A kereszténység szerint Jézus férfi volt, ez áll a Bibliában. Már tudjuk, hogy az evangéliumok nem hiteles életrajzok a Messiásról, hanem több mint 300 évvel későbbi, hamisítási szándékkal készült összegereblyézett írások Újtestamentum néven. Ezek egy része semmiféle Jézust nem említ, mivel egy leány csodatételeiről szólnak…

A keresztény vallás szimbólumait és felépítését, hierarchiáját tekintve is egyértelműen férfiközpontú. Máriát, Jézus anyját ugyan néha isteni tulajdonságokkal ruházzák fel, de Isten, az Atya férfi, ahogyan fia, Jézus is férfialakot ölt.

Az átmenet az Anyaisten hitéből az Atyaistenben való hitig nagyjából tízezer évig tartott, és paradox módon e változást éppen a nők indították el. A nők találták fel a földművelést, mert őket terhelte a gyermeknevelés gondja. A vadászó és gyűjtögető nők csak 4-5 évenként tudtak újabb utódot vállalni, hiszen gyakran költöztek új területekre, és az anyák fizikailag képtelenek voltak több gyermeket magukon cipelni. És persze nem etethettek sok éhes szájat földművelés nélkül. Ám amikor a család letelepedett a maga szántóföldje és veteményese mellé, a vándorlás feleslegessé vált, nem volt rá szükség a túléléshez, és a gyerekek is sűrűbben születhettek… Ahogy a települések mérete egyre növekedett, és elkezdtek egymással versengeni, a férfiak nyers ereje egyre nagyobb jelentőségre tett szert.

Elizabeth Cady Stanton 1895-ben megjelent A Nők Bibliája című könyvében (The Woman’s Bible) kommentárokat fűzött a Szentíráshoz. Szerinte Isten egyenlőnek teremtette a nőt és a férfit, és ennek maradéktalanul tükröződnie kellene a Bibliában is. Ezért a Biblia férfiközpontúsága – vélte Stanton – nem Isten valódi nézetét fejezi ki, hanem csak azt a tényt, hogy férfiak írták. 1870-ben például az anglikán egyház bizottságot állított fel azért, hogy tagjai – mint már többször is tették évszázadok alatt – javítsák ki és korszerűsítsék a bibliai szövegeket. Mint Stanton rámutatott, a bizottságban egyetlen nő sem volt, és ez tükröződik az általuk elvégzett munkán is. Holott semmi okunk azt feltételezni, hogy az Isten férfi, hiszen még a Biblia is világosan kimondja, hogy Isten valamennyi embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Amikor Stanton egyik kollegája egy nőmozgalmi konferenciát Istennek, a mi anyánknak mondott imával nyitott meg, az egyházi hatóságok rögtön felzúdultak. Ennek ellenére Stanton folytatta a huszonhárom nőből álló Női Bibliatanács szervezését, hogy az tanácsokkal szolgáljon a Nők Bibliájának javított kiadásához, ami sokáig mégsem jelenhetett meg, mivel egészen egyszerűen betiltották.

Természetesen olyan egyértelmű bizonyítékok, melyeket a nagy egyházak is elfogadnának, nincsenek arról, hogy Jézus nő lett volna. Ez esetben ugyanis nem volna titok, és nem volna tiltott maga a feltételezés is, hiszen mindannyian egy nőt tisztelnénk a Megváltóban. Pedig léteznek az I. századból származó görög, iszlám, zsidó és gnosztikus írások is egy kiemelkedő prófétanőről és csodatévőről, aki a Közel-Keleten tevékenykedett a kérdéses időben. A görög hagyomány Sophiaként emlegeti (bár nem valószínű, hogy ez lett volna a neve, mivel a szónak önálló jelentése van: bölcsesség; ez inkább afféle jelző, ragadványnév lehetett), az iszlám írásokban pedig Issa a neve. Az életrajzi adatok egyezése kétségtelenné teszi, hogy ugyanarról a személyről van szó. A gnosztikusok szerint Jessa prédikált, gyógyított és démonokat űzött ki szerencsétlen megszállottakból, de uralkodni tudott a természet erőin is. Esőt teremtett, ha kellett, szelet támasztott, ha úgy akarta, és legalább egy esetben feltámasztott egy holtat is. Nagyjából ugyanazon dolgokat cselekedte, mint a keresztény tanítás szerint Jézus, akit a Jessáról szóló írások nem is említenek. Talán azért, mert Jézus nem létezett, nem élt; személyét később alkották meg keresztény egyházatyák. Kitalált személy ő; alakját összegyúrták a kor leghíresebb csodatevőnőjéből és néhány más prédikátoréból. Az I. században ugyanis meglehetősen sok próféta, prédikátor és csodatévő tevékenykedett a Közel-Keleten: Keresztelő Jánost és Simont, a repülő mágust a keresztény hagyomány is ismeri.

A nagy egyházak természetesen azt állítják, hogy ha létezett is a fenti írásokban szereplő Jessa, semmiképpen nem lehetett azonos Jézussal, hiszen a beszámolók nem úgy említik a nőt, mint a szűztől született Istenlányát, és nem úgy, mint aki megváltotta bűneitől az emberiséget. Ez a két legfontosabb jellemzője Jézusnak, és valóban, az eddig említett írások nem szólnak sem Jessa születéséről, sem a haláláról.

Létezik azonban egy mű, amely megteszi ezt. A Jessa-passió című írás 1817-ben Oroszországban bukkant elő a cári levéltárból, és 1823-ban fordították le arámi nyelvből németre, s így tette közzé a Szentpétervári Akadémia. Tudományos körökben sajnos nem váltott ki különösebb visszhangot, mert erősen vitatottnak tartották eredetét (mára ráadásul el is veszett a kézirat), és több szaktekintély azt is megkérdőjelezte, hogy szükség volt-e egyáltalán a mű nyilvánosságra hozatalára. A Jessa-passió ugyanis egyértelműen azonosítja Jézust Jessával; szól szüleiről (Máriáról és Józsefről), szól Mária szűzen történt szüléséről, szól arról, hogy Jessa királynőnek tekintette magát, de királysága nem evilági volt, és szól Jessa megfeszítéséről is. Egyedül a csodatételek helyszínei, időpontjai és alanyai különböznek a Bibliában leírtakétól, de a tanítások megegyeznek. Jessának nem voltak tanítványai sem, az apostolok hiányoznak a műből, így Péter is, a katolikus egyház megalapítója, Jézus tanításainak örököse, az egyház évezredes hatalmának megalapozója. Ezáltal az írás megkérdőjelezi a Vatikán létjogosultságát, de megkérdőjelezi az ortodox egyház jogosságát is. Nem meglepő hát, hogy a XIX. századi egyházatyák azonnal eretnek írássá nyilvánították a passiót, a mai napig tagadják eredetiségét, mi több, nem hajlandók tudomást venni róla… Pedig akad néhány tény, amit érdemes fontolóra venni…

A passió szerint Jessa úgy hasonlított anyjára, Máriára, mint egyik tojás a másikra, vagy mintha ikrek lettek volna. Márpedig tudományos tény, hogy ez csak egyféleképp lehetséges, méghozzá éppen a szűznemzés által. Egyes, egészen kivételes esetekben ugyanis embernél is előfordulhat a szűznemzés, szűzen szülés esete. A szűzen szült gyermek pedig csakis lány lehet. A női petesejt csak X-kromoszómát, azaz átörökítő sejtrészecskéket tartalmaz. Ha nem kap hím Y-kromoszómát, az esetleg osztódásnak indult petesejtből csak X-es nemű magzat, azaz leánygyermek fejlődhet. Az ilyen gyermek minden testi jellemvonásában annyira hasonlít az anyjára, mint egyik egypetéjű ikertestvér a másikra. (Ezen a módszeren alapul a klónozás is.) Tehát míg Jézus semmiképpen nem születhetett szűz anyától, addig Jessa igen!

forrás: noportal.hu