könyve a misztériumokról (De mysteriis)


I. fejezet

 

Tartalma: Azelőtt hallgatóinak erkölcsi kérdésekről tárgyalt, most a misztériumok magyarázatát ígéri. A ,,titokfegyelem'' (disciplina arcani) miatt nem szólt eddig róluk. A ,,fülmegnyitás'' szertartásának magyarázatával kezdi. Erre Krisztus mutatott példát a siketnéma meggyógyításakor.

1. Naponkint szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, mikor az ősatyák történetét vagy a Példabeszédek parancsait olvastuk; az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősök példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve, szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületvén a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó.

2. Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek és a szent jeleknek adjam magyarázatát. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, kik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így -- előkészítés nélkül -- jobban belétek hatolt a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna.

3. Nyissátok meg hát fületeket és az örök életnek a szentségek által belélegzett jóillatát élvezzétek. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fülmegnyitás szertartását végeztük és mondottuk: Effeta, azaz nyilatkozzál meg [23], hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket[24] és emlékezetben tartsátok a feleleteket.

4. Ezt a titkos szertartást maga Krisztus végezte az evangéliumban [25], mint ahogy olvassuk róla, mikor a süketnémát meggyógyította. Ő a süketnémának száját érintette[26], mivel némát gyógyított, aki férfiú volt; azért volt ez így egyrészt, hogy a néma száját a beléje adott szó hangjával megnyissa; másrészt -- a száj érintése illő volt férfiúnál, de nem volna illő a nőknél[27].

 

II. fejezet

 

Tartalma: A keresztelendők beléptek a keresztelőhelyre, ott keresztségi fogadalmat tettek le -- és kelet felé fordultak.

5. Ezután megnyíltak a szentek szentjének kapui[28], beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled és tartsd eszedben, mit feleltél. Ellene mondottál az ördögnek és az ő cselekedeteinek, a világnak, a paráznaságnak és az élvezeteknek. Ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve.[29]

6. Láttál ott szerpapot, láttál áldozópapot és láttad a főpapot is. Ne tekintsd testük alakját, hanem a szent szertartás kegyelmét. Angyalok színe előtt szólottál, miként írva van: ,,A papnak ajkai a tudományt őrzik és az ő szájából a törvényt keresik, mert ő a mindenható Úrnak angyala (követe).''[30] Nem lehet tudatlanba venni, nem lehet tagadni; angyal az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem hivatása szerint. Azt nézd, amit neked juttatott, mérlegeld, mit tett és ismerd fel hivatását.

7. Beléptél tehát, hogy szemügyre vedd ellenségedet, kit ellenmondásod jeléül szembeköpsz; Keletre fordulsz; mert aki ellene mond az ördögnek, Krisztushoz fordul, rája tekint egyenes nézéssel.

 

III. fejezet

 

Tartalma: A vízben a kiszolgáltató által az istenség működik; a keresztséget ószövetségi előképek példázzák.

8. Mit láttál? Láttál ott vizet, de nem csak ezt; láttál ott szerpapokat, akik ministráltak és láttad a főpapot, aki (a keresztvizet) megszentelte. Mindenki másnál előbb maga az Apostol tanított arra, hogy ne azokat szemléld, amik láthatók, hanem a láthatatlanokra ügyelj; mert amik láthatók, azok mulandók is; amiket azonban nem láthatunk, azok örökkévalók[31]. Másutt meg ezt olvashatod: ,,Ami az Istenben láthatatlan, azt a világ teremtése óta meg lehet ismerni azokból, amik teremtve lettek; műveiből ki lehet érezni örök hatalmát és istenségét.''[32] Ezért mondja maga az Úr is: ,,Ha nekem nem hisztek, higgyetek cselekedeteimnek.''[33] Hidd el tehát, hogy ott az istenség van jelen. Hiszel abban, hogy ott működik és nem hiszed, hogy jelen van? Honnét származnék a működés, ha nem előzné meg a jelenlét?[34]

9. Fontold meg, mily ősrégi ez a misztérium, hisz már a világ kezdetén megvan az előképe. Kezdetben, mikor Isten az eget és földet teremtette, -- úgymond az Írás, -- a Lélek lebegett a vizek fölött[35]. Vajon az, aki ott lebegett a vizek fölött, nem volt tevékeny a vizek fölött? De mit mondjam, hogy tevékenykedett? -- Ami jelenlétét illeti, az áll az Írásban: ott lebegett. Tán tétlenül lebegett ott? De tudd meg, hogy bizony működött a világ teremtésében, hiszen azt mondja a Próféta: ,,Az Isten szava által szilárdult meg az ég és az ő ajkának leheletétől[36] van minden erejük.''[37] Mind a két tény a Szentírás bizonyságán nyugszik: az is, hogy lebegett, az is, hogy működött. Hogy ott lebegett, arról Mózes tanúskodik, hogy ott működött, azt Dávid bizonyítja.

10. Halld a másik bizonyítékot is. Minden test megromlott gonoszságától. Nem marad meg -- úgymond az Úr -- az én lelkem az emberekben, mert az emberek testiek[38]. Az Isten ezzel arra mutat rá, hogy a test tisztátalansága és a súlyosabb bűnnek szennye a lelki kegyelmet elfordítja tőlünk. Azért, hogy az Úristen helyrehozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre és Noénak, az igaznak, megparancsolta, szálljon a bárkába[39]. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki. A holló nem tért vissza. Akkor galambot bocsátott ki; a galamb pedig, mint olvassuk, olajággal tért vissza a bárkába.[40] Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról; és kétségbevonod, hogy mindez titkos előkép?

11. A víz -- annak a víznek előképe, melybe elmerül a test, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz a temetője minden gonosztettnek. A fa pedig előképe annak a fának, melyre az Úr Jézust szegezték, mikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot példázza, melynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben[41]. A Szentlélek leheli lelkedbe a békét, elmédbe a megnyugvást. A holló pedig a bűnnek a jelképe. Elmegy, de nem tér vissza. Te pedig őrizd meg magadban az igaz ember éberségét és alkatát.

12. Harmadik bizonyságunk is van, mint arra az Apostol tanít: ,,Atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan átvonultak a tengeren és mindnyájan megkereszteltettek Mózesben, a felhőben és a tengerben!''[42] De maga Mózes is azt mondja énekében: ,,Elküldted Lelkedet és befödte őket a tenger.''[43] Észreveszed, ugye, hogy a zsidóknak abban a kivonulásában már a keresztség előképe rejtőzik; akkor az egyiptomiak elvesztek, a zsidók megmenekültek. Hisz, mi másra tanít minket naponkint ez a szentség, minthogy a bűn elmerül, a tévely elpusztul; a jámborság, az ártatlanság pedig bizton megmenekül.

13. Hallottad azt is, hogy atyáink a felhő alatt voltak, még pedig jó felhő alatt, mely a testi szenvedélyek lobogását lehűtötte. Jó felhő borít árnyékot azokra, kiket a Szentlélek meglátogat. Aztán Szűz Máriára szállt rá és a Magasságbelinek ereje megárnyékozta őt[44], mikor az emberi nem számára megszülte a megváltást. Az a csoda is előkép szerint történt Mózes által

[45]. Ha tehát akkor előkép szerint volt jelen a Szentlélek, vajon nincs-e jelen az igazság szerint akkor, mikor a Szentírás mondja neked: A törvény Mózes által adatott, a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett[46].

14. Mercha vize[47] nagyon keserű volt; Mózes fát bocsátott a vízbe és az megédesedett. Amíg az Úr keresztjét nem hirdették, a vizet nem lehetett a jövendő üdvösség céljára felhasználni; mikor azonban a kereszt misztériuma által üdvszerzővé szentelték meg, azóta lelki fürdőnek és életadó italnak használható. Miként tehát abba a vízbe Mózes, a próféta -- fát bocsátott, ugyanúgy ebbe a forrásba is a pap az Úr keresztjének hirdetését bocsátja -- és ez a víz is édessé válik a kegyelem számára.

15. Ne higgy tehát pusztán testi szemeidnek; mert itt inkább látni a láthatatlant; mert a test szeme a mulandót látja, a léleké az örökkévalót, amit a testi szem nem vesz észre, de a lélek és az értelem meglát.

16. Aztán okulj a Királyok Könyvének olvasmányán. Námán szír ember volt, bélpoklosságba esett és senki sem tudta kigyógyítani[48]. Akkor egyik rableány azt mondta neki, hogy Izraelben van egy próféta, aki a bélpoklosságtól meg tudná szabadítani. Ő pedig aranyat és ezüstöt vett magához, elment Izrael királyához. Mikor ez meghallotta érkezésének okát, megtépte ruháját, mondva, hogy mikor olyasmit kérnek tőle, ami nem áll királyi hatalmában, az inkább istenkísértés; Elizeus azonban azt sugallta a királynak, irányítsa hozzá a szír embert, hadd ismerje meg, hogy van Isten Izraelben. Mikor pedig az hozzá érkezett, meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében.

17. Arra ő magában azt forgatta, hogy jobb vizei vannak az ő hazájának; sokszor fürdött is bennük, mégsem szabadult meg poklosságától. Ez visszatartotta attól, hogy szót fogadjon a prófétának. De mikor szolgái bíztatták és rávették, mégis alámerült a vízben. Amikor megtisztult, menten megértette, hogy nem a víz ereje tisztít meg valakit, hanem a kegyelemé.

18. Tudd meg azt is, kit jelképez az a fiatal rableány a rabok közül; ez a pogányok közül való gyülekezetre, azaz az Úr Egyházára értendő, amelyet előbb a bűn vetett fogságba, mikor még nem élvezte a kegyelem szabadságát; az ő tanácsára hallotta meg a pogány nép a prófétai szót, melyről először sokáig kételkedett. De amikor hitt neki, hogy meg kell valósítania, akkor bűneinek minden szennyétől megtisztult. Az a pogány kételkedett, mielőtt meggyógyult volna; te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát.

 

 

IV. fejezet

 

Tartalma: A víz csak a Szentlélek által ad tisztulást. Ezt Szent Jánosból és a szentség kiszolgáltatásából bizonyítja. Az evangéliumi tó, melyben az inaszakadt meggyógyult, szintén ezt az igazságot példázza.

19. Azt mondtuk előbb, ne csak azt hidd el, amit látsz, hogy eszedbe ne jusson neked is azt gondolni: hát ez az a nagy misztérium, ,,mit szem nem látott, fül nem hallott, sem az emberi szívbe föl nem hatolt''[49]? Vizet látok, mint amennyit nap-nap után láttam. Ebben nyerhetnék tisztulást lelkemnek, mikor annyiszor megfürdöttem benne és sohasem tisztult meg a lelkem?

Értsd meg ebből, hogy a víz nem ad tisztulást a Szentlélek nélkül.

20. Olvastad, hogy a keresztségben három tanú: a víz, a vér és a Szentlélek: egyet tanúsít[50]; mert ha bármelyiket kiveszed, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz -- Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont: víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma: ,,Mert ha valaki nem születik ujjá a vízből és a Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.''[51] Hiszen a hitjelölt is hisz az Úr Jézus keresztjében, mellyel őt is megjelölik; de ha meg nem keresztelkedik az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, nem nyerheti el a bűnök bocsánatát, sem a lelki kegyelem adományát nem élvezheti[52].

21. Az a szír ember hétszer merült alá a törvény fennállása idején; te pedig a Szentháromság nevében merültél alá; hitvallást tettél az Atyáról, emlékezz csak vissza, mit tettél; hitvallást tettél a Fiúról, hitvallást tettél a Szentlélekről[53]. Őrizd meg a dolgok rendjét ebben a hitvallásban. Meghaltál a világnak és az Isten számára támadtál föl. És mintegy eltemetkeztél a világnak amaz elemében, meghaltál a bűnnek és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez a víz nem hatástalan.

22. Ezért hallottad ezeket: Mert az Úr angyala időnkint leszálla a tóba és felkavará a vizet; s aki a víz felkavarása után először ment bele a tóba, meggyógyult, akármiféle betegségben sínylődött[54]. Ez a tó Jeruzsálemben volt, benne egy ember gyógyult meg évenkint; de senki sem gyógyult meg az angyal leszállása előtt. Annak jeléül, hogy valóban angyal szállt le, felkavarodott a víz ez a hitetlenek miatt volt. Azok számára ott volt a jel; neked elég a hit; nekik az angyal szállt le, neked a Szentlélek; ott a teremtmény jött mozgásba, benned Krisztus a mozgató, a teremtmény Ura.

23. Akkor egy ember gyógyult meg, most valamennyien meggyógyulnak; vagy legalábbis a keresztény nép egyedül; mert hiszen van itt-ott hazug víz[55]. Nem gyógyít a hitszegők keresztsége;[56], az ilyen nem tesz tisztává, hanem beszennyez. A zsidó korsókat és kelyheket mosott le (szertartásosan), mintha ugyan az ilyen élettelen dolgoknak vétkük lehetne, vagy malasztjuk. Te pedig merítsd meg ezt a te élő-érző kelyhedet (testedet), hogy jócselekedeteid ragyogjanak rajta. Hogy malasztod fénye tündököljön benne. Íme tehát az a tó is előképe volt; hogy hidd el, a keresztvízbe az isteni erő leszállását.

24. Aztán meg: az az inaszakadt a maga emberére várt[57]. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született. Kinek eljövetele óta most már nem az előkép (árnyék) gyógyít meg egyet-egyet, hanem a beteljesült valóság mindenkit. Ő az tehát, akire vártak, hogy leszálljon; róla mondta az Atyaisten Keresztelő Jánosnak: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel[58]. Róla tanúskodott János, mikor ezt mondta: Mert láttam a Lelket, mint galambot leszállni és rajta maradt[59]. És itt miért szállott volna alá a Szentlélek galamb képében, ha nem azért, hogy belásd, hogy felismerd: az a galamb, amelyet Noé bocsátott ki a bárkából előképe ennek a galambnak; hogy felismerd az előképét ennek a szentségnek?

25. Ellenvethetnéd: Az a galamb (Noé galambja) igazi galamb volt; ez pedig csak a galamb képe volt (Jézus megkeresztelésénél). Hogy mondhatjuk tehát, hogy abban az esetben előkép volt, itt meg a beteljesült valóság, mikor a görög szöveg szerint az van írva, hogy a Szentlélek galamb képében szállt alá[60]! De mi volna oly való igaz, mint az örökkévaló istenség? A teremtmény nem lehet mindig való, hanem csak képszerű való, mely hamar felbomlik és átalakul. De meg azokban, akik megkeresztelkednek, (a galamb által jelképezett) ártatlanság nem lehet képletes, hanem csak igazi ártatlanság. Azért mondja az Úr is: Legyetek olyanok, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok[61]. Méltán szállt le tehát a Szentlélek galamb képében, hogy arra intsen: bennünk a galamb ártatlanságának kell meglennie. De meg, hogyha a Szentírásban species-t (kép, jelkép, előkép) olvasunk, azt néha igazságnak, valóságnak kell értenünk Krisztusról is: És külsejét tekintve (Specie) úgy jelent meg, mint ember (Fil 2,7) és az Atyáról: Sem orcáját (speciem) nem láttátok. (Jn 5,37).

 

 

V. fejezet

 

Tartalma: A keresztségben Krisztus van jelen; azért nem a kiszolgáltatók érdemétől függ a keresztség érvénye. A Szentháromságról szóló hitvallást magyarázza röviden.

26. Van-e még, amin kételkedhetnél, mikor oly világosan mondja az Atya az evangéliumban: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik[62]; mikor ezt mondja a Fiú, aki fölött a Szentlélek, mint galamb nyilvánította magát; ezt a Szentlélek is, ki galamb képében szállt alá. Ugyanezt hirdeti Dávid is: Az Úr szava a vizek fölött; felharsant a fönséges Úr, az Úr a sok víz fölött[63]. Ezt hirdeti a Szentírás, mikor Jerobaal (Gedeon) kérésére tűz szállt le az égből -- és azzal is, mikor Illés kérésére az égből leszálló tűz szentnek mutatta az ő áldozatát[64].

27. Ne nézd a személyek érdemét, hanem a papok tisztségét. De ha éppen érdemeiket vizsgálod: mint ahogy Illésre tekintesz, úgy nézz Péternek is érdemeire, vagy Páléra, akik a Úrtól vették ezt a szentséget és nekünk áthagyományozták. Rájuk látható tűz láng száll alá, hogy higgyenek; bennünk, kik hiszünk, láthatatlanul működik; nekik előképül, nekünk erősítésül szolgál a tűzláng. Hidd el tehát, hogy a papok imádságára jelen van az Úr Jézus, aki azt mondta: Ahol ketten vagy hárman összejönnek, ott vagyok én is[65]; mennyivel inkább részesíti kegyelmes jelenlétével azt a helyet, ahol az Egyház van, ahol az ő misztériumait ülik meg!

28. Leszálltál tehát a vízbe. Gondolj vissza, mit feleltél akkor, mikor mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem úgy mondtad: Hiszek a nagyobban és kisebben és az utolsóban[66], hanem saját szemed kötelez el arra, hogy egyformán higgy a Fiúban, úgy mint az Atyában; hogy egyformán higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy hitvallásod szerint csak az Úr Jézus keresztjében kell hinned[67].

 

VI. fejezet

 

Tartalma: Megmagyarázza, miért kenik meg a megkeresztelteket fejükön; szól a lábmosásról és a két szertartás bűntörlő hatásáról.

29. Ezután felmentél a paphoz; gondolj vissza, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid beszél: ,,Mint a kenet a fején, mely leszáll Áron szakállára.''[68] Ez az a kenet, melyről Salamon is említést tesz ,,Neved, mint a szétömlő illat, azért szerettek téged a hajadonok és vonzódtak hozzád''[69]. Hány megújult lélek szeretett meg téged ma, Urunk Jézus, kik azt mondják: ,,Vonzz minket magad után, ruháid illata után eredünk''[70] és az örök élet illatát akarják belehelni!

30. Értsd meg, hogy miért van ez, mert a bölcsnek szemei a fején vannak[71]. Ezért ömlik le a szakállára, ami az ifjúság kegyelmének jelképe; azért Áron szakállára, hogy te is kiválasztott papi, értékes nemzedék légy; mert mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel a lelki kegyelem[72].

31. Kiléptél a keresztvízből, gondolj vissza az evangéliumi olvasmányra. Az Úr Jézus ugyanis megmosta az Evangélium szerint tanítványai lábát. Mikor Simon Péterhez ért, azt mondta neki Péter: Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha[73]; nem vette észre a titkos jelképet, azért utasította vissza a szolgálatot; azt hitte, a szolga alázata szenved csorbát, ha az Úr szolgálatát elfogadja. Felelte neki az Úr: Ha nem mosom meg lábaidat, nem lesz részed velem. (Jn 13,9) Mire Péter azt mondta: Uram, ne csak lábamat mosd meg, hanem kezemet és fejemet is (uo. 9). Akkor azt felelte az Úr: Aki meg van mosva, elég neki, hogy lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. (uo. 10)

32. Péter tiszta volt ugyan, de lábfejét meg kellett mosnia, mert benne volt az első ember átöröklődő vétke: amikor azt elgáncsolta a kígyó és megtévesztette. Azért mosta meg az Úr lábfejét, hogy az átöröklődő bűnöket letörölje; mert saját vétkeinket eltörli a keresztség.

33. Ismerd meg egyúttal, hogy magának az alázatos szolgálatnak is titkos jelentése van: Azt mondja ugyanis az Úr: Ha én, az Úr és a Mester, megmostam lábatokat, mennyivel inkább kell, hogy ti egymásnak mossátok lábait[74] Mert ha üdvösségünk szerzője maga is engedelmessége árán váltott meg minket, mennyivel inkább kell nekünk, az ő szolgáinak, az alázat és engedelmesség szolgálatát egymással szemben gyakorolnunk[75].