A sólymot a magyarok Isten és a Nap madarának, nemzeti azonosságuk legalapvetőbb szimbólumának tekintették.

Az ősi hitvilágban a sólyom Kök Tengrinek, az Ég Urának jelképes kifejezője és égi küldötte.

Kínában már Kr.e. 2000 körül is létezett solymászat. Misztikus gyorsasága, kecsessége, és éleslátása miatt kedvelték. Mozdulatok feletti uralom, türelem, lehetőségek felismerése, gyorsaság, pontosság jellemzi.

 Először Egyiptomban tűnik fel, mint szakrális, hatalmi jelkép, az Ég Uraként az egész eget átfogó sólyommadár, szemei a Hold és a Nap, szárnyai átölelik az egész földet.

Ré Napisten fia Hórusz, akit sólyomfejjel ábrázoltak, és a felkelő napot személyesítette meg.

Tehát égi származással rendelkező szakrális uralkodók, fáraók, istenkirályok mögött és feje felett ott a szent Napsólyom, a Turul: az égi származást bizonyító totemállat.

Az Égi Sólyom, akivel az Ég költözött le a Földre.

A skandináv mitológiában Loki isten sólyommá változva lopja vissza az ifjúság aranyalmáit.

 Ötödik századi kopt-keresztény domborműveken jól láthatóan a szentlélek állataként, fekvő női alakot termékenyít meg a sólyom. De a korai ír domborműveken is jól láthatóan fontos szakrális szerepet tölt be a szent sólyom. Ilyen a spirituális nemzés, a nemzet „fölött” levés kitárt karokkal, védő pozícióban.

A hunok és a magyarok számára az Ég Ura jelentésének misztériumát a mitikus sárkányjelkép mellett az élővilágból a sólyom fejezte ki a leghatásosabban.

A mágusok (magyarok) szent állata a kerecsensólyom volt, de a későbbi időkben a hunok szent madarát, a turult is egyenrangúnak tekintették a kerecsennel, a két madárfogalom egybeolvadt. „.. a solymárok ünnepén, amelyet a régi nyelvben karácsonynak (kerecseny) neveznek” – „sok nép viszi oda madarait, amit a mágusok megáldottak”. A táltoshitet elpusztítani akaró inkvizíció peranyagaiból tudjuk, hogy „ … karácsonykor a lakosság a táltosok vezetésével a ’fiatal sólymokat avatja’ …”.

Kerecsenysólyom, fénymadár

Ordos-pusztán (Mongólia) talált több mint 2000 éves hun királyi korona legfontosabb jelképét, a türkizből és aranyból kialakított sólyom képezte, és ez magyarázza az ősi magyar mítoszok turulsólyom legendáját, jelképezve a hun királyok isteni küldetését, amely tovább élt a magyar mítoszokban is.

A Turul-sólyom egy magasabbrendű látásmódot szimbolizál. II. András táltoskirály a Mátra erdejében gyakran vadászott gyönyörű szép sólyommadarával. A sólyom volt a király totemmadara. A magyar király révülés közben sólyom szemével látja a világot. Egy alkalommal elrepül, és nem jön vissza a sólyommadár. Mindenki őt keresi a király kíséretéből. Gábor szerzetes, András király régi, öreg vitéze hét éjszaka keresi a madarat, míg megtalálja, amiért egy kívánságát teljesíti a király. A kívánság így hangzik: „Sokan vagyunk olyan vitézek, akik már csak a szent élet útján járunk, és elmélkedő életet folytatunk. Megkérjük a királyt, hogy létesítsen számunkra kolostort és szerzetesrendet!” [A legenda Gyöngyös környékéről való, a templom nyomai régészeti topográfiákból ismert. /Sz.L.: Két Hollós)]

Az Esztergomhoz közeli várban lakó sólyomlovagokról szóló legenda is említhető itt. A sólyomlovagok szerzetesrendjének neve: a Szent Sír Őrzői.

A Fehér Sólyom többletjelentéssel bírt, ezek a világítás, fényesség, tisztaság, eredetiség, spirituális őrzés. A múlt dicső fejedelmeinek, vezéreinek szellemei, „lélekmadarai”.

Kerecsenysólyom.

A kerecsensólyom szeme alatt látható feltűnő tollrajzolat optikailag felerősíti a nézés kifejezését, ezért lett a „mindent látó udzsat-szem” a távolba látás és a sebezhetetlenség szimbóluma, s ezért nagy becsben tartott amulett.

    Hórusz-szem, azaz udzsat-szem

A Sólyom szeme a Nap szeme, mely minden dolgot megvilágít. Legmagasabb énünk visszatükröződéseként ő a mindent látás, a mindent tudás és minden létezés. Az élet és a szent utak védelmezője, az ihletről gondoskodó lény. Azt üzeni, hogy tiszta látással minden dimenzión keresztül a dolgok lényegébe láthatunk.

Kulcsszavak: misztikus gyorsaság, éleslátás, hatalom, Nap, égi származás, lélekmadár, türelem, lehetőségek felismerése, fényesség, őrzés, ősatya, Ég Ura.