Dr. Elaine Pagels is bevezet minket, a Gnosztikus Evangéliumok című műve által, arra területre, ahol a gnosztikusok azon megvilágosodás kegyelmére törekedtek, amelyet az emberiségnek a távoli időkből hoztak el a Pátriárkák, Küldöttek, Próféták, Szentek és még maga a Messiás, Jézus Krisztus is, a Szüzek prédikációjában. Lássuk:

A Gnosztikus Mozgalom bizonyos hasonlóságokat mutat a kortárs módszerekkel a Lény felfedezésére, a pszichoterápia módszerei által. Úgy a Gnoszticizmus, mint a pszichoterápia. főként a megismerést, az önmegismerést értékelik, ami a belső érzékelés. Egyetértenek abban, hogy e nélkül a személy azt érzékeli, hogy olyan impulzusok mozgatják, amelyeket nem ért. Valentinianus ezt egy mondával mutatja be: Elmeséli, hogyan született a világ, amikor a bölcsesség, minden lény anyja, a saját szenvedéseiből emelte ki. A négy elem, amelyek a görög filozófusok szerint a világot alkották (föld, levegő, tűz, víz), konkrét formái a bölcsesség tapasztalásának: "Így bukkant elő a föld a zavarából; a víz a rettenetéből; a levegő a gyötrelméből; eközben a tűz ... velejárója mindezen elemeknek... mint tudatlanság hevert, ebbe a három szenvedésbe rejtve."

"Így született a világ a szenvedésből (itt a görög pathos szót szenvedésnek fordítjuk, ami úgyszintén a tapasztalás passzív befogadójára utal és nem a kiváltójára). Valentinianus, vagy az egyik követője, egy másik változatban meséli el a mondát az Igazság Evangéliumában: "A tudatlanság ... nyugtalanságot és rettenetet váltott ki. És a nyugtalanság olyan sűrűvé vált, mint a köd, olyannyira, hogy senki sem láthatta. Ebből az okból erős a tévedés... Az emberek többsége, következésképpen, a feledésben él, vagy, hogy aktuális kifejezést használjunk, tudatlanságban. A saját lényével szembeni tudatlanságában gyökértelen." Az Igazság Evangéliuma szintén rémálomnak tekinti a létezést. Akik benne élnek, megtapasztalják a rettenetet, a zavarodottságot, a bizonytalanságot, a kétséget, a megosztottságot, a számos káprázat közé zárva. Így hát azon fejezet alapján, amelyet a tudósok a rémálom példázatának neveznek, ők úgy élnek, mintha mélyen aludnának, és zavarodott álmaik lennének. Vagy létezik egy hely, amerre erőtlenül szaladnak, mások üldözésére, vagy kapják vagy adják az ütéseket, vagy alázuhantak a magaslatokból, vagy távolodnak a levegőben, még ha nincsenek is szárnyaik. Újból, néha, olyan, mintha az embereket gyilkolnák, még ha nincs is senki, aki üldözze őket, vagy éppen ők maguk ölik a szomszédaikat, tehát foltot ejtett rajtuk a vér. Mikor mindazok, aki ezt megélik, felébrednek, semmit sem látnak, akik ennek a zavarodottságnak a közepén voltak, mert semmik. Ez történik azokkal, akik, mint egy álmot, eltávolították magukból a tudatlanságot, a tetteiket végül az éjszakában hagyva... Ezen a módon cselekedett mindenki, úgy, mintha álomban lett volna, mikor tudatlan volt. Eképpen jutott a megismerésre is, mintha csak felébredt volna.

A gnosztikusok azt mondták, hogy egy ilyen személy fogyatékossággal él (az elégedettséggel ellentétben). Azért, mert a fogyatékosságunk a tudatlanságban rejlik: "Ahogyan valaki tudatlansága, mikor az megismerésre jut, önmagától elillan; eképpen tűnik el a sötétség, mikor eléri a fény, ugyanígy illan el a fogyatékosság, az elégtétellel." Egy személy tudatlansága egy formája az önpusztításnak. A Megmentő Párbeszéde alapján, bárki, aki nem érti az univerzum vagy a saját maga építőelemeit, pusztulásra van ítélve:

Ha egy személy nem érti miképpen született a tűz, az el fogja égetni, mert nem ismeri az eredetét. Ha egy ember nem ismeri meg előbb a vizet, nem ismer semmit... Ha egy ember nem érti meg, miként született a zúgó szél, az fel fogja őt kapni. Ha egy ember nem érti, miképpen született a teste, amelyet visel, el fog veszni azzal együtt... Aki nem érti meg, miként érkezett, nem fogja érteni a távozást sem...

Miképpen, és hol kellene keresnie a saját magáról szóló tudást? Sok gnosztikus oszt egy második előtételt a pszichoterápiával: mindkettő egyöntetűen az ortodox Kereszténység ellen van, ahol a szellem önmagában hordozza a megszabadulás vagy a pusztulás lehetőségeit. Kevés pszichiáter mondana ellent a Tamás Evangéliumában, Jézusnak tulajdonított szavaknak:

Ha eltávolítod azt, ami a bensődben van, amit eltávolítasz, meg fog menteni. Ha nem távolítod el, ami benned van, amit nem távolítasz el, el fog pusztítani.

Egy hasonló felfogás juttat el lassacskán, az erőfeszítések árán, ehhez: ismerd fel, ami a szemeid előtt van és ami rejtett, fel fog tárulkozni. Ezek a gnosztikusok elismerték, hogy a Gnózis keresésében, az egyén egy magányos folyamaton megy át, ami bonyolult, mert belső ellentmondásokkal kell harcolnia. Ezt a Gnózissal szembeni ellenállást, úgy jellemezték, mint az alvásra vagy a megrészegedésre való vágyat, vagyis a tudatlanságban maradás vágyát. Ezért mondja Jézus (aki másutt ezt mondja: ÉN VAGYOK AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSE), mikor a világba érkezett:

Mindenkit megittasodva találtam, egyikük sem szomjúhozott. És a lelkem elszomorodott az ember fiáért, mert vakok az ő szívükben és nem látnak; mert csupaszon érkeztek a világra és csupaszon kívánnak eltávozni a világból. De most meg vannak ittasodva.

Tamás Evangéliuma szintén figyelmeztet rá, hogy az önfelfedezés belső zavarokat von maga után:

Jézus mondá: aki folyton keres, addig keressen, amíg talál. Mikor talál, meg fog zavarodni. Mikor megzavarodik, elámul és fölébe kerekedik minden dolognak.

Hasonló figyelmeztetést ad, a megvilágosító önismeret eléréséről, a Kortárs Gnózis Alapító Elnöke, Dr. Samael Aun Weor is. Vegyük észre:

Az Ön-Gnózis, vagy a LÉNY ÖN-GNOSZTIKUS FELISMERÉSE, az antropológia forrásának a kézbevétele, a Pneuma vagy a Szellem, valami határozottan Megmentő dolgot ad.

Önmagunk megismerése elégséges a saját Isteni Lényünkkel való eggyé váláshoz.

A saját Pneumájával vagy Szellemével való egységnek a tudata, a közvetlen megtapasztalás az ismert és a megismerhető között, az, amit úgy is meghatározhatunk, mint az Ön-Gnózis.

Ez a fantasztikus felismerés, láthatóan arra buzdít, hogy haljunk meg a bensőnkben, hogy a Lény nyilvánulhasson meg bennünk.

Ellenkező esetben, eltávolodni a Lénytől, Egóként létezni tovább, a Különválás Eretnekségében, egyet jelent a Poklok Világainak az Elsüllyedt Involúciójára ítéltetéssel.

Ez a nyilvánvaló tűnődés a gnosztikus "Szabad Választás" témájához vezet. Vitán felül, egy komoly gnosztikus "a-poszteriori" választás.

A gnosztikus tapasztalás az őszinte követőnek megadja a teljes Önmegvalósítás tudását.

Az Önmegvalósításon az összes, végtelen, emberi lehetőség kiegyensúlyozott fejlesztését értjük.

Nem holmi szeszélyesen szétválogatott intellektuális adatokról van szó, sem valami tisztán megalapozatlan szóbeszédről, kétértelmű vitákról.

Mindazt, amit ezen fejezetekben mondunk, igazi, megélt, valódi tapasztalatként kell érteni.

A gnosztikus áramlatokban nem létezik az ortodox predetermináltság dogmája, amely sajnálatos módon egy Antropomorf Istenség szűkös fogalmába zár minket.

A Lény ÖNMEGISMERÉSE egy szupra-racionális folyamat, amely csakis tőle függ, semmi köze sincs az intellektualizmushoz.

A Lény és az Én közötti mérhetetlen szakadék áthidalhatatlan, ezért a Pneuma, a Szellem magára ismer, és ez a felismerés egy önálló tette, mert az "intellektuális emlős" szubjektív értelme nem elég hatékony, nem elégséges, rettentően szegényes.

Az Önismeret, az Ön-Gnózis magában foglalja az Én megsemmisítését, mint elsődleges, sürgős és halaszthatatlan munkát.

Az Én, az Egó szubjektív elemek összességéből és maradékaiból áll, amelyek embertelenek, állatiak, amelyeknek kétségtelen van egy kezdetük és egy végük.

Az Esszencia, a Tudat, bezárva, bepalackozva, elsüllyedve a Magam, az Egót alkotó különféle elemekbe, sajnos fájdalmasan alakul, a saját kötöttségeinek köszönhetően.

Az Ént feloldva a Lényeg, a felébredt Tudat megvilágosodik és megszabadul, és, mintegy következmény vagy párta megjelenik az Önismeret, az Ön Gnózis.

Kétségtelen, hogy a jogos Felismerésnek a megdönthetetlen, legyőzhetetlen alapjai az ön Gnózisban rejlenek.

A Gnosztikus Feltárulkozás mindig azonnali, közvetlen, intuitív; radikálisan kizárja a szubjektív intellektuális tevékenységet, semmi köze sincs az alapvetően szenzoriális tapasztaláshoz és adathalmazhoz.

Az Intelligencia, vagy a NOUS, Gnozeológiai értelemben, bizonyosan szolgálhat a Megvilágosodott Megértés alapjául, teljességgel tagadja a hiábavaló intellektualizmusba hanyatlást.

Félreismerhetetlenül, nyilvánvalóan következnek a Nous (Intelligencia) ontológiai, pneumai, vagy szellemi tulajdonságai.

Az Igazság nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy a Lény az egyetlen Valós Létezés, amely leírhatatlan és rettentően magasztos tisztasága előtt azok, amiket Énnek, Egónak, Magamnak, Önmagamnak nevezünk, csupán külső árnyak, sírás és fogcsikorgatás.

(kivonat Az Anahuák titkos tantételei, Gnosztikus Antropológia fejezetéből).

Hogy az olvasónk számára érthetőbbé tegyük az ön-Gnózis, vagy az ön-megvilágosodás, ezen témáját, engedjük meg Dr. Samael Aun Weornak, hogy leírja a működését annak, amit az emberi lény belsőjében szellemi fejlődésnek hívnak. Lássuk:

Minden érzet egy elementáris változás a lélekállapotban. A Természet és az Ember mind a Hat Alapdimenziójában léteznek az érzetek és mindezeket a lélek elementáris változásai kísérik.

A megtapasztalt érzetek mindig egy űrt hagynak a memóriánkban. Kétféle memóriánk van: szellemi és állati. Az első a Tér Felsőbb Dimenzióiban megtapasztalt érzetek emlékeit őrzi. A második a fizikai érzetekét. Az érzetek emlékei alkotják a felfogást.

Bármely fizikai vagy szellemi felfogás, valójában, egy érzetnek az emléke.

Az érzetek emlékei csoportokba szerveződnek, amelyek társulnak vagy különválnak, vonzódnak vagy taszítódnak.

Az érzetek két jól meghatározott áramlatba bipolarizálódnak. Az első az érzetek jellegének felel meg. A második az érzetek befogadásának az idejének felel meg.

A különféle érzetek közös összessége, közös okká alakulva, kívül egy tárgyként vetül le. Akkor ezt mondjuk: ez a fa zöld, magas, alacsony, kellemes illata van, kellemetlen stb. Mikor az érzet az Asztrális vagy Mentális világból van, ezt mondjuk: ennek a tárgynak vagy alanynak ilyen tulajdonságai vannak, ilyen színe stb. Ebben az utóbbi esetben az érzetek összegzése belső, és a kivetülés szintén belül van, a Negyedik vagy az Ötödik vagy a Hatodik stb. dimenzióba tartoznak. A fizikai érzeteket a fizikai gépezettel kapjuk, a lelkieket pedig a lelkivel. Ahogyan van a fizikai érzetekről egy felfogásunk, úgy a lelki érzetekről is. Bárki, aki a Beavatás útját követi, ki kell fejlessze ezeket a lelki érzékeket.

A fogalmak mindig a felfogások emlékeiből alakulnak ki. Így a nagy vallásalapító Adeptusok által alkotott fogalmak az ő lelki érzeteik transzcendentális emlékeinek köszönhetőek.

A felfogások kialakulása vezet a szavak kialakulásához és a nyelv megjelenéséhez. A belső felfogások kialakulása a mantrikus nyelv kialakulásához vezet, és az Aranynyelv megjelenéséhez, amelyet az Adeptusok és az Angyalok beszélnek.

A nyelv létezése lehetetlen, mikor nincsenek fogalmak, és fogalmak nincsenek, ha nincs érzékelés. Akik anélkül alkotnak fogalmakat a Belső Világokról, hogy valaha is érzékelték volna, általában meghamisítják a valóságot, még ha jók is a szándékaik.

A lelki élet elementáris szintjein sok érzékelés kifejeződései a kiáltások, ordítások, hangok stb., amelyek örömet vagy rettenetet, tetszést vagy fájdalmat fejeznek ki. Ez így történik a fizikai világban is és a Belső Világokban úgyszintén.

A nyelv megjelenése egy változást jelez a Tudatban; mikor a tanítvány elkezdi beszélni az Egyetemes Kozmikus Nyelvet, egy változás történik a Tudatban. Csakis a Kígyó Egyetemes Tüze, és a visszatérő Egó feloldása képes egy ilyen változást okozni.

A fogalom és a szó ugyanaz az anyag. A fogalom belső és a szó külső. Ez a folyamat hasonló a Tudat valamennyi szintjén és a Tér valamennyi dimenziójában. Az eszmék csupán absztrakt fogalmak. Az eszmék a legnagyobb fogalmak, és a Lelki Archetípusok világába tartoznak. Minden, a fizikai világban létező dolog ezen Archetípus másolata. Egy Szamadhi idején, a Beavatott, asztrális, vagy asztrálfeletti utazásokban meglátogathatja a Lelki Archetípusok világát.

A transzcendentális érzetek és érzések misztikus tartalma nem fejezhető ki a megszokott nyelvezettel. A szavak csupán éreztethetnek, jelezhetnek. A valóságban csupán a Természet Királyi Művészete írhatja le ezeket az transzcendentális érzelmi szuperlatívuszokat. Minden szerpentin civilizáció ismerte a Királyi Művészetet. Egyiptom és Mexikó piramisai, az évezredes Szfinx, a régi monolitok, szent hieroglifák, Istenek szobrai stb., ősi tanúi a Királyi Művészetnek, amely csak a Tudathoz és a Beavatottak hallásának szól. A Beavatott a misztikus révületben tanulja meg ezt a Királyi Művészetet.

A Tér, a maga tulajdonságaival, a mi érzékelő befogadásunk egy formája. Ezt ellenőrizhetjük, mikor, a csakrák fejlesztésével, elérjük, hogy a Teret a maga tetradimenzionális formájában fogjuk fel, az eddig megszokott háromdimenziós alak helyett.

A világ jellemzői megváltoznak, mikor megváltozik a lelki szerkezet. A csakrák fejlődése a világ megváltozását okozza a Beavatott számára. A csakrák fejlesztésével eltávolítjuk az elménkből a szubjektív érzékelés elemeit. Szubjektív mindaz, ami nem valós. Objektív a Szellemi, a Való.

A csakrák felébredésével, a belső fegyelem útján, a lelki jellemzők fejlődése jelentkezik. A lélek területén az újdonság elrejti a fizikai világ érzékelésével párhuzamosan feldolgozott változásokat. Érzi az újat, de a Beavatott nem képes logikusan és axiomatikusan meghatározni a tudományos különbséget az új és a régi között. Egy ilyen tehetetlenségnek az eredménye a tökéletes fogalmi egyensúly hiánya. Így hát sürgős elérni a fogalmi egyensúlyt, hogy a Beavatottak tantételeinek a bemutatása helyesen teljesíthesse a célját.

A Tudat Megváltoztatása az igazi célja az ezoterikus tannak.

Kozmikus Tudatra van szükségünk. Ez a Kozmosz Tudatának az érzéke; ez a Világegyetem élete és rendje.

A Kozmikus Tudat egy új fajta intellektualizmust hív életre: a Megvilágosodott Intelligenciát. Ez a képesség az Emberfeletti ember tulajdonsága. Háromféle Tudat létezik. Az első: egyszerű Tudat; a második: egyéni Ön-Tudat; a harmadik: Kozmikus Tudat. Az elsőt a vadállatok birtokolják. A másodikat az embernek nevezett intellektuális állat. A harmadikat az Istenek.

A legjellemzőbb tulajdonsága azon egyéneknek, akiket felkészítettek a Kozmikus Tudat befogadására, az, hogy a világot Mayának (Káprázat) tekintik. Ők megérzik, hogy a világ, úgy, ahogy az emberek látják, csupán egy illúzió, és a Nagy Valóságot keresik, a lelkit, a valósat, ami túl van az illúzión. A Kozmikus Tudat születéséhez elengedhetetlen, hogy az ember teljesen a lelki, a belső dolgoknak szentelje magát.

Dr. Samael Aun Weor fenti szavai, az emberi lénynek a kozmikus tudat kereséséről, úgyszintén teológiai hivatkozásokra találnak Dr. Serge Hutin idézeteiben is, a Gnosztikusok című értekezésében, és, ezen könyvnek, különösen a következő részleteiben:

Egy isteni Megmentőnek köszönhető vagy sem, a megmentő gnózis megengedi a léleknek, hogy előrelássa az árnyak meghódításának a kimenetelét: fölemelkedhet, egekről egekre, egészen a Fényig, amely jelen volt a születésénél. A Gnózis a nyom: emlékezteti a kiválasztottat az első állapotára, és az anyag feletti és idő feletti mivoltának a visszaszerzésére készteti.

Ha életből és fényből jöttél létre, és felismered, hogy ez a saját természeted, vissza fogsz térni az élethez és a fényhez.

Még a kezdetektől fogva halhatatlanok vagytok, az örök élet teremtményei vagytok, és szét akarjátok osztani a halált, hogy kimerítsétek, és, hogy feloldjátok, és, hogy a halál meghaljon bennetek és értetek.

Az ember, aki megkapja a fényt, "elválasztja" tőle a sötét szenvedélyeket, amelyekkel össze volt keverve.

A Gnózis a felsőbbhöz vezető út és a követéséhez szükséges eszközöknek az ismerete. Viszont az ember csak akkor érheti el, ha felismeri, hogy , kicsiben, ő maga az egész világ; az ember egy mikrokozmosz, amelyben minden ereje és anyaga benne van a makrokozmosznak; anyagból épül fel, de tartalmazza a Logoszt is, az élő isteni Szellemet, amely a Kozmosz minden régiója felett uralkodik.

Az egyik legjellemzőbb mítosza a gnózisnak a lélek emelkedése a bolygók egeiben: a gnoszticizmus különféle módokon fejti ki a megvilágosodott ember emelkedését (vagy a lélekben, ezen élete folyamán vagy a halála után) az eredendő otthona felé. A Gnosztikus mindig egy olyan ember, aki meg akar szabadulni a földi élet végzetétől, és vissza akarja szerezni a bukása előtt birtokolt fénybeli állapotát.

Vitán felüli, hogy a lélek mindezen viszontagságai, a saját eredendő fényét keresve, állandóak a primitív gnosztikus szövegekben. Maga az archaikus Gnózis mindig is mereven úgy tartotta, hogy, ha egyszer elértük az ön Gnózist, vagy a benső megmentését, az emberi lény részesévé válik egy angyali vagy isteni közösségnek. Dr. Serge Hutin a következő fejezetekben tájékoztat minket ezen részletekről:

A megismerés által, a gnosztikus előtt megnyílik egy, az alsóbb világokon át vezető út, amelyen a Fény birodalmába érhet, a felsőbb Istenséghez.

Még ha a keresztény gnoszticizmus be is vezeti egy történelmi megváltás fogalmát, ez a megmentés tulajdonképpen a létezés és a történelem alapja: a kozmoszban raboskodó fény részecskék ki fognak szabadulni a börtönükből; az ember végzete alapvetően kötődik a belső egészének a világához. A spirituálisak vagy a pneúmatikusak (a pneúma, vagy lélek, görög szóból) magukban hordoznak egy fentről jövő fényes szikrát; szükségszerűen meg lesznek váltva, mert a bennük levő lelki elemnek az erő által újra kell egyesülnie az égi eredetével.

Tamás könyvéből következik egy részlet:

Boldogok vagytok ti meggyanúsítottak és lebecsültek, a szeretet miatt, amit az Úr tett belétek. Boldogok vagytok ti, akik sírtok és szomorkodtok..., mert meg fogtok szabadulni minden láncotoktól, és nem lesztek húsból, hanem kiléptek ezen élet feledéseinek a láncából; ki lesztek választva, és megtaláljátok a nyugalmatok, és a zavarodottság és a siralmak mögöttetek maradnak.

Az én fajom a Létezéselőttiből ered - mondja egy valentinianusi aforizma - ,és vissza fogok térni a helyre, ahonnét jöttem.

A kiválasztottak egy isteni fajt alkotnak:

És azok, akik érdemesek a misztériumokra, akik a Kifejezhetetlenben lakoznak..., a Kifejezhetetlen részesei.

Akik látnak csakis csodálkozhatnak. Mert egy másik fajból származom.

Az igazság Atyja nyilván megemlékezett rólam. És megváltott a kezdetektől.

Mindegyik, a "tökéletesek" közül, arra van szánva, hogy végül magát Jézust személyesítse meg:

Ő bennem van, és én ő vagyok.

A "tökéletes" lény megmentése mintegy automatikusan történik:

Nem az a mű, amelyik belép a Plerómába, hanem a mag, amelyet onnan, mint gyermeket, küldenek, hogy itt váljék tökéletessé.

Két nagy embertípus létezik: akik tudnak és akik a tudatlanságba merültek. Csak a "spirituálisak", akik természetes rokonságban vannak a felsőbb világgal, szabadíthatják meg a halálukat a láthatatlan világ valamennyi részétől, és szabadon kelhetnek át minden "völgyön" és minden "kapun". Viszont az anyagiak, a "törékenyek", olyan mély kötődést hordoznak az árnyak világához, hogy nem tudnak kilépni belőle.

A spirituálisak között - akikből angyalok, arkangyalok, istenek és királyok válhatnak a transzcendentális világban - és a törékenyek - akiket, lényegileg, nem lehet megmenteni, mert mélyen belegyökereztek az anyagba, - egyes gnózisok (például a valentinianizmus) egy harmadik embertípust is bevezetnek, a lelkiek, akik az átmeneti elvet birtokolják: fel vannak ruházva a szabadsággal, és az igazság gyakorlása által érhetik el a megmentést.

Illik megjegyeznünk, hogy a gnosztikusok többsége eléggé optimista a lélek megmentését illetően: az alsóbb emberek, a törékenyek sorsa csak ebben az inkarnációban kétségbeejtő; és semmi sem tart vissza egy "törékenyt", hogy egy "lelki" vagy akár éppen egy "spirituális" emberré váljon egy későbbi földi létezésében. A gnosztikusok, általában, hisznek a lélekvándorlásban.

Nyilván ez az ok, amiért Dr. Samael Aun Weor hangsúlyozza a posztulátumát, amely szerint mindazok, akik kifejlesztik magukban az Ön-Gnózist, a Megvilágosodást vagy a Kozmikus Tudatot, egy kiválasztott csoportot fognak alkotni, titokban, amit ő a Szoláris Emberiség Tudatos Körének nevezett. Lássuk:

Mikor a Beavatottat megvilágosította a Brahmai Tűz, belép az Emberiség Ezoterikus, vagy Titkos Körébe. Ebben a Körben egy leírhatatlan családot találunk, azon régi hierofánsokkal, akiket úgy ismer a világ, mint Avatárok, Próféták, Istenek stb. Ezen kitüntetett család tagjait az emberiség minden előrehaladott fajában megtaláljuk. Ezek a lények az alapítói a Buddhizmusnak, Taoizmusnak, Kereszténységnek, Szufizmusnak stb. stb. Valójában ezek a lények kevesen vannak, de annak ellenére, hogy ilyen kevesen vannak, igazán ők az emberi faj vezetői és rektorai.