Rovásírásunk betűinek jelentései  

 

A:

Anya, ősanya, Arvisura-Anyahita, a kezdet, a keletkezés, születés, a magyarok Istenanyja a Napbaöltözött Nagyboldogasszony, Aranyasszony (az arany az Istent szimbolizáló szín). Tőle ered mindennek az alapja, az alkotóképesség, akaraterő, ajándék, adomány.

Minden, a-mi, a-ki, a-hol, a-mikor, a-hogyan, stb.

Az alma – „a teremtés almája”, a mandu, a mindenség ősi forrása.

Angyal (AN=égi, égi eredetű)

 

Á:

Áldás, áldott állapot, álomlátás, áradás, átalakulás, áldozat, áldomás, állandóság

Az előző „A” jel hasa megnőtt, hiszen szimbolikusan áldott állapotba került. Ez áldást jelent, melyet Emese ősanyánk álmában is meglátott, s mely álmában egy folyam áradt ki méhéből, mutatva, hogy a tőle származó nép nagy átalakításokra hivatott a világban. Ezért viszont sok-sok áldozatot kellett, s kell még hoznunk. A sámánszertartások során áldozatot áldoznak fel, hogy áldást nyerhessenek, majdan erre áldomást isznak.

Az élet körforgásának örök állandósága.

 

B:

Baba, bába, babona, bűbáj, bél, belső, befelé fordulás, bőség, bensőségesség

Az állapotos ősanya világra hozza gyermekét, a babát. A Nagyboldogasszony egyik lánya, Bába, a vajúdó anyák segítője, innen ered a gyógyító papnők egykori elnevezése is. Az általuk végzett cselekedeteket nevezték babonának, sajnos ez mára már elvesztette eredeti jelentését. A világ fraktális rendszerének magasabb szintjén pedig a bolygók jönnek létre, kelnek életre. Mind a bolygók, mind a babák, azaz emberek magát az életet testesítik meg, csakúgy mint a búza, melyet a régi magyarok életnek is neveztek.

A jel utal továbbá minden belső dologra: bél, befelé fordulás, bőség, bensőségesség.

 

C:

Celőke, azaz nyílvessző, célzás, irány, de egyben jelenti az életcélt, az élet értelmének keresését, célkitűzéseink teljesítését is.

Régen a nyilakat is használták jóslásra. Pl. egy marék nyilat eldobtak, és a leesésük mikéntjéből olvasták ki  a sorsot, ez volt a sorsvetés. Ha a résztvevők odaadták egy-egy nyílvesszejüket, s akiét kihúzták, az volt a nyertes. Ez volt a sorshúzás. Ha pedig nyilakat fogtak össze, amik közt egy csonka volt, aki azt húzta, az a rövidebbet húzta. A varázs-, vagy kereső nyíl segített elveszett dolgok megtalálásában is.

 

CS:

Csecsemő, csakra, csatorna, csoda, csillag, csatlakozás, család, csapat, csoport

A megszületett csecsemő még a korona-csakrájával az égi csatornán keresztül kapcsolatban van az égiekkel, a csillagokkal. Ez nem csoda, a képesség mindenkiben ott rejlik, csak idővel elfelejtjük, hogy a csatlakozás hogyan végezhető.

Másrészt a jel utal a családra, a csapatra is, azaz az egyének csoportokba szerveződésére.

 

D:

Dél, derék, dobogó, dobogás, dingir, Duna, Danu

A függőleges egyenes a közepén elválasztva szimbolizálhatja a nap közepét, ami a dél. Másrészt a testfelépítésünk középtájára a derékra is utalhat. Egész testünk középső része, motorja viszont a szív, ami dobog. A Föld szívcsakrája pedig Dobogókőn van.

Más értelemben a jel dingir, azaz tündér. Bizonyos forrásokban a jel neve: DU, ősi isten. Sumér eredetű, jelentése más, illetve teljesség. Innen ered a Duna folyó neve, ami az ősi női teremtőerőt jelenti (Dunna aranyasszony, Buda fősámán felesége). Pl. a kelták Danu-nak, vagy Anu-nak nevezik (ua. Arvisura-Anyahita).

 

E:

Eleven, élet, energia, ember, egészség, erő, elme, elvek, emlékezés, egyenlőség, együttlét.

Az élet vize, hiszen az etel – tatárul víz, (Etelköz: vizek közötti vidék).

 

É:

Élet, életerő, életkedv, élénk, éber, észnél van, ébredés, érés, én, érték, érzés, étkezés, égés, lángolás, égbolt

A betű egy homorú ívet ábrázol, ami gyűjt. Segít életerőt gyűjteni, de begyűjti a Nap sugarait is, de ha nem vigyázunk az meg is gyulladhat, eléghet.

 

F:

Föld, szülőföld, fészek, fogantatás, forgás, fordulat, faj, feladat

Föld, anyabolygónk, ami forog, s a rajta élő emberi faj sorsa is nagy fordulatokat vesz időnként, ahogyan különböző feladatokat próbálnak megoldani. Az emberiség anyaméhe, a világtojás, a fészek, melyben az emberi faj fogant.

 

G:

Gém, ég, égbolt, lég, gúla, piramis, gondolat, gar, garmada, garat, gégehang

Elsősorban ágaskodást, égre meredést, felemelkedést, csúcsra kerülést szimbolizál a jel, így: gúla (piramis), ég, égbolt, galaktika, gém (gémes kút), guru, gondolat, gólya, gerenda.

A gúla- vagy piramisalak egyben egy lángjelkép, a tűzrakásnál is gúlaalakban rakják a fát. Emellet a Tűz (tachion) geometriai alakja is ilyen (nagy tachionban egy kisebb tachion).

A gar szó pedig nagy energiát, dinamizmust tükröz – nagy garral megy, törtet előre, vagy éppen felfelé.

 

GY:

Egy, ősegy, gyökér, gyémánt, gyermek, győzelem, gyász

Egy, az ősegy, a mindenség, fej, a vezető, világfa, kettős kereszt. A világfa az alsó és a felső világot köti össze, egyesíti, a minden tudás eredője. A világfát szimbolizálja az országalmán a kettős kereszt. Minden létező dolog gyökere, a téridő-rendszer gyémánt-szerkezete. A gyertya, melynek fényénél könnyebb kapcsolatot létesíteni vele a gyemekeinek. Győzelem vagy gyász.

 

H:

Haladás, halogatás, hatás, hit, házasság, hűség, halál, háború, harc

A jel szimbolizálja az ellentettséget: haladás vagy halogatás, hátralépés. Ugyanakkor a két ív egymásba hatolása azt jelzi, hogy csak a pozitív és negatív dolgok egymásra hatása képes az életet mozgatni, a lélek fejlődésének haladási lehetőségét megadni.

További pozitívak: hit, hősiesség, házasság, hűség. Negatívak: halál, heveskedés, háború, harc, hisztéria. (A hullócsillag a hit szerint valaki halálát jelenti.)

 

I:

Isten, idő (téridő), ige, imádság, irgalom, ihlet, intuíció, információ, ismeret, intelligencia

Isten, élő isten, idő (mint téridő), ige (a múlt, jövő és jelen).Istenhez szólunk, amikor imádkozunk, hisz ő is imád bennünket és irgalmas hozzánk. Tőle ered minden igazság, minden ihlet, inspiráció, intuíció, információ és ismeret, mert Ő maga az Kozmikus Intelligencia.

 

Í:

Írás, ír, írnok, gyógyír, ígér, ígéret, íge, megígéz

Íbisz, az egyiptomi Thot isten megszemélyesítője, a bölcsesség ura, az Írnok, Jelképe az írópaletta. Ő az igazság megismerője, az írás felügyelője, aki előre látja a holnapot, és fellebbenti a jövendő fátyolát, továbbá a lelkek mérlegének készítője, az ítéletek meghozója.

A jel az egyiptomi „út” jelképe is. Mutatja az Ég felé vezető utat. A felső vonal az Ég, a függőleges a Föld jelképe.

 

J:

Jó, jóslás, jobbítás, jövőbelátás, jelen, jobbátesz, juhász

A jóslás szó a jobbításból, a jót akarásból származik, s innen ered a javas(asszony) kifejezés is, hiszen ők is az emberek megsegítéséért, sorsuk jobbrafordításáért fáradoztak. Azzal, hogy a jövőjökbe pillantottak, a jelenüket szándékoztak jobbátenni.

(A rovásjel a juhász botjára emlékeztet.)

 

(e)K:

Kerek, kerítés, karima, keret, karám, kebel, kobak, kupa, koponya, király, kulcs

Leginkább a kerítés, keret, kerek, karám, karima szavak által egyfajta bezárt, körülkerített dolog védelmét jelenti külső hatásokkal szemben. Egyrészt a kebel, azaz mellkas értelmében, hiszen a bordák is körülkerítik, védik a belső szerveket. Ugyanígy a kobak, kupa (kupán ver, azaz fejbe vág) vagy koponya is védi az agyat.

A jó király is védi és oltalmazza a népét.

Kulccsal zárjuk be az ajtónkat, hogy megvédjük lakásunkat a betörőktől.

 

(a)K:

Kapocs, kötés, kötelék, összekapcsolás, kapcsolatteremtés, ellentétek elsimítása, kende, kündü, kán, kagán.

A szakrális uralkodók egyben összekötő kapcsot is jelentettek az égiek és a földiek között. A lélek kapuja a koponya tetején, a kupán lévő koronacsakrán van, ezen keresztül történik a kapcsolatteremtés a fentiekkel.

(A szóvégi mély K hang a patak szóban mutatkozik meg. Víz lévén változik, átalakul, de egyben ez is összeköt, például településeket, vagy a két partot.)

 

L:

Ló, táltos, fehérlófia, lét, létezés, létra, lélek, levegő (mint téridő), leágazás (mint fraktális rendszer)

A ló a gyorsaságot, a legyőzhetetlenséget adta az őseinknek, egyben társ és segítő. A ló ritmikus mozgása az agyféltekék ősi, mélyszintű kapcsolatát teremti meg. A népmesékben a táltos jelentése rozoga gebe, aki ha emberére akad, akkor megtáltosodik, és csodákra lesz képes. A jel alakja hasonló a létrához, ami szintén a lélek felfeléjutását szimbolizálja, (akárcsak a mai modernebb lépcső vagy lift). A „lét” jelentése: élet, a „ra” szógyöké pedig: ragyogás, fény, Isten. Így a lét-ra jelentése felfogható az Istenhez vezető útként.

 

LY:

Lyuk, forráshely, hely a Nap alatt, szem

A kör közepe az Istent (lokális térszerán) és az ént jelképezi, a Napot és a lelket, minden lét forrását. A források, a szent vizek a kozmikus Anyaméhhez, a termékenység és a felfrissülés vizeihez, és az élet forrásához kapcsolódnak.

Eredeti jele kör alakú volt, ami a Nap szimbóluma azóta is, mely az élet forrása. Egyiptomban Ré napisten jele.

A későbbi jel ezt a központból való kifolyást, a létrejövést jelképezi. Ez az élet forrása, a kiáradás. Hasonló formája van a köldöknek is, mely az anyaméhhez való kapcsolódást mutatja.

Ezzel a jellel ábrázolták a szemet, is, mely kitekintést tesz lehetővé a világra, s mely szem a lélek tükre is.

 

M:

Mag, magas, magar-magúr-magyar, magyaráz, mágia, mágus, magiszter, magasság, csúcs, mell, emlő, Alma Mater

A kettőzés a két csúcs jel többes számot jelent, tehát csúcsok, hegyek, magasok. A száron való két csúcs jelentése hegyekből származás.

A magyar nép a magosok, magasok nevéből ered, mivel beavatottjaik mágusok voltak, s a magyar nép Isten, azaz a Mag népe. Csúcsos süveget hordtak őseink, s éppen innen ered a varázslók ábrázolása is. A magos-mágus a természet magasabb szintű ismeretébe beavatottak neve, akik jól ismerték a teremtéstant, az univerzum működésének rendjét és szabályait. A magok a gyógyítók, magócok, tanítók, papok voltak. Ezért ez a jel a tudás forrását, az iskolát is jelenti, melynek emlőjén nevelkedett, az Alma Matert. Nem véletlen, hogy ekkora tudás birtokában ennek a népnek a feladata, hogy a többieknek megmagyar-ázza a világ működésének titkait, s megtanítsanak mindenkit igaz emberré válni.

A mell, emlő szimbólum az anyaságot, a táplálást, önfeláldozást, a dajkaságot jelöli, vagyis ez sincs messsze a mágusok szerepétől, hisz míg az anya fizikailag táplálja az ember fiát, addig a mágusok szellemileg és mentálisan teszik ugyanezt.

A „maga” megszólítás is a testvért, a magosok közül valót jelenti (magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk).

 

N:

Nagy, nagyság, jelentős, nemes, nazír (istenidéző pap), nemzet, nép, Nap, nő, növeszt, nevel

Az ősi káll szó (világi uralkodói cím) nagyot, előkelőt, elöljárót jelent. A nemes jellem attól nemes, hogy benne az értékek és az erények uralkodnak az érdekek és az anyagiak fölött. Csak a nemes jellem lehet igazán nagy, jelentős. Ez az egész nemzetre is igaz. Annak a nemzetnek, aki ezt a jelet használja valószínűleg neveléssel, színvonal emeléssel kell foglalkoznia.

A lencse alak is nagyítóra, nagyságra, nagyításra (jobbításra értelemben is) utal. Ugyanakkor bumerámgot is formáz, jelezve ezzel, hogy ha helytelenül cselekszünk, akkor minden visszafelé is elsülhet.

A Nap-sugár hatására nő, növekedik minden növény, élőlény a Földön.

 

NY:

Nyugalom, nyugat, a lenyugvó Nap, nyíl, nyilas

A lenyugvó Nap az őszt, a visszavonulást, a veszteséget juttatja eszünkbe, pedig az ősz inkább a koncentrálódás ideje. Hiszen ekkor érnek be a gyümölcsök, ezáltal az egész év munkája érik be, az emberi időszámításban pedig egy élet tudása, tapasztalata, felhalmozott kincsei sűrűsödnek össze.

(Az ábra egyúttal a nyugdíjat is ábrázolja, a félpénzt.)

Más értelemben a jel egy kifeszített íjat szimbolizál, hiszen a magyar a nyilas népe.

 

O:

Oldás, oldal, oltalom, otthon, ok, okozat, okos, oktat, oktató, okkult, olvas

A jel szerint a kör megnyílik, megoldódik. A bűnök is feloldozhatók, hiszen éppen erről szól a karma törvénye: a cselekedeteink ok-okozati rendszeréről. Aki okos, ezt jól tudja kezelni, s meglehet az okkult dolgokban is jártas.

 

Ó:

Ó, ódon, ócska, régi, óv, óvás, óhaj, óriás

Az ódon nem jelent egyúttal ócskaságot is, sőt, őseink jelenlétét szimbolizálják! A jel alján lévő kunkor, visszaforduló ív jelzi, hogy az őseink lelkei rendszeresen visszatérnek hozzánk, hogy segítsenek bennünket, az emberiséget a lelki fejlődésükben. Gondoljunk pl. az óborra, ami annál nemesebb és értékesebb, minél inkább hagyják érlelődni.

Az óriások minden nép mitológiájában ismertek, és nagy szerepet játszanak. A mitológia szerint az Égisten és a Földanya nászából születtek a titánok, az óriások, a félisteni lények, akiktől egy-egy nép származott. A sumér agyaglapokon talált írásokban is találkozhatunk óriásokkal (Nibiru népe, valamint a szíriusziak által létrehozott földi emberiség).

Mivel őseink is óriások voltak, merjünk mi is azok lenni!

 

Ö:

Ökör, öröm, örök, örökség, ön, önállóság, öntudat, önuralom, ösztön.

A jel egy homlokon lévő szarvakat szimbolizál, ami az ökör jelképévé tette. Az ökör pedig egy vezérállat. A hagyomány szerint, amikor Ares szkíta hadisten kardja eltűnt, egy ökör segített megtalálni, ami aztán Atilla öröksége lett, s ami segített az erejét megsokszorozni.

 

Ő:

Ős, Ős-ten, Ős-úr, őr, őrzés, ősz

Az Őstevő (Isten) és az Őstároló (Istennő) az Ős Isten-páros. Is-tar=Duna. A fő folyónk régi nevének eredete.

Ha a családban egy gyermek született, akkor a család vénei egy felfüggesztett szitát, vagy dobot ültek körbe, és a szóbajöhető ősök neveit kezdték el sorolni. Amelyik név említésénél a szita kilengett, az az ősük született újjá abban a gyermekben, aki azután annak az ősnek a nevét kapta. Ez a módszer ma ingázásként radiesztéziaként ismert, és működik.

Nem uralmat, önzést jelent, hanem őrzést és védelmet.

Ősszel van az ősök ünnepe, november 1-én. Ez a druida hagyományok szerint sz időn kívüliség időszakának számít. Ezen az éjszakán fellibben ugyanis a mi világunk és az őseink lakhelye közt feszülő lepel, és az arra felkészültek biztonságos kirándulást tehetnek a túloldalra. Ez az ünnep a mai halottak napjában őrződött meg, bár jelentősen csorbulva.

 

P:

Puha, pihe, pont, pontos, pilla, pálmafa

Pihe – a madár, ami repül, csakúgy mint a nyílvessző, s mint ahogy a madár szárnyán, úgy a nyílvesszőn is volt toll.

A rovásjel egyben a szempillát is szimbolizálja, de a jel formája valami sorozatra és rendezettségre is emlékeztet. Ez értelmezhető akként, hogy semmi sem történik véletlenül, minden történésnek megvan a maga oka, s hogy semmi sem történik meg, ami már meg ne történt volna egyszer.

Pálmafalevélhez is hasonlít, ami csak manapság tűnhet furcsának, ám Ataiszon nekünk is voltak pálmafáink.

 

R:

Rész, részlet, részleg, reszort, reszelék, rét, regős, remete, remény, rend, rév, révület

A jel a „CS” csapat, család csonka része, tehát nem egész, csak egy része valaminek, egy részlet valamiből. Ugyanakkor vigyáznunk kell a részletekre is, máskülönben rögössé válhatnak útjaink.

 

S:

Süveg, sátor, piramis, sugár, sárkány, sólyom

A jel piramis alakja a teremtő Tűz (tachion) jelképe. Segítségével a szellem kontaktust teremthet létének forrásával. Ezért hordtak a mágus őseink csúcsos süveget, s ezért épülnek a templomok tetejére hasonló csúcsos tornyok, mert az így keletkeztetett rezgés megkönnyíti a kapcsolat létrehozást.

A sátor a testünk védelmére szolgál, míg a testünk pedig a lélek, az Isteni szikra sátora, háza, kuckója.

 

SZ:

Szer, szervezés, szerelem, szerződés, szerep, szerencse, Pusztaszer, szerinte, szerénység, szerzetes, szakrális, szó, (Szent)szellem, szellemiség, szakaztott, szín, szál, szár, származás

A szer szavunk összejövetelt, szervezkedést jelent, de a szeretetnek is alapja. Szeretet- szerelem – szervezet – szerződés – szerencse – szereplő – szerzetes és szertartás szavainkban mind jelen vannak. A szer által szervezett szerződést a szereplői szeretetben, szerzetesek (mágusok) által tartott szertartással, s(z)erleggel (kupával) szerződték. (És nem gyűléseztek, mint ahogyan manapság divatos lett, hisz az a gyűlölettel azonos szótövű – negatív sugallatú – szó.)

Az egyenes jel egyébként aktív alkotóerőt is jelképez, férfias, fallikus szimbólum. Nagyfeszültségű, erős, dinamizmussal telt erővonal. Mágikus, szakrális, kreatív energiát jelöl.

Fontos segédeszköze volt őseinknek a nádcső, amivel a tüzet szították. Ez a pálca is egyenes volt, mint a szár, koncentrálja az energiát, segítségével képesek fellobbantani a tüzet.

A növényi szárak szerepe a tápanyag szállítása.

Talán ez a legegyszerűbb jel a rovásírásban, egyetlen függőleges vonás. Ha számként ételmezzük, akkor jelentése: egy. Egy+szer+ű – ilyen egyszerű!

 

T:

Tám, támasz, tartószerkezet, tengely, tető, templom, lelki támasz, támogatás, táltos, tan, tudás, tanár, tanács, teremtés, tér(idő), titok, törvény, természet

A táltos az ősmagyaroknál tudós pap. Minden hetedik ember táltosnak születik, nagy képességekkel, csak nem mindenkiben fejlődik ki, mert nem mindenki vállalja ezt az egyébként nem egyszerű, s nem könnyű sorsot. Ők a természet titkainak ismerői, tanítók, leki támaszt nyújtók, a teremtés tanának ismerői, a tudás továbbadói.

A mesék táltos lova általában nyomorék gebe, de ha az emberére lel, akkor megtáltosodik.

A TAO szerint a törvény támasz az emberek számára. Az egykor a Földre érkező kultúrhéroszok is az elsők között a törvényt adták át az embereknek, gondoljunk pl. Mózesre, de említhetjük akár Anyahitáékat, Virakocsát, stb. is.

A támfa az építészetben is fontos szerepet játszik, nélküle összedőlne a ház.

 

TY:

Atya, ősatya, égi atya

Az ősi napisten, a teremtő erőt testesíti meg.

A jel csúcsával összeérő „G” jel. A duplázás, sokszorozás, megerősítést jelent. Így az Atya jel az Egek egét, az Egek urát jelenti.

Néha úgy is jelölik, mint az ezret (8-as csillag). A sumér mitológiában a csillag neve dingir, ami a magyar tündér szónak felel meg.

 

U:

Uralkodó, uralom, úr, ust-üst, udvar

A sumér Úr szó várat, erődöt jelent, ezért védelmező értelmű jel.

Az üst a kozmikus anyaméh szimbóluma, az élet, a bölcsesség forrása. Az üst és örzője a kelta hagyományokban is él. Üstbe merítik a hősöket, hogy megedződjenek, és meggyógyuljanak. Az üst a szent grál előformája.

 

Ú:

Út, úr, új, újjászületés

A jel a fekvő nyolcasnak egy szögletesített változata, ezzel együtt is utal az állandó újjászületésre, az élet örök körforgására. Ugyanakkor a teremtéstanból ismert geometriai alakzat a mandu formáját is magában rejti.

Az ősmagyar „úr” őrt, vigyázót jelent, tehát nem uralkodót, hanem kiszolgálót.

Az újjászülető Napisten ünnepe a Karácsony, hiszen ekkortól lesznek ismét egyre hosszabbak a napok és rövidebbek az éjszakák.

 

Ü:

Ügy, ügyes, ügyel, üdv, üdvözlés, ünnep, ül, ülés, ültet, üldözés

Aki egy ügy intézését a nyakába veszi, ügyesnek kell lennie. Felelősségteljes dolog, minden részletre ügyelnie kell. (Talán ebből a jelből alakult ki később a mai jogi életben használt paragrafus jel?)

 

Ű:

Űr, üres

Az űr ürességet, hiányt jelent, de mindenféle növekedéshez előbb üresíteni kell, valamit fel kell áldozni, hogy helyet tudjunk csinálni a lényegesnek.

Meditációban is ki kell üríteni az elménket a napi problémáktól, csak így lehet a tudatalattiból hasznos információt szerezni, gyógyító energiát, életerőt  nyerni.

A világűr lakói a csillagok. Ezt is idézi ez a jel. A régi magyarok szerint az ügyes embert nevezték csillagosnak. Az iskoláinkban a mai napig is osztogatják a csillagos ötösöket! (és azért ötösöket, mert a teremtés során öt forráspont keletkezteti a téridő rendszert).

 

V:

Vég, világ, vidék, végtelen, világosság, vas, varázs, választás, vállalás, vallás, valóság, változás, védelem

A jel szimbolizálja a kitágult vidéket, a világot, a korlátlan lehetőségeket. „Világnak világa, virágnak virága…”

Az ősi nyelvben a v-raggal képzett szavak a múltat jelentették (vala, volt, vég, vén, avult, avas).

A szár előbb lefelé, majd felfelé ível, jelképezve, hogy a világunk is egy állandó hullámvasút: egy-egy katasztrófa (=a törés) választja el egymástól a hanyatlás és a fejlődés szakaszát.

 

Z:

Zeg-zug, zúg, zümmög, zene, zendül, zivatar, zuhanás, zászló

Az igazság felé vezető út is zegzugos, könnyen el lehet rajta tévedni.

Húros zeneszerszámot is stilizál a jel.

 

ZS:

Zsúp, zsindely, zsalu, zsenge (hajtás), zseniális,

A zsúp, zsindely és zsalu az otthon építési anyagai, így a védelmet szimbolizálják.

A jel szarvasagancsra is hasonlít, azaz az ősi védőerőkre, a megújulási energiákra.