Első rész – Az őrült arab tanúbizonysága Ez mindazon tanúbizonysága, melyet láttam és megtanultam azokban az években, amikor birtokomban volt MASSHU Három Pecsétje. Ezer és egy Holdat láttam, és ez bizonyára elég egy emberéletre, bár azt mondják, hogy a próféták sokkal tovább élnek. Gyenge és beteg vagyok, fáradt és kimerült, mellemben sötét létraként sóhaj pihen. Öreg vagyok. A farkasok magukkal viszik nevemet éjféli üvöltésükkor, minden nyugodt, egy osonó hang hív engem a tá- volból. És egy sokkal közelibb hang istentelen nyugtalansággal beleordít fülembe. Lelkem terhe végső nyughelyéről dönt. Ezelőtt azonban, mindazt mit tudok le kell tennem, mely kívül történik, és amely minden egyes ember ajtója előtt fekszik várakozva, mert ez egy régi titok, melyet a kor adott tovább, melyet mindenki, kevés kivételtől eltekintve elfeledett: az idősek tiszteletét (húzzuk ki a nevüket!). És ha nem fejezem be e feladatot, vedd ami itt van és alapítsd meg a többit. Mert az idő rövid és az emberi nem nem tud a rosszról, még csak nem is érti azt, mely minden oldalról vár rá, minden nyitott kapuból, minden leomlott védőfalból, minden szellemtelen akolithból az őrület oltárainál. Mert ez a Halottak könyve, a Fekete Föld könyve, melyet életveszélyben írtam le, éppen úgy, ahogy kaptam ezt az IGIGI szintjein, a félelmetes, mennyei szellemek szintjén, a sivatag vándorainak túlvilági szellemeitől. Mindazok, akik ezt a könyvet olvassák, vegyék komolyan e figyelmeztetést. Az időn túli időből származó istenek és démonok Ősi fajtája nézi és figyeli az emberek lakóhelyét, és bosszúra várnak azokért az elfelejtett csatákért, melyek valahol a Kozmoszban játszódtak le, és az ember teremtése előtti napokban osztották meg a világokat, amikor az Idősebb Istenek keresztülnyargaltak a tereken, MARDUK faja, ahogy őt a kaldaikusok ismerték, és az ENKI-k, mestereink, a mágia urai. Tudd meg, hogy én az istenek minden zónáját bejártam és Azonei minden helyét, és eljutottam a Halál és az Örök Szomjúság kegyetlen helyéig, melyeket GANZIR kapun keresztül lehetett elérni, melyet UR-ban építettek, a Babilont megelőző napokban. Tudd meg azt is, hogy mindennemű szellemmel és démonnal beszéltem, kiknek neve már nem ismeretes az emberek köreiben vagy soha nem is volt az. Ezek közül néhánynak a pecsétjét elhelyeztem itt, de másokat magammal kell vinnem, ha elhagylak benneteket. ANU légy könyörületes a lelkemhez! Láttam az Ismeretlen Országokat, melyeket egy térkép sem jelöl. Pusztaságokban és sivatagokban éltem, dé- monokkal és lemészárolt emberek lelkeivel beszéltem, és asszonyokkal, akik a szülésben haltak meg, LAMMASHTA nőstényördög áldozataiként. Bejártam a tengereket, hogy megkeressem Mesterünk palotáját és megtaláltam az elpusztult civilizációk kőbe foglalt emlékeit, egyeseket megfejtettem közülük, míg mások még titkok maradnak az élők előtt. És e civilizáci- ók azon tudás miatt pusztultak el, amely ebben a könyvben írva van. Csillagok között utaztam és reszkettem az istenektől. Végül megtaláltam a formulát, mellyel átléphettem ARZIR kapuját és eljutottam a kegyetlen IGIGI tiltott birodalmába. Megszólítottam a démonokat és a halottakat. Megszólítottam elődeim szellemeit, hogy valóban és láthatóan jelenjenek meg a templomok tetején, melyeket a csillagok elérésére építettek, és hogy megérinthessék HADES legmélyebb barlangjait. Sikertelenül birkóztam a Fekete Mágussal, AZAG THOTH-tal és a Földre szöktem, miközben INANNA-t és testvérét MARDUK-ot, a duplafejű pallos urait megszólítottam. Felhívtam a hadseregeket a kelet országai ellen, miközben az ördög hordáit, aki alattvalójává tett, előhívtam; és mikor ezt megtettem, megtaláltam NGAA-t, a barbárok istenét, aki lángot lehel és ezer mennydörgést ordít. Megtaláltam a félelmet. Megtaláltam a kaput, amely kifelé vezet, ahol örök őrséget állnak az öregek, akik szüntelen bebocsátást keresnek világunkba. Megszagoltam az idősek, a külvilág királynőjének illatát, kinek neve a félelmetes MAGANiratban van megírva, valamely ősi civilizáció testamentumaként, kiknek papjai egy órára kinyitották hatalmat keresve a visszataszító, rossz kaput és az elnyelte őket. Erre a tudásra egészen különös körülmények között tettem szert, amikor még egy pásztor képzetlen fiaként egy országban éltem, melyet a görögök Mezopotámiának neveznek. Amikor még fiatal voltam és a kelet hegyeiben vándoroltam, melyet az ott élő emberek MASSHU-nak neveznek, eljutottam egy nagy sziklához, melybe három különös jel volt bevésve. A szikla olyan magas volt, mint egy ember, és olyan nagy, mint egy bika; szilárdan állt a talajon és nem tudtam megmozdítani. Nem gondoltam a jelekre, hogy azok valamilyen régi, elmúlt győzelemről tanúskodnak az ellenség felett egy király műveként, és tüzet raktam a szikla lábánál, az ott kóborló farkasok elleni védelmül és aludni mentem, mert éjszaka volt és én távol voltam falumtól Bet Durrabiatól. Körülbelül három órával pirkadat előtt, a sabatu tizenkilencedik napján, egy kutya vagy talán egy farkas üvöltése riasztott fel, amely szokatlanul hangos és közeli volt. A tűz már kialudt, és a vörösösen izzó faszéndarabkák lágy, táncoló árnyékot vetettek az emlékműre. Sietve kezdtem a tűzrakáshoz, amikor a szikla hirtelen a levegőbe emelkedett, mintha egy galamb lenne. A félelemtől, mely a gerincemben ült és hideg ujjaimat a homlokomra helyezte, sem mozogni, sem beszélni nem tudtam. Azug-belga Dikje ebben a pillanatban nem volt idegen, bár az előző olvadni kezdett kezeimben! D 3 E Ekkor egy hangot hallottam halkan, egy bizonyos távolságban, és úrrá lett rajtam az esetleges rablóktól való szokásos félelem és reszketve bújtam el valami cserje mögé. Egy másik hang csatlakozott az elsőhöz, és hamarosan a tolvajok fekete ruháját viselő emberek érkeztek a helyre, ahol voltam és körülvették a lebegő sziklát, melytől egy cseppet sem féltek. Tisztán láttam, ahogy a három bevésett jel lángvörösen izzott a kőoszlopon, mintha a szikla meghasonlott volna a tanítványokhoz, akik a kemencéből imádkoztak urukhoz a tűzben. Az alakok közösen egy imát mormoltak vagy valami megidézést, melyből csak néhány szót tudtam kivenni, és mindezt egy idegen dialektusban; de - ANU légy könyörületes a lelkemmel! - ez a rituálé többé már nem ismeretlen előttem. Az alakok, kiknek arcát sem látni, sem felismerni nem tudtam, vadul elkezdtek késeikkel a levegőbe döfködni, melyek hidegen és élesen csillogtak a hegyek fényében. A lebegő szikla alóli térből, a talajból, ahol volt, egy kígyó teste emelkedett fel. Ez a kígyó biztosan nagyobb volt mindegyiknél, mint amilyet valaha is láttam. A legvékonyabb része is felért két férfiember karjának vastagságával, és amint a földről felemelkedett, máris egy másik követte, bár az első vége még nem volt látható, és úgy tűnt, hogy a pokol torkolatáig tart. Ezeket újabbak követték, és e hatalmas karok sokaságának nyomása alatt remegni kezdett a Föld. A papok éneke, akikről már tudtam, hogy egy rejtett erő szolgái, sokkal hangosabb és majdnem hisztérikus lett. IA! IA! ZI AZAG! IA! IA! ZI AZKAK! IA! IA! KUTULU ZI KUR! IA! A talaj, ahol rejtőztem, valami anyagtól nedves lett - valahogy belekerültem a jelenetbe, melynek tanúja voltam. Megérintettem a nedvességet és rájöttem, hogy az vér. A rémülettől felkiáltottam és ezzel elárultam jelenlé- temet a papoknak. Felém fordultak és undorral láttam, hogy a tőrökkel, melyeket egy misztikus cél érdekében - melyre nem tudtam rájönni - a kő emelésére használtak, belevágtak mellükbe. Ó, óvakodjatok azoktól, kik jeleket metszenek a mellükbe. Most már tudom, hogy a vér a szellemek eledele; ezért van az, hogy a mező a csata után mesterséges fényben izzik a feléje közeledő szellemek megnyilvánulásaként. ANU óvjon meg mindannyiunkat! Kiáltásomnak megvolt a hatása, rituáléjuk összezavarodott és eluralkodott a káosz. Visszarohantam a hegyi ösvényen, amelyiken jöttem, és a papok utánam jöttek, bár néhányan visszamaradtak közülük, talán a rítust befejezni. Amint vadul rohantam az ösvényeken a hűvös éjszakában, szívem vadul dobogott mellkasomban és fejemet elöntötte a forróság, szétrepedő sziklák és mennydörgés moraja jött mögöttem és a talaj megremegett, ahol futottam. Félelmemben és sietségemben a földre zuhantam. Amikor felemelkedtem, elfordítottam arcomat, hogy lássam, melyik támadó van hozzám a legközelebb, bár fegyvertelen voltam. Meglepetésemre az előbbi borzalom egyetlen papját, a sötét kultuszok egyetlen mágusát, a tiltott művészet egyetlen nekromanját sem láttam, csak fekete csuhákat, melyek a fűre és a gyomra hullottak, alattuk azonban sem élet, sem test nem látszott jelen lenni. Óvatosan odamentem az elsőhöz, felvettem egy hosszú ágat és felemeltem a ruhát a tüskés növényzet kuszaságából. A papokból csak egy zöld váladéktócsa maradt, mint a zöld olaj és egy test szaga, mely sokáig rothadt a napon. A kellemetlen szagtól majdnem rosszul lettem, de elhatároztam, hogy megtalálom a többieket is, hogy lássam ugyanaz lett-e sorsuk. Amint visszamentem a hegyoldalon, ahol pillanatokkal ezelőtt reszketve lerohantam, odaértem egy másik sötét paphoz, aki az elsőhöz hasonló állapotban volt. Tovább mentem és elhaladtam néhány csuha mellett, de nem mertem megfordítani őket. Végül odaértem a szürke kőoszlophoz, amely olyan természetellenes módon emelkedett a levegőbe a papok parancsára. Ez most ismét a talajon volt, de a bevésett jelek még mindig termé- szetfeletti fényben izzottak. A kígyók vagy amiket annak tartottam, eltűntek. De a tűz kialudt hamujában, mely most hideg és fekete volt, találtam egy fénylő fémlemezt, melyet fölvettem, hogy megnézzem, és láttam, hogy ebbe is jel van vésve, de nagyon bonyolult, érthetetlen módon. A jel nem egyezett meg a kőoszlop jelével, de az volt az érzésem, mintha el tudnám olvasni a karaktereket és azután újra nem, mint egy valaha ismert, de régóta elfelejtett nyelvet. Fejem fájni kezdett, mintha az ördög dörömbölne a koponyámon, amint a holdfény egy sugara a fém-amulettre esett - mert most már tudom, mi volt az -, és egy hang hatolt be a fejembe és mesélte el a jelenet titkait, melynek tanúja voltam, egyszóval: KUTULU. Ebben a pillanatban, mintha erősen a fülembe suttogták volna, megértettem. Ezek azok a jelek, melyeket a szürke kőbe véstek, amely kapu a külvilághoz. A három bevésett jel közül az első a mi fajunké a csillagok távolából, és az író nyelvén ARRA-t jelent, melyet nekem az idősek egyik követe tanított meg. Babilon legősibb városának nyelvén ez UR-t jelent. Ez az Ősi Istenek szerződésének pecsétje, és ha ezt meglátják azok - akik ezt nekünk adták -, nem felejtenek el minket. Ők erre esküt tettek! D 4 E Ég szellemei, emlékezzetek! A második az Ősibb Jel, és ez az a kulcs, mellyel az Ősibb Istenek erői lehívhatók, ha azt a megfelelő szavakkal és formákkal használják. Ennek a neve AGGA. A harmadik pecsét az Őrszemé. Az ő neve BANDAR. Az őrszemek egy faj, melyet a régiek küldtek; őrt áll amíg alszunk, feltéve, ha az előírt rituálét és az áldozatot elvégeztük; különben, ha hívod őket, ellened fordulnak. Hogy hatásosak legyenek, e pecséteket kőbe kell vésni és a földbe helyezni vagy az oltárra vagy a megidézés sziklájához vinni, vagy a saját isten vagy istennő fémébe vésni és a nyak köré függeszteni, védve a profánok pillantásától. E három közül az ARRA és az AGGA külön használható, azaz egyenként és egyedül. A BANDAR-t azonban soha nem szabad egyedül használni, hanem mindig az egyikkel vagy mindkét másikkal együtt, mert az őrszemeket emlékeztetni kell a szerződésre, melyre az ősi istenek és fajunk esküt tett, különben ellened fordulnak, megölnek és elpusztítják városodat, míg elérkezik az ősi istenek segítsége néped könnyei és asszonyaid fájdalmas kiáltásai által. KAKAMMU! Ez az az amulett, melyet a kezemben tartok és melyet a mai napig a nyakamban hordok, mikor e szavakat írom. A fém amulett, melyet a tűz hamujából vettem ki, és amely befogadta a Hold sugarát, hatalmas pecsét mindaz ellen, mely kifelé törekszik a kapun, mert ahogy meglátják azt, visszavonulnak tőled, de csak, ha felületével a Hold fényét befogja, mert a Hold sötét napjaiban vagy felhők esetén kevés védelmet adhat az ördög ellen az ősi földből, ha azok áttörik a falat vagy szolgálóik a föld felületére engedik őket. Ez esetben nincs menekvés, amíg a Hold fénye újra a Földre nem süt, mert a Hold a legidősebb a Zoneik között, és ő szerződésünk csillag jelképe. NANNA, istenek atyja, emlékezz! Ezért kell az amulettet tiszta ezüstre, a Hold teli fényében vésni úgy, hogy a Hold a munkádra süssön és a Hold esszenciája lekerüljön és megtartasson. Le kell tenni a megfelelő esküket és elvégezni az előírt rituálékat, ahogy az ebben a könyvben írva van. És az amulettet soha nem szabad napfénynek kitenni, mert SHAMMASH, akit UDDU-nak neveznek, irigységében elrabolja a pecsét erejét. Ez esetben pontylében kell megfürdetni, és az esküt és a rituálét újból elvégezni. De igazság szerint, jobb lenne egy újat vésni. E titkokat életem kockáztatásával adom át neked; melyeket soha nem szabad leleplezni a profánok, a kiátkozottak vagy az Ősi Kígyó tisztelői előtt, hanem annak szívedbe zárva kell pihennie, őrizvén a hallgatást ezekről a dolgokról. Béke legyen veled! E sorsszerű éjszaka után a MASSHU-hegyekben, tovább vándoroltam a vidéken, hogy megkeressem a titkos tudás kulcsát, melyet nekem adtak. Ez egy fájdalmas és magányos utazás volt, mialatt nem nősültem meg, nem neveztem sem házat, sem falut otthonomnak és különböző országokban laktam, gyakran barlangokban vagy a sivatagban; sok nyelven megtanultam, melyet egy utazónak meg kell tanulnia belőlük, hogy kereskedőkkel tárgyalhassak, hogy híreiket és szokásaikat megismerhessem. De alkudozásomnál azokról az erőkről volt szó, melyek ezekben az országokban lakoztak. És nemsokára eljutottam odáig, hogy sok dolgot megértettem, amelyről korábban nem tudtam, talán csak álmomban. Fiatalságom öröme elhagyott és én is elhagytam őt. Amikor hét évig voltam távol családomtól megtudtam, hogy mindannyian öngyilkosok lettek, olyan okokból, melyet senki nem tudott nekem megmagyarázni; törzseiket később egy különös járvány vitte el. Koldusként vándoroltam városról városra és faluról falura, a lakosok jóindulata látott el étellel, de gyakran megköveztek és elzárással fenyegettek. Néha megtudtam győzni egy tanult embert arról, hogy szorgalmas tanuló vagyok, és megengedték nekem, hogy tanulmányozhassam a régi feljegyzéseket, melyekben a nekromantia, a varázslás, a mágia és az alkímia szerepelt. Így képessé váltam arra, hogy felvérteződjem a félelmetes MASKIM ellen, aki a határokon várt rám. Varázsigéket tanultam, mely az emberekre betegséget, járványokat, vakságot, őrületet és még halált is hoznak. Megtanultam a különböző démonok és gonosz istenek osztályait, és a világról szóló ősi legendákat, amelyek készek az óvatlant elfogni és éjszaka a sivatagban áldozatként elnyelni; éppen úgy LAMMASHTA nőstényördög ellen is, melynek neve "a kard, amely kettévágja a koponyát", kinek pillantása félelmet és borzalmat okoz és - mint mondják szokatlan halált. Fokozatosan megtanultam minden szörnyeteg, démon, ördög és szörny nevét és tulajdonságait, melyek itt le vannak írva, a Fekete Föld e könyvében. Megismertem az asztrális istenek erejét, hogyan kell őket szükség idején segítsé- gül hívni. Megismertem a félelmetes teremtményeket, melyek az asztrális szellemeken túl lakoznak, az elveszett templomának bejáratát, a napok öregének, az öregek öregének temploma bejáratát, melynek nevét nem írhatom le. Magányos ceremóniáim alatt a hegyekben, amikor tűzzel és karddal, vízzel és tőrrel tiszteltem, és egy furcsa fű segítségével, amely a MASSHU egyes részein vadon nő, és amivel tudatlanul tüzet gyújtottam a szikla előtt, D 5 E azzal a fűvel, amely a szellemnek nagy hatalmat ad, hallatlan távolságokat áthidalni az egekhez és a poklokhoz, megkaptam az amulettek és talizmánok formuláit, melyek itt következnek, melyek a papnak biztos utat adnak a szférák között, melyekhez el szeretne jutni a bölcsesség keresésének útján. Most azonban, az utazás ezer és egy Holdja után, MASKIM a bokámba csimpaszkodik, RABISHU a hajamat húzza, LAMMASHTA kiereszti szörnyű karmait, AZAGTHOTH vakon terpeszkedik trónján, KUTULU felemeli fejét és keresztülbámul az elsüllyedt Warloorni fátylán, fel Abyssoson keresztül, és rámveti pillantását; ezért sietnem kell megírni ezt a könyvet, félve, hogy a vég gyorsabban jön, mint ahogy előkészítettem. Mert valójában úgy tűnik, mintha hibáztam volna valami módon, legyen ez a rítusok sorrendje vagy akár a formulák vagy az áldozatok, mert úgy tűnik, mintha ERESHKIGAL teljes serege várakozón, álmodón, távozásomra vágyva lesne. Dicsérem az isteneket azért, hogy megmenekültem és nem romlok meg; sorsom nem a csillagokban van már megírva, mert megszegtem a kaldeus szerződést, melyben hatalmat kerestem a Zonei felett. Lábamat a Holdra tettem, és a Holdnak nincs többé hatalma felettem. Életvonalaim a betűk felett, melyek a mennyben vannak megírva az isteneknek, törlesztődtek sivatagi vándorlásom útján. És még most is hallom a farkasokat üvölteni a hegyekben, ahogy ők azon sordöntő napon is tették, és nevemet hívják, és mások nevét. Féltem a testemet, de még jobban féltem szellememet. Minden szabad pillanatodban emlékezz arra, hogy hívd az isteneket, hogy ne felejtsenek el téged, mert ők nagyon messze vannak és feledékenyek. Gyújtsd meg tüzedet a hegyeken és a templomok és piramisok csúcsán, hogy lássanak téged, és emlékezzenek rád. Emlékezz arra, hogy minden egyes formulát, ahogy én lefektettem, lemásolj és egyetlen vonalat vagy pontot, még egy hajszállal sem változtass meg, nehogy értéktelenek legyenek vagy még rosszabb: egy törtvonal beengedi a külvilágot, mert egy tört csillag GANZIR kapuja, a halál kapuja, az árnyék és a burkok kapuja. Idézd újra az esküket, ahogy azok itt írva vannak, az itt előírt módon. Készítsd elő a rituálékat nélküled az őrületre; és a megfelelő helyen és időben teljesítsd az áldozatokat. Legyenek hozzád irgalmasak az istenek! Menekülj meg a MASKIM karmaiból és győzd le az öregek hatalmát! És garantálják az istenek neked a halált inkább, mint hogy az öregek újra uralkodjanak a Földön.

KAKAMMU! SELAH! 

forrás: http://hplovecraft.hu/necrohun.pdf