A „Mu” elsüllyedésének időbeli meghatározása egymástól független kutatók szerint 1. CSICSÁKY Jenő „A magyar nemzetcsalád útja” című művében előbb 12.000 évben jelölte meg a Mu elsüllyedésének időpontját. Későbben pontos kimutatások alapján végül is 11.542-ben állapodott meg. 2. Erich von Deniken, Móricz János nyomán írott könyvében említi, hogy a „quitoi” királyságban a spanyol hódítást megelőző időkben, a magyarhoz hasonló nyelven beszéltek és hogy a „Guyapas” indiánok (Ecuador, Esmeralda tartománya) még ma is feltűnően érthető magyarsággal beszélnek. 3. Csöke Sándor könyvet írt a perui „Aymara” és „Quechua” indián nyelvek magyar rokonságáról. Ezen tények figyelembevételével logikailag következtetni lehet, hogy az emberi kultúra szülőföldje a „Muror” Ősmagya nyelvű lehetett. Innen rajzottak ki a Muroriak a Világ minden tája felé. A „maya”, a „sumér”, a „fehér avar” (székely és az „egyiptomi” kultúra a „Murori” műveltség folytatása… Csicsáky Jenő, aki a „Magyar Nemzetcsalád útja” című 1960-ban megjelent a Kland tekercs ismerete nélkül (ő 1960-ban halt meg, a Tekercset pedig 1964-ben fejtették meg) állítja fel az ősmagyarság Mu-beli eredetét. Tony EARLL kimondja, hogyez a felfedezés annyira óriási jelentőségű, hogy az „Emberiség történetét újra kell írni”. James Churchward, aki legelőször foglalkozott a Mu történetével, és aki 5 terjedelmes könyvében ismerteti a Mu kultúrát és pusztulását, szintén a történelem újraírását szorgalmazza! Eddig a „Nap Fiai” jelentése. CHURCHWARD angol kutató az „Indiai ŐSTÖRTÉNET 14 Táblák” alapján azt állapította meg, hogy a Kr.e. 11542-ben elsüllyedt „Rutas Mu” nevű kontinens Indiától Amerikáig terjedt, a mai Csendes-óceán szigetvilága helyén. „Mu” elsüllyedésének leírását Le PLONGEON adta ki „The Queen Moo and the Egyiptian Sphinx” című könyvében, a British Museumban őrzött „TROANO” kézirat alapján, mely egyike azon öt (5.) megmaradt amerikai „ősmagya” írásnak, amelyet egy LANDA nevű spanyol püspök máglyájától sikerült megmenteni. MUROR vagy Rutas Mu A „Turáni Népek”, a Nap Fiai őseinek a felkutatásában az első fénysugarat Tony EARLL nyújtotta, amiről a Argentínában megjelenő „Nap Fiai” c. tudományos folyóirat 1980 májusi számá- ban tett jelentést. Ezek szerint: „A KLAND tekercs” Tony Earll „Mu Revealed” c. könyvében (mint Prof. R. Hurdlop munkatársa, a Mexico Citytől észak-nyugatra a Mexico völgyben végzett ásatásoknál) – elmondja, hogy kb. 20 méter mélységben a vulkanikus hamu alatt egy templom kőpadlózata mélyén, kőkoporsóban fonetikus abc rendszerű papírtekercset talált. Karbon 14-es radioaktív módszerrel megállapítást nyert, hogy a papírtekercs 21.000 éves. A tekercset egy „Kland” nevű fiatal pap írta, aki Kr.e. 19.000 évvel, 19 éves korában a Mu anyaföldről, amit akkor Murornak neveztek, került a mai Mexikó földjére. KLAND, az ifjú pap naplószerűen ismerteti a Mu életét. A Mu a Csendes-óceánban a mai Fidzsi- és Húsvét szigetek táján terült el. A Húsvét szigetek ennek a Birodalomnak a fennmaradt ré- sze. A „MU”-n, vagy ahogy ők nevezték „Muror” kontinensen mintegy 60 millió ember élt a kultúra magas fokán. Muror három tartományból, a fehérek lakta „Phara”-ból, a sárga ember benépesítette „0nika”-ból és a fekete-barnás bőrű népek hazájából „Ajas”-ból állott. A Birodalom fővárosa „Nalta” volt. A fehérek hajózással, kereskedelemmel, – a sárgák ezüst, réz, aranybányászattal és azok feldolgozásával, – a feketék földműveléssel foglalkoztak. Volt vízvezetékük, négyküllős, nádoldalas szekerük, sárkányszerű „léggömbjük”, ismerték a hipnózist, az agysebészetet, és templomaikat 3×2 méteres kőtéglákból építették. Poligamikus osztálytársadalom volt, papkirályok uralma alatt. Későbbi jelentések szerint Muror Kr.e. 11.542-ben süllyedt el, vulkanikus kataklizma következtében. A „Kland-tekercs” ezen Birodalom eltűnése előtt 8.000 évvel íródott. Tony EARLL ezen korszakalkotó lelet kapcsán megállapítja, hogy a muroriak által használt fonetikus írás a Suméroknál jelenik meg először eddig ismert történelmünk folyamán. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy a sumér táblákon a sumér királyok uralkodásának felsorolásában több ezer évig mennek vissza. a.) Először is abból a feltevésből indult ki, hogy ez a nagy kataklizma annyira megrendítette az akkori magas műveltségű emberiséget, hogy időszámításukat újra rendezték és ettől az időtől számították, éppen úgy, mint a keresztények Krisztus születésétől. Mint későbben kiderült, ez utóbbi tévesen. Mert Jézus nem a „0” évben született, hanem előtte négy esztendővel. b.) Számítási alapjául a Mu-ról származó táblákon fellelhető csillag konstellációkat vette, mint pl. a „Göncöl-szekér” akkori és mostani állását. E két alak közötti eltérésből 12.500 év volt kiszámítható. c.) Az egyiptomiak az időszámításukat „NAPKÖRÖK”-ben fejezték ki, míg a babiloniak „HOLDKÖRÖK”-ben. Az egyiptomi „napkör” 1.460 esztendővel volt egyenlő és Kr.u. 138-ban fejeződött be. A „babiloni” „holdkör” pedig 1.805 évvel volt egyenlő és 22.325 holdkörből állott, ami Kr.e. 712-ben fejeződött be. Mivel ez a két nép egyforma magas csillagászati ismeretekkel rendelkezett a pontos szá- mítás alapjául lehetett venni a két időütem legkisebb közös évszámát, ami abból állott, hogy visszafelé pergette a két kört mindaddig, amíg mindkettőnél ugyanazt az évszámot nem nyerte. Ezt a következő eljárással érte el: x.) Az egyiptomi „napkör” tartalma 1.460 év, és az első kör vége Kr. u 138-ban volt. ŐSTÖRTÉNET 15 Azután megkereste azt az évet, amelyben még Kr. e. fejeződött be utoljára az ilyen „időütem”, – amelyikből azután levonta a Kr.u. eltelt évek szá- mát, vagyis 138-at. Vagyis: 1.460-138 = 1.322, amikor is a Kr. előtti „zodiákus” kör befejeződött. Azután hozzáadogatta ehhez a számhoz az 1.460-at, hogy visszamenőleg megnyerje azokat a számokat, amikor, egy-egy ilyen időtartam elkezdődött, és pedig: 1.322+1.460=2.782 Azután 2.782+1.460=4.242... és így tovább. A hetedik (7) összeadásnál kijött a 11.542 év. xx.) A „babiloni nagy időtartam Kr.e. 712- ben fejeződött be. Mivel ez már Krisztus előtt volt, csupán hozzá kellett adogatni (az előbbi eljáráshoz hasonlóan) az időütemek években kifejezett éveit, vagyis az 1.805-öt, És pedig: 712+1.805=2517 Azután 2.715+1.805=4.322... és így tovább. A hetedik (7) összeadásnál kijött az a szám, ami az egyiptomiaknál, vagyis a 11.542 év. Tehát a 11.542 év két egymástól eltérő idő- ütemben elkezdett időszámítási év vagyis a „Mu” elsüllyedésének az éve. Ez pedig az egyiptomi és a babiloni időszámí- tás kezdetének az ideje. Tiahuanaco-i Napkapu 2. POSNANSKY Artúr egyetemi tanár a Tiahuanaco-i templom, illetve Nap- Templom fekvési irányából indult ki a romok megvizsgá- lásánál, amit (szerinte) az építők csillagászati elgondolások alapján határoztak meg. És megállapította, hogy a Templom egyik ismertetőjele a „tavaszi nap-éj egyenlőség” pontjával van kapcsolatban. Tehát azzal a ponttal, amelyet a Napunk az égboltozaton március 21-én takar el, – tehát a „nap-éj egyenlőség” idején. Ez nem állandó pontja az égboltnak, mert azon 26.000 év alatt egy teljes kört ír le. Mozgása ma már teljes pontossággal ismert. Vagyis amikor a Templom úgy állott, hogy annak nap-éj egyenlő- ségi jegye egybeesett az égbolt akkori hasonló pontjával. Számítása 11.600 évet eredményezett és csak 58 évvel tér el a Csicsáky által kiszámított időtől. A templom kövein található jelképek tanú- sága szerint a Templomot a „Mu” katasztrófa előtt építették és a „Mu” uralkodójának a fennhatósága alá tartozott. Tiahuanaco-i Nap- templom 3. SCIAPARELLI, a híres Mars kutató több Bibliai lelet kiszámítása alapján rögzítette, hogy Jézus február 2-án mutatkozott be a Templomban, mely napon volt, a Biblia állítása szerint, „ANNA” próféta is. „ANNA” a nőnemű alakja az „annus”-nak, a latin „év”-nek, míg az egyiptomiaknál a tündöklő „Nap leányának” a neve. Anna napján, mely ma július 26-ára esik, nagy ünnepségek voltak. Ezek az ünnepségek a Balaton menti ,,Anna bálokon” mind a mai napig is fennmaradtak. Ha kiszámítjuk ANNA naptári változásait, akkor számításunk eredményeként 11.200 jön ki. 4. A világhírű „dendera”-i állatöv akkori első állata az „Oroszlán” volt, míg ma a „Kos”. Ez viszont 13.500 évkülönbségről tanúsko- ŐSTÖRTÉNET 16 dik. 5. Egyéb „földrétegezési” mérések alapján megközelítőleg 11.500-at kapunk. A „Mu” kontinens közel 60 millió lakossága ,,Magya” (vagy „Maza”, „Magar”, „Magari”, „Mahgar”) volt, akik a Mun uralkodó kedvező éghajlati viszonyok következtében beállott túlszaporodás miatt, már a „Mu-kataklizmát” megelőző időkben több típusra különültek és onnét kivándoroltak, – mint arról a yukatani Kan dinasztia esetében, már említést tettem. A Rutas Muról kivándorolt, vagy kimenekült Magyákat három főcsoportra oszthatjuk: a „nagymagyák”, a „kis-magyák” és a ,,kar-magyák”, akik három különböző irányban indultak el új hazát keresni. És pedig: A.) A „nagy magyák” a mai India, Tibet, Turáni-alföld, Kis-Ázsia felé vándoroltak. A Tarim medencében a nagy magyák voltak az elsők, akiket a történelem ezen a területen ismer. Ezt a népet a tudósok a „TURFAN” nevű helység után, ahol a környék népei a földből ki- áramló meleg gőzök mellett melegedtek, „TURANI”-nak nevezték és az „Ős-Turánok” elő- deinek nyilvánították. Ezek utódai lettek a Kontinensek vezető né- pei, melyek ismét Három csoportba oszthatók: a.) A Turáni-alföldön letelepedetteket az indiai feljegyzések „DAITYA” nép néven ismerik. b.) Az ezektől kissé északabbra települteket a történelem „Szkíta-Hun” fajú népeknek nevezi. c.) A kínai határ felé letelepülteket a kí- naiak két csoportra osztják: x.) a tiszta „fehér-hun” eredetű „turkok”, (ahol „turk” annyit .jelent, mint „erős”), xx.) és a mongol keveredésű, de színtiszta turáni népekre. A tiszta szkíta-hun elem későbben Ázsia vezetőnépe lett és birodalmaik lettek a „HUN” birodalmak, mely birodalmak ké- sőbben kiterjedtek Indiára, Belső-Ázsiára, Európa középső részeire, a Kárpát-medencére: és „FEHÉRHUN” és „FEKETEHUN” birodalmak néven kerültek be a történelembe. „Atila” „feketehun” birodalmát a történelem már mint a „világbirodalmat” említi, mert Belső- Ázsia, India területein kívül kiterjedt a Turánialföld, valamint a Kelet- és Közép Európa területére is. Másik részük, akiket a történelem „HYKSOS”-oknak nevez, Kis-Ázsia, Egyiptom és Észak-Afrika fölött uralkodott. B.) A „kis-magyák” vagy „Quinchéma”- magyák Japán és annak szigeteire kerültek. C.) A „kara-magyák” vagy „karmagyák”, mint harmadik ág, az, „ALTAJ” vidékétől keletre, Szibéria keleti részein települtek le. A Pacifik térségének benépesítése A bremeni WESER KURIER 1981 szeptember 11. számában egy roppant fontos kérdést vet föl: „Az újabb ásatások megoldják-e a kérdést a Világ Köldöke körül?” HEYERDAHL „Husvét szigetek” teóriája talán bebizonyítást nyer. Thor HEYERDHAL norvég kutató talán ezen ásatásokkal rehabilitálva lesz, azáltal, hogy George W. GILL, amerikai kutatónak a Húsvét szigeteken folytatott ásatásai HEYERDAHL tézisét igazolni fogják. Eddig még sok támadásnak volt kitéve a kérdés, hogy a Csendes-óceánban elveszett Világrész miként volt benépesítve és kik voltak annak őslakói. HEYERDAHL a Polynéziai és a Dél-amerikai kultúra és nyelv alapos tanulmányozása után azt az elméletet állította föl, hogy a Húsvét szigetek és a körülötte elfekvő Szigetvilág az Inka idő- ket megelőző indiánok tulajdonai voltak. Chile őslakói ezt a területet a „Világ Köldö- kének” nevezték, mert szerintük „itt” született meg a „Világ”. A két tudós, G. W. GILL és Sergio Rapu HAOA, a Wioming-i egyetem archeológusai ásatá- sokat végeztek a Húsvét szigeteken, Laramie kö- zelében és igen értékes leleteket hoztak napvilágra. Összesen 308 csontvázat ástak ki a „Sziget” különféle részein, melyek vagy barlangokban, vagy a már közismert, több ezer kilogramm súlyú kő kolosszusok alatt nyugodtak. Ezekből az idők- ŐSTÖRTÉNET 17 ből még kb. 600 ilyen kolosszus maradt fönn. A két tudós számtalan olyan nyomot talált, amelyek a Dél-amerikai őslakókhoz vezetnek. Ezek főleg genetikai jellegűek. Hasonló csontváz maradványokat talált GILL egyik munkatársa Peruban is. Hasonló óriási kőemlékeket találtak DélAmerika magasan fekvő területein is. Mindezekből a jellegzetességekből HEYERDAHL azt következteti, hogy ezen szigetvilág és Dél-Amerika akkori őslakói között szoros kapcsolat állott fenn. Az itten még élő őslakók között vannak olyanok is, akiknek a fülcimpája hosszú. Ezt azzal érik el, hogy a fülükbe egy nehéz fülbevalót tesznek, ami a fület lehúzza. Ugyanez megvan még a mai napig is néhány Dél-amerikai indián törzsnél. Szobor a Húsvét szigetekrõl és Tiahuanaco-ból Egy orvos. Dr. E. MYHRE 1964/65-ben egy igen érdekes kísérletet hajtott végre: megvizsgálta 905 őslakos vérét és megállapította, hogy majd mindegyiknek a vére az „A” csoportba tartozik. Ugyanezt az „A” vércsoportot találta meg nagyon sok USA és Canadai indiánoknál is, míg a „B” vércsoport csak elenyésző mennyiségben volt található. De megvizsgálta a Rhesus-Faktort is és meg- állapította, hogy az Rh-Faktor ezeknél a népeknél pozitív. Ez viszont igazolja az itteni őslakók rokonságát az indiánokkal. Atlantis Az ausztráliai Sydneiben működő Dr. Alphons TCHETCHIN astrophisikis és asszisztense Dr. Jokenak sikerült egy modern elektronenmikroskóp, segítségével a „Kos” csillagképben levő „Lirpa” ködben mely ködkép tudvalevőleg higany gőzökből áll, a „Föld” tükörképét megtalálniuk. Ezekről több fényképfelvételt készítettek és, azokat pontosan kiértékelték 1940-1950 között. Mivel a Lipra köd a Földtől 80 millió fény- évnyirevan, így a Tchetchin által felvett képek a Föld 160 millió év előtti képét mutatták. Ezen fényképekről, bennünket érdeklő két adat olvasható le: a.) A képen pontosan megtalálható a Föld, rajta a kontinensek és szigetek körvonalai, külö- nösen pedig Atlantis két nagy szigete. b.) De pontosan megállapítható az is, hogy a Földnek ekkor még két Holdja volt. A tudósok körében már régen felmerült a kérdés, hogy mi okozta Atlantis katasztrófáját, és mi idézte elő a nagy vízözönt. Hans HOERBIGER osztrák csillagász, aki évtizedek óta foglalkozik a kozmikus jelenségek vizsgálatával, 1913-ban felállította az elméletét, mely szerint a Föld és a Nap között, a Mars előtt még egy másik Hold is lehetett, a Luna. Ez a Luna valamilyen kozmosz tragédia kö- vetkeztében felrobbant a világűrben és ezzel megszűnt az a vonzóerő, amelyet a Földre gyakorolt. Ennek a vonzóerőnek a megszűnése eredmé- nyezte azt, hogy az apály és dagály törvénye felbomlott, a vizek kiléptek a medrükből és a tenger elöntötte az akkor ismert világ egy részét. Ezzel a most felfedezett második Holddal nyert teljes elismerést HOERBIGER elmélete. Ennek a világnak megmenekült lakói telepedtek le a Földközi-tenger partjain és vitték magukkal az egykori Atlantis kultúráját melynek nyomai kétségtelenül fellelhetők nemcsak a partmenti országok, de a távolabbi Magyarországi kultúrában is. Atlantis titokzatos történelmét, amely történelem 12.000 évvel ezelőtti időkre nyúlik viszsza, (tehát Kr.e. 10.000 évre) Egerton SYKES angol tudós a Királyi Földrajzi Társaság tagja kutatta a legbehatóbban. ŐSTÖRTÉNET 18 SYKES 1949-ben egy expedícióval kutatott Atlantis után az Atlanti-óceánnak pontosan azon a részén, amelyen Tchetkin és Joke felvételei szerint az Atlantis két nagy szigete feküdt, tehát a mai Ibériai félsziget és az USA középvonalát öszszekötő vonal irányában, a mai Azori szigetek kö- rül. Amint TCHETCHIN felvételeiből kitűnik, a helyes nyomon járt. Bei etwa 70 000 facher Vergrößerung entdeckte Dr. Joke im Nebel das Abbild der Erde mit ihren beiden Monden. 760 Trillione kilometer ist der Lirpa-Nebel eniternt, in dem die Spiegelung entdeckte worde. Magyák vándorútja ŐSTÖRTÉNET 19 BARATI ATTILA Tollas kígyó a karcsai templomban Sátoraljaújhelyre igyekszünk, honnan még egy igen érdekes műemléket keresünk fel, a turisták országútjáról kissé távol eső, de azok érdeklődésére méltán számottartó karcsai reformá- tus templomot, mely már a Bodrogközben van. A karcsai XIII. századbeli románstílusú templom kis méretei ellenére is csonkaországunk egyik leg- érdekesebb műemléke. Homlokzata és alaprajzi elrendezése tekintetében egészen eredeti alkotás. Szentélye köralaprajzú, sajátságos módon csatlakozik a templom templom templom főhajójához, ez az egyáltalán nem szerves kapcsolat bizonyítja azt, hogy a körszentély egykor önálló körépítményű templomocska lehetett. Ehhez a körtemplomhoz, mikor a bő- vítés szükségessé vált, a XIII. században építették hozzá a főhajót. Ez magyarázza azt is, hogy a két rész, bár mindkettő román stílusú, stílárnyalatbeli különbséget mutatnak, mert a főhajó későbbi keletű. A hajó nyugati végében két erős pillér áll, valószínűleg az egykori kettős torony falait hordhatták. Lehet, hogy a két torony el sem készült, de a külső homlokzaton látható falpillérek kéttornyú homlokzati megoldásra mutatnak, olyanra, amilyenek korbeli románstílű templomaink homlokzatai. Ma csak egy huszártoronyszerű, oda nem illő bádogtorony emelkedik a főhomlokzat közepén, és nagyon zavarja az épület festői hatását. Népszáján élő hagyomány kedvesen próbál magyarázatot adni arra, hogy miért nem készült el a torony. A népmese tündéreknek tulajdonítja a templom építését. A tündérek egy közeli tóban laktak. Éjszakánként, mikor minden lecsendesedett, az élet zaja elült, feljöttek a tó partjára, ahol hold fénye mellett, királynéjuk vezetésével lejtették el tündértáncukat. A közeli kövesdi várban lakott a Sötétség fejedelme, akinek nagyon megtetszett a szépséges tündérkirályné s elhatározta, hogy társnői közül elrabolja és feleségül teszi. A tündérek idejekorán tudomást szereztek a sötétség fejedelmének gonosz szándékáról, s hogy a fejedelem el ne ragadhassa közülük királynéjukat, többé nem mertek a tó partjára feljönni. A szabadsághoz szokott tündéreknek azonban nem tetszett a rabság, melybe félelmük sodorta őket, ezért elhatározták, hogy más vidékre költöznek. De, hogy itt tartózkodásuknak örökre nyoma maradjon, a tó fenekén lévő palotájuk köveiből templomot építettek. Tündérország törvényei szerint csak hajnalig dolgozhattak. Megfeszített munkájuk ellenére sem sikerült a leányoknak a művet befejezni. A tornyokra már nem kerülhetett sor, mert megszólalt a hajnali kakasszó s a tündérek hanyatt-homlok menekültek vissza a tóba. A tündérkirálynét, ki messze földre repült, hogy a toronyba harangot hozzon, éppen a tó felett érte a kakasszó. Ajándékát kezéből kiejtve, maga is a tó- ba menekült. A harang pedig a Karcsa patak vízébe esve, mélyen befúródott iszapjába. A tündérek aztán elköltöztek, egy társukat hagyva hátra a harang őrzésére, kinek kötelességévé lett, hogy az esemény minden századfordulóján megszólaltassa azt. Komolyabb néphagyomány Ratold nevéhez fűzi a templom építését. Ratold, Kálmán király feleségének Normann Euzilla királyasszonynak kíséretével jött Magyarországra. Kálmán király megkedvelte a vitéz lovagot és neki adományozta Zemplén megyének azt a részét, melyhez Karcsa is tartozott. Ratold szép leánya számára, ki kolostori életre szánta magát, építette a karcsai templomot, de mielőtt befejezhette volna, leánya meghalt s a megkezdett mű befejezetlen maradt. Ha a hagyományt igaznak vesszük, tekintve, hogy a XII. században történt, ez csak a körszentélyre vonatkozhat. A XIII. századi főhajóval egy másik hagyományt hozhatunk kapcsolatba, mely atemplom építését Roland nádornak, Zemplén megye főispánjának tulajdonítja. Roland IV. Bélával menekült a tatárok elől Dalmáciába a szerencsétlen kimenetelű sajói ütközet után. A tatá- rok kitakarodása után IV. Béla visszatért, ország- építő munkája során elrendelte, hogy az elpusztult ŐSTÖRTÉNET 20 templomok újra építtessenek. Erre a rendeletre építette újjá Roland akarcsai templomot, valószí- nűleg Olaszliszka és Patak környékére bevándorolt olaszokkal, kiket a kipusztított lakosság helyébe telepítettek ide. Az olaszos műveltségű magyar főúr Dalmáciában járva megkedvelte az ott dívó építési stílust, s ennek hatására elhatározta, hogy akarcsai templomot dalmáciai mintára építteti fel. Ha ezt a hagyományt igaznak vehetjük, magyarázatot kapunk arra, hogy miképpen kerülhetett ide, a Magyar Alföld e távoli zugába olasz sajátosságokat mutató műalkotás. Roland nádor 1285-ben lázadást szított Kun László ellen, ki ellene vezérét, Micz bánt küldte. Nagykövesdnél ütközött meg Roland a király seregével, de csatát vesztett melyben maga is halálát lelte. A nagykövesdi csata kihatással volt a karcsai templom sorsára is, mert a művészetkedvelő főúr halálával befejezetlenül hagyták. Ha ez a hagyomány igaz, a templom építését 1285 előtti időre tehetjük. A templom további sorsáról keveset tudunk. A mohácsi vész után a Perényiek birtokába került, kik azt az egyre jobban terjedő protestantizmus híveinek adták át. Századokon át folyt a felekezeti küzdelem atemplom birtokáért, míg végre 1762- ben törvényes felső rendelet végleg a reformá- tusok kezére juttatta. Ők kijavították és tatarozták a templomot, festői fatornyocskát építve a főhomlokzatra. Ebben a festői alakjában érte a múlt szá- zad közepén tűzvész, mely a tetőket elhamvasztotta. Sokáig állt fedetlen, míg államsegéllyel újra kijavították. Ekkor került oda a mai dísztelen és harmóniát zavaró torony. A templom falfelületei faragott kővel burkoltak. Rendkívül érdekes a nyugati homlokzaton lévő kőkapu és a felette emelkedő oromzatos kiugró épületrész, mely vakárkádos kiképzésével egyedülálló hazánkban. Ilyen megoldást Olaszországban, Toscanában és Dalmáciában gyakran találunk. Joggal következtehetünk tehát arra, hogy olaszok építették, vagy olasz hatásra létesült a karcsai templom. Olasz előképre mutat a vak- árkádos orom alatti két, konzolon nyugvó oroszlá- nokat ábrázoló szobormű is. Ehhez egészen hasonló példát szolgáltat a dalmáciai Curzola dómja, melyen azonos felfogásban látható az oroszlános motívum. A két konzolos szobormű között a vak- árkád alatt foglal helyet a díszes főkapu, mely éppúgy, mint a jáki kapu, befelé lépcsőzetesen szűkül. A lépcsőzet sarkaiban hengeres oszlopok akantusz-levéldíszes oszlopfejeket hordanak. Sajnos, a fejezetek eléggé megrongálódtak, egyes részek annyira elmállottak, hogy eredeti formájuk sok helyütt elmosódott. Nagy nevezetessége a kapunak és templomnak egyaránt, hogy többféle színű kőből készült. A kapuban lévő oszloptörzsek szürkék, a köztük lévő falkiugrások pirosak és a fejezetek a sóskúti mészkő színére emlékeztetően sárgásak. A polichróm hatású homlokzat olasz gondolat, olasz földön keletkezett. Ilyen polichróm kialakítású volt az esztergomi elpusztult nagykapu, a ”Porta speciosa”, mely olasz befolyás alkotása volt. Műtörténészek feladata lesz az esztergomi éskarcsai emlékek között észrevehető egyező sajátosságokra fényt deríteni. Sajátságos, hogy mennyire emlékeztetnek a karcsai templomhajó déli pillérének nyugati oldalán lévő emberábrázolások az esztergomi ásatások alkalmával talált alakos oszlopfőre, bár a karcsai domborművek jó- val durvábbak és primitívebbek. A templom oldalhomlokzatai szintén érdekesek. Az északi egyszerű, a déli gazdagabb kiképzésű. A déli homlokzatot három keskeny résablak töri át, szolgálván a templomtér világítását. Ugyanitt foglal helyet a déli kapu is. Ez azonban jóval szerényebb, mint a főkapu. Öreg este lett, mire a templom látnivalóival végeztünk. A lenyugvó nap vörösre festette a felhőket. Az árnyékok egyre hosszabbra nyúltak, az éjszaka előre küldte már hírnökeit. Esthangulatot terjesztett a mezőkről hazatérő nyájak kolompszava, mely egyre halkult, végül elveszett s sokáig csak a távozó autó motorberregése zavarta a bodrogközi ájtatos csendet. Füzér és Karcsa két igen érdekes képviselője Hegyalja többi neves műemlékeinek. A Hegyalja történelmi emlékei felkeresésére vezetett nagyobb túrába könnyen bekapcsolhatók, nélkülük a vidék műemlékeiről szerzett benyomások feltétlenül hiá- nyosak volnának. Akarcsai templom, minthogy a Bodrogközben fekszik, kissé távolabb esik a turistavonalaktól, éppen ezért megtekintését célszerű nagyobb túra végére halasztani. Lux Géza (Bp., 1910. ápr. 29. - Asch, 1945. ápr. 25.): építészmérnök. ~ Kálmán fia. Oklevelét 1933-ban a bp.-i műegy.-en szerezte. 1934-35- ŐSTÖRTÉNET 21 ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazottja. 1935-től a műegy. középkori építészeti tanszékén adjunktus. 1940-ben doktori címet nyert. A középkori m. építészet kutatásával foglalkozott, és számos nagy értékű műemlékfelmérést végzett. Nevéhez fűződik a margitszigeti domonkos apácakolostor sírkápolnájának feltárása (1938), a zsámbéki templomrom és kolostor épí- tészettörténeti feltárása, felmérése és konzervá- lása (1939) és a felső- örsitemplomhelyreállítá- sa (1944). Ő végezte a borsi kastély helyreállí- tását (1940), közreműködött az aranyosmedgyesi kastély, valamint a beregszentmiklósi Rákóczikastély (1944) helyreállításában. ... Kálmánnal együttműködve számos műemlék-helyreállítási munkát végzett. Kutatási, felmérési eredményeit számos tanulmányban tette közzé. Légitámadás vetett véget életének. – M. Zsámbéki templomrom (Bp., 1939). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990) Vasárnapi Ujság 1858. julius 18. (29. szám.) A karcsai templom. (Zemplénmegyében.) Karcsa csekély magyar falu Zemplénmegyében, a Karcsa-patak partján, Király-Helmecz közelében. A falunak mintegy 400, legnagyobb részt reformatus lakosa van s a Sennyey család birtoka. Nevezetes benne a templom, mellyhez hasonló szépségüt s régiségüt ritkán találhatunk. E templom hajdan r. katholikusoké volt, de 1605-ben Alaghy Ferencz, Regécz ura, a reformatusok részére foglalta el. Eredetét homály fedi. Bizonyos, hogy nagyszerűbb templom mintájára van épitve s azt tartják, hogy hátulsó részét (a Sanctuariumot) még a longobardok épitették volna, tehát régibb, mint az első része, melly faragott kőből van, s mellyről azt állitják, hogy vagy a hussziták, vagy Miczbán épittette. A templom oldalán egy fal romjai látszanak, mik azt tanusitják, hogy a templom mellett még más épület is létezett. Minél kevesebb adatot hagyott hátra a történelem e templom eredetéről, annál többet beszél az aranyszáju rege. – Mivel a templom és falu mostani helyén régente sürű erdőség volt, a rege azt tartja, hogy tündérek varázsolták ide e szép épületet. Tompa Mihály egyik szép regéje épen e tárgyat örökiti meg. Ki ne olvasná azt örömmest ujra meg ujra? A karcsai templom a XIX. század közepén ŐSTÖRTÉNET 22 KARCSA Református templom A templom délnyugatról Karcsa hazánk északkeleti részén, Borsod-AbaújZemplén megyében, Sárospataktól keleti irányban 21 km-re, a Bodrogközben fekszik. Az első világháborút követően a terület kettészakadt, Felső- bodrogköz Szlovákia része lett. Településünk kö- zelében, a Bodrogköz közepén húzódik a szlovákmagyar határ, mely a földrajzilag és etnikailag zárt területet kettéosztja. 34 település Szlovákia, a déli kisebb rész 20 települése hazánk része. Természetrajza A Bodrogköz a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által pontosan körülhatárolható tájegység, az Alföld legészakibb nyúlványa. A sík területet északnyugaton a Zempléni-hegység vulkanikus kúpjai ölelik körül, délnyugaton a Taktaközzel határos. Homokdombok, buckasorok teszik változatossá a síkságot. Bonyolult, összetett geológiai folyamatok munkája sok millió éven át alakította a felszínt, amely végül a XIX. századi folyószabályozások után a mai állapotot eredményezte. A folyószabályozás előtt nagy területeket borított mocsár és mocsaras rét, melyen számtalan ér kanyargott. A legnagyobb összefüggő mocsárvilág a délkeleti ré- szen az ún. Hosszúrét, itt találjuk a legnagyobb tavakat: Palagcsa, Alsó-tó, Gyikényes-tó, stb. A Hosszúrét fölött kanyarog a legnagyobb bodrogközi ér, a Karcsa. Régen Tárkány tájékán szakadt ki a Tiszából, majd végigfolydogált szinte az egész Bodrogközön, s Tokaj tájékán tért vissza a Tiszá- ba. Karcsa, Alsóberecki és Vajdácska környékén nagyobb mocsaras terület volt, sok érrel. Tavasszal és ősszel, de árvizek idején nyáron is, a zöldár idején víz alá került a vidék, szinte átjárhatatlan lett. Csak a magasan fekvő homokhátak, gerincek, maradtak vízmentesek. De a kiszáradás után dúsan termő legelővé vált a korábban tengerré változott vidék, virágzott az állattenyésztés, a mezőgazdaság. Hajdan nagy erdőségek kísérték a folyókat (galériaerdők), de az erek, tavak partját is. A belső területeken kevés volt az erdő. Ma már főként csak a helynevek őrzik emléküket: Rakottya, Fü- zes, Nyárjas, Tölgyes, Nyárszög, Nyírfark, stb. A vízi világ emlékét is csupán földrajzi nevek őrzik Karcsa határában: Sárostó, Sásas. A körtemplom keletrõl Történeti adatok A természeti tényezők kedvező életteret biztosí- tottak a letelepedő embereknek, akik megváltoztatták a táj arculatát. A régészeti leletek tanúsága szerint már az őskor embere megtelepedett itt. A Karcsa-Búzaföldeken talált kerámiatöredékek a késői neolitikum, a tiszai kultúra népességének telepéről vallanak. A bronzkor (zóki kultúra) leleteit Karcsa-Békahomokon, Karcsa-Kapushomokon gyűjtötték, míg a kelták emlékei KarcsaSomoson kerültek elő. A népvándorlás korában ismét benépesült Karcsa-Kapushomok. A honfoglalást megelőzően szlávok laktak a vidéken. Tárgyi emlékeiket – félhold alakú ezüst fülbevalót, s durva anyagú, bemélyített hullámvonalas cserepeiket – Karcsa-Somosról ismerjük. Honfoglaláskori temetőt 29 helyről ismerünk a vidéken. Leletanyaguk azt mutatja, hogy a honfoglalók legelső, katonai csoportja, nemzetségfői kíséret telepedett le Zemplén és Szabolcs ŐSTÖRTÉNET 23 megyében. (Karos, Kenézlő, Bezdéd, Bodrogszerdahely, Bodrogvécs, Sárospatak-Baksa és Apróhomok a legismertebb, s leggazdagabb mellékletű temetők). A régészeti leletek gazdagsága, a nyelvészeti adatok, de a népesség antropológiai vizsgálata bizonyítják, hogy szinte máig kimutatható – éppen a terület zártsága miatt –, a kontinuitás. Anonymus a bodrogközi megtelepedést így írta le: „Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bő- ségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették.” Templombelsõ, szentély A honfoglaláskori temetők mellett alakultak ki az Árpád kori falvak. Karcsa nevével 1186-ban találkozunk az írott forrásokban. A középkori források Thyzabod-rogkewznek, vagy Bodrog-Tiszaköznek említik, ez rövidült Bodrog-közre, amely a vidék máig használt neve. A legnagyobb bodrogközi ér, a Karcsa mentén homokdombon áll a tárgyalandó román kori kis templomunk, a mellékén alakult ki a telepü- lés. A Karcsa bővizű és nádas nélküli folyó volt. 1613-ban Alaghy Menyhért pácini földesúr, zempléni főispán hajóvámszedő jogot kért a Karcsára II. Mátyástól. 1646-ban I. Rákóczi György flamand és osztrák mérnökök irányításával szabá- lyoztatta. A máramarosi só biztonságosabb szállí- tása érdekében csatornát ástak Nagytárkánynál a Tiszától a Karcsa medréig, annak felhasználásával Tokajig, s így hajóút lett. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc a töltéseket átvágatta, a Tiszával való összeköttetése megszűnt, a vízfolyás beleveszett a Hosszúrét mocsaraiba. Az ármentesítés szerkezeti változtatásokat eredményezett, az ártéri gazdálkodás gyakorlatilag megszűnt, növekedett a szántók aránya, ezzel párhuzamosan a népesség. A trianoni békeszerződés kedvezőtlenül hatott a Bodrogközre is, periféria lett, elzárt, kedvezőtlen közlekedési és politikaiföldrajzi helyzetű területté vált, gazdasági erőforrása, jelentősége egyre csökkent. Zemplén vármegye század eleji monográfiájában a település 142 házzal, 1579 lakossal szerepel. A lakosság a két világháború között még növekedett, 1941-ben 2435, 1960-ban 2640 fő a település lélekszáma. A legutóbbi, 1991-es adat viszont már fogyó népességről vall, 2033 fős adatával. A település színmagyar lakosságának több mint a fele református vallású. (58,6%). Évente a lakosság többszörösére tehető a turisták száma, akik a műemlék templomot szeretnék megismerni. A templom építéstörténete István király törvényének, hogy minden tíz falu építsen templomot, emléke lehet a vidék legkorábbra keltezhető román stílusú temploma, a karcsai rotunda. A kerek templom építésének ideje körül bizonytalanságok vannak. A legkorábbi írott forrás, III. Orbán pápa 1186-ból származó oklevele Ecclesia S. Marga- ŐSTÖRTÉNET 24 rethae de Charce egyházát említi. Ebben az oklevélben a pápa a keresztes lovagok (Johanniták) magyarországi házait, köztük a karcsait, saját fennhatósága alá helyezi. A falu tehát ekkor a lovagrend birtoka. IV. Béla 1238-ra keltezett oklevele is a keresztesek magyarországi házai között szól Karcsáról, egyházáról, „Monasterii de Harcha”. A korábban megépült, de kicsinek bizonyult kerek templom jelentős bővítését, a hajó építését hozzájuk köthetjük. 1282-ben birtokváltás történt. Karcsa a Baksa nembeli Tamás comes birtoka lett, a kegyúr tovább építi a templomot. Az 1334. évi pápai tizedjegyzékben a Bodrogköz külön esperesi kerü- letként szerepel, de a helységeket és papjaikat is felsoroló jegyzékben Keremcha (Karcsa) papja név szerint nem szerepel. 1337-ben a felhévízi keresztesek mestere, Sándor a birtokosa. 1398-ban Debrői Péter fiait iktatják Karcsa 1/3 részének birtokába. 1443-ban a település felerészben Tokaj várának tartozéka lett. 1541-ben 22 portát, 1546-ban 18 portát, 1548-ban 31 portát írtak a faluban össze. Karcsa 1527-től az új hitet választotta. Miskolci Csulyak István zempléni református esperes 1629-45 kö- zött vezetett egyházlátogatási jegyzőkönyvéből a templom akkori állapotáról az alábbiakat olvashatjuk: „Az templom szép faragott kövekből építtetett, igen szép kívül de belül nincsen padlása.” 1632, 1639 és 1645-ben állapota tovább romlott: „Az templom héjazatja hitvány, meg kellene újí- tani” majd „Az templomot meg akarják zsindelyezni, immár a zsindelyt megvötték.” A gerényi templom A templom renoválására, szentélyének boltozására több mint száz évvel később (1767-ben) került sor. 1873-ban tűzvész pusztította, s ezt követően Schulek Frigyes készítette el a templom helyreállítási terveit, aminek alapján, kissé visszafogottabban, 1896-ban helyreállították. A legutóbbi műemléki helyreállítás és az azt megelőző kutatás G. Molnár Vera régész és Kissné Nagypál Judit tervei alapján, 1964-69 között folyt, s a közös munka eredménye a falusi templomok között is gyöngyszemként csillogó kis templom. A rotunda alaprajzának és tömegének rekonstrukciója (Molnár Vera rajza) A templom építéstörténete A bodrogközi monda szerint „a karcsai templomot tündérlányok építették, akik a Karcsa-tó egyik felében álló palotájukban laktak. A tó másik felé- ben pedig a boszorkányok éltek. A boszorkányok elszaporodtak, s a szomszédaikat elűzték. A tündérkirálynő új otthonnak alkalmas szigetet keresett, s ezért feljött a tó felszínére. Meg is találta, s kiválasztotta az alkalmas helyet, ahol ma is áll a református templom. Elhatározta, hogy itt építi fel új palotájukat, s így megszabadulnak a rossz ŐSTÖRTÉNET 25 szomszédságtól. Mindjárt hozzá is kezdtek az építkezéshez, két nap és két éjjel folyton hordták a vörös márványtömböket a víz alól, s rakták a falakat. Már majdnem felépítették a templomot, éppen a harangot akarták hozni a toronyba, hogy ennek kongásával tartsák távol a boszorkányokat, ha azok is követnék őket. A déli kapu és homlokzat Két tündér repítette a csodálatos ezüst harangot a Karcsa felett, amikor a boszorkányok űzőbe vették őket. Már majdnem a sarkukat érték, amikor a faluban kukorékolni kezdtek a kakasok, s e jelre a boszorkányoknak vissza kellett térniük a víz alatti birodalmukba. Déli pillérköteg fejezet. Imádkozó De a két tündér is úgy megijedt, hogy elfelejtették a harangot, amely hangos csendüléssel zuhant a Karcsa vizébe, magával rántva az éppen felrakott tornyot is. Így aztán a templom, torony és harang nélkül maradt.” A monda megőrizte a templom befejezetlenségét, csodálatos voltát. Most vallassuk meg a köveket, a történeti adatokat. G. Molnár Vera ásatása 1964-65-ben tisztázta a templom építésének történetét. Elsődlegesen az ő kutatási eredményeire támaszkodhatunk. A mai templom szentélyét alkotó korai kis templom egy zárt csoportba tartozik Kiszombor (Csongrád m.) és Gerény (Gorjani, Ung m. Kárpátalja, Ukrajna) templomaival. Déli pillérköteg fejezet Arcukat ég felé tartják… Ez a típus, amely kívülről kerek templom, belülről hatszöges középterű hat boltozott félkör- íves fülkével, egyedülálló, s különbözik a többi magyarországi rotundától. A belső fülkéket elvá- lasztó pillérek felett hatszögű kupoladob, lanterna volt. Gerényben megmaradt, míg Karcsán csak maradványai kerültek elő a barokk kori boltozat fölött. Formai rokonságuk szembetűnő: méreteik is hasonlóak, a kiszombori rotunda átmérője 9,5 m, a karcsaié 8, a gerényié 8,5 m. Fülkéik mélysége 1-1,5 m között változik, szélességük 2-2,5 m. Mindegyik téglából épült, dekoratív részleteik (fogrovatos párkány, félköríves ívsor, keskeny falpillérek) is téglából vannak. Ezek alapján azonos építőműhelyre, s egyidejű építésükre kö- vetkeztet a kutató, és a XI. sz. végére, a XII. sz. elejére datálja a karcsai kerek templomot. Formai és díszítőelemei is Bizánc felé mutatnak. Elterjedésükben a keleti kereszténységnek lehetett szerepe. Kis mérete ellenére is finoman szerkesztett monumentális terű a templom, ez arra a kérdésfelvetésre készteti Marosi Ernõt,hogy vajon va- ŐSTÖRTÉNET 26 lóban falusi egyházakként, s nem különleges funkciók betöltésére épültek-e? Az északi pillérköteg részlete A déli pillérfejezet a karzatszinten A karcsai rotunda féloszlopos, árkádos dí- szítése, fogrovatos rakású párkányfríze inkább a XII. századra teszi az emlékcsoportot. A rotundá- nak a XII. század közepén már állnia kellett, s ezt bővítették a XII. végén, és a XIII. század első felében a johannita lovagok. Az okleveles adatok alapján biztos, hogy a karcsai kerek templomot már 1200 körül átalakították. A rotunda nyugati oldalához hajót építettek, így az ma már csak feltételezhető, hogy eredeti bejárata a keleti szentéllyel szemközt, (ez a fülke nagyobb a többinél!) a nyugati fülkéből nyílhatott. Nyugati tornyos, háromhajós, keresztházas alaprajzi elrendezésű templomot terveztek, de feltehetően a tatárjárás, majd a birtok eladása (1282) meghiúsította elképzelésüket, s a templom befejezetlen maradt. A négyszögű hajót faragott kő kváderekből építették. A közeli nagykövesdi bá- nya szolgáltatta az építőanyagot, vörös színű trachitot. A gondosan faragott kváderek rendkívül igé- nyesek: a nyugati kegyúri karzatos hajó, a nyugati homlokzat bélletes kapuzatának részletgazdagsá- ga, a faragványok dekoratív részletei mind ennek bizonyítékai. Az esztergomi Porta Speciosa kapuzattípusá- nak példáját látjuk nemcsak a nyugati kapuban, hanem a sokárkádos oromfal, alatta a konzolokat tartó két oroszlán, a jó és a rossz küzdelmét is jelképező torz figurák, de a bélletes oszlopos kapuzat akantuszos fejezeteiben is. A főnézetben a timpanon 6 oszlopos, az oszlopok egyre magasodóak, kétoldalt az ívek alatt törpe oszlopként jelennek meg. A kapu bélletet 3 oszloppár képezi. Fejezeteik kőanyagukban és világos színükkel is elkülönülnek a kapuzat többi elemétől. A templomon körülfut a szépen tagolt, klasszikus rendet idéző lábazat. A tervezett nyugati toronypárra ma már csak a falazat síkjából kiugró 2-2 támpillér utal. Északi pillér, részlet A karzat alatti déli pillérköteg részlete A hajó lombard és franciás hatásokat mutat. Rendkívül fantázia-gazdag a figurális és ornamen- ŐSTÖRTÉNET 27 tális díszítés, a pillérkötegek fejezetein. A nyugati karzatot tartó déli pillérköteg három emberalakot ábrázol: az egyik felemelt karral és ég felé fordí- tott arccal imádkozik, a másik két figura arcát ég felé tartja. Tollas kígyó∗ Leveli sárkányfiókák Déli pillérköteg fejezet részletei ∗ A tollas kígyó nem mesebeli állat. A legmérgesebb kígyó, mely valaha is létezett. Megmart áldozata két percen belül, látszólag hirtelen terül el holtan a földön. A hüllőnek különleges alakja van. Teste körülbelül egy kacsa vagy kisebb liba testének felel meg. Kígyószerű részét feje és nyaka adja, mely teste fölé másfél méterre emelkedik. Feje nagyon széles, lapos V-alakú, mint a legtöbb mérges kígyóé. Nincsen kígyószerű farka. Ennek helyén tollakból való pamacsot találunk. Nyakának és testének a színe mindig fehér, szürkével pettyezve. Szárnyainak felső tollai nagyon hosszú- ak s csüngenek, mint a paradicsommadár tollai. Repülni csak néhány méterre képes, s repülése nagyon esetlen. Yukatan és Guatemala sűrű ingoványos erdeiben még nagyon ritkán fellelhető. Lábai egyáltalán nincsenek. (szerk.) A fejezet déli oldala két sorba rendezett palmetta motívummal folytatódik, a palmettákon belül a hangsúlyos pontokat fúrással mélyítették be. A sarokbimbó egyik oldala letörött, a másik oldalán viszont jól kivehető, hogy tükörképben komponált két oroszlánfigura jelenik meg. A főhajó felőli oldalon akantuszlevelek sorakoznak. A szimbolikus ábrázolások a sötétség és világosság képét jelenítik meg a bejáratra komponált helyen, kirekesztve az ártó erőket a templomból. Az északi pillérköteg a fejezetek díszítését tekintve sokkal egyszerűbb. Két sorba rendezett, egyre részletgazdagabb sáslevelek és indaszerű volutás díszítmények ékesítik. A pillérkötegek lábazata pontosan szerkesztett, klasszikus tagozatokkal faragott. A pillértesteknél az oszlopok különállóak. A karzatszint fejezetei a tűzvészkor erősen megsérültek, formai részleteik nagymértékben megsemmisültek. A déli bimbós fejezet a hajó felől még jól látszik, s a levelek között térkitöltő motívumként kis kompozíció csoport jelenik meg, szív alakú indával körülvett szőlőlevél formá- jában, alul két oldalt félpalmetták hajlanak. A nagy sáslevelek középerezete csavart motívummal hangsúlyozott. Az északi fejezeten a levelek három sorba rendezettek, csavart erezetük azáltal, hogy a kihajló levélvégek a tűzvész miatt lepusztultak, hangsúlyosabbakká váltak, fő díszét képezve a fejezetnek. A déli kapu egyszerű, díszítetlen, bélletét egy pár sásleveles, gyéren kialakított volutás fejezet díszíti. Az itt vágott 2+2 ablak világítja meg a templombelsőt. A déli oldalon két támpillér ugrik ki a falsíkból. Az északi homlokzat egyetlen dísze a szépen tagolt ívsoros főpárkány. Az északi falat egy pillér tagolja. Az új tulajdonos, a Baksa nemzetség építőtevékenységét nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a hajó és a szentély összekötése, ahogyan a helyreállítás is rekonstruálta, az ő nevükhöz köthető. A fentebb ismertetett írások tanúsítják a templom XVII. századi rossz állapotát, s azt is, hogy a XVIII. század elején már csak a falai állnak. Az 1767-es helyreállításkor készült el a rotunda boltozata, ekkor alakítják ki a nagyobb tér nyerése céljából, a pillérek visszavésésével a karéjos szentélyt. Ekkor építik át a hajó keleti zá- ŐSTÖRTÉNET 28 rófalát, a nyomottabb diadalív már az új szentélyboltozathoz alkalmazkodik. A templomra zsindely kerül, nyugati oldalára kis fatornyocskával. 1858- ban még ebben az állapotban mutatják az ábrá- zolások. Az 1896-os helyreállítás során az elpusztult karzatboltozatot nem állították helyre. Helyette fakarzat készült. A hajó déli oldalán rossz állaga miatt újrafalazták a hajó és a szentély közötti nyaktagot. A rossz, mindössze 30 fokos hajlású tető bádoglefedést kapott a huszártoronnyal együtt, ami előnytelen tömegformát eredményezett. A templom állapota 1964-re annyira lepusztult, hogy sürgetővé vált műemléki helyreállítása. Fedélszéke korhadt, fedése korrodált, a vízelvezetés megoldatlansága az épület állagát tovább rombolta. A helyreállított templom A műemléki helyreállítást régészeti feltárás előzte meg, tisztázva a templom építési szakaszait. Az ásatás feltárta a meg nem épített keresztház alaprajzát, a hajó keleti zárófalánál feltárt oszlopalapok, az eredeti háromhajósra tervezett templom bizonyítékai. A helyreállítás 1964-69-ben folyt. Új építé- szeti feladatok valósultak meg úgy, hogy a különböző részletek összhangban vannak. Ötletes a há- romhajós templom térhatásának megjelenítése: a hosszirányú beton pengepárok térfalai a hajók térosztását idézik, az általuk közrefogott, fedélszé- ket tartó, túlnyújtott fatámaszok a feltételezett oszlopok helyét jelzik. A lágy vonalú zsindelyezett magastető a téglafalazatú körtemplom-szentély és a kváder falazatú négyszögű hajót építészeti egységbe foglalja. Szépen illeszkedik a templomhoz a különálló harangláb szintén magastetős, zsindelyfedésű tö- mege. Sajnálatos, hogy az eltelt 30 év ma már meglátszik a templomon, a zsindely rossz állapota a mielőbbi cserét sürgeti, a külső pusztuló puhakő fejezetek igénylik a kőrestaurátori beavatkozást. 1992-től a kistemplom a Zempléni Művészeti Napok zenei rendezvényeinek is otthont ad, meghitt hangulata, páratlan szépsége lenyűgözi a látogatókat. Reméljük, hogy ez is hozzájárul a román kor kis gyöngyszemének megóvásához. Jósvainé Dr. Dankó Katalin IRODALOM Valter Ilona: A Bodrogköz honfoglaláskori és középkori településtörténete. Agrártörténeti Szemle 1974. 1-2. Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek Bp., 1975. Gervers - Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. Bp., 1972. Marosi Ernő: Magyar falusi templomok. Bp., 1975. Kissné Nagypál Judit: A karcsai református templom helyreállítása rövid története. Magyar Műemlékvédelem 1971. 4. XV. A harcosok temploma Chichen-Itzából. Chichen-Itzá fõszentélye Kiásása és összerakása négy évig tartott. ŐSTÖRTÉNET 29 TOMPA MIHÁLY A karcsai templom Vándor! Bodrogközön megállj, A csendes Karcsa partinál: Hol vándor eszterágok Lármás seregbe gyülnek, És hablakó buvárok Örvény ölébe tünnek. Hol a sirály habokra csap, – Gyorsan, miként a gondolat – Midőn halászni megy: Ott látsz, álmélkodással, egy Veres márványból alkotott Ősrégi templomot. Falán száz domború alak Mesés csoportja látható, Imitt egy haltestű leány, Amott egy emberarcu ló; Itt sárkány, pikkelyes csoda, S általcserélt tagú alak; Ott ábrák és jegyíratok Által borítvák a falak. Hogy a csodás templom miként Vevé eredetét? Ki a templom körűl lakik, Kérdezd meg a regét. ------------- Nagy kerek tó habja zajgott Hajdanában e vidéken; S tündérlányok büszke vára Állott lenn a mély fenéken. Kik, midőn az éj leszállott, A habok szinére keltek, Hajnalarccal, harmatajkkal Bűbájos dalt énekeltek: »Szállj le, szállj le csendes éjfél! Álom! lengj a föld fiára! Most miénk a lég biralma, Most miénk a föld határa. A szerelmes hold sugári Hízelegve átkarolnak: Mig sohajtva, lábainknál, Ifju szellők udvarolnak. Merre lengünk, merre szállunk, Csak mi ébren, minden alszik; Illatfátyolunk szelétől Mély, csodás álom foganszik. Nincs halandó, a virágok Templomát ki megtalálja; Nincs ki hallja, amidőn zsong Méhehangu orgonája. Im, az éj harangja kondúl...! Éjharangnak halk szavára, Nincs ki lássa, mint sietnek A virágok éjimára. Büszke rózsa, szép királynő Lép előre, és nyomában Szende liljom, a virágok Szűz papnője, hó-palástban, S az, mit emlit a halandó, Szólva harmat-, s fénybogárról, Szentelt víz, oltári lámpa, A virágok templomából. Csak mi tudjuk, csak mi értjük Hulló csillagok regéjét; Titkos éj varázs csodáit, Szellőhárfák lágy zenéjét. Itt vagy, itt vagy csendes éjfél...! Álom dőlt a föld fiára; Most miénk a légi ország, Most miénk a föld határa!« S a királynő légi fátylát Szétterítvén, ráülének; S négy szögénél fogva, lágyan, Négy szellőcske szálla vélek. Majd keletre eljutottak, A hajnalnak csarnokába, Aki épen koszorút font, Rózsafényből, homlokára. S üdvözölvén a jövőket, Megcsókolta édes ajkkal; – Testvérek valának a szép Tó-királynő és a hajnal. – És mulattak... végre felkölt A királynő búcsuzásra; Mert a naptól gyors parancsot Vett a hajnal, indulásra. ŐSTÖRTÉNET 30 És jövén, a barna szellem Őket üldözőbe vette, Mert szerelmét, rút magával, A királynő megvetette. S míg a szellők gondolatként Szálltak a légben pihegve: Gyorsabban a barna szellem, A királynőt fenyegetve. Most beérte... és a fátyolt Megragadta már kezével... Azon percben a királynő Mentve lőn, s a tóba tünt el. A rút szellem hasztalan várt. Tüntek évek, tűne század, S a királynő nem hagyá el Többé a mély vízi várat. Végre, mind ő, mind leányi Más vidékre költözének, Hol ne érje el hatalma A sötétség szellemének. Esti csarnokát a hajnal Nyugat vizén adta nékik; Mely csarnoknak büszke tornyán Bíbor zászló leng az égig. S szétonták a vízi várat; Márványból dőlt falának, Emlékére vészes éjnek, Ékes templomot rakának. És közelgett a királynő, S melyet a toronyba szána: Szép, ezüst szavú haranggal Két tündérke szállt utána; De a munka megszakadt most... A vég éjfél perce múla, S a harang, a féltoronynál Megkondulván, földre húlla. És az eltünt tó vizéből Kis folyócska vált a réten; Egy tündér maradva benne, Hogy a templom őre légyen. S melyet a víz tart temetve: A harangot verje félre Minden száz év végeztével, Tündérlányok emlékére. ------------- A régi templom, És csonka tornya máig áll, A Karcsa csendes Folyásu sásas partinál. S ha csendes nyári éjjelen Az őr tündérke megjelen, – Fel-felbukván a víz szinére – A pásztorember rátekint S nyugodtan fűbe dől megint, Megemlékezvén e regére. (1846)

forrás: http://epa.oszk.hu/02300/02387/00011/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2009_1_013-030.pdf