Ahhoz, hogy érthető legyen mindaz, ami életének legismertebb néhány évében történik, vissza kell nyúlnunk Buddha idejéig.

Régen a szkíta népeknél mindig a szakrális király volt az uralkodó, a hatalom – akárcsak Tibetben – a főtemplom orákulum-rendszerére alapult. Palesztinában a Tan különböző tanítási módszerei alapján elkülöníthető rendek működtek. A szadduceusok egy Salamon által kinevezett Cadok nevű főpaptól származtatták magukat, ők a főpapi arisztokrácia. A farizeu­sok – az elkülönülők – nevüket onnan kapták, hogy vallásosságukkal és tisztasági törekvése­ikkel elkülönültek a néptől. A rekhábiták olyan zsidó nemzetség, mely megtartotta nomád, sátoros életmódját és til­totta az alkohol fogyasztását. A nazoriták az aszkéták voltak, akik fogadalmat tettek, hogy életüket a Mózes negyedik könyvének hatodik részében előírt szabályok szerint élik, vagyis tartózkodnak a hústól, a bortól, és hajuk nyírásától. A szamaritánusok egy Szamária vidékén élő közösség volt, akik szemben álltak a jeruzsálemi szentély főpapja által vezetett zsidó egyházzal. Csak Mó­zes Öt könyvének és Józsué Könyvének egy, a hivatalos zsidó szövegtől eltérő változatát tekintik szentírásuknak. Központjuk ezért nem Jeruzsálemben, hanem a Garizim-hegyen állt.

I.e. 150 körül egy Jonathan nevű főpap kerül a jeruzsálemi főszentély élére, akiről ké­sőbb kiderül, hogy nem valódi fölkent, és így megszentségtelenítette a templomot. Ez a főpap új, világi célokat hirdet, melynek hatására több iskola leszakad a jeruzsálemi vonalról. Magukat ettől kezdve az Új Szövetség iskoláinak nevezik, a jeruzsálemi vonalat pedig „hamis vonalnak”. Az Új Szövetség iskolái az Izaiás jóslataiban megjövendölt három prófétát várják. Jóbot – Shákyamunit – el is fogadják az elsőnek.

Ugyanis Jeremiás még i.e. 587-ben, a „Megfontoltság” évében – előre látva a jövőt – elviteti az eredeti frigyládát Kasmírba, és felépítik a kasmíri Salamon-templomot az őrzésére. (Frigyládája egyébként sok szkíta népnek – még indián törzseknek is – volt. Ebben tartották a nép uralkodójának koronáját, hatalmi szimbólumait, és a nép hagyományait, arany lemezekre vésve. Az ilyen ládák előtt tették az esküket is, mivel ezek előtt nem lehetett hazudni.)

A Fa Disznó évében – i.e. 586-ban – Nabukodonozor babiloni király elfoglalja Jeruzsálemet. Júda és Benjámin törzseinek nagy részét áttelepítik Babilonba, feladatuk a város templo­mainak újjáépítése lesz. Itt lép fel prófétaként a Fém Sárkány évében Ezékiel, akit egy hatalmas vimánán – „tüzes szekéren” – elvisznek a szkíta népek akkori összes szent helyére, majd megmutatják neki a jövő képeit, köztük az eljövendő nagy prófétát, Jóbot, s a megpróbáltatásokat, amelyeket éppen ekkoriban kellett kiállnia. Ezékiel megérti, hogy nem véletlenül kerültek a törzsek keletre. Be kell olvasztaniuk tanaik közé Jób tanításait, s a fő cél mostantól a Föld elhagyása. De Jóbot, azaz Buddhát sokan nem fogadják el prófétának.

Mikor Júda i.e. 164-ben újra önálló királyság lesz, a világi hatalom azoknak a kezébe kerül, akik Jób tanai helyett a rómaiakat választják. (Ez ekkor már egy egyiptomi-görög-szír tanítási vonal.) A főpapságnak nem célja a Föld elhagyása, megtagadja saját szkíta származását is. Rómával egy új világuralom ideológiáját kezdik kidolgozni…

Az eredeti sémi tanítási rendszert a Tökéletesség Útjának nevezték. A „Szent Névtől” vettek menedéket, mely kimondhatatlan volt, mert tilos volt kimondani, és csak kevés beavatott ismerte valójában. Ezt nevezték a Hatalom Igéjének, mellyel akár feltámasztani is lehetett.

A Tökéletesség Útjának négy ún. arkangyali iskolája létezett.

Az első Miháel arkangyal vonala volt. Ők voltak Zadok fiai, a Fény Fiai, vagy Melkizédek rendje. Tagjai a sámán-nemzetséghez tartoztak, egyik águk a Próféták Rendje volt. Mind tulkuk – tudatos inkarnációk – voltak, a törvény felett álltak, még a szent napokat sem kel­lett betartaniuk. Jóslatok jelezték születésüket, a Rend tagjait már gyermekkorukban megkeresték. Ez volt az ún. Guru-vonal, melynek névsorát a szertartásokon végig recitálták. Ők voltak a Szövetség Hordozói. (I.e. 150-ben a történelemben először a főpap nem a tulkuk közül kerül ki.) A Rend tagjaira a Messiási Törvény vonatkozott, melynek fontos része volt az utolsó idők jelei­nek ismerete. Ők a hagyomány tanítási vonalainak vivői voltak, ismerték az égi világokat, gyak­ran el is vitték őket ezekre a helyekre.

A második Gábriel arkangyal vonala volt. Ők voltak az Áron-papok, a Bírák testü­lete. Az ő törvényüket nevezték később Damaszkuszi Törvénynek. Ez a Háború Törvénye és a Straté­gia Művészete. Mindig hét Áron-papnak kellett a seregek előtt mennie – szkíta szokás szerint. Ők voltak a Táltosok Rendje, akik a Miháel-féle törvények tökéletes ismerői és a vi­lági hatalom gya­korlói voltak. Épp ezért rájuk nagyon szigorú szabályok vonatkoztak. Ha egy pap hibázott, akár tíz év megtisztulást is róhattak rá, csak utána folytathatta hivatását. Akkor lehetett valaki Áron-pap, ha legalább egyszer volt elragadtatása – látomásban, vagy fizikailag.

A harmadik Száriel arkangyal vonala volt. Ez volt a Lévi-papok rendje, feladatuk a nép tanítása, a Szentírás felolvasása és magyarázása volt. Törvényük a Közösség Törvénye, ők a garaboncok, (kara bonc) akik tanulnak és tanítanak, valamint példát mutatnak. A világi hívők, szerzetesek, és mesterek életmódját és kötelességeit az ő törvényeik tartalmazták. A Lévi-papoknak nincsen felhatalmazásuk házasságkötésre, s nem ítélkezhetnek másokon.

A negyedik Rafael arkangyal vonala volt. Ez volt a Gyógyítók Rendje, mely nem tartozott bele az előző három hierarchiájába. A gyógyító erő informatikai tanai nem engedték meg, hogy a Rend tagjai politikával, vagy más világi ügyekkel foglalkozzanak. Tanításaik forrása a Kígyó-csillagkép egyik világában az ún. Orvosmester (Baishajyaguru) Hagyományában található.

Az Új Szövetség iskolái megtartják a négy vonal tanításait, de ők világi hatalmat már nem gyakorolnak. Viszont Buddha – Jób – tanait Ezékiel jóslatai alapján felveszik a tanítások közé. Így az Esszénus Rend is a fenti négy vonalat követi, s Ezékielt tartja alapító mesterének. Gya­korlatuk a Rafael-féle vonal, életüket pedig a Theraváda-buddhista szabályok szerint ala­kítják ki. Az esszénus főpapnak mindig el kell sajátítania a Meditáció Könyvét, s a negyven napos sivatagi elvonulások révén válik valódi főpappá. Csak ő ismerheti Ezékiel próféciáinak titkos jelentését. A Rend tanításai szerint Mózes, halála után a Nyugati Paradicsomba, a Tiszta Földre került, melyet ők az Almafák Szigetének neveznek. Ezen a földön „soha nem esik hó, nem perzsel a hőség, nem dúlnak viharok, a megtisztult lelkek fénylő üvegpalotákban laknak, s tüzes kerekeken közle­kednek”. Az Új Szövetség iskoláinak célja ezen világ elérése. Gábriel – Padmaszambhava – is innen származik.

(A „tűzkerék” tanítása a Merkabah-hagyomány, melynek átadására igen szigorú sza­bályok vonatkoztak. Annak idején Eli-Jahot – Illést – egy merkabah elviszi a Fölről, de egy napra vissza­engedik. Jeruzsálemben a papok éppen a Merkabah-tanításról vitatkoznak. Ekkor nagy meglepe­tésükre Illés odalép hozzájuk, s elmondja az igazságot. Ezért később igen szigo­rúan megdorgálják az égiek. A Törvény szerint ugyanis csak mester-tanítvány viszonyban lehetett erről beszélni, egyszerre csak egyetlen tanítványnak, és kizárólag akkor, ha a tanít­vány úgymond jó kérdést tett fel a dologról.)

Az esszénusok napkeltekor a kolostor keleti kapujában végeztek szertartást, emiatt a jeru­zsálemi főpapok bálványimádónak nevezték őket. Az esszénusok viszont a hús-áldozatot vetették el, mondván, hogy az Istenség – Jób tanításai szerint – ilyet nem kívánhat. Fehér köntösben jár­tak, így a jeruzsálemi templomokban fehér köntöst akkoriban nem lehetett látni. Ünnepeiken fo­lyamatosan eljátszották az Új Szövetség próféciáit egészen az apokalipszisig, sőt annak lezajlását is. Ezzel a misztérium-játékkal szabályosan programozták a jövőt. Ehhez új időszámítást vezettek be, az új évet mindig Merkúr napjával – szerda, Budhwar – kezdték, így minden évben minden ünnep ugyanannak a bolygónak a napjára esett. Mint látható, a tiszta Tan letéteményesei ekkortól már a Közel-Keleten az esszénusok, a pitagoreus Melkizédek Rendje, s mindazok, akik Ezékiel nyomán Jóbot elfogadják a megjövendölt első prófétának. Ők együtt az Új Szövetség iskolái.«

Ezek után a könyv Jósua (Jézus) tanításának állomásait „A Szív Tana”, „A Fejsze Tana”, „A Kereszt Tana” néven tár­gyalja.

»Galileába való visszaérkezésekor – i.sz. 26-ban – senki sem ismeri föl, ezért Jósua úgy dönt, hogy nem fedi fel kilétét. Rejtőzködni próbál, míg ki nem derül számára, hogy mi a fel­adata. Egy napon azonban  összetalálkozik Júdással, aki akkor már tanult filozófus, asztro­lógus, és a Zelóták mozgalmának kiemelkedő alakja. Júdás eredetileg nagybátyja üzlettársa­ként tíz évig volt kereskedő, de egy nap megrágalmazták, hogy vérfertőző viszonyban van nagybátyja felesé­gével. Az asszony ezt meghallva felakasztotta magát, Júdás pedig beállt az ebjoniták közé, és hét évet töltött az esszénusok szegénységi fogadalmat tett rendjében. Rend­kívül művelt ember volt, kereskedői múltja miatt pedig számos nyelven beszélt. Titokban annak az esszénus Simeonnak volt tanítványa, aki még annak idején Jósua horoszkópját elké­szítette, s tanította a gyermekeket Egyiptomban. Ebben az időben már Simeon nagyon öreg, így nem ő a főpap, de ő a Hóreb szent hegyének őrizője, akit csak a Hegy Öregének nevez­nek.

Júdás elviszi Jósuát Magdalénához, akit érkezésükkor éppen meg akarnak kövezni. Mag­daléna kurtizánként szombatokon is fogadott vendéget. Jósua megvédi őt („az vesse rá az első követ, aki maga bűntelen”) s ezzel akaratlanul is kimondja első tanítását. Magdaléna, miután el­múlik az ijedtsége, nekiesik Jósuának, hogy hol volt ennyi ideig, már rég halottnak hitték. Mag­daléna tulajdonképpen gyermekkoruktól szerelmes Jósuába. Júdás bíztatni kezdi, hogy tanítson, ő majd egyengeti a dolgait, hisz Simeon elmondta neki, milyen jóslatok szól­nak Jósuáról. De Jósuának ez így egyszerre sok, nem igazán akar szembeszállni az itteniekkel, így éjszaka elszö­kik, és kimegy a sivatagba egy ebjonita közösséghez. Érkezésekor egy öreg szerzetes fogadja és elszállásolja a kunyhójában. Másnap reggel a szerzetesek hívják, hogy vegyen részt ő is mesterük temetésén. Mikor Jósua meglátja a kiterített öreget, felismeri, hogy ő fogadta előző éjjel. Ezt meg is említi, mire a többiek megdöbbenve közlik vele, hogy akkor az öreg remete már halott volt. Jelnek tartják, hogy a mester átadta neki kunyhóját, és kérik, hogy legyen mesterük. Maradni is akar, de tanításaitól megijednek az egyszerű remeték. Egyik nap többek szeme láttára két kígyó jelenik meg váratlanul Jósua házában, és beszélnek hozzá. Ekkor az egyik szerzetes azt mondja neki: te vagy az Ördög, vagy a Felkent lehetsz. Mindkét esetben távoznod kell innen. Mindez a Tűz Kutya évében történik, melynek jósjelei az „Úr Szava”, illetve a „Rágódás, felőrlődés”. Jósua megérti, hogy már megkezdődött az ő tanítói útja ezen a vidéken. Visszatér Júdáshoz és Magdalénához. Úgy dönt, hogy tanítani fogja a Szív Tanát, a szeretet tanát. Ez volt a Középút Ösvénye, ezt tanította Buddha is, mely­nek jele a kör. A Nemes Nyolcrétű Ösvény analógiájára felépített Nyolc Mennyei Boldogság tanítása képezte a Szív Tanának gerincét. Ezek: egyszerűség, a szent célért való szenvedés, a tisztaság, a szelídség, az igazság keresése, az irgalmasság, a bé­kesség, és a küzdeni tudás. Ez volt a Hegyi Beszéd lényege, s ebből származott később az Út megidézése című tanítás Tamás apostolnál is, mely a Föltől az Égig, a Szent Lélek megjelenéséig vezetett. Tamás, amikor Jósua nevében áldott, a következőket mondta:

„Jöjj tökéletes könyörület, jöjj szerzetesség szentsége, jöjj, aki ismered a Kiválasztott misztériumát, jöjj, a Nemes Bajnok minden küzdelmének részese, mely feltárja a Teljes Nagyság nagyszerűségét, jöjj Szent Galamb, aki feltárod, ami rejtve van, jöjj Titkos Anya, jöjj, aki fényes vagy tetteidben, s örömet, megpihenést adsz azoknak, akik kötődnek hozzád.” Ezzel gyújtotta meg a gyertyákat, majd utána azt mondta:

„Jöjj, és légy együtt velünk ezen a szeretet-lakomán, melyet nevedben végzünk, melyre hívásodra egybegyűltünk”. Ezzel magukhoz vették a bort és a kenyeret. Ez a szertartás eredetileg esszénus szertartás volt akkoriban, és Melkizédek Szertartásának, a Három Test Szentségének is nevezték.

A Szív Tanához tartoznak a következő bibliai idézetek:

„Tágas a kapu és széles az út, amely a veszedelembe visz, sokan járnak rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az Életre visz, kevesen vannak, akik megtalálják.”

„Hogy érthessétek az Égi Országok titkait: akinek van, annak adatik, de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.”

„Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön. Amik pe­dig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, mert a szívből származnak a gyilkosságok, lopá­sok, pa­ráznaságok, hamis tanúbizonyságok, és a gonosz gondolatok.” (A buddhista Öt Foga­dalom éppen az élet kioltásától, az önként oda nem adott dolog elvételéről, a paráznaságtól, a hamis beszédtől, és a tudat elbódításától való tartózkodás fogadalma!)

A Szív Tanához tartozott a könyörületesség, melynek lényege, hogy bűn nincs, csak bűn­tudat: „Azt lehet bántani, aki önmagát bántja.”

Ebben a tanítói periódusban Jósua maga is könyörületes cselekedeteket hajt végre, sok embert meggyógyít, a hozzá fordulóknak pedig a szív tisztaságának tanítását adja. Olyan élet­módra buzdítja őket, mellyel a hétköznapi életükben is elérhetik a szentséget. Az Öt Fogadalom betartása és a Nyolc Mennyei Boldogság a következő öt képességet eredményezi: erős aurikus tisztaság, mely elűzi környezetéből a tisztátalanságot; beszédtől független kommuni­káció képes­sége; megszelídül körülötte az erőszakosság (pl. állatok nem támadnak rá); halálos mérgek nem ártanak neki; kézrátétellel képes gyógyítani. Ezt eredményezi a Szív Tanának gyakorlása.