A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a legtökéletesebb gondolatrezgés továbbító. Amíg a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig Ré hajlékában megtörtént a 10000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-birodalombeli papnő a lovasversenyek elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10000  évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű Égiektől elültették. Az egyébként víg kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott:

- Kaltes asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták!

Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége szakadt, kisebb csoportokban megbeszéléseket tartottak.

A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az Élet-kenyerével kínálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az Élet-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bármilyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után  már mindenki megértette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven továbbították. Ugyanis a Kegyhely csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendégek az ajándék fövegekkel a 10000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottjainak tudatába.

Mire befejezték a kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünnepélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt.

Minden 100 lovasból  az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfékezni. Az egész napos versengés után   már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és a rimalányok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Tenisurnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. Ötödiknek Kapac beavatott, az Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett.

Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi magvak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket, hogy ezen Égi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Vízöntő Világhónapjára elterjednek.

- Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az Élet és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják az elterjesztés feladatát.

A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkíták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indították.

A kaltes-birodalombeli bölcsek fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is híres futó volt, örömmel járult hozzá. Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult Égi-jármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállalkozott a versenyzésre. Mivel Bothon, Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kísérte az előkészületeket.”

„A szekér versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5 szekeret indítottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a nevét, mert a papnők igen érdeklődtek a szép növésű, Égi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetítésével azt a választ kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntartókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az Égi-járművek kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az Égieknél. Így aztán ráragadt a Molnár név, amely a legrégebbi Umma városbeli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészítőt jelentett. Így a papnők és leányok kedvence az ifjú Molnár lett.”

„Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. Ennek hamarosan híre ment és rögtön jelentkezett Sába papnő is, hogy a pamír-szkíta Berenice felesége akar lenni és az édesanyjának birtokán, a Vörös-tenger partján akarnak pamír-tárkányok segítségével egy kikötőt építeni.

Mindkét esetben megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak, mind Berenicének a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra. Berenice helyett Bábel és Uszuri beavatottak is jelentkeztek cserébe. Végül a beavatottak tanácsa Uszuri mellett döntött.”

„Az ünneplésbe azonban egy kis hiba csúszott, mert a külső magtárakat a homokbuckás vidékek éhezői megtámadták.

Tenisur a kaltesi járművön a beavatottakkal a kis Tébába repült. Az utóvéd 100 lovas éppen felnyergelt, amikor az életben maradt termény-raktár őre lóhalálában jelentette, hogy a szemes terményeket az éhezők elrabolták. Káli hátvéd parancsnok 100 lovasával nyomban a rablók után lovagolt. Kézrekerítették mind a 40 rablót és megkötözve Abodba szállították.

Abos fejedelme, Káli és Kuca vezette a rabok kihallgatását. Poliszár, aki már dolgozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen tudott a volt gazdái nyelvén beszélni és elpanaszolta, hogy messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott és kiégtek a terményeik. Igen sok ember és gyermek éhen pusztult. Abod fejedelme azt válaszolta, hogy miért lopnak és gyilkolnak, hiszen ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk fejében kaptak volna sok élelmet, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól. Akikre rábizonyult, hogy a raktárost megölték, börtönbe zárták, míg a többit dologra fogták. A legjáróképesebb ártatlanokat tíz napi élelemmel útba indították lakhelyükre. Így 4 fő börtönbe került, 30 főt őrizetes munkára fogtak, míg 6 személy élelmet vitt Szakszinba.

Mivel a magtár őre reggelre a papnők gondozása ellenére is meghalt, a 2 főbűnöst 24 fő bíró ítélete alapján vízbeölték. Mikor 3 nap múlva Káli a 100 lovasával Tébába érkezett, jelentette Karun és Havarut fejedelmeknek a megtörtént esetet. Azt válaszolták rá, hogy ezen események a régi időkben Kaltes-asszony birodalmában is előfordultak, de a lustább természetű embereket munkára kényszerítették. Ugyanis az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból és dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell dolgozni. Úgy látja, a könnyelmű emberiség a bő esztendőkben nem tartalékol elég élelmet a szűk esztendőkre és ekkor éheznek. A lefogyott és a csontjukra száradt bőrű kisgyermekek nem tehetnek arról, hogy szüleik nem biztosítják a fenntartásukat. Azt Tenisur is helyesnek találta, hogy a 30 személyt munkára fogták, így az elvitt élelem és a további élelmi segélyek értékét ledolgozhatják. Ellenben Kaltes-asszony birodalmában nincsenek halálos ítéletek, hanem az elkövetett károk és gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bűnük terhét viselniük kell. Nem ritka büntetés az életfogytiglan tartó szabadságvesztés.

Amíg minden résztvevő beérkezett Tébába, a nyugtalan fiatalság vadászatot tartott és közben egy Nippurból jött rovó-deák sérüléseibe belehalt. Áldott állapotban lévő felesége koraszülés állapotába került. … Ekkor, hogy a gyermeket megmentsék, a karnaki és a kaltesi papnők a koraszülött gyermeket gondozásukba vették. A megszületett kislányka Óm-jellel bírt. Az egynapos gyermeket a karnaki kistemplomba vitték, ahol Tenisur vállalta a kislány feletti védnökséget és az újszülöttnek az Agadi-Féran szerint a Mari-birodalombeli Mária nevet adták. Papnők éneklése mellett a kaltes-birodalombeli szokás szerint tartott a beavatott-keresztelő. Ugyanis a beavatottak titkos jele egy lilás köd-képen fénylő keresztalak volt. … Igen érdekesnek találták a beavatottak, hogy a kis Mária igen hasonlított az anyai ősanyjára, Ardvisura-Anyahitára. A régi ataiszi Nagy-Féran 24 személyes nyilvántartásában a Mária név a születési napon szerepelt. Most a nyilvántartások szerint Agadi körzetben a Mari-birodalombeli Féranban volt található. Ebből megállapíthatta Karun, hogy az Élisten-birodalmában egy igen értékes beavatott született. Tenisur szerint ettől a megmentett kisdedtől egy nagyon híres nép fog származni. … Ezen újszülöttnek emlékére a tébai papnők egy kegyhelynek az alapjait rakták le, amelyet Tenisur áldott meg. A havaruti Nagyszala emlékére az újabb átépítésig Mária-kegyhelynek nevezték.”

„A győzelmi est örömében Tenisur addig nem indult el Égi-járművével Tébába, amíg az ifjúság ünnepi étkezését meg nem nyitotta. Minden fogást megízlelt, de inni csupán az Égiektől hozott üdítő-italt ízlelte meg és engedélyével megkezdődött a kakasrikkantóig tartó vígadalom. Ezen a mulatságon mind a 24 kegyhelyhez tartozó helység egy-egy jellegzetes énekes-táncos mutatvánnyal versengett. Az utolsó 100 lovas még csak ébresztőt tartott, amikor újabb lovasok jelentek meg Abod felől. Abod fejedelme üdvözölte a vendégeket.

Ninivei díszes szekéren érkezett az előcsapat, míg kényelmes vadász homokfutón az elaggott Nimród kürtösei jelezték a vadászok Nagyfejedelmének érkezését. … Boldogság sugárzott Nimród arcán, amikor a győzelmi arany-kelyheket a pusztaszeri Nagy-Süán győzteseinek, igaz, megkésve, de emlékül átadta. Olyan jó kedve támadt, hogy a kurdok hegyi-ünnepélyének lassú topogóját is eljárta a ninivei síposok és kürtösök harsonái mellett.

Nimród diadalmenetben indult a lovas sereg közepén Aran egykori birodalma felé, hogy az Ibos-Iboska napok közötti Nagyszalán részt vehessen. Nagyon örült annak, hogy a kisebb fia, Dobok vadász is részt vett a Nagy-Süánon és a győztesek között ünnepelték. Dobok 24 lovasával apja közelében haladt, és az arbagok napi jelentését a rovó-deákokkal mindig ellenőriztette. Örült, hogy édesapja az Égi-járművön érkezett, Kaltes-birodalombeli tudós és Egyisten hívő papokkal még találkozhat.”

„Tenisur a Kaltes-asszony bolygóján, a kaltesi birodalomban már kiforrott, 10000 tűzszerzési évvel magasabb fejlettségről beszélt. Mivel földi és vízi járműveik igen sok balesetet okoztak, nem beszélve a levegőben röpködő járművekről, ezen baleseteket úgy csökkentették, hogy a jövő-menő közlekedési alkalmatosságokat más-más útvonalon mozgatták. Így sem előzés közben, sem géphibából eredően súlyos balesetek nem történtek. Minden lélegzetvételnyi megállóban kupolás várótermek és városok épültek. Ezen kisebb-nagyobb települések helyét úgy határozták meg, hogy erdőségek, melegvizek és tavak, tengerek mellett építették ki a fedett városaikat és szállásaikat, hogy természetbarátok, turisták és a sportoló-vetélkedő ifjúság kényelmesen és jó helyeken élhessen. Lopások és gyilkosságok, valamint háborúskodások már 10000 év óta nem fordultak elő, de a 8-10 pergőnyi munkát mindenkitől megkövetelték. Aki valami kihágást követett el, azon az Arvisura-Anyahita által földjükre hozott 24 bíró ítélkezett. A legtöbb bűnt azonban a nemzedékváltások okozták. Ahogyan itt a Ménes-birodalmában a kiscsikók sem élhetnek folyton szabadon, Kaltes-asszony birodalmában is minden élő személynek, életének során dolgoznia, alkotnia kell. Ahogyan minden kiscsikót is befognak munkába, az új nemzedéknek is magának kell új életet teremtenie. Természetesen, egy már 25 tűzszerzési évet megélt ifjú többet tud alkotni, mint egy 3 nemzedéket megélt idősebb ember. Ezért az újabb nemzedék mindig okosabbnak tartja magát, mint az idősebbek, s így igen gyakran nézeteltérések keletkeznek. Itt, Joli-Tórem Földjének minden zugában is a felnőtt nemzedék javítások helyett új lakhelyet teremt. Így mindig az a legújabb, a legszebb, amit az ifjúság a saját verejtékével hoz létre. Pedig Kaltes-asszony birodalmában is megszületett olyan, sokak által bebizonyított igazság, hogy az újonnan megszületett emberiség nem tud olyan újat mondani, ami egyszer már meg nem történt volna.”

„A beavatottak feljegyzései alapján 432 000 evéses nemzedékváltás előtt, azaz 21 500 hegyi ünnepi évvel az első özönvíz előtt 10 család uralkodott Joli-Tórem földjén. A magasabb kultúrájú, Kaltes-asszony földjéről jött 10 családos csoportok 19 644 hegyi ünnepi évvel hamarabb jelentek meg Égi-járműveiken Joli-Tórem Földjén, 2000 tűzszerzési évenként  újból jöttek családos csoportok és a régebbi családoktól magasabb tudásukkal átvették a hatalmat, de mindig úgy, hogy a korábbi családok hatalmon lévőivel újabb uralkodó családokat hoztak létre. Ezen családok uralma független volt az időjárások katasztrófát okozó kilengéseitől. Ardvisura-Anyahita, az Ősanya csoportja hozta magával az Égiek egyistenhitét. Gyermekei közül első fia a fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a második a biztonságos-földművelést, míg a harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre és így megszüntették Joli-Tórem Földjén az addig szokásban lévő emberevést. Többi fiai: Úr, Él és Van az édesanyjuk irányítása mellett az Égiek hitét rótták le Ardvisura-Anyahita tanításai alapján, az 5 Égi férfiú ellenőrzése mellett. Megszerkesztették Úr, Él és Van rovásai alapján a 3x8 személyes Nagy-Férant, vagyis az Égi szokások szerinti Névadást. Ezek közül az Úr által lejegyzett 8-as Féran most is látható Surupak titkos feljegyzéseiben. Az Él által lejegyzett Féran Agadi városának templomában látható. A Van fejedelemfi által lerótt harmadik 8-as Féran most Hun-Ómban látható a beavatottak Kegyhelyén, amelyet aztán törzsekre bontottak fel. Az Ardvisura-Anyahitától származó utódokat ezen Féranban lerótt nevekre keresztelték a beavatottak Óm-jele alapján.”

„Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó vitát a továbbiakkal egészítette ki:

- Valóban, az Égi-járműveken az első, vérfrissítésként  küldött kaltesi csoport érkezése a Hold-ütődés előtt 1136 évvel  történt. Tehát a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432 000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a földiekkel társas emberi viszonyba lépett és 2x2, azaz 4 vércsoportban megindította az emberiség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átadását meggyorsították. Most pedig, a növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Vízöntő Világhónapjában itt is beköszönt a béke.”

„Amíg a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetítésével a kaltesi papnők sütés-főzési szokásait On és Ten papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nőtársadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az Égi-módszerekkel való mesterséges megtermékenyítést választották. Mivel mindannyian 20-30 tűzszerzési év közötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára vagyonukról a papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s így nyugodtan várhatták a nagyobb Életfával bíró gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült Égi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szokása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen.”

„…senki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép fejedelmi papnők az Égi-megtermékenyítés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat szerint kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tízéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt.

A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők.”

„A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Nílusi-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek. Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű Égi-eredetű emberek a Nílus forrásvidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi családok utódai elvégezték ezen megfigyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi ága-boga alapján a kétneműek és a nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az Életfa-tudás megemelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. Ekkor megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása megindította a fejlődést. A Vízöntő Világhónapja végén újabb változás következhet be.”

„Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatottak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem Földjének  beavatottjait értesítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejönnek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 évben megismételték.  Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végezték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát.”

 

 
A nagy Terembura

Az alábbi szöveget az Eseményhorizont című honlapról ollóztam ki:

„A Naprendszert egy rugalmas felületű, áthatolhatatlan védopajzs, dimenzióbuborék övezi, mely a Plútó pályavonalán túl húzódik. Terembúrájának is hívjuk, mivel elválasztja a benti három dimenziós téridot a kinti négy dimenzióstól. Ezt a Solariát fenntartó istenségek működtetik hosszú évmilliók óta, s feladata igen sokrétű. Visszatartja a test nélkül bolyongó (bilokációt végző vagy halott) lelkeket, mint valami kerítés, s egyben megakadályozza, hogy idegen lelkek hatolhassanak be ide. Megfogja a nekirepülő kisebb porszemeket, aszteroidákat, üstökösöket, létrehozva ezzel az Oort-felhőt a dimenzióhatárnál. Jelentős mértékben tompítja a kintről érkező fényt, s emiatt sötétnek látjuk a kozmoszt magunk körül. Mindkét irányban szűri a gravitációs hullámok információs hatását, részleges árnyékolóként akadályozva a telepatikus kommunikációt a kinti civilizációkkal és rontva a csillagközi távolbalátás hatékonyságát. Ennek fő célja az, hogy az emberiség primitív, kollektív telepatikus zsibongása ne zavarja a környező fejlettebb világokat és ok se tudjanak ránk hatni. A pajzs sem képes azonban bármekkora nyomásnak ellenállni. Egy bolygó vagy csillag átszakíthatja a felületét, ami komoly következményekkel jár. Többször történt már ilyen az elmúlt évtízezredek során, főként a Marduk bolygó ciklikus betörései 3600 évenként, amit a sumér krónikák részletesen feljegyeztek. Égszakadásnak nevezzük a pajzs sérülését, amikor a résen át betör a kinti 4D-s univerzum fénye, komoly téranomáliák kíséretében. Az égszakadás a Földről nézve felér egy közeli szupernóva robbanással.”

A témáról bővebb az Eseményhorizont című honlapon található, ahol egyéb, rendkívül érdekes olvasmány is van!
Kaltes asszony földje

A Szíriusz rendszer három csillagból és tizennégy bolygóból áll. Kaltes asszony földje vagy birodalma ezen rendszer negyedik bolygója, az Amma. Őseink onnan jöttek először a Marsra, majd onnan a Földre. Az Amma ma is lakott bolygó, s az ott élő emberek hasonló testfelépítésűek, mint mi, csak valamivel magasabbak nálunk. Az Arvisura több helyen is utal arra, hogy nem kevéssel, kb. 10000 évvel fejlettebbek nálunk. De ez - és tetteik segítő szándéka - elég egyértelműen kiderül a fent közölt Arvisura részletekből is.

A Joli-Tórem bolygóján a saját Földünket kell érteni.
Gondolatrezgések továbbítása

A materialisták tagadják a gondolkodás anyagfölöttiségét, vagyis, hogy a szellemi élethez más is kívánatos, mint az inger, ideg és az agy, melyek a természet alkotóelemeiből származnak, s bár elég sajátos berendezéssel, összetétellel és működési körrel bírnak, a gondolathoz azonban ez mégiscsak kevés.

Egyre nagyobb körben elfogadott tény, hogy az ember egy duális lény, ami azt jelenti, hogy testből és lélekből állunk. Ezt más szóval nevezhetjük szellem­energiának és lélekenergiának is. Minden (akár élő, akár élettelen) anyagi forma a szellemenergia egy-egy megnyilvánulása, amely vibrációk formájában van jelen. A külső megjelenési formák sokszínűsége pedig a különböző frekvenciákkal magyarázható. Ezen vibrációk érzékszerveinkkel felfogott értelme­zé­se az agyban történik. A lélekenergia szintén egy vibráció, ugyanakkor ez az anyagi léttől független, élettelen anyagokban nem található meg és korlátlan, azaz örök. Minden mentális tevékenységünk, így a gondolat szintén vibrációs jelenség, mely bár az agyban keletkezik, de a szellem és lélekenergia vibrációk kölcsönhatásából ered.

Az agy állandóan ad le egyfajta rezgéshullámokat, ezek az EEG vizsgálatokkal mérhetőek is. A telepátia (gondolat­átvitel) éppen ezen vibrációk továbbítását jelenti két személy között, melynek két fajtája van. Egyik esetben a küldő és vevő objektív tudata kapcsolódik össze, melyhez azonban a két fél közötti előzetes megállapodás szükséges. Másik (a beavatottak által is használt) esetben viszont a küldő a Kozmikus Tudaton keresztül továbbítja az üzenetét, amit a vevő a tudatalattiján keresztül fog érzékelni. Természetesen mindkét esetben vibrációról van szó, vagyis gondolatrezgés továbbításról.

A gondolatnak egyébként sokkal nagyobb jelentősége van, mint azt általában hisszük. Az embernek ugyanis léteznek olyan rejtett képességei, melyeket kifejlesztve a gondolattal a vágyainkat akár meg is valósíthatjuk.

Drunvalo Melchizedek az Élet virágának ősi titka című könyvének második részében ezt írja:

„A Nagy Piramis alatt található un. eredeti sírkamrát 1984-ben biztonsági okokból lezárták. Egy vasajtót helyeztek a lefelé vezető alagút felső bejáratához, és hosszú ideig őrökkel őriztették. Ennek oka az volt, hogy sok ember lelte halálát a sírkamrában, olyan sok, hogy végül a turisták elöl lezárták ezt a területet. Olyan hihetetlen dolgok okozták a haláleseteket, mint például mérges kígyók és pókok – amelyek meg sem élnek Egyiptomban. Az utolsó eset éppen a lezárás előtt történt. Valamilyen mérges gáz jelent meg a levegőben  és megölt egy csoportnyi embert, akik szertartást végeztek a helyiségben. Senki sem tudja mi lehetett az. Ez a hely rendkívül különös természetű, főként az alagút hátsó részében, ahol az egy falban végződik. Az alagútban összekapcsolódik a harmadik és a negyedik dimenzió. Bármit érzünk, vagy gondolunk itt, az valóban meg is történik. Ha valamilyen félelem van bennünk, az valósággá válik. Ez a negyedik dimenzió természete.”

Mivel az igazi veszélyt csak a folyosó végén lévő alagút jelenti, ezért egy évvel később a folyosó többi részét ismét megnyitották.
Beszélő bogláros fejdísz

A bogláros fejdísz köve, másik 11 kővel együtt, melyek jelenleg a Magyar Szent Koronába vannak beépítve, Arvisura-Anyahita hozományából, a Szíriusz rendszerből származnak (vagyis Kaltes asszony bolygójáról, az Ammáról).

A kövek örökre össze vannak kötve azzal a földdel, bolygóval, ahonnan származnak, mivel a fluid (idő) szálak örökre odakapcsolják őket. Ezáltal pedig egyfajta kommunikációs csatornát képeznek. A fluid (idő) szálak az egész világot áthálózzák. Ez az időszál bennünket is folytonosan összeköt a Teremtőnkkel. A látók számára ez egy ezüstszínű, vékony szálnak látszik, melyet testen kívüli élmények során is lehet látni. Másnéven ez a sorsfonál, amelyet a sámánok életfának, égig érő fának is hívnak. Ezen fluidszál elszakadása okozza a halált, mivel a testet a lélek látja el energiával és tartja életben. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, időkésés nélkül. Ezen elgondolkodva talán érthetővé válik, hogy egy fejdíszbe épített kő mitől is képes „beszélni”.

(Erről részletesebben Kisfaludy György Terembura című honlapján olvasható, melyet nagyon ajánlok mindenki figyelmébe.)

Azt talán nem kell ecsetelni, hogy a kristály manapság ott található a tudományos fejlődés előterében. Tulajdonságainak köszönhetően megbújik minden modern számítógépben, elektronikus, telekommunikációs és tömegkommunikációs berende­zé­sünk­ben.

Drunvalo Melchizedek könyvében azt olvashatjuk, hogy a kristályok is élőlények. Rezgéseket képesek fogadni és küldeni, sőt komplikált elektromágneses hullámokat is, így az emberi gondolatokat és érzelmeket is. Gondolatainkkal be is lehet programozni a kristályokat. Bizonyos számítógép segítségével végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy a kristályok képesek gondolatok és érzések megtartására és azok továbbküldésére.

Ha már a kristályokról beszélünk, érdemes megemlíteni a kristálykoponyákat is, melyekről Chris Morton-Ceri Louise Thomas: A kristálykoponyák rejtélye c. könyvében az alábbiak olvashatók:

Egy ősi amerikai legenda szerint létezik 13 – átlagos emberi méretű – kristálykoponya, amely állítólag képes a beszédre (akárcsak a bogláros fejdísz). A mítoszok szerint ezek a koponyák fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről, küldetéséről, végzetéről, és válaszokat tudnak adni a világegyetem legnagyobb rejtélyeire. Egy napon majd mindezen tudás hozzáférhetővé válik, ehhez azonban az emberi fajnak el kell érnie egy bizonyos fejlettségi fokot, hogy ne élhessenek vissza ezzel a tudással.

Amikor az egyik kvarckristályból készült koponyát tudósok egy csoportjával megvizsgáltatták, megállapították, hogy „ennek a koponyának nem is lenne szabad léteznie”, ugyanis az egészet egyetlen hatalmas (a koponyánál legalább háromszor nagyobb) szögletes tömbből kiindulva lehetett volna kicsiszolni. Ezt a műveletet viszont a ma használt fém szerszámokkal, csiszolókkal nem lehetett végezni, mivel a vibráció, súrlódás és hőhatás miatt óhatatlanul összerepedezett és tört volna. Legfeljebb vizes homokkal történő csiszolással, ami viszont 300 (!) esztendőnyi munkát jelentett volna. Arról nem is beszélve, hogy a koponya teljes egésze tiszta, áttetsző, sehol egy lyuk, repedés, vagy szennyezés.

Ezek a kristálykoponyák már ránézésre is valami isteni szférára asszociálnak bennünket és sokak szerint valóban földönkívüli eredetűek!

Frank Dorland kristálykutató szerint a kristályoknak több olyan tulajdonsága is van, amelyeket ma még nem értünk és még számos nagy horderejű felfedezés várat magára ezzel kapcsolatban. Úgy látja, hogy a természetes kvarckristály képes visszatükrözni a saját tudati állapotunkat, tudatalatti, illetve tudattalan gondolatainkat a felszínre hozni, homályos intuíciókat gerjeszteni, és lehetővé tenni számunkra, hogy hozzáférjünk a távoli múlt elfeledett tudásához. Hite szerint a kvarckristály segíthet a gyógyításban is. Ugyanis mind az emberi test, mind a kvarc folyamatosan elektromágneses jeleket sugároz. Ehhez feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy az emberi érzékelés képességei egy átlagos személy esetében a becslések szerint az ismert hullámhossz-spektrumnak mindössze kevesebb, mint 2 százalékát képesek felfogni! Ez azt jelenti, hogy a legtöbben egyáltalán nem vagyunk tudatában a körülöttünk zajló események 98 %-ának!

Dorland szerint „egy egyetemes kommunikációs hálózatnak kell léteznie a tudatalatti szintjén, melynek csak nagyon kevesen vagyunk tudatában…és a kristálykoponya felhasználható arra, hogy kapcsolatot létesítsünk más egyének memóriájával, akiknek talán megtalálható a kívánatos információ az aktái között…ami viszont azt jelenti, hogy ezen az úton keresztül hihetetlen mennyiségű információ állhat a rendelkezésünkre.”

„Elképzelhető, hogy az elmúlt 12-15000 évben számos vezetőnk használta a természetes kristályokat ilyen és másféle célokra… A hajdani ősök a kristályt a vallásos hierarchia, a nemesség, a katonai vezetők, és természetesen a titkos testvériségek céljaira tartották fenn.”

„Miután a kristály állandó anyag, melyet sem az idő, sem a természetes kopás nem fenyeget, a kristályban tárolt adatok talán ezredévekre aktívak maradhatnak.”
Óm-jelzésű beavatottak

A manysik szerint minden embernek két lelke van: Lélegzés vagy Élet-lélek és Szabad-lélek vagy Vándor-lélek. Az Élet-lélek miatt álmodik az ember, és ez gyakran találkozik más emberek lelkeivel, azonban a halál beálltával ez megszűnik. A Vándor-lélek a halál alkalmával kiszáll a testből, majd új élet születésekor abba átköltözik. Létezik azonban egy harmadikféle lélek is, amit Árnyék-, Sámán-, Is- vagy Óm-léleknek is neveznek. Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embereknek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek. Képesek a gondolatátvitelre, tértől és időtől függetleníteni tudják magukat, és kapcsolatot tudnak tartani a beavatottakkal. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben agy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered! (A szentelt vízzel egy kereszt alakot rajzolnak a gyermek homlokára, utánozva ezzel az Óm-jelzést.)

Amikor Szalaváré Tura át akarta adni Paál Zoltánnak az Arvisura örökséget, illetve a rovás jogát, Paál Zoltán először tiltakozott, és nem egészen értette, hogy miért éppen őt szemelték ki erre a feladatra. Mikor pedig azzal mentegetőzött, hogy ő csak egy ózdi vasgyári munkás, akkor Tura azt kiáltotta, hogy „Hát az a három lélek, az semmi? Végre egy igaz ember!” Tehát Tura látta rajta az Óm-jelzést, s emiatt már a találkozásukat megelőzően figyelemmel is kísérték. Paál Zoltán tréfával próbálta elütni ezt a dolgot, s azt válaszolta, hogy ebben a piszkos háborúban sok embernek egy lelke sincs, miért neki lenni pont három. Tura megnyugtatta, hogy majd tapasztalni fogja és ez időnként terhes is lesz a számára. Mindenekelőtt azzal a kötelességgel jár, hogy az események után tíz, húsz és harminc év múlva le kell majd írnia mindent a tanultakról, azaz Arvisurát kell írnia. Tura a medvetor szertartásának keretén belül megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő belőle, amelyekről korábban fogalma sem volt! A beavatottságnak egyébként különböző fokozatai vannak, melyről az un. sámánpróbán győződtek meg. Ennek során kiderült, hogy Tura 9, míg Paál Zoltán 21 (!) karéjos (azaz fokozatú) beavatott volt. A legmagasabb, 25 karéjos beavatott addig csak Ménesz, Etana, Buddha és Nazír (Jézus) volt.
Nagyszala

A Nagyszala a beavatott társadalom részvételével megrendezett időszakos gyűlést jelenti. Ezt csak különösen fontos, nagy jelentőségű feladatokkal kapcsolatban hívták össze, s részt vett rajta minden beavatott, beleértve a társbolygónk – az Amma - beavatottjait is. Akik személyesen nem tudtak jelen lenni ezen a rendkívüli eseményen, azok telepatikus kapcsolaton keresztül értekezhettek a többiekkel, illetve ezúton értesültek a történtekről. Éppen az esemény nagy hordereje miatt nem voltak gyakoriak a nagyszalák, egy megállapodás szerint általában százévenként tartották meg azt.

Az arvisurában még olyan információ is szerepel, hogy a legutóbbi Nagyszala 1980. június 17. és július 17. között zajlott le, a Vízöntő Világhónap Nagyszalájaként. Ennek legfontosabb napirendi pontja pedig az volt, hogy a társbolygónkhoz hasonlóan a Földünkön is meg kell szüntetni a háborúskodásokat. A jelenlegi összes beavatott legfőbb feladata (de nemcsak az övék, hanem úgy vélem, mindannyiunké!) tehát a világbékéért való küzdelem.
Féran

A Féran egyfajta (Égi szokások szerinti) névadó naptárat jelent, melynek bevezetése, illetve elterjesztése Arvisura-Anyahita nevéhez fűződik. Az ebből történő névadás  - különösen kezdetben – mindent elmondott a 24 Hun Törzsszövetség emberpalántáiról, miután minden törzsnek minden napra esett a törzseknél használatos nevekből egy-egy. Az ezoterikus világszemlélethez tartozik az is, hogy a nevek a mindennapi csillagállások szerint képződtek, miután a 24 hun törzsnek kezdetben egy nyelve volt, mely nyelv Agaba idejéből úz nyelvként ismeretes.

A Féran névadásból mindig meg lehetett állapítani a gyermek törzsi hovatartozását, valamint azt, hogy az év melyik napján született, hány lelkű, továbbá a születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állott. Mindezekből lehetett a gyermek tulajdonságaira következtetni.