Kr.e. 4000 körüli időkből származik az a "Paralel Biblia", amelyet a mezopotámiai Ur városában talált Kramer professzor, a szumerológia megalapítója, 1946-ban. Ezt fordította le angolra és publikálta 1956-ban a fenti néven. Erre hivatkozott XXIII. János pápa Penitentiam agere kezdetű enciklikájában 1962-ben, mint a jézusi tanítás alapjaira (az "ósdi judaizmussal" szemben) "Első Sumér Bibliaként". Az arámi nyelven írt szöveget fordította le Badiny Jós Ferenc magyarra, és - mivel a ma beszélt magyar nyelv (Varga Csaba szerint) legalább 60 %-ban megőrizte a ragozós arámi nyelv szótöveit - "Sumér-magyar Bibliának" nevezte (http://szkszhu.szksz.com/MAGYARBIBLIA.pdf). Azért fontos ez, mert ennek a Bibliának a "Szövetség" fejezetében olvashatjuk először a "Szent Korona" kifejezést, amelyet a Teremtő azért tett az embar (férfi és nő kettős egysége) fejére, hogy a Lélek Fénye azon keresztül uralja és formálja az anyagot. Ez az Isteni Iránymutatás (az Alkotó - Teremtő - Alkotásának használatára vonatkozó szabályzata, vagyis Alkotmánya), amelyet Hérodotosz szerint a szkíták (akiket néhol hunoknak is nevez) "átültettek a gyakorlatba", mert azt mondták, hogy legnagyobb értékük a Teljes Tudás (a Lélek Fénye) és az anyag uralásának és formálásának alapszabálya, a szabadság kettős egysége. A szabadságot a hűség és a szeretet kettős egységeként fogalmazták meg, amit csodálatosan ír le István intelmeiben (mintegy bizonyítékaként annak, hogy Istvánban megmaradt az az ősi tudás, amit gyermekkorában Koppánynál Somogyban ismert meg):
"atyai eleink hagyományaihoz való hűség nemzetünk fennmaradásának alapja, mert a hűtlenség szelletje szétszórja a Szent Korona virágait", a szeretet 13 megjelenési formája pedig azt fejti ki, hogy a szeretet minden teremtmény számára a hagyományok szerinti szabadság feltételeinek biztosítása. (A Teljes Tudást Aquinói Szent Tamás határozza meg a hit és a tudomány kettős egységeként, ahol a hit a meggyőződés és bizalom, a tudomány pedig az ismeret és a tapasztalat kettős egysége.)

Istvánnal kapcsolatban: a történészek legnagyobb feladata szerintem az, hogy feltárják István valódi lényét, mert jelenlegi képe tudathasadást mutat: atyai eleink hagyományának őrzője ugyanezt a hagyományt és követőit tűzzel-vassal igyekszik megsemmisíteni.

Az arámi nyelvet beszélő népek ugyanazon gyökerűek, csak földrajzi hely szerint kaptak más-más nevet (káldok, pártusok, szumérok, szkíták, hunok, magyarok).

És még egy nagyon fontos dolog, különösen a jelenlegi észak-afrikai és közel-keleti helyzet tükrében: arámi nyelven az ar-ám szó "anya népét" jelent, míg ennek kettős egységbeli párja az ar-ab, ami azt jelenti, hogy "atya népe". A Koránban én ezt látom megjelenni Jézus és Mohamed kettős egységében, ami bizonysága annak, hogy a magyarságot - jelenleg is élő arámi népként - miért nevezik "krisztusi népnek".

Boldogasszony Anyánk földi megjelenése volt a galileai (nem júdeai) Mária, aki földi életet adott a Pártus Hercegnek, Jézusnak. A magyarság az egy-anyasággal vált Jézus népévé. Ezt tükrözi hagyományainkban "Boldogasszony Anyánk" (és nem földi megjelenítője, Mária) eredendő oltalma, ami örök és változtathatatlan, ezért nem kellett a magyarságot ez alá helyeznie Istvánnak. Szent László István szentté avatásával akarta ezt legalizálni - Bakay Kornél meggyőző gondolatai szerint -, azért, hogy ennek hatalomgyakorlási következménye is szent és sérthetetlen legyen: Boldogasszony oltalma mindenben erősebb Péter hatalmánál. Ez testesedett meg az "Apostoli Fejedelemség" (ezt később nevezték Apostoli Királyságnak, a Szent Korona Tan hatása alatt) jogintézményében, ami egyben azt is mutatja, hogy a legfőbb Fejedelem az Atya (Nap) és Anya (Hold) kettős egysége, akik földi helytartója a magyar hagyományokban a kündü és a gyula.