalósítást fejleszt ki, amely a Nirvána és a minden szenvedéstől való megszabadulás tényleges elérése irányul. A középső fokozatos ösvényeken az első négy tárgyon való meditáció főként a nirvána felé törekvés, és az alacsonyabb és a magasabb birodalmak minden szenvedésétől való megszabadulás valódi megvalósításának a beteljesítését tűzi ki célul.

Amikor az ember beteljesíti egy Hallgató nirvánájára irányuló törekvés igazi megvalósítását, abban a pillanatban rálép a Hallgató ösvényeire, vagyis a Hallgató felhalmozás-ösvényét fejleszti ki. Amikor egy ember az Önébredett nirvánájára irányuló törekvés valódi megvalósítását teljesítette be, akkor abban a pillanatban az Önébredett ösvényeire lépett, vagy kifejlesztette az Önébredett felhalmozás-ösvényét.

http://webcache.googleusercontent.com