Aki "szívében maradéktalanul realizálva az erényeket - így a magasabb tudást és könyörületet - önerőből buddhává, s a külső és belső irányzatok minden képviselője vitathatatlanul elismerte , mint győzelmi lobogó legfelső ékkövét."
Így ír a szívről:
"Ti mind felettébb szánalmasnak tartotok engem, pedig nincs senki e világon, aki boldogabb lenne nálam vagy józanabb ítélőképességgel megáldott. Minthogy életörömöm az elképzelhető legmagasabb rendű, hallgassátok meg dalomat a jógi vágtázó lováról!"

"Leborulok Jóságos Atyám, Marpa lábai előtt!

Testem hegyének remetelakában,
Mellkasom szentélyében,
Szívem háromszögének csúcsában
A tudat csődöre mint a szél.

Ha e lovat elfognám, miféle pányvával tehetném?
Ha kikötném, milyen oszlophoz köthetném?
Ha éhes lenne, milyen étellel etetném?
Ha szomjas lenne, milyen vízzel itatnám?
Ha fázna, miféle udvarba vezetném?

Ha a lovat elfogom, a nem-kettőség pányvájával teszem.
Ha kikötöm, a szamádhi oszlopához kötöm.
Ha éhes, a láma útmutatásával táplálom.
Ha szomjas, az éberség folyóvizével itatom.
Ha fázik, az üresség udvarába vezetem.

Ráadom nyergét és zabláját, a módszert és bölcsességet;
Felteszem farokszíját, mely a szilárd változhatatlanság;
Befűzöm kötőfékét: ez az éltető szél.
Rajta a tudatosság kisgyermeke ül,
Ki a mahájána ébredés szellemének sisakját viseli;
A tanulás, elmélkedés, meditáció pácélzatát hordja;
A türelem pajzsát hátára veszi;
A nézet hosszú lándzsáját kézben tartja;
A pradnyá kardja pedig oldalára kötve.

Minden alapjának engedékeny bambuszát
Harag nélkül kiegyenesíti;
A négy mérhetetlen tollait ráerősíti;
A pradnyá éles nyílhegyét (végén) rögzíti;
S az üresség íjának (húrjára)
A módszerek mélységes ösvényének vájatát helyezve
Az egység szélességében (az íjat) kihúzza,
Hogy a nyila(ka)t világszerte kilője.
A hívőket találja el, és bennük
Az énhez ragaszkodás ártó démonát megöli.
Így ellenségét, a zavaros érzelmeket leigázza;
S barátait, a hatféle érző lényeket megvédi.

A ló halad, méghozzá a nagy boldogság síkján.
Legfőbb vágya a győzedelmesek méltósága.
Lefelé vágtázik, hogy a szamszára gyökerét elvágja.
Felfelé vágtázik, hogy a megvilágosodás szárazföldjére jusson.
Aki a lovat ekképp gondozza s megüli, a buddhaságot eléri.

Hasonlítható-e a ti örömötök ehhez, ha megfontoljátok?
Világi örömök után én mindenesetre nem vágyom!"

MILARÉPA Élete és Tanításai
(Farkas Lörinc Imre Könyvkiadó)