Paraziták, élősködők, férgekParaziták, élősködők, férgek

A rengeteg lerakódás, bélsár, méreganyag és a mesterséges élelmiszer rossz emésztéshez, bélrendszeri problémákhoz vezethetnek. Ezek a toxikus lerakódások a vastagbélben alakulnak ki. Ezek a toxikus lerakódások a vastagbélben általában - a National Geographic szavaival élve - "szörnyű lények sötét világává alakulnak át, melyek az emberi testben élősködnek: ezek a paraziták".

A parazita -más néven élősködő- életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden/gazdaegyedben éli le, abból táplálkozik, és csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit, esetleg annak tünetekkel jelentkező betegségét is okozza. A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdaszervezetet. Hagyományosan mikroparazitáknak tekintjük a vírusokat, valamint az élősködő baktériumokat, gombákat és egysejtű eukariótákat. Makroparazitáknak hívjuk az élősködő állatokat, mint pl. a férgeket, rovarokat, atkákat.

Az alábbiakban az emberi szervezetben élősködni képes férgekről lesz szó, közülük is azokról, melyek Magyarországon belül okoznak közegészségügyi problémát.

A féregfertőzések lehetnek teljesen tünetmentesek, máskor a paraziták élősködése során elvont tápanyagok és vitaminok hiánya tüneteket, hiányállapotokat jelenít meg. A testüket alkotó anyagok, valamint anyagcsere termékeik, toxinjaik is okozhatnak allergiás, gyulladásos tüneteket, és előfordul, hogy szervezetünk ellenreakciói, a paraziták által kiváltott immunfolyamatok járnak tünetekkel.

Az élősködők okozta betegségek leggyakoribb tünetei a hasfájás, az émelygés, a hasmenés, a híg széklet, a bélgázosodás, fogyás, néha láz is.

A környezetszennyezés, hétköznapi mérgek, az egészségtelen táplálkozás és a paraziták együttesen súlyos veszélyt jelentenek az ember esetében. "Valójában a paraziták sokkal több embert öltek meg, mint az összes háború a történelem során" - haangzik el a National Geographic az egyik díjnyertes dokumentumfilmjében, "A testfalók" c. filmben (The Body Snatchers).

A hazánkban leggyakoribb parazita férgek:

 

Gombféreg (Enterobius vermicularis)

Az ember leggyakoribb féregfertőzését az Enterobius vermicularis, más néven a cérnagiliszta okozza, egy mérsékelt övi, kontinentális éghajlaton világszerte elterjedt fonalféreg, mely kifejlett formában 1 cm körüli hosszúságú. A legtöbb fertőzés a 9 és 11 éves kor közti gyermekekben fordul elő. Az önfertőzés kézzel történik, mégpedig úgy, hogy a végbélnyílás körüli vakargatás után a szájába veszi az ember az ujjait. Emberből emberbe való átadás szennyezett ruha vagy ágynemű útján jön létre. A peték kis része a levegőbe emelkedik és belélegzésre kerülhet, melyek utána ugyanúgy fejlődésbe kezdenek mint a lenyelt egyedek.

A lenyelést követően a vékonybélben kelnek ki a lárvák, majd a vastagbélben fejlődnek ki. A megtermékenyített nőstény férgek - főleg éjszaka - a végbélnyílás körüli (perianalis) bőr redőibe rakják le petéiket, majd elpusztulnak. A lenyelt petéből 1-2 hónap alatt lesz érett féreg. Egyetlen természetes gazdaszervezete az ember. Az enyhe fonalféreg-fertőzés nem jár klinikai tünetekkel, de ha a cérnagiliszta nagyobb tömegben szaporodik el a tápcsatornában, azt jelzi a végbéltájék viszketése. A viszkető végbélnyílás vakarása közben a férgek megsérülnek, s kiszabaduló testnedveik az addig csak mechanikus eredetű viszketést allergiás úton felerősítik. 

Ostorgiliszta (Trichuris trichiura)

 

Hazánkban a féregfertőzések közt a második leggyakoribb a TRICHURISASIS, melyet a Trichuris trichuria , más néven ostorgiliszta okoz. Felismerése nem könnyű, mert alacsony számú élősködő és a gazdaszervezet relatíve jó általános állapota esetén alig, vagy egyáltalán nem okoz tüneteket. A talaj útján terjed, így a városi lakosság sokkal kevéssé érintett. 
A fertőződés a fertőzött ember székletével ürülő peték lenyelésével kezdődik. A lenyelt peték lárvává, majd kifejlett féreggé alakulnak, mely szájszervével megkapaszkodik a vastagbél nyálkahártyáján.
A kifejlett nőstény 35-50mm-es, míg a hím kb. 30-45mm-es hosszúságúra nő meg.
A nőstények a fertőzést követően 60-70 nappal kezdik meg a peterakást. A vakbélben elhelyezkedő nőstény férgek 3,000-20,000 petét raknak naponta. A kifejlett egyedek élettartam kb. 1 év. Becslés alapján kb. 800 millió ember fertőzött a világon.
Az enyhe fertőzések többnyire tünetmentesek maradnak.
Középerős fertőzések esetén általános tünetek, mint hányinger, étvágytalanság, fogyás jelentkezhet, melyhez hasi fájdalmak és allergiás tünetek társulhatnak.

 

Orsógiliszta, (Ascaris lumbricoides)

Az orsóféreg világszerte előforduló hengeresféreg (Nematoda). Sárgás színű, merev testű, 15-30 cm hosszú féreg, mely köztigazda nélkül terjed. A peték ürüléskor éretlenek, a talajban megfelelő hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között 3-4 hét múlva válnak fertőzőképessé. A fertőzés szájon keresztül történhet, szennyezett piszkos kézzel, emberi széklettel, vagy szennyvíziszappal trágyázott és nyersen fogyasztott zöldségfélékkel. A mozgó lárvák a bélfalon keresztül, a portalis vénás keringésbe jutnak, majd a májon, a vena cava inferioron és a jobb szívfélen keresztül a tüdőbe vándorolnak. (A bél nyirokútjain keresztül szintén továbbjuthatnak a tüdő felé a lárvák.) A lárvák a tüdő léghólyagjain keresztül a nagyobb légutakba vándorolnak, majd a felköhögött lárvákat lenyelve ismét a vékonybélbe jutva kb. 2 hónap múlva fejlődik ki az ivarérett féreg parazita, mely a vékonybélben élősködik.

 

TRICHINELLA SPIRALIS

Élősködő fonálféreg, mely emlősök (és esetleg madarak?) bélcsatornájában és izomzatában él. Mivel kizárólag húsevéssel terjed, ezért csak ragadozó, dögevő, vagy mindenevő emlősöket fertőz; köztük az embert is. Az ember leggyakrabban akkor fertőződik, ha nyersen fogyaszt fertőzött sertéshúst. Kifejlett egyede az ún. „béltrichina”, mely alig néhány milliméter hosszú és a vékonybélben él. A béltrichinák ivarosan szaporodnak, a nőstények elevenszülők. A megszülető lárvák kifúrják magukat a vékonybélből, majd a vér- és nyirokereken át az izomzat különböző részeibe sodródnak, ahol betokozódva inaktívvá válnak. Az „izomtrichina” nyugalmi állapota (hipobiózisa) akkor szakad félbe, ha a fertőzött állatot elfogyasztja egy újabb gazdaállat. Az emberi trichinellózis hazánkban szerencsére ritka. Emberben a fertőzés olykor halálos kimenetelű szívizomgyulladáshoz vezethet.

 

TOXOCARA CANIS

A toxocariasis fertőző betegség okozója, orsóféreg. Kutyáról, macskáról terjed át az emberre. A fertőzés legfontosabb terjesztő közege az állatok Toxocara petéket tartalmazó ürülékével szennyezett föld. A Toxocara peték a kutya-macska bélsarával a földre, onnan a piszkos kéz vagy föld porlása révén a szájon át a szervezetbe jutnak. Gyakori a fertőzés a szennyezett földről szedett, mosatlan zöldségek és gyümölcsök elfogyasztása révén. Emberben a lenyelt petékből kiszabaduló lárvák nem fejlődnek ivarérett férgekké, hanem a bélből a különböző szervekbe jutnak, és az ott okozott elváltozásoktól függő tüneteket okoznak. A tünetek erőssége a legenyhébbtől az igen súlyosig terjedhet. 

 

Galandféreg (Taenia saginata és Taenia solium)

A galandférgek a világon mindenütt előfordulnak.
A galandférgek közé tartozik a simafejű galandféreg = szarvasmarha galandféreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galandféreg = sertés galandféreg (T. solium). Köztigazdák az említett állatok, mindkettő végső gazdája az ember. Kifejlett állapotban kizárólag az ember belében élősködnek. 
Az állati köztigazdák fertőződése a taeniás ember székletével, vagy széklettel fertőzött takarmánnyal megy végbe. 
Az állatokban a petékből kikelő lárvák átfúrják a bélfalat, majd a harántcsíkolt izomzatba jutva betokolódnak, ún. borsókát (cysticercus) képeznek, és a borsókás hús nem kellően hőkezelt, vagy éppenséggel nyersen történő fogyasztása által kerülnek az emberi szervezetbe.
A kifejlett simafejű galandféreg jellemzően 5 méter hosszúra nő meg, ugyanakkor előfordul, hogy a 25 m-es hosszúságot is eléri. A horgasfejű galandféreg esetében ez leginkább 2 és 7 méter közé tehető.

Az ember általában a galandféreg lárváit tartalmazó nyers, vagy nem megfelelően hőkezelt ("borsókás") marhahússal (simafejű galandféreg), illetve sertés-, vagy vaddisznóhússal (horgasfejű galandféreg) fertőződhet. A lárvák a vékonybélben a bélfalhoz tapadnak, majd kb. 3 hónap alatt fejlődik ki belőlük a felnőtt féreg. A kifejlett férgekből a test petéket tartalmazó hátsó részei (ún. proglottisok) folyamatosan leválnak, és a széklettel jutnak a külvilágba.
A fertőződés történhet a horgasfejű galandféreg petéivel is. Ekkor a petékből a vékonybélben kikelnek a lárvák, majd ezek a bélfalon átjutva a véráramba kerülnek. A keringéssel általában az izmokba vagy az agyba jutnak, ahol betokozódnak, így kialakítva a "borsóka" (cysticercosis) emberi megfelelőjét.
A vékonybélben élősködő kifejlett galandférgek tüneteket általában nem okoznak. Legtöbbször az egyetlen tünet a széklettel távozó féregízek ürítése, esetleg érezhető a féregmozgás, máskor toxikus és neurovegetatív tünetek jelentkezhetnek. 
Amennyiben a borsóka izmokban alakul ki, az adott izom duzzanatát, fájdalmasságát okozhatja. Az agyban kialakuló borsóka súlyos tüneteket, leggyakrabban epilepsziás rosszulléteket vált ki.  A diagnózist a székletből kimutatott peték, illetve a borsóka által sújtott szervek röntgen-vizsgálata biztosítja.
A fertőzés megelőzése érdekében a legfontosabb a vágóhídra kerülő állatok állatorvosi vizsgálata, a megfelelő hőkezelés!

 

forrás: http://www.naturalhelp.hu/parazita

 

A megfelelő higiénés szabályok betartása mellett a tisztán tartott bélrendszer és az egészséges bélflóra a leghatékonyabb védelmünk a bélférgek ellen. Tartsa karban Ön is emésztőrendszerét, bele értve a bélflórát is. Fogyasszon rendszeresen féregűző hatású ételeket és gyógynövényeket. Minderre a NaturalHelp Complex készítménye egészen kiváló lehetőséget nyújthat. Tesztelje Ön is és váljon rendszeres fogyasztójává! Váljék egészségére!