Korai keresztény szarkofágok domborművein többször találkozhatunk olyan kifejezésformával mely Orfeuszt halászként ábrázolja. Az itt közölt kép a római Laterán múzeum anyagából származik, ahol a dombormű baloldalán Orfeusz, jobboldalán a ‘Jópásztor' képe található. Mit keres a misztikus üdvözitő Isten, Orfeusz egy keresztény síremléken? 

A kédés megválaszolásával először Dr. Robert Eisler ‘Orfeusz a Halász' cimű 1920-ban megjelent könyvében foglalkozik részletesebben. Könyve elején végig tárgyalja az ősi kultúrákban fellelhető halkultusszal összefüggő vallásos és kultikus mozzanatokat ill. azok átvittértelmű magyarázatait. Hasonlóan más valláskutatóhoz, Eisler is visszamegy egészen a Szumérokhoz, pontosan Oannész isten kultuszához. Oannész Szumér ős-Isten, a hagyomány szerint félig hal, félig ember formájú mitológiai lény, kijött a tengerből és ő tanította meg az emberiséget a földművelésre, házépítésre, fémek megmunkálására, írásra és általában mindenre, ami az egyetemes kultúránk alapjait képezi. Az ősi primitív hal-Isten kultusz mélységét és elterjedtségét mutatja, hogy a több ezer évvel később élt történész, író, Berossus is tudott róla és több adatot közöl művében Oannészről. Mint számtalan más vallásal összefüggő névvel, bölcsességgel, eszmékkel, szimbolikával, stb. úgy, Oannész isten kultuszának elterjedését, más kultúrákban történő átvándorlását is végig tudjuk követni. Pontosabban fejezem ki magam, ha úgy mondom, hogy az eredeti Oannész kultusz állandóan változva befolyásolta – kissebb-nagyobb mértékben – több késöbbi kultúra vallásos elképzeléseit, mégpedig úgy, hogy az ősi tisztelet-imádat kezdeti fomáját, jelentőségét elveszitve, új köntösben, más jelentéssel töltötte meg azok lényegét. Különösen így van ez, amikor az emberiség vallásos elképzeléseit egyre jobban a misztika nehezen kifürkészhető talányai kezdték el befolyásolni, melynek egyik korai formálya az Oannész kultusz átváltozása az Orfeusz kultuszba, miáltal Orfeuszból ‘halász' lett. De ezt ne úgy értsük, hogy Orfeuszból halász-isten vagy hal-isten lett, hanem inkább az ősi szumér hiedelemvilág Oannész töredékei vékony rétegeinek ‘rárakodásának' tekinthetjük, mely értelmesen kielégitette az idevonatkozó misztikus mondanivaló kivánalmait. A mitikus isten Orfeusz, miáltal leszáll az alvilágba, majd onnét visszajön; az alvilágnak [másvilágnak] is az ura, istene, akinek mágikus ereje van a kiválasztott lelkek kihalászására az alvilág kárhozatra ítélt televényéből. Az üdvözítő Orfeusz a halász, halakat fog ki és így a halak istene, hiszen ő dőnti el mely ‘hal-lelkek' igazából érdemültek a megváltásra, az örök életre.
A ‘hal' ‘halász' vallásos-mitikus értelmezés ilyen irányú kötödése az orfeuszi hiedelemkörben csak tovább gazdagította Orfeusz isten üdvözitő jellegét, annak misztikáját tovább mélyitette. Ez az értelmezés – ha kissé átváltozott formában is – még évszázadokon keresztül tovább élt, mint ahogyan azt kora középkori [félig-meddig] misztikus tanításokban olvashatjuk: “ Az emberek, akik a halak, sötét, álló vízben vergődnek, míg az apostolok a halászok, akik kivetik hálóikat, ami a szentséges imák tanítása. Azok a halak, akik arra érdemlegesek, kifogatnak, majd a hit üdvössége által felszabadulva örökké a keresztség szent vizében fognak lubickolni.”
Második, harmadik évszázad dogmamentes keresztény hitképzetben Orfeusz és Jézus azonosítása nem ütközött különösebb nehézségekbe és így nem volt szentségtörés a hívő keresztény sírján vagy a katakomba falán az Orfeusz ábrázolások megörökítése. Különösen fontos volt a ‘halász-isten' karakter kiemelése, ami azt a mágikus váradalmat és óhajt tükrözte vissza, hogy a halott lelkét Orfeusz mielébb halássza ki. [Hiszen a halott jó, hívő keresztény volt és ezért megérdemli a megváltást.]
Hogy mennyire egybevágott a korai kereszténység a már évszázadok óta virágzó Orfizmussal, arra másik példaként fellehet hozni a széles körben elterjedt ‘Orfeusz lantja' ábrázolását. Korai keresztény sírokban talált személyes és üzleti pecsetéken, amuletteken, áldó, segítő ‘varázs' táblácskákon, valamint más egyébb személyes tárgyon sokszor megtalálhatjuk a lantot, mely Orfeusz lantja.

Ugyancsak egy római múzeum [Museo di Pretestano] anyagát képezi ez a szarkofág dombormű, [Nereidi Sarcophagus] mely valamikor egy hívő keresztény sírhelyét díszítette.

A kép a halászó Orfeuszt ábrázolja, amint az arra érdemleges lelkeket próbálja kifogni az alvilág folyójából. Ha a képet összehasonlítanánk az utóbbi ezer év keresztény sírkőfaragásokról készült képeivel, bizony nem találnánk semmi azonos kifejezésformát, - kivéve - a jobb sarokban mellékszereplőként ábrázolt angyalkát. A dombormű elkészítési idejét kb. a IV.-ik évszázad elejére becsülik a szakemberek, ami majdnem háromszáz évvel később van, mint Jézus kivégzésének ideje. Még sincs a keresztény síron kereszt, Szűz Mária, vagy éppen szenvedő, búslakodó Jézus ábrázolás, miképpen azt az ember elvárná egy tisztességes keresztény sírtól. Hiába dörgedeztek, erőlködtek a korai apologéta atyák, értelmetlen dogmatizmusuk még ebben az időszakban, csak elszigetelten, felületesen nyert csupán teret; mert a papírra vetett szó lehet hamis, de a sírok sohasem hazudnak. A kép világosan kifejezi, hogy a mitikus Orfeusz a Sótér [Megváltó] de, mivelhogy – a sír keresztény, így, Jézus, aki szinten Sótér: azonos Orfeusszal!

Görögországban talált, és az athéni Bizantin Múzeumban látható kora keresztény, márvány sírdombormű megint csak nem Jézust ábrázolja, hanem Orfeuszt. A IV.-ik évszázadból származó faragáson a mitikus Isten a lantján játszik, állatokkal körülvéve, akik a játékát csodálják. Itt is Orfeusz a megváltó, az üdvözítő, mert ha nem ő lenne, akkor nem került volna rá a keresztény sírra.