{Letöltés .doc formátumban}


I. FEJEZET - BEVEZETÉS

A Mú sziget az emberiség bölcsője, amely a Föld első nagy művelődése. Fejlődése 50,000 évre terjed. (p7). 

Mú-n az uralkodó faj egy fehér fajta, amelyik sötétes bőrű, sima barnahajú fajta volt. (p7).

Mú vallása az volt, amely a ma ismert összes vallás gyökere, amelyet Osiris, Buddha, Zarathusztra, Mózes és Jézus is tanított. (p8) 

James Churchward az angol indiai hadsereg hadnagyának egy hindu főpap mutatott két napégette agyagtáblát. A főpap megtanította egy ősi írásra is Churchwardot, amely a Naacal írás volt. Ez az írás hasznos a legősibb titkos egyházi írások megfejtéséhez. Erről a nyelvről később kiderült, hogy azonos az amerikai MAYA-k nyelvével. (p9) Ilyen nyelvű táblák Indiában 7 szent városban vannak szétosztva. (p10)

A burmai buddhista főpap szerint a táblákat az Indiaiak tőlük lopták el. (p12)

A burmai Naacal táblákhoz hasonló eredetű, de más jeleket használó táblákat ásott ki Niven mexikói főarchaelógus egy mexikói völgyből. 2600 db-ot! Ezek a mexikói táblákat nem Naga (déli), hanem az északi azaz UJGHUR jelképekkel vésték. Ezek kora idősebb 12,000 évnél. (p13) Érdekes az, hogy India és Mexikó közötti óriási távolság ellenére az írás hasonlóságot mutat (p14)

Naacal táblákat NAGA (Mú déli részén használt ékjelek) jelképekkel írták. A Naacalok (Szent Testvérek tanítórend) amúgy 15,000 évvel korábban hagyták el Búrmát, így az írás igen ősi. (p10, p13)

Az ősi (Indiában talált) táblák azt igazolják, hogy az összes ókori civilizációk a föld minden részén csak elhaló tagjai az Első Nagy Civilizációnak (Mú-nak).(p14)

Niven mexikói kőtáblái pedig azt igazolják, hogy az emberre vonatkozó legöregebb leletek nem Egyiptomban, sem pedig az Eufrates völgyében, hanem Amerikában vagy D-K-Ázsiában találhatók, ahol Mú első kivándorlói és gyarmatosai telepedtek le. (p14) 

Az ősi amerikai, az ó-egyiptomi és az ősi indiai feljegyzések ugyanúgy írják le Mú pusztulását. A földrész erős földrengés mellett darabokra szakadozva és tűztől körülvéve süllyedt el a megnyílt föld gyomrába s aztán a víz fedte be. (p15)

Mú létezését az alábbi iratok is megerősítik: (pp15-16)
1) hindu Ramayana-eposz, a bölcs és történelemtudós Valmiki írta Narana-nak (ayhoridai Rishi-templom főpapja). Valmiki a Naacalokat is megemlíti, „akik szülőföldjükről keletről jöttek Burmába” (p15)

2) Troano ősi maya kézirat (British múzeum): keletkezése messze Amerika felfedezése előtti, Yucatánból (Közép-Amerika) való. Landa püspök, aki az összes maya írást máglyára rakatta, ezt kifelejthette. 

3) Corteziánus maya Codex (Madridi Múzeum) – kb. hasonló korú és sorsú mint a Troano kézirat. 

4) Uxmalban (Yucatan-fsz.) egy templom romján ott a felirás: „A nyugati országok, ahonnan jöttünk”

5) Mexikói piramis felirata: „a nyugati földek elpusztulásának emlékére emeltetett”


II. FEJEZET – MU LEÍRÁSA ÉS PUSZTULÁSA

Mu egy hatalmas dombos terület volt, amely Hawaii-tól valamivel északra terjedt. Déli határa kb. a Fidzsi- és Húsvét szigetek vonala adta. Kiterjedése k-ny irányban 8000 km, é-d irányban 5000 km. Három részből állott, amit keskeny csatornák választottak el egymástól. (p17) 

Lhassai emlékkő: Ami Mu-ból mára megmaradt azt úgy nevezzük, hogy Déltengeri Szigetvilág (p17)

Húsvét szg-i tábla: Óriási kiterjedésű alföldjeivel egy gyönyörű trópusi vidék volt. (p17)

Troano-kézirat: Az Alföldek gazdag legelőkkel és művelt területekkel voltak borítva, a lankás dombos vidéken buján tenyészett a tropikus növényzet.

Troano-kézirat: E nagy földrésznek 64 millió ember boldog életétől termékenyült. A lakosságnak fényűző otthonai voltak. 

Húsvét szg-i tábla: Széles sima utak szelték át és keresztezték a földrészt, s az utak kövei oly pontosan voltak egymással összeillesztve, hogy közöttük a fű nem tudott előretörni.

Troano-kézirat: A 64 millió lakosság 10 törzsre tagozódott. E törzsek 10 nép vagy fajta voltak, de valamennyien csak az egyik fajta kormányának vezetése alatt állottak.

Lhassa emlékkő: A nép királyt választott, aki Ra Mu (Mu Napja) néven világi és egyházi feje volt az egész birodalomnak. A birodalmat a Nap birodalmának nevezték. Ra Mu volt az istenség földi képviselője; személye nem lehetett imádat tárgya. 

Lhassa emlékkő: Valamennyien egy vallást követtek. Hittek a lélek hallhatatlanságában, az esetenkénti újratestesülésében, azaz feltámadásában, s a léleknek az ősforráshoz, ahonnan származott, azaz az Istenséghez való visszatérésében.

Maya feljegyzések: Oly nagy volt az istenség iránti tiszteletük, hogy nevét soha ki nem ejtették, s még imáikban is csak jelképesen szólították. Ra szolgált az összes isteni tulajdonságok gyűjtő jelképéül. Ezt vagy piros gömbbel, síkban koronggal, vagy körrel jelölték. 

Troano-kézirat és Cortezianus Kódex: Mu lakossága magasműveltségű és felvilágosodott volt. Emberevők abban az időben még nem léteztek. Az uralkodó fajvilágos bőrű, nagy és sötétszemű, lágynézésű, simahajú nép volt. A többi sárga-, barna- és fekete bőrűek soha nem uralkodtak. 

Valmiki: Kitünő hajósok voltak úgy tengeren, mint a légben (!!!!!), s megfordultak az egész földön. Mint kitűnő építészek nagy templomokat és gyönyörű kőpalotákat építettek. Óriási monoliteket faragtak és állítottak fel emlékül (Húsvét szg-i szobrok vagy Tiahuanaco faragványai). Hajósaik nagy forgalmat bonyolítottak le állandóan utasokkal és árukkal a gyarmatok, valamint az Anyaország között. 

Lhassa: Mu 7 nagy fővárosa volt a vallás, a tudomány és a tanulás székhelye. Ezen kívül még sok város volt szétszórtan a hármas földrészen. 

Troano kézirat: E földrészen jelent meg az ember először a Földön.

Mú több alkalommal élt át földcsuszamlásokat, földrengéseket, özönvizet, amiben teljes egészében elpusztult, a víz alá került és a 64 millió lélek „megtért őseihez”. Alászállt a Mu-ba. Innen ered a görög mitológiai Alvilág és az odavezető viziút története. A Csendes-óceán azóta őrzi csendben a halom lelket.

A mai „Déltengeri Szigetvilág” bennszülöttei Mu egyenes ági leszármazottai. (p22)

Az özönvíz és a mindent elpusztító természeti csapások után a maroknyi túlélő, akik a szigeteken maradtak mindenféle csónak, szerszám, élelem és eszközök nélkül az éhhalállal kellett szembenézni vagy a kannibalizmussal. Köveket, nyilakat, dárdákat kellett készíteniük védelmükre és támadásukra. (p23)

Generációk során régi dicső múltjuk teljesen kitörlődött emlékükből. Az Özönvíznek nevezett eddigi méreteiben legnagyobb földi kataklizmától majdnem teljesen megsemmisítve, mintegy utolsót lobbant az ősi művelődés a latin birodalommal. Ennek hamujából kelt életre a ma civilizációja. (p24)


III. FEJEZET – MU MŰVELŐDÉSÉNEK KORA 

Palequben a „Felirások templomában” egy hét időszakból álló dátum van feljegyezve, amely 455,393,401 napot ölel fel, ami megközelítőleg 1,247,653 évet jelent. Tikalban egy nyolcidőszakos feljegyzés található, amely 1,841,639,800 napból álló szédítő időt hidal át, ami megközelítőleg 5,000,000 esztendőnek felel meg. Maga az a tény, hogy a máják képesek voltak a földdel kapcsolatban ily óriási időtartamot elképzelni s azt fel is jegyezni, azt mutatja, hogy a kultúrának magasabb fokán állottak, mint bármely nép napjainkig, mert valamennyinél helyesebben ítélték meg a föld lehető korát. (p25)

Az ősi népek közül egyedül a maják jegyeztek fel tudományos dolgokat, s az uralkodók üres kérdései helyett elvont matematikai számításokat. (p25)
Mai időszámításunkhoz viszonyítva nem tudjuk megállapítani azt a napot, amelytől a maják számították napjaikat s amely feljegyzéseik szerint a föld újrateremtésének volt a kelte, s amelyet 4 Ahau és 8 Cunhu, mai nyelven 440-ik napnak jelölnek. (p26)

Le Plongeon a yukatani Chichen Itza-ban Can király idősebb fiának, Cay főpap mauzóleumának közepén talált egy 12 fejű kígyót ábrázoló faragványt. A faragványon található írás szerint ez a kígyó ama 12 uralkodóházat jelképezte, amelyek Mayaxban a Can-dinasztia előtt uralkodtak s amelyeknek együttes uralkodási idejük 18,000 évre terjedő időszakot ölel fel. (Ezt a dátumot megerősíti a kínai „Tchi” könyv, ősi japán feljegyzések, egy ősi hindu tábla és egy kézirat is). Az utolsó Can király 16,000 évvel ezelőtt élt, mint azt a Troano-kézirat igazolja. Ha a 16,000 évhez hozzáadjuk a fenti 18,000 évet, akkor azt kapjuk, hogy Mayaxban 34,000 évvel ezelőtt már királyok uralkodtak. A Can dinasztia uralkodási ideje ismeretlen. (p26)

Mayax gyarmati birodalma volt Munak, s ebbe a politikai formájába az egyszerü letelepülésből emelkedett. Ez a fejlődés időt kíván, s így Mu művelődésének szükségszerüleg több mint 35,000 évre kell visszanyúlnia. (p26)

Manetho. az egyiptomi paptörténetíró egyik papiruszán ezt írja: „Az Atlantisz bölcseinek uralma 13,900 éven át tartott”. Atlantisz végleg 7,200 évvel ezelőtt süllyedt el (kb. kr.e. 5100). Ha e két évszámot összeadjuk, akkor 7,200+13,900=21,100, vagyis ennyi évvel ezelőtt kezdte el uralkodását Atlantisz első királya. (p27) Mayax első királya 35,000 évvel ezelőtt kezdett uralkodni, Mayax és Atlantisz első királyának uralkodása között eszerint 14,000 év telt el. (p27) 


IIII. FEJEZET – AZ ELVADULÁS EREDETE

A mai tudományos világ elfogadott elmélete szerint az ember fenevadból lett emberevővé és ebből emelkedett fokról fokra a művelődés mai magaslatára. (p30) Ám a Szent Sugallatú Táblák szerint az ember a Teremtő hasonlatossága szerinti lénynek, tehát művelt lénynek teremtetett, s ezt a tanítást találjuk a keresztény egyházak tanaiban is, nincs okunk tehát kétségbevonni. (p30)

Humboldt báró, aki az Amazon és Orinokó tájékán nyomorult indián csoportokról beszél azt mondja: „Ezek nem nyers anyagai az emberiségnek; kiemelkedésük nem történhetett ebből az állapotból. Ezek a szerencsétlenek egy kihaló faj utolsó lefokozottai, akik ebbe az állapotba felülről süllyedtek. Természeti állapotában az elszigetelt ember egy pusztulásra ítélt lény”. (pp30-31)

Az ázsiai Ujghur-birodalom keleti része elpusztult a tengerártól (ún. Bibliai vízözön), a nyugati része felemelkedett s ekkor jött létre a Himalája és a többi közép-ázsiai hegység. E hegyek között több fennsík keletkezett, amelyeken a nép túlélte a katasztrófát. Az egyik ilyen fennsík túlélői voltak az árják ősapái. (p32)

A hegyek és így a városok felemelkedésére találunk utalást a Bibliában is: Zsoltárok könyve Mózes imádsága: „Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, minekelőtte hegyek lettek és föld és világ újra formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten.”


V. FEJEZET – AZ EMBER FÖLDI MEGJELENÉSÉNEK ORSZÁGA

Az első ember földi megjelenése kétségen kívűl Mu földjén történt. Különböző feljegyzések igazolják, hogy ez a földrész volt a bibliai Eden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre Ázsiától. (p34)

Az egyiptomi „Halottak könyvében” van egy – vázlatos – térkép Murol. (p34)

Churchward 3 ősi okmányt talált, amelyek Mu pusztulásának körülményeire mutatnak rá. Egy egyiptomi és egy indián okmány valamint egy mexikói kőtábla. Az egyiptomi szerint Mu lángörvénybe esik, az indián szerint elmerül az óceán hullámaiban. Mindkettő helyes. (pp34-35)

Atlantisz is vulkanikus kitörések és elmerülés mellett pusztult el, mint Mu. (p36)

A Mu és Atlantisz elsüllyedése közötti idő a rendelkezésünkre álló adatok szerint pontosan 4268 év volt. (p36) 

Hagyományok szólnak arról, hogy a szőke fajta, hajókon a felkelő nap felé, távoli országba hajózott át és ott települt le Európa északi részében, a mai Skandináviában. Ugyanezek a hagyományok világítanak arra, hogy a sötétebb fehér fajta a Mayak birodalmán, Közép-Amerikán és Atlantiszon át Dél- Európát, Kis-Ázsiát és Afrika északi partjait gyarmatosította. (p38) 

A legszebb régi görög szobrokhoz hasonlítanak, a legügyesebbek s a legtöbb ítélőképességgel bírnak a Fidzsi-szigetek bennszülöttei, akik a barna típusú fehérek leszármazottai. (p38)

A Gilbert-szigetcsoport Arorai nevű szigetén uralkodó bennszülött király leányánál, Arawali hercegnőnél, Churchward olyan háncsból fonott legyezőt talált, amelynek díszítése megegyezik Mu, a Nap Birodalmának címerpajzsával. (p38)

A NAGA írásmódot a legfőbb papságon kívül csak néhány kiváló pap és a trón várományosai ismerték. (p39)

Mexikói 10cm-es táblácska felirata: „A Lelkek földje, a föld nagy Uralkodója, nincs többé. Különböző hegyeken megrendült alatta a föld s az egész ország úgy hullámzott, mint az óceán vize. Végül is oszlopai engedtek és egy tűzörvénybe süllyedt el. Amint a nagy Uralkodó elmerült, a földalatti tüzek körülfogták őt és fellángoltak. Majd a vizek hömpölyögtek föléje s a Lelkek földje, a nagy Uralkodó, nem volt többé.” (p39)

Halottak könyve 110. fejezet: ezt a fejezetet sem a Mózes könyveit lefordító Ezra, sem az egyiptológusok nem értik, mert Mu emberének életét festi le. (p39)

A címke alsó része Mu szokásos térképe, míg a felső rész három hüvelyében az alsó részen feltüntetett három víznek a neve foglaltatik. Az alsó rész ugyancsak három vízzel körülvett földet mutat. A felső rész három hüvelyében lévő írást az egyiptológusok így olvassák: „A vizek hatalma. Megszámlálhatatlan vizek. Vizek nagy helye”. Ugyanezeket annak idején Ezra így fordította: „Az első neve Pison, a másodiké Gihon és a harmadiké Hidekkel.” (Genezis, II. fej. 11. vers) (p40) 


VI. FEJEZET – SZEMELVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐ TUDOMÁNYOS MUNKÁKBÓL

Philip Ainsworth Means következtetése a bizonyítéka arra, hogy Egyiptom, Babylon és minden Ó-világi magas kultúra előtt Közép-Amerikában létezett egy legalább olyan fejlett kultúra: „Coyoacan és a mexikói völgy egyéb helyeit folyó láva borította be. E lávaréteg 10-15 láb vastag. Geológiai tények alapján ez a lávaáradás nem történhetett később, mint a Kr. e. második évezred előtt. E lávatömeg alól ősi művelődés kiterjedt bizonyítékai kerültek elő, amelyek sírokból, házakból és a kézműipari tárgyak megszámlálhatatlan mennyiségéből állnak. E tárgyak tekintélyes korúnak mutatják a bennszülött amerikai kultúrát, amely még az Ó-világ kultúrájával való összehasonlítással szemben is aránylag magas volt.” (p42) 

„Copan kőszobrászat, Tikal faszobrászat, Quirigua csodálatos zoomorfikus emlékművek, Palenque gyönyörű gipszdíszítmények és vésett jade-k Pusilha kiváló kerámia, Lubaantun apró alakocskák készítésében volt híres. Íme egy csomó művészetéről híres város egy rakáson. Ahol a művészeteket annyira értékelték, hogy városok váltak azokról híresekké, ott igazán fantasztikum nemcsak vad, de még félvad állapotokról is beszélni. (p45)

Tihahuanaco-ban több olyan hatalmas kőépítmény van, amely a XVI. századi utazó számára már felfoghatatlan volt, hogy készülhetett. Nem volt semmilyen szögmérőjük, kalapácsuk, csákányuk, de a 4*3*1 méteres kőtömböt meg tudta munkálni. A technikájuk felfoghatatlan. 

Ciera Leona nézetei szerint ezeket a tihahuanacoi épületeket sohasem fejezték be, s már az ő idejében is idősebbnek tartották, mint az Inkák családját. Az inkák Cuzco építésénél csak utánozták ezt az építőművészetet s azon gondolkoztak, hogy ne tegyék-e meg Tiahuanacot székhelyüknek. Ezeket és a vinaquei (Huinac) épületeket nagyon-nagyon régen egy az inkáktól teljesen különböző nép építette. (p48)

Diego de Alcobasa atya, Garcilasco de la Vega inka rokona így ír e romokról: „Egy darab kőből, egy szikladarabból kifaragottan vannak falak, mennyezetek, padlók és ajtók. Az udvar, valamint az előcsarnok falai 0,7 méter szélesek. Az előcsarnok fedele zsupfedélnek látszik, pedig kőből van. A bennszülöttek azt tartják, hogy az épületek a mindenség Teremtőjének voltak szentelve. Több kő női- vagy férfialakúra van faragva, de oly természethűen, hogy eleveneknek látszanak. Ezek némelyike csészéből iszik, mások ülőhelyzetben vannak stb. (pp48-49)

Az indiánok között senki sincs, ami emlékezne arra, mikor épültek ezek az ősi épületek. Abban azonban egyetértenek, hogy azok már századokkal előbb megvoltak, mielőtt az inkák uralma kezdődött volna. Általános az az értesülésük, hogy az inkák cuzcoi és más épületeik felemelésénél e romok épületeit vették mintául. (pp49-50)

Elegendő indok áll rendelkezésünkre annak a feltevéséhez, hogy Tiahuanaco egy hatalmas birodalom metropolisa volt. (p50)

Imáink ősiségére két példa: Molina atya jegyezte fel az alábbi ősi inka imádságot: „Hatalmas Isten! Mindenütt jelen lévő Isten! Nincs hozzád hasonló a földön. Te, ki létezel a világ kezdetétől a végéig, Te adsz létet és értéket az embernek, mondván, hogy legyen ember s nőnek, mondván, hogy legyen asszony. Te teremtesz és adsz nekünk életet. Őrködj felettünk, hogy egészségben és békében éljenek. Te, ki a legmagasabb mennyekben laksz, adj nekik hosszú életet s fogadd kegyesen áldozatunkat, óh Teremtőnk!” (pp50-51)

Majdnem hasonló imát őrzött meg Oré püspök is: „Hatalmas Isten, aki létezel kezdettől fogva s aki létezni fogsz egész a végéig, hatalmas, de kegyes, aki teremtéd az embert, mondván legyen, aki védsz bennünket a rossztól és megtartod egészségünket és életünket, légy a Mennyben vagy a földön, felhőkben vagy a mélyben, halljad meg annak szavát, aki Hozzád esedez és add meg kérését. Adj örökké tartó létet, tartsd meg életünket és fogadd el ezt az áldozatunkat”. (p51)

E szemelvények elegendőek annak bemutatására, hogy az inka-idők elitjének a szelleme még a kereszténység felvétele előtt milyen magasba tudott felemelkedni. (p51)

A fenti imák azért hasonlítanak a bibliai zsoltárokhoz, mert mindkettőjük közös őse az Anyaországnak, Munak, Szentsugallatú írásai voltak. (p52)

A Nayamlap-dinasztiának a története nem egy ősi primitív nép története. Naymlap király és Ceterni királyné udvara magas szervezetű volt s a mondákból egyébként is kitűnik, hogy művelődésük előrehaladott volt már akkor is, amikor Peruba érkeztek. Hogy honnan jöttek és miért, azt nem lehet megállapítani. Cabello atya (Miguel Cabello de Balboa jezsuita tudós 1576-1586 között indiánok múltját tanulmányozta) megjegyzése kétséges, mert szerinte a Namlapok ’vino de la parte suprema de este Piru’. (Peru legmagasabb hegyvidékéről érkeztek; ha ott nem volna más helyütt a ’balsas’, ami vizijárművet jelent, ezen pedig aligha érkezhettek a magas hegyvidékről. (pp46-47) 

A naymlapok észak felöl érkeztek Peruba, mert a ’parte suprema’ nem kizárólagosan legmagasabbat, hanem legfelsőbb részt is jelent. Ezzel az utóbbival nincs ellentétben a vizijármű használata. (p51)


VII. FEJEZET – SZEMELVÉNYEK EGYIPTOM VALLÁSÁRÓL

Az alábbi sorok olvasásánál ne feledjük, hogy Egyiptom már csak elhaló tagja volt az Anyaország művelődésének, de még így is csodálattal kell meghajolnunk előtte. (p54)

Mahler egyiptológus professzor: Abban a pillanatban, amikor történeti talajra lépünk, az egyiptomi vallás már oly formában jelenik meg, mely egy ezt megelőző hosszú fejlődésre enged következtetni. Eredete tehát a történelem előtti korba esik, amely korból emlékek nem maradtak reánk. A vallásos képzetek már akkor rég megvoltak, amikor a piramisokat kezdték építeni. (p54)

Emanuel Rouge, Le Page, Renouf, Pierret és Brugsch azon a véleményen vannak, hogy az egyiptomi vallás alapvető fővonása az Isten egysége. (p54)
Isten az egy, az egyetlen, az egymagában lévő, aki mellett nincsen senki sem. Ő teremtettt mindent és Ő az egyetlen, akit senki sem teremtett. Isten önmagától lett, Ő az aki kezdetben volt, vagyis mint kezdet keletkezett. Így tanítják ezt a feliratok. (p55)

A transzcendentális eszmékre nem voltak szavaik, kép volt a szavak jelképe s csak a beavatott ismerte azok magasabb jelentőségét. (p56)

Mikor még nem volt egységes állam Egyiptom, számos autonóm megyét alkotott, ahol az Egyisten fogalmát különbözőképpen személyesítették meg. Minden kerületnek megvolt a maga istene, más szertartással, más hatáskörrel. Az egyikben, pl. a világ alakítója Ptah erejét tisztelték, a másikban a „rejtett”, a láthatatlan lényt Amont imádták, kikezdettől fogva volt, mindörökre fennmaradt stb. Végeredményben mindenütt ugyanazon tannal találkozunk, bár eltérő nevekbe burkolva. (p56)

Valamennyi isten élén RA állott, a Napisten, akit egész Egyiptom a világot kormányzó legfőbb istenség gyanánt ismert el. (p56)

Amon volt a thébai nagy isten, akiben az új életre való ébredés gondolata testesül. Ő az, aki a rejtett dolgokat a sötétségből a világosságra hozza, így szimbóluma annak a reménynek, hogy a halottak egykor fel fognak támadni. Amon Ra néven Napistenné lett, s mint ilyen az „istenek királya” nevet nyerte. Ő a mindenható, igazságos, irgalmas isten, teremtője minden földi és mennyei dolognak, az örökkévalóság ura és a végtelenség alkotója. (pp56-57)

Nunu az ősidőktől való égi vizek istene, akitől minden dolog létrejött. Ő Ra atyja, ennélfogva Nunuban találják ősokukat a kozmogonikus spekulációk. Ő szellemi előidézője a világ teremtésének. Egy koporsó alakú szekrényen térdelő – egészen a kezéig beburkolt – férfiúval ábrázolják, hosszú szakállal, a fején két tollal s a kezében korbáccsal. (p57)

Az ó-egyiptomi faj nem bizonyított honnan került oda, de annyi bizonyos, hogy a belső afrikai népekkel semmilyen rokonságban sincsen. (p57)

Az ősi egyiptomi szövegek misztikus és rituális tartalma kulcsot tartalmaz, amely felnyit minden rejtett dolgot az égen és a földön valamint feltárta az alvilág kapuit is. Szabaddá tette a holtak lelkének útját, feltámasztotta és megszólaltatta a halottakat. Csak a beavatott ismerhette ezeket. (p57)

Mahler professzor könyvéből tisztán bontakozik ki az ősi egyiptomiak Hármas Egy Isten-imádata, amely a sokféle isten-jelkép mellett a kései tömegek előtt esetleg többisten imádattá fajulhatott el. (p58)


VIII. FEJEZET – A NAACAL-TÁBLÁK A KEZDETRŐL ÉS A TEREMTÉSRŐL

„Eredetileg a mindenség csak egy szellem, egy értelem volt. Nyugalom, csend volt, minden rezdülés nélkül. Üres és sötét volt a végtelen, a felfoghatatlan tér. A sötétség végtelenjében egyes-egyedül a Legfelsőbb Értelem, a Nagy Önlétező Hatalom, a Teremtő, a Hétfejű Kígyó rezdült. Vágya támadt világokat teremteni és teremtett világokat. Vágya támadt a föld teremtésére az azon való élő teremtésekkel és megteremté a Földet mindennel, ami abban vagy azon vagyon. (p59)

A Teremtő hét felülmúlhatatlan Értelme hét rendelkezést tett (idézet a naacal-táblák titkos, papok részére fenntartott értelmezéséből:

1. A gázok, amelyek alaktalanul és szétszóródva vannak a térben, gyűljenek egybe s belőlük alakuljon ki a föld. A gázok erre egy örvénylő tömeggé gyűltek egybe. (p58)

2. Szilárduljanak a gázok és képezzék a földet. A gázok erre szilárdultak, de azok tömegei a szilárdultakon kívül maradtak a vizek és a légkör alakítására, tömegei pedig az így született új világba szilárdultak. Sötétség uralkodott és még nem volt semmi hang, mivel még nem volt sem víz, sem légkör. (p59)

3. Különüljenek szét a külső gázok és alakuljon víz és légkör, és a gázok szétváltak; egyik részük vízzé alakult s a vizek elhelyeződtek a földön s azt beborították olykép, hogy szárazföld sehol sem vált láthatóvá. A gázok, amelyek nem alakították a vizet, a légkört alakították és „A világosságot a légkör tartalmazta” és a nap nyilai (emanációi) a légkörben egyesülve a föld világosság kisugárzásaival, létrehozták a világosságot. Ettől kezdve világosság volt a föld felszínén, és „A hőt (meleget) ugyancsak a légkör tartalmazta.” És a nap sugarai a légkörben egyesültek a föld hősugaraival s a hőnek életet adtak. Ettől kezdve volt hő, hogy a föld felszínét melegítse. (p60)

4. A földben lévő gázok emeljék fel a földet, amelyen addig a vizek nyugodtak, amíg a vizek felszíne fölé nem emelkedett és ez volt a szárazföld. (p60)

5. Jöjjön elő élet a vizekben. És a nap kisugárzásai egyesülve a föld kisugárzásával a vizek iszapjában, kozmikus tojások (életcsírák) képződtek az iszap részecskéiből. Ez életcsírákból jött elő az élet, mint az rendeltetett (p60)
6. Jöjjön elő az élet a szárazföldön. És a nap sugárzása egyesülve a föld sugárzásával a föld porában, abból életcsírák keletkeztek. Ez életcsírákból jött elő az élet a talajon, mint az elrendeltetett. (pp60-61)

7. Amikor mindez megtörtént, a hetedik értelem mondá: Csináljunk embert a mi szerkezetünkre és ruházzuk őt fel hatalommal, a föld uralására. Ekkor Narayana (Nara=Isteni Egy; Yana= Mindenek Teremtője) a Hétfejű Értelem, a mindenségben való minden létezőnek Teremtője, megteremté az embert, és testébe egy élő, halhatatlan, soha el nem múló értelmet helyezett saz ember értelmi tehetségében (képességében) egyenlő lett Narayanával. A teremtés ezzel teljessé lett.” (p61)

Nincs meghatározva időintervallum, mint a Bibliai 7 nap. Annyi biztos, hogy a teremtés 7 időintervallumban jött létre, de ez lehetett nap is, év is, vagy év millió is. (p61)

A föld népeinek a teremtéstörténete annyira hasonló egymáshoz, hogy azok nem származhattak máshonnan mint Muból. (p62)

A fenti 7-es pontban „mi szerkezetünkre” megfogalmazás nem azonos a bibliai „mi képünkre” kifejezéssel (p62) Ezt mintegy igazolja a „ruházzuk őt fel hatalommal a föld (az anyag) uralására. 


FÜGGELÉK – A MAGYARSÁG EREDETE

Jókai Mór a Finnugor elméletről: „Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű etnográfiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de minderre csak azt mondom, hogy a magyarok nyelve mindig is csak magyar volt.” (pp205-206)

A magyarok ősei a szittyák voltak. (p205) A szittyák birodalma a Fekete-tengertől északra, az Ural folyótól a Lajtáig terjedt. Szomszédjaik K. felöl a törökök, É-on az ugor népek, ÉNY-ra a szlávok és a germánok (gótók), D-re pedig a perzsák és a hellének voltak. (p206)

A török és mongol műveltségnek alapjait a szittyából merítette. A szittyától tanulta meg az írást, a betűket. A földművelés és állattenyésztés körébe tartozó szavak nagy részben a szittyából jutottak át hozzájuk (pl: árpa, ökör, szőlő, karó, árok, alma, balta). Az iparnál főleg a bőr feldolgozását sajátították el őseinktől és a ruházati cikkek tetemes része is szittyaeredetű.(p207)

Az ugor népekre, főleg a vogul déli ágára a vogul-osztjákra volt nagyhatással a szkíta befolyás. Innen ered a hasonlóság nyelvünk és a vogul-osztják között. (p207)

A szláv népek egyenesen a szittyáknak köszönhetik műveltségük megalapozását. Ezt egész sereg szlávba került szittya műveltségi szó bizonyítja. Elősegítette ezt az is, hogy őseink rabszolgáinak legnagyobb része a szlávokból került ki. (p207)

A szomszédos, sőt gyakran szittya uralom alatt élő gótokra kiható szittya műveltség kétségbevonhatatlan, hisz a germán nyelvekben is kimutatható néhányszáz szittya szó. (p207)

A hellénekkel állandó barátságban éltek a szittyák, hiszen a helléneknek számos gyarmatuk volt a Fekete-tenger északi partján. (p207)

Az ugor-szittya keveredés úgy jött létre, hogy nem az ugor keveredett a szittyába, hanem valamely szittyatörzs töredéke olvad bele a szittyaföldtől északra lakó, akkor még egy tömegben élő ugorságba. (p207)

A magyar klasszikus nyelv. Küldtek, jöttem, hívnak, megyek – ilyen tömörséggel csak a klasszikus nyelvek tudnak kifejezni (Mittebant, adveni, vocant, ibo). Ha összelopkodta volna szavait (ahogy állítják) akkor tömörségével hogy szárnyalhatná túl a Föld összes nyelvét? (p208)

Dr. Aczél József 1927: „Szittya-görög eredetünk” c. tanulmány: Nyelvünk ősgörög származású, amely ősgörögnek a hellének is csak egy távoli ágát alkották. Úgy nyelvtanunk, mint 3000-re menő tőszavunk egyezik az ó-göröggel. A székely-szittya rovásírás is azonos az eredeti ó-görög írásjelekkel. A rovásírás nem szolgailag átvett jelek voltak, hanem azok használata a szittyáknál visszamegy az ősi időkbe. (p209)

Írásos emlékek őseinktől azért nincsenek feltárva, mert fába róttak ami elporladt, és az orosz síkság még régészetileg sehogyan sincs feltárva (írja 1933-ban)

Churchward munkáiból tudjuk, hogy az ősi görög nyelv tiszta kara-maya volt, s hogy az összes ó-görög munkák kara-maya nyelv kifejezéseivel vannak áthatva. Karák C. szerint a föld különböző helyein találhatók. (p209)

Az ősi görögök akik mayak voltak és nem árják, mint a mai görögök a Mu uralkodó törzsének voltak a leszármazottai. (olvasd újra pár sorra feljebb az ógörög-magyar azonosságot!!!)
Az etruszkokról, akik ugyancsak rovásírást használták ősi görög nép volt. (p210)

A hellének csak Euclides alatt tértek át a régi rovásírásról a még mai használatban levő írásjeleikre. (p210)

A perzsa és a szittya nyelv egymásra hatott, így keveredett a nyelv. (p207) A perzsa birodalmat úgy a déli hellén-görögség, mint az északi szittya-görögség századokon át rettegésben tartotta és Darejosz serege, bár százezrekből állott, mégis kudarcot vallott a leleményes szittya taktikával szemben. Volt idő, amikor Perzsia szittya uralom alatt állott. (p210)

Herodotos: a kallipidák (görbelábúak, lovasok) tulajdonképpen görög-szittyák, míg a gelonosziak félig szittyául, félig görögül beszélnek. (p210) Karjaikat fölmetszik, vérükből egy boros korsóba csöpögtetnek és abból isznak, egyenesen őseink vérszerződésének a szertartására ismerünk. (p210)

Az, hogy a magyar ízig-vérig görög, azaz kara-maya, tehát se nem mongol, se nem ugor, se nem árja, az megdönthetetlen pozitívum. (p211)

Szent Gellért legendája: Péter király alatt a föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték imádni. Tudósaink nem is vonták ezt kétségbe azelőtt, de az árjavérű tudósok az ugor rokonság kitalálása után támadták hagyományok hitelességét, mert szeretnék a szittyákat az indogermánokkal rokonságba hozni. (p211)

Tudományos köreinkben a múlt század ötvenes évei óta (értsd: 1850) egy olyan iskola szervezkedett, mely a magyar őstörténelem hazai forrásait minden eszközzel igyekszik hitelességüktől megfosztani, hogy aztán engedjük magunkat idegenből importált téveszmékkel félrevezetni (leírva 1933!!!) (p211)

Ott ahol a magyar őshazát gyaníthatjuk, kellett lakni egy hatalmas, művelt görög (kara-maya) népnek, amely népnek a föld utolsó nagy mágneses kataklizmáját túlélt kisebb csoportjának vagyunk késői leszármazottai. (p213)

A szláv nyelvekben édeskevés a görög elem, talán csak minden tizedik. Nos, amikor átvettünk a szlávból 500-600 szót, gondosan csak a görög eredetűeket vettük át onnan. A törökben is van vagy 150 görög eredetű szó, s mi az átvételkor csak ezeket válogattuk ki és vettük át. Így vagyunk a többi nyelvekkel is, mindenütt gondosan csak a görög eredetű szavakra vadásztunk. (p214)

Az, hogy a külföldi krónikák a kunokat egynek veszik a törökökkel, annak a „turc” szó az oka. A tizedik század bizánci írói ugyanis Árpád magyarjait is turk néven említik. Bölcs Leó görög császár a magyarokat a IX. sz.-ban turci-knak nevezte. Ez a turc elnevezés a külföldi tudósoknál nagyon sok zavart idézett elő s innen származott az a helytelen elmélet is, amely szerint török eredetű lett volna a magyar meg a kun. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a kun nyelv a szittya-görögnek csak egy tájszólása s így a magyarságba való nagyarányú kun-beolvadás a faj tisztaságát mit sem érintette. Ugyanígy nem érintette a faji tisztaságot a besenyők, kazárok, avarok, alánok, utrigurok és kutrigurok beolvadása sem, mert ezek is csak tájszólásai voltak a szittya-görög népcsaládnak. (p220)

A szláv-, török- és tatár-keveredés nem volt olyan óriás mérvű, hogy beolvadásukkal a magyar fajta jellegzetes változást szenvedett volna, mint a mai görögség, akiknek vérébe erős árja, arab és szemita vér keveredhetett s így nagyon távolra kerültek őseiktől. (p220)

Egy Sandwich szigeti szájhagyomány szerint kezdetben nem volt csak víz, amikor egy nagy madár szállott alá s tojást tojt a tengerbe. A tojás szétrepedt és Hawaii bújt ki belőle. (p223)

A Turul a nemzetségünk toteme, akinek az öreg Álmost feláldozták, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága fiának, Árpádnak lelkébe költözzék. (pp222-223)

Az egyiptomi SEB isten fejéke egy madár volt. Seb az Istenség teremtő erőit jelképezte.
Niven mexikói fő archaeológus által kiásott ősi mexikói táblák között sok madár jelképes tábla található. A rajtuk levő írások szerint ezek az Istenség teremtő erőinek a működéséről szólnak. (p223)

É-Amerikában a haiden indiánoknál ugyancsak megtaláljuk az Istenség teremtő erőit jelképező madarat, amely totem-oszlopukat díszíti, illetve koronázza s amelyet Mennydörgős madárnak neveznek. (p223)

A Szent Négyek madár jelképét megtaláljuk a babyloniaiaknál, kaldeusoknál, hettitáknál. A Szent Négyeket ábrázoló négyküllős kört szárnyakkal megtaláljuk egy ősi hindu kéziratban. (p223)

Az Istenséget ábrázoló napkorong madárszárnyakkal megtalálható még az amerikai Guatemalában, Egyiptomban, Assziriában, Perzsiában és végül az ősi Görögországban. (p223)

Az összegyűjtött madár-jelképek adataiból arra a meggyőződésre jutunk, hogy az Anyaország (Mú) valamelyik részében az Istenség teremtő készségéből kiáradó erőknek az általánosabban használatos jelképe, a kereszt helyett egy képzeletbeli nagy madarat használtak. (p223)

Turulunk kiterjesztett szárnyai a teremtő erők állandóan cselekvő, működő állapotát fejezik ki. (pp223-224)

A madár elkísérte népünket az idők teljes hosszán. Volt Egyiptomban, Babylonban, Asszíriában, Elő-Ázsiában, volt velünk Indiában, Perzsiában, Görögországban, volt É-Amerikában, a közép-amerikai Guatemalában, minden bizonnyal elő fog kerülni D-Amerikában is, és végül volt Mu-ban az emberiség szülőföldjén, ahonnan tízezer évekkel ezelőtt indultak el őseink, hogy terjesszék a művelődést a föld népei között. (p224)

Az Anyaország elmerülésével megszűnt a nagy uralkodó s életben maradt töredékét a számban nagyobb fajok már nem ismerték el felettük állónak. Erejük tudatában már többen indultak el közülük, hogy lehengereljék a világot. Kik akasztották meg mindig az ilyen nekilendült áradatot? (p226)

· Kik állították meg a perzsákat? A görögök
· Kik vágtak végig a római latin birodalmon? A hunok.
· Kik véreztek el a tatár áradatánál? Elődeink
· Kik akasztották meg a török előrenyomulást? Ükapáink
· Kik törték meg legelőször a vörös bolsevista terjeszkedést és így kik mentették meg Európát elsősorban a vörös mételytől? 

dr. Cserép József a bp-i Pázmány Egyetem egykori tanára 1929: Fajunk eredetét és vándorlását ugyanazon az úton vezeti vissza Mu-ra, az általa is 11,500 évvel ezelőtt elmerültnek jelzett szárazföldre, mint azt fentebb Szent Turulnak nyomán megjelöltem. Krónikák nyomán ő is megállapítja, hogy görög jövevényeknek vagyunk tekinthetők. A mai nyelvünk az ősi maya nyelvvel való élénkebb egyezését felemlíti. (p226)

Az ókori klasszikus írók nyomán ő is arra a megállapításra jut, hogy kultúra és civilizáció terén mindig Madya népe vezetett s a Zeustól bilincsekbe vert ősmagyar Prometheusz, Gaea, illetve Madya fia, Aischilos szerint, elsorolván népe kultúrvívmányait, e szavakkal végzi:

„Egyszóval az emberiség minden tudását nekem köszönheti.”

forrás: http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.143