Sextus mondásai
   

         

   

(157) [...] a tudatlanság jele.

(158/159) Szeresd az igazságot és használd a hazugságot méregként.

(160) A megfelelő idő előzze meg szavaidat.

(161/162) Beszélj, amikor nem célszerű hallgatni, akkor szólalj meg (csak) általad ismert dolgokról, ha alkalmas.

(163a) Az idő előtti szót gonosz szándék jellemzi.

(163b) Amikor a cselekvés helyénvaló ne használj szavakat.

(164a) Ne akarj elsőként beszélni egy tömeg közepén.

(164b) A beszédhez szakértelem kell, a hallgatáshoz ugyancsak.

 (165a) Számodra jobb, ha legyőznek beszéddel, habár az igazat mondod, mintha csalárdsággal győzöl.

 (165b) Azt, aki csalárdsággal győz, legyőzi az igazság.

 (165c) Valótlan szavak a gonosz embert jellemzik.

(165d) Súlyos válság kell hogy megelőzze a hazugság szükségességét.

 (165e) Ha van ott valaki, miközben az igazat mondod, még ha hazudsz is, nem vétek.

 (165f) Ne tévessz meg senkit, különösen azt ne, akinek tanácsra van szüksége.

 (166) Az a becsületes, aki az összes jó munkában az első.

 (167) A bölcsesség vezeti a lelket az Isten helyére.

 (168) Az igazságnak nincs atyafisága, kivéve a bölcsességet.

(169) Nem lehetséges az igaz természetű számára hogy hazugságkedvelő legyen.

 (170) A félelmetes és rabszolga természet nem képes hűségben részesülni.

(171a) Amikor becsületes vagy, nem alkalmas dolog nagyobb értéket mondani, mint amekkorát hallasz.

 (171b) Amikor hívő emberekkel vagy együtt, inkább hallgatásra vágyj, mint beszédre.

 (172) A kényelmet kedvelő ember semmire sem használható.

 (173) Ahol nincs a bűn (elszámolva), ne beszéljetek semmiről (ami) Istentől való.

 (174) A tudatlanok bűne azok szégyene akik tanították őket.

 (175) Azok, akik másokat káromoltak az Isten neve miatt, halottak az Isten előtt.

 (176) A bölcs ember jó dolgokat tesz Isten nyomán.

 (177) Az életed erődítse meg szavaidat azok előtt akik hallgatnak (téged).

 (178) Amit nem helyes megtenni, még csak ne is gondolj megtételére.

 (179) Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, ne cselekedd te magad sem.

 (180) Amit szégyenletes megtenni, ugyancsak…

[17.-26. Oldalak hiányoznak.]

 (307/308) Bölcs ember, aki dicséri az Istent az emberek előtt, és az Isten pedig jobban megbecsüli a bölcs embert, mint a saját munkálkodását.

 (309) Az Isten után senki sem olyan szabad, mint a bölcs ember.

 (310) Mindent, amit az Isten birtokol, a bölcs ember is.

 (311/312) A bölcs ember osztozik Isten királyságában; a gonosz ember pedig nem akarja előre tudni Isten beteljesedését.

 (313) A gonosz lélek menekül Istentől.

 (314) Minden rossz Isten ellensége.

 (315) Amire gondolsz, mondd szívből, ez az ember.

 (316) Ahol a gondolatod, ott a szívjóságod.

 (317) Ne kutass szívjóságot a húsban.

 (318) Az, aki nem sérti meg a lelket, nem sérti meg az embert sem.

 (319) Az Isten után a bölcs embert tiszteld, hiszen ő Isten szolgája.

 (320) Lelked testét megterhelni büszke dolog, ám óvatosan letenni azt, amikor szükséges, kegyelem.

 (321) Ne legyetek bűnösök saját halálotokban. Ne legyetek dühös arra, aki kivesz titeket a testből és megöl.

 (322) Ha valaki gonoszul kihozza a bölcs embert a testéből, még jobbat tesz számára, hiszen megszabadul (az a) kötelékeitől.

 (323) A halálfélelem bántja az embert, mert tudatlan a lélek dolgairól.

 (324) <Jobb lenne> számotokra, ha az embergyilkos kard nem jött volna létre; ám amikor közelít, mondjátok magatokban, hogy nem létezik.

 (325/326a) Ha valaki azt mondja: „Hiszek”, még akkor is, ha hosszú időn át csak úgy tesz mintha, nem fog győzedelmeskedni, hanem elbukik; miként a szívetek is, (ezért) legyen életetek.

 (326b) Jámbor szív áldott életet hoz.

 (327) Az, aki gonoszat tervez mással szemben, az első lesz […].

(328) Hálátlan ember ne állítson meg téged a jócselekedetekben.

 (329) Ne mondjátok szívből jövőn, hogy mindazok a dolgok, melyekre megkértek (és) azonnal megadtatok értékesebbek, mint akik megkapták.

 (330) Nagy vagyont fogtok kezelni, ha szívesen adtok a rászorulóknak.

 (331) Beszéld rá a tudatlan fivért, hogy ne legyen tudatlan; ha őrült, akkor védd meg.

 (332/334) Igyekezz buzgón, hogy minden embert legyőzz óvatosságban: tartsd fenn személyes hatékonyságodat.

 (333) Nem kaphatsz megértést, amíg először nem ismered fel, hogy rendelkezel <vele>. Mindenben ismételten megvan ez a mondat.

 (335) A testrészek terhet jelentenek azok számára, akik nem használják őket.

 (336) Jobb másokat szolgálni, mint másokkal szolgáltatni magunkat.

 (337) Az, akit az Isten nem hoz ki (a) testéből, ne hagyjuk, hogy terhelje önmagát.

 (338) Nemcsak, hogy ne tarts ki a nézőpontnál, mely nem hasznos a nélkülözőknek, de ne is hallgasd meg.

 (339) Az, aki tekintet nélkül ad, bűntettet követ el. […].

 (340) Ha egy árva gyámja vagy, sok gyermek apja leszel (és) az Isten kedveltje leszel.

 (341) Az, akit a megtiszteltetés miatt szolgáltál, bérért szolgáltad.

 (342) Ha olyasmit adtál, ami megtisztel téged… nem embernek adtad, hanem a saját megelégedettségedre adtad.

 (343/344) Ne provokáld a csőcselék haragját. Ismerd meg inkább mi megfelelő teendő a rátermett ember számára.

 (345) Jobb dolog a halál, mint beszennyezni a lelket, a has mértéktelensége miatt.

 (346) Mondd szívedből, hogy a test a lelkednek öltözete: tartsd ezért tisztán, hiszen áratlan.

 (347) Bármit is tesz a lélek, amíg (a) testben van, tanúként fog szerepelni, amikor ítéletre megy.

 (348/349) Tisztátalan démonok igénylik a szennyezett lelket; a hűséges (és) jó lelket a gonosz démonok nem képesek akadályozni az Isten útján.

 (350) Ne add az Isten szavát mindenkinek.

 (351) Azok, akik romlottá váltak a dicsőség miatt, nem garantált, hogy Istenről hallanak.

 (352/353) Nem kis veszélyt jelent a számunkra beszélni az igazságról Istennel kapcsolatban: ne mondj semmit az Istenről, mielőtt nem tanultál az Istenről.

 (354/356) Ne beszélj az istentelen embernek Istenről; ha beszennyeztek a tisztátalan tettek, ne beszélj az Istenről.

 (357) Az Istenről való igaz szó az Isten szava.

 (355) Amikor az Istenről szólsz szót úgy tedd, mintha az Isten jelenlétében történne.

 (358) Ha az elméd meg van győződve, hogy isten-szerető, akkor beszélj az Istenről akinek csak szeretnél.

 (359) A kegyes munka előbb való minden Istenről való szónál.

 (360) Ne kívánj a tömegnek szólni Istenről.

 (361) Légy takarékosabb a szóval az Istenről, mint a lélekről.

 (362) Könnyebb megszabadulni a lélektől, mint találomra megválni az Istenről való szótól.

 (363a) Birtokolhatod a testét egy isten-szerető embernek, de nem leszel képes uralkodni a beszédén.

 (363b) Az oroszlán ugyancsak uralja a testét a bölcs embernek; miként a zsarnok is uralja azt egyedül.

 (364) Ha egy zsarnok fenyeget téged, akkor különösképpen emlékezz az Istenre.

 (365) Az, aki olyanoknak beszél Isten szaváról, akik számára ez törvénytelen, az Isten árulója.

 (366) Jobb számodra ha hallgatsz Isten szaváról, mint vakmerően beszélni róla.

 (367/368) Aki hazugságot beszél Istenről; olyan ember, aki semmi igazat sem tud mondani az Istenről, elhagyatott Istentől.

 (369) Nem lehetséges számodra, hogy megismerd Istent, ha nem imádod őt.

 (370) Az, aki gonoszat cselekszik valakivel nem lesz képes imádni az Istent.

 (371) A férfi szerelme jámborsággal kezdődik.

(372) Ő aki vigyáz az emberekre, amíg mindannyiukért imádkoznak – ő az igaz Isten.

 (373/374) Az Isten dolga az, hogy megmentse, akit akar; másrészről, az istenfélő ember dolga a könyörgés, hogy az Isten mentsen meg mindenkit.

 (375) Amikor imádkozol valamiért és megtörténik az Isten közbenjárásával, akkor tiszta szívvel mond, hogy rendelkezel […].

 (376a) Az ember, aki méltó az Istenre, Isten ő az emberek között, és ő az Isten fia.

 (376b) Mindketten léteznek, a hatalmas is és aki a hatalmas mellett létezik.

 (377/378) Jobb az embernek, ha nincs semmije, mintha sok mindene van, ám nem ad a szűkölködőknek; így van ez veletek is, ha imádkoztok az Istenhez és nem ad nektek.

 (379) Ha szívből, odaadjátok a kenyereteket az éhezőknek, az ajándék kicsi, ám a hajlandóság hatalmas az Isten előtt.

 (380) Az, aki azt hiszi, hogy senki sincs az Isten jelenlétében, nem alázatos az Isten felé.

 (381) Az, aki olyanná teszi a lelkét, mint az Istené, képességei szerint, ő az, aki mélyen tiszteli az Istent.

 (382) Az Istennek nincs szüksége semmire, ám örvendezik azok miatt, akik adnak szükségben lévőknek.

 (383) A hívő nem mond sok szót, munkálkodása azonban számos.

 (384) Hívő ember az, aki szeret tanulni és aki az igazság munkása.

 (385) Igazítsd […] a balsorsot, azért, hogy […].

 (386) Ha nem teszel gonoszságot senkivel, nem kell félned senkitől.

 (387) A zsarnok nem képes elvenni a boldogságot.

 (388) Amit helyes tenni, tedd azt szívesen.

 (389a) Amit nem helyes tenni, ne tedd semmiféleképpen.

 (389b) Ígérj meg mindent, ahelyett, hogy azt mondod „bölcs vagyok”.

 (390) Amit jól csinálsz, mondd azt szívből, hogy az Isten teszi azt.

 (391) Egyetlen ember sem, aki <lenéz> a földre és az asztalokra  - bölcs.

 (392) A filozófus aki külső test, nem az a valaki akinek elismeréssel kell adózni, ellenkezőleg, (a) filozófusnak (kell) a belső embernek.

 (393) Őrizzétek meg magatokat a hazugságtól; vannak akik becsapnak és vannak akiket becsapnak.

 (394/395) Ismerd meg Istent, és tudd meg, ki az aki gondolkozik benned; a jó ember az Isten jó munkája.

 (396) Szerencsétlenek, a káromló szót (használók) miatt

 (397) A halál nem képes elpusztítani […].

[a 35. oldaltól a szöveg végéig hiányzik.]

 

Fordította: Aranyi László

http://www.freeweb.hu/aranylaci/nag-hammadi/39%20-%20sextus.htm