AZ ELVADULÁS EREDETE

A mai tudományos világ elfogadott elmélete szerint az ember
fenevadból lett emberevővé és ebből emelkedett fokról fokra a
művelődés mai magaslatára. Ám a Szent Sugallatú Táblák szerint az
ember a Teremtő hasonlatossága szerinti lénynek, tehát művelt
lénynek teremtetett, s ezt a tanítást találjuk a keresztény egyházak
tanaiban is, nincs okunk tehát kétségbevonni.
Darwin fajelméletét is újra kell gondolni. Ma ha
megkérdezel 100 embert arról, hogy ő minek vallja
magát, a majomtól származónak vagy Isten
hasonlatossága szerinti lénynek, még az orvosi
egyetemen is mindenki az utóbbit fogja mondani.
Akkor miért kell hazugságot tanítani évszázadok óta?
Mindig magadból indulj ki. Te minek gondolod
magadat? Ha meggyőződésed van arról, hogy te
sosem eredtél a majomtól, akkor elveheti e tőled
akármilyen professzor a hitedet? Bízz az érzéseidben!
Humboldt báró, aki az Amazon és Orinokó tájékán nyomorult
indián csoportokról beszél azt mondja: „Ezek nem nyers anyagai az
emberiségnek; kiemelkedésük nem történhetett ebből az állapotból.
Ezek a szerencsétlenek egy kihaló faj utolsó lefokozottai, akik ebbe az
állapotba felülről süllyedtek. Természeti állapotában az elszigetelt
ember egy pusztulásra ítélt lény”.

Az ázsiai Ujghur-birodalom keleti része elpusztult a tengerártól (ún.
Bibliai vízözön), a nyugati része felemelkedett s ekkor jött létre a
Himalája és a többi közép-ázsiai hegység. E hegyek között több
fennsík keletkezett, amelyeken a nép túlélte a katasztrófát. Az egyik
ilyen fennsík túlélői voltak az árják ősapái.
A hegyek és így a városok felemelkedésére találunk utalást a
Bibliában is: Zsoltárok könyve Mózes imádsága: „Uram, Te voltál
nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, minekelőtte hegyek
lettek és föld és világ újra formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te
vagy Isten.”

AZ EMBER FÖLDI MEGJELENÉSÉNEK ORSZÁGA

Az első ember földi megjelenése kétségen kívül Mu földjén történt.
Különböző feljegyzések igazolják, hogy ez a földrész volt a bibliai
Éden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre
Ázsiától.
Az egyiptomi „Halottak könyvében” van egy – vázlatos – térkép
Muról.
Churchward 3 ősi okmányt talált, amelyek Mu pusztulásának
körülményeire mutatnak rá. Egy egyiptomi és egy indián okmány,
valamint egy mexikói kőtábla. Az egyiptomi szerint Mu lángörvénybe
esik, az indián szerint elmerül az óceán hullámaiban. Mindkettő helyes.
Atlantisz is vulkanikus kitörések és elmerülés mellett pusztult el,
mint Mu.
Mikor természeti katasztrófáról hallunk, a
mögött elementáris lények cselekedetei húzódnak
meg. Ők alakítják az időjárást is. Véletlen nem
létezik, így a szigetek elpusztulása mögött is szellemi
okok húzódnak meg. Az Atya döntéseit nem vizsgálja
egyetlen kutató sem, csak besorolja a - számára -
megmagyarázhatatlan okot a természeti katasztrófa
álarca mögé.
Hagyományok szólnak arról, hogy a szőke fajta, hajókon a felkelő
nap felé, távoli országba hajózott át és ott települt le Európa északi
részében, a mai Skandináviában. Ugyanezek a hagyományok
világítanak arra, hogy a sötétebb fehér fajta a Mayak birodalmán,
Közép-Amerikán és Atlantiszon át Dél- Európát, Kis-Ázsiát és Afrika
északi partjait gyarmatosította.

A legszebb régi görög szobrokhoz hasonlítanak, a legügyesebbek s
a legtöbb ítélőképességgel bírnak a Fidzsi-szigetek bennszülöttei, akik
a barna típusú fehérek leszármazottai.
A Gilbert-szigetcsoport Arorai nevű szigetén uralkodó bennszülött
király leányánál, Arawali hercegnőnél, Churchward olyan háncsból
fonott legyezőt talált, amelynek díszítése megegyezik Mu, a Nap
Birodalmának címerpajzsával.
A NAGA írásmódot a legfőbb papságon kívül csak néhány kiváló
pap és a trón várományosai ismerték.
Mexikói 10cm-es táblácska felirata: „A Lelkek földje, a föld nagy
Uralkodója, nincs többé. Különböző hegyeken megrendült alatta a
föld s az egész ország úgy hullámzott, mint az óceán vize. Végül is
oszlopai engedtek és egy tűzörvénybe süllyedt el. Amint a nagy
Uralkodó elmerült, a földalatti tüzek körülfogták őt és fellángoltak.
Majd a vizek hömpölyögtek föléje s a Lelkek földje, a nagy Uralkodó,
nem volt többé.”
Halottak könyve 110. fejezet: ezt a fejezetet sem a Mózes
könyveit lefordító Ezra, sem az egyiptológusok nem értik, mert Mu
emberének életét festi le.
A címke alsó része Mu szokásos térképe, míg a felső rész három
hüvelyében az alsó részen feltüntetett három víznek a neve foglaltatik.
Az alsó rész ugyancsak három vízzel körülvett földet mutat. A felső
rész három hüvelyében lévő írást az egyiptológusok így olvassák: „A
vizek hatalma. Megszámlálhatatlan vizek. Vizek nagy helye”.
Ugyanezeket annak idején Ezra így fordította: „Az első neve Pison, a
másodiké Gihon és a harmadiké Hidekkel.” (Genezis, II. fej. 11. vers)

SZEMELVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐ TUDOMÁNYOS MUNKÁKBÓL

Philip Ainsworth Means következtetése a bizonyítéka arra, hogy
Egyiptom, Babylon és minden Ó-világi magas kultúra előtt Közép-
Amerikában létezett egy legalább olyan fejlett kultúra: „Coyoacan és a
mexikói völgy egyéb helyeit folyó láva borította be. E lávaréteg 10-15
láb vastag. Geológiai tények alapján ez a lávaáradás nem történhetett
később, mint a Kr. e. második évezred előtt. E lávatömeg alól ősi
művelődés kiterjedt bizonyítékai kerültek elő, amelyek sírokból,
házakból és a kézműipari tárgyak megszámlálhatatlan mennyiségéből
állnak. E tárgyak tekintélyes korúnak mutatják a bennszülött amerikai
kultúrát, amely még az Ó-világ kultúrájával való összehasonlítással
szemben is aránylag magas volt.”

Tihahuanaco-ban több olyan hatalmas kőépítmény van, amely a
XVI. századi utazó számára már felfoghatatlan volt, hogy készülhetett.
Nem volt semmilyen szögmérőjük, kalapácsuk, csákányuk, de a 4*3*1
méteres kőtömböt meg tudta munkálni. A technikájuk felfoghatatlan.
Ebben a mérettartományban nemcsak Közép-
Amerikában találunk építészeti leleteket, hanem a
Pilisben is. A Pilisben szerteszét megtalálható
kőmonstrumok Mú korabeli világára emlékeztetnek
bennünket.
Ciera Leona nézetei szerint ezeket a tihahuanacoi épületeket
sohasem fejezték be, s már az ő idejében is idősebbnek tartották mint
az Inkák családját. Az inkák Cuzco épitésénél csak utánozták ezt az
építőművészetet s azon gondolkoztak, hogy ne tegyék-e meg
Tiahuanacot székhelyüknek. Ezeket és a vinaquei (Huinac) épületeket
nagyon-nagyon régen egy az inkáktól teljesen különböző nép építette.
Diego de Alcobasa atya, Garcilasco de la Vega inka rokona így ír e
romokról: „Egy darab kőből, egy szikladarabból kifaragottan vannak
falak, mennyezetek, padlók és ajtók. Az udvar, valamint az előcsarnok
falai 0,7 méter szélesek. Az előcsarnok fedele zsupfedélnek látszik,
pedig kőből van. A bennszülöttek azt tartják, hogy az épületek a
mindenség Teremtőjének voltak szentelve. Több kő női- vagy
férfialakúra van faragva, de oly természethűen, hogy eleveneknek
látszanak. Ezek némelyike csészéből iszik, mások ülőhelyzetben
vannak stb.
Az indiánok között senki sincs, ami emlékezne arra, mikor épültek
ezek az ősi épületek. Abban azonban egyetértenek, hogy azok már
századokkal előbb megvoltak, mielőtt az inkák uralma kezdődött
volna. Általános az az értesülésük, hogy az inkák cuzcoi és más
épületeik felemelésénél e romok épületeit vették mintául.
Elegendő indok áll rendelkezésünkre annak a feltevéséhez, hogy
Tiahuanaco egy hatalmas birodalom metropolisa volt.
Imáink ősiségére két példa: Molina atya jegyezte fel az alábbi ősi
inka imádságot: „Hatalmas Isten! Mindenütt jelen lévő Isten! Nincs
hozzád hasonló a földön. Te, ki létezel a világ kezdetétől a végéig, Te
adsz létet és értéket az embernek, mondván, hogy legyen ember s
nőnek, mondván, hogy legyen asszony. Te teremtesz és adsz nekünk
életet. Őrködj felettünk, hogy egészségben és békében éljenek. Te, ki a
legmagasabb mennyekben laksz, adj nekik hosszú életet s fogadd
kegyesen áldozatunkat, óh Teremtőnk!”

Majdnem hasonló imát őrzött meg Oré püspök is: „Hatalmas Isten,
aki létezel kezdettől fogva s aki létezni fogsz egész a végéig, hatalmas,
de kegyes, aki teremtéd az embert, mondván legyen, aki védsz
bennünket a rossztól és megtartod egészségünket és életünket, légy a
Mennyben vagy a földön, felhőkben vagy a mélyben, halljad meg
annak szavát, aki Hozzád esedez és add meg kérését. Adj örökkétartó
létet, tartsd meg életünket és fogadd el ezt az áldozatunkat”.
E szemelvények elegendőek annak bemutatására, hogy az inka-idők
elitjének a szelleme még a kereszténység felvétele előtt milyen
magasba tudott felemelkedni.
A fenti imák azért hasonlítanak a bibliai zsoltárokhoz, mert
mindkettőjük közös őse az Anyaországnak, Munak,
Szentsugallatú írásai voltak.