ELŐSZÓ,
melyben buzdítja a herceget atyai intelmeinek és parancsainak megfogadására.
A szent Háromság és oszthatatlan Egység nevében.
1. § Mivel úgy érzem, hogy mindaz, amit Isten akarata alkotott és nagyon világos szabályokkal elrendezett, úgy az égbolt távlataiban, mint földünk e téres tájain az észszerűség erejétől hajtva él és létezik; mivel továbbá látom, hogy amit ez életünk hasznára és díszére Isten kegyelme bőven engedélyezett, úgymint királyságot, kormányzóságot, hercegséget, grófságot, főpapságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni parancsok és intézmények, részint törvények, részint bírák, részint polgári törvénykezés, valamint a nemesek és élemedettek tanácsai, javaslatai kormányozzák, védik, osztják, szervezik; és mivel biztosan tudom, hogy a földkerekség minden rendűi, bármily méltóságuk legyen, nemcsak jobbágyaiknak, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javallanak, hanem fiaiknak is: azért én sem mulaszthatom el, édes fiam, hogy téged még ez életemben példákkal, parancsokkal, tanácsokkal és javaslatokkal ne gyámolítsalak, hogy azokkal majdan a magad és alattvalóid életének szokásait ékesítsed, amikor a főhatalom átszálltával utánam majdan uralkodni fogsz.
2. §. Te pedig buzgó figyelemmel hallgatva, illik, hogy az isteni bölcsesség tanácsa mellett tartsd meg atyádnak parancsolatait, aki Salamon ajkával mondja: Hallgass fiam atyád tanítására és ne vesd meg anyád figyelmeztetését, hogy kedvelt személy légy és megsokasodjanak életed évei. Ebből a bölcs mondásból megtanulhatod: ha azt, amire atyai szeretettel oktatlak, megvetnéd, ami távol legyen, nem leszel tovább barátja sem az Istennek, sem az embereknek.
3. §. De hallgasd meg az engedetlen parancsmegszegők esetét és bukását. Ádám, kit a teremtő és minden teremtményt éltető úr a saját hasonlatosságára alkotott és köztisztességgel ruházott fel, széttörte a parancsolatok bilincseit, mire tüstént elvesztette tisztességét, magasztosságát és a paradicsomból távoznia kellett.
4. §. Isten választott és szeretett régi népe is, mivel az utasítások Isten ujjaival szőtt kötelékeit széttépte, azért különféle módokon elpusztult: egy részét ugyanis elnyelte a föld, más részét irtóhad ölte meg, egy részük pedig egymást gyilkolta.
5. §. Salamon fia is, elvetvén atyjának békeszerető szavait, kevélységtől elkapatva, dárdaütésekkel fenyegette atyja korbácsa helyett a népet, azért sok rosszat szenvedett királyságában, végül letaszíttatott.
6. §. Hogy így ne járj te is, engedelmeskedj nekem fiam! Gyermek vagy, gyönyörök cselédkéje, párnás ágy lakója, dédelgetve és nevelve minden gyönyörűségben, de ismeretlenek előtted a hadjáratok, a munka és a különféle népek támadásai, melyek közt én már majd egész életemet töltöttem.
7. §. Itt az ideje, hogy necsak a párnák puhaságát élvezd, mert az tunyává és kéjelgővé tesz, ami pedig elvesztegetése az erénynek, melegágya a bűnöknek és megvetése a parancsoknak. Részed legyen időnként szigorúságban amely figyelmedet feszülten arra irányítsa, amit parancsolok. Ezek előrebocsátásával tehát térjünk a tárgyra.
ELSŐ PARANCSOLAT.
A katolikus hit megtartásáról.
Mivel a királyi méltóság rangjára csak hívők és katolikus hitbe avatottak juthatnak, azért parancsolatainkban szent vallásunknak adjuk az első helyet.
1. § Mindenekelőtt parancsolom, tanácsolom, javallom, édes fiam, ha tiszteltetni kívánod királyi koronádat, hogy a katolikus és apostoli hitet oly gonddal és figyelemmel tartsd meg, hogy Istentől rendelt minden alattvalódnak példát nyujts és az összes egyházi férfiak méltán igaz keresztény hitű férfinak nevezzenek; enélkül, biztosra vedd, nem fognak sem kereszténynek, sem az Egyház fiának mondani.
2. §. Mert akik hamishitűek vagy hitüket nem töltik meg és nem ékesítik jó cselekedetekkel, miután cselekedet nélkül a hit meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességesen, sem az örök királyságban vagy koronában nem részesülnek.
3. §. De ha a hit paizsát erősen tartod, tied az üdvösség sisakja is. Ezekkel a fegyverekkel kellően küzdhetsz a láthatatlan és látható ellenségek ellen. Azt mondja ugyanis az apostol: Nem koronáztatik meg, csak aki igazán küzd.
4. §. A hit pedig, amelyről beszélek, ez állhatatosan higyjed és minden kételkedés nélkül tartsad, hogy a mindenható atya Isten, minden teremtmény alkotója, és az ő egyszülött fia, a mi Urunk Jézus, aki Szűz Máriától angyali híradásra született s az egész világ üdvéért kereszthalált szenvedett, és a Szentlélek, aki próféták és apostolok és evangélisták által szólott: tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen egy istenséget alkotnak. Ez a katolikus hit, melyet, miként Athanasius mondja, ha valaki nem híven és szilárdan hisz, nem üdvözülhet.
5. §. Ha valaha a te hatalmad alatt akadnának, ami távol legyen, kik a Szentháromság ez összetételét megbontani, szűkíteni vagy növelni igyekeznének, tudd meg, hogy azok eretnekvezérség szolgái és nem a szentegyház fiai.
6. §. Az ilyeneket ne tápláld és ne oltalmazd, hogy magad is barátjuknak és pártfogójuknak ne láttassál; az efféle emberek ugyanis a szent hit fiait általában megfertőzik, a szent Egyháznak ezt az új népét pedig éppen siralmasan megrontják és szét is zilálják. Fő gondod legyen, hogy ez ne történjék.
MÁSODIK PARANCSOLAT.
Az Egyházról és az egyházi rend fenntartásáról.
A királyi palotában a hit után következő hely az Egyházat illeti, melynek magvát előbb a mi fejünk, tudniillik Krisztus, elültette, azután tagjai, úgymint az apostolok és szentatyák szétplántálták és alaposan megmunkálták úgy, hogy az egész világon elterjedt.
1. §. És bár mindig újabb sarjat hajt, némely helyeken mégis régi gyanánt létezik. De a mi monarchiánkban, édes fiam, még fiatal és újdonság gyanánt prédikálják, miért is fokozottabb és gondosabb ápolása szükséges, hogy az a jó, melyet az isteni kegyelem a maga mérhetetlen irgalmával nekünk érdemetlenül juttatott, a te henyeséged, restséged és hanyagságod által le ne rontassék és meg ne semmisüljön.
2. §. Aki ugyanis a szent Egyház méltóságát kisebbíti vagy bemocskolja, az Krisztus testének megcsonkítására tör. Maga az Úr mondta Péternek, akit szent Egyháza őrizőjévé és kormányzójává tett: Te kőszál vagy és e kőszálra építem Egyházamat. Őt magát kőszálnak nevezte, de a ráépített Egyházat nem mondotta fából vagy kőből valónak, hanem a megtérített népet, választott, isteni nemzetet, a hitben jártas, keresztvízzel megmosott, kenettel megkent nyájat mondta és nevezi a rája épített Egyháznak.
3. §. Ha valamely szerencsétlen e szent Egyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium parancsolata szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek nyakára és lemerítsék a tenger mélységébe; azaz: letaszítsák hatalma méltóságáról és maradjon az igazak Egyházán kívül oly világi nyomorúságban, mint a pogány és vámos.
4. §. Azért hát fiam, buzgó törekvéssel kell gondoskodnod arról mindennap, hogy a szent Egyház inkább gyarapodjék, semmint kárt szenvedjen. Ezért is nevezték a királyokat kezdetben felségeseknek, mivel gyarapították az Egyházat. Te is ezt tedd, hogy koronád dicséretesebb, életed boldogabb és kiadósabb legyen.
HARMADIK PARANCSOLAT.
A püspök-nevezet és a főpapokat illető tiszteletről.
A királyi trónt ékesíti a főpapok rendje, azért a királyi méltóságban a főpapok bírják a harmadik helyet.
1. §. Édes fiam, ezeket az öregeket úgy őrizd, mint a szemed fényét. Ha tiéd az ő jóindulatuk, senki ellenségedtől se félj. Ha ők támogatnak, biztos lehetsz minden dolgodban; az ő könyörgésük ajánl téged a mindenható Istennek.
2. §. Őket ugyanis az Isten az emberi nem őreiül rendelte, és a lelkek és valamennyi egyházi méltóság gondviselőivé és az isteni szentség számtartóivá és kiszolgáltatóivá tette.
3. §. Náluk nélkül nincsenek királyok, sem fejedelemségek. Az ő közbenjárásukra eltöröltetnek az emberek bűnei. Ha őket igazán szereted, kétségtelenül önmagadnak használsz és királyságodat tisztességgel kormányozod; az ő kezökbe adatott ugyanis a hatalom megkötni minket a bűnben és feloldani a bűntől.
4. §. Örök szövetséget kötött ugyanis velük az Isten, az emberektől elkülönítette őket, a saját nevének és szentségének részeseivé tette és megtiltotta, hogy az emberek őket megfeddhessék. Dávidért, az istentette királyért, ne sértsétek meg az én fölkentjeimet! stb. Sérti pedig Isten fölkentjeit az, aki isteni és kánoni szabályok ellenére egyházi rendű férfiakat hamis váddal mocskol be és nyilvánosság elé hurcol; ettől egyáltalán tiltalak fiam, ha boldogan akarsz élni és királyságodat megbecsülni; mivel az Isten különösen ilyesmiken botránkozik meg.
5. §. Ha azok közül, akikről itt szó van, valaki történetesen, ami távol legyen, olyan vétekbe esnék, amely feddést érdemel, dorgáld meg őt háromszor-négyszer egyedül négyszemközt, miként az evangélium parancsolja. Ha a bizalmas intelem nem használ, akkor fenyítsd meg nyilvánosan, e szerint: Ha nem hallgat rád, mondd meg az Egyháznak. Ha ezt a sorrendet követed, koronádat nagyon dicsőségesre fölmagasztalod.
NEGYEDIK PARANCSOLAT.
A hercegek és bárók illendő megbecsüléséről.
A királyság negyedik dísze a hercegek, bárók, grófok, katonák; nemesek hűsége; bátorsága, serénysége, előzékenysége, megbízhatósága.
1. §. Mert ők a királyság védelmezői, a gyöngék oltalmazói, az ellenség legyőzői, a monarchiák növelői.
2. §. Legyenek ők neked, fiam, atyáid és fivéreid.
3. §. Senkit közülök szolgaságra ne vess és szolgának ne nevezz. Legyenek ők katonáid, de ne szolgáid. Harag, kevélység és irígység nélkül, békességesen, emberségesen, nyájasan uralkodj rajtuk, mindig észben tartva, hogy minden ember azonos egy lényegű és hogy semmi sem emel föl, csak az alázatosság és semmi sem aláz meg, csak a kevélység és irígység.
4. §. Ha békességes leszel, akkor királynak és király fiának hívnak és szeretni fog minden katonád; ha haragos, kevély, kötekedő, békétlen leszel és hatalmaskodol a grófok és hercegek fölött, akkor katonáid ereje kétségkívül királyi méltóságod romlására válik és idegenek kezére juttatják királyságodat.
5. §. Ettől tartva, az erények szabályai szerint igazgasd grófjaid életét, hogy a te szereteteddel övezve, ellenkezés nélkül ragaszkodjanak mindig a királyi méltósághoz, hogy a te királyságod mindenkor biztonságos legyen.
ÖTÖDIK PARANCSOLAT.
A türelem erényének gyakorlásáról és a törvénykezésről.
A türelem és a törvénykezés gyakorlása ötödik ékessége a királyi koronának.
1. §. Dávid király és próféta mondja: Isten, a te ítélőerődet add a királynak. És ugyanő másutt: A király tisztessége szereti az ítélkezést. Pál apostol a türelemről mondja: Türelmesek legyetek mindenkihez. És az Úr az evangéliumban: Türelmességtekben fogjátok bírni lelketeket.
2. §. Erre törekedj, fiam! Ha tiszteletet akarsz királyságodnak, szeresd a törvénykezést; ha bírni akarod lelkedet, légy türelmes.
3. § Valahányszor, édes fiam, a te ítélkezésedre méltó ügy, vagy főbenjáró cselekmény vádlottja kerül eléd, ne vidd azt türelmetlenül, vagy ne esküdözzél, hogy őt megbünteted; ingatag és törékeny lenne az ilyesmi; mivel ostoba fogadalmakat meg kell törni; sőt te magad ne ítélkezz, hogy kisebb jelentőségű ügyekkel való foglalkozás királyi méltóságodat be ne szennyezze; az efféle ügyet küldd inkább a bírákhoz, akiknek az a feladatuk, hogy ezt a törvény szerint elintézzék.
4. §. Óvakodj attól, hogy bíró légy, örülj, hogy király vagy és annak neveztetel. A türelmes királyok uralkodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak.
5. § Ha mégis olyan ügy kerül eléd, amelyben ítélkezni méltóságodnak megfelel, abban ítélkezzél türelemmel, irgalommal és szánalommal, hogy az koronádnak dícséretére és díszére legyen.
HATODIK PARANCSOLAT.
A külföldiek befogadásáról és a telepesek ellátásáról.
A telepes és jövevény férfiak haszna oly nagy, hogy a királyi méltóságban méltán bírhatja a hatodik helyet.
1. §. Honnan gyarapodott kezdetben a római birodalom és honnan voltak fenségesek és dicsők a római királyok, ha nem onnan, hogy sok nemes és bölcs sereglett oda különféle tájakról a Róma mind a mai napig szolgaságban lenne, ha Aeneas ivadéka szabaddá nem tette volna.
2. §. A telepesek különböző országokból jönnek, tehát különböző nyelvet és szokásokat, különféle tudományt és fegyvereket hoznak magukkal, melyek mind a királyi udvart díszítik és teszik naggyá, egyben elrettentik némely idegenek arcátlanságát.
3. §. Egynyelvű és egyszokású királyság gyönge és törékeny.
4. §. Tehát parancsolom neked, fiam, hogy jó akarattal lásd el és tisztességesen tartsd őket, hogy szívesebben nálad éljenek, mint másutt lakjanak. Ha ugyanis te azt, amit én építettem, lerombolni, vagy amit összegyűjtöttem, szétszórni törekednél, királyságod kétségtelenül a legnagyobb kárt szenvedné. Hogy ez ne történjék, mindennap növeld királyságodat, hogy koronádat mindenki felségesnek tartsa.
HETEDIK PARANCSOLAT.
A tanács jelentőségéről.
A királyok emelvényén a hetedik helyet a tanács követeli.
1. §. Mert a tanács állít királyokat, kormányoz királyságokat, védelmezi a hazát, vezérli az ütközeteket, nyeri a győzedelmet, űzi el az ellenséget, szerez barátokat, alapít városokat és rombolja le az ellenségek táborait.
2. §. Mivel pedig a tanácsokban azért van haszon, mert úgy látom, hogy nem oktalan, pöffeszkedő és középszerű férfiaktól kell tanácsot kérni, hanem a nagyobbakat és jobbakat, felsőbbeket és a legtiszteltebb véneket kell meghallgatni és véleményüket összecsiszolni.
3. §. Azért, fiam, ifjakkal és kevésbbé bölcsekkel ne tanácskozz, vagy tőlük tanácsot ne kérj, csak idősebbektől, akik koruknál és bölcseségüknél fogva az illető ügy tekintetében tanácsadásra alkalmasak. A királyok tanácsai a bölcsek szívébe legyenek zárva, ne a balgák szelességében burjánozzanak.
4. §. Ha bölcsekkel jársz, bölcsen fogsz cselekedni; ha balgákkal veszed magad körül, velük társulsz; már a Szent Lélek kijelentette Salamon által: Aki bölcsekkel jár, bölcsek barátja lesz és nem a balgákhoz lesz hasonló. Dávid is zengi: A szenttel szent leszel, és az ártatlan férfival ártatlan leszel, és a választottal választott leszel, és a feslettel feslett leszel.
5. §. Mindenki abban gyakorolja magát, ami a korához illik, tudniillik az ifjak a fegyverforgatásban, a vének a tanácsolásban.
6. § Egészen azonban mégsem kell az ifjakat a tanácsból kirekeszteni. De valahányszor tanácskozásba bocsátkozol velük, hasznavehető tanácsukat is mindig terjeszd az öregebbek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcseség szabályához mérjed.
NYOLCADIK PARANCSOLAT
Hogy az ősöket követni kell és a fiúk engedelmeskedjenek szüleiknek.
Az ősök követése a királyi méltóságban a nyolcadik helyet bírja.
1. §. A legnagyobb királyi ékesség, tudd meg: követni az előbbi királyokat és utánozni a tisztes szülőket. Aki ugyanis megveti ősatyái törvényeit, s az isteni törvényeket sem tiszteli, elpusztul. Mert az apák azért apák, hogy gondoskodjanak fiaikról; és azért fiúk a fiúk, hogy engedelmeskedjenek apjuknak.
2. §. Aki apjának ellenszegül, Isten ellensége az. Az engedetlenek ugyanis Istennek szegülnek ellen. Az engedetlenség szelleme szétszórja koronád virágait. Az engedetlenség az egész királyság veszedelme.
3. § Azért édes fiam, apádnak rendeletei mindig szemed előtt legyenek, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplők irányítsák. Az én szokásaimat, melyeket tekints a királyi méltósághoz illőknek, minden kételkedés bilincse nélkül kövesd; mert nehéz lesz e tájon megtartanod a királyságot, ha nem utánzod az előtted uralkodó királyok szokásait.
4. § Kormányozná-e görög a latinokat görög szokások szerint? Avagy kormányozná-e latin a görögöket latin szokások szerint? Nem. Azért kövesd az én szokásaimat, hogy a saját néped kiválónak tartson és az idegenek dícsérjenek.
KILENCEDIK PARANCSOLAT.
A könyörgésről és annak módjáról.
Odaadó könyörgés a király javának legfőbb eszköze, azért a kilencedik és a királyi méltóság kilencedik szabálya róla szól.
1. §. A szüntelen könyörgés eredménye a bűnöktől való megtisztulás és bűnbocsánat. Tehát fiam, valahányszor Isten imádására Isten templomába sietsz, Salamonnal, király fiával, magad is király, mondjad mindig Küldj Uram bölcseséget a te nagyságod székéről, amely velem legyen és velem dolgozzék, hogy tudjam, mit fogadsz szívesen minden időben. Továbbá: Uramatyám és életem Istene, ne hagyj el engem gonosz gondolatok közt. Ne adj szemeimnek kevélységet és a gonosz vágyakat fordítsd el tőlem Uram. A vágyaktól ments meg engem és ne adj át engem, Uram, tiszteletlen és esztelen léleknek.
2. §. Ezzel a könyörgéssel éltek a régi királyok. Te is használd ugyanezt, hogy Isten összes bűneid eltörlésére méltasson, hogy mindenki leglegyőzhetetlenebb királynak nevezzen.
3. §. Imádkozz azért is, hogy a henyeséget és restséget távoztassa tőled és adjon neked minden erényben támogatást, hogy azzal látható és láthatatlan ellenségeidet legyőzzed, hogy biztonságban és ellenségeid minden támadásától menten, békességben fejezhesd be életed folyását minden alattvalóddal egyetemben.
TIZEDIK PARANCSOLAT.
A kegyességről és irgalmasságról és a többi erényekről.
Az erények gyakorlása díszíti a királyok koronáját és ez a parancsolatok közt a tizedik.
1. §. Mert az erények ura maga a királyok királya. Miként tehát az ő mennyei seregének-teljessége tíz karból áll, akként a te életed forgásában is tíz parancsolatod legyen.
2. §. Legyen a király kegyes, irgalmas és a többi erényekkel megtelt és ékes. Mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király hiába követel magának király nevet, zsarnoknak kell az ilyet mondani.
3. §. Ezért hát, édes fiam, szívem gyönyörűsége, jövő sarjadék reménye, kérlek, parancsolom, hogy mindenkor és mindenben kegyességgel eltelve, ne csak szüleid és rokonaid, vagy fejedelmek, vezérek, gazdagok, szomszédok és honfiak iránt légy jóindulatú, hanem idegenek és mindenki más iránt is, aki hozzád fordul. Mert a kegyesség alkotásai vezérelnek téged a legfőbb boldogságra.
4. §. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, mindig szívedben hordozva az Úr ez intését: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.
5. §. Türelmes légy mindenkihez; ne csak a hatalmasokhoz, hanem a hatalomnélküliekhez is.
6. §. Légy végül erős abban, hogy szerfölött se a jó szerencse föl ne emeljen, se a balszerencse le ne sújtson.
7. §. Légy alázatos is, hogy az Úr téged felmagasztaljon itt és a jövendőben.
8. §. Légy mérsékletes és módfelett senkit se büntess vagy kárhoztass.
9. §. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellen ne szegülj.
10. §. Légy tisztességes, hogy soha senkit szándékosan meg ne gyalázz.
11. §. Légy szemérmes, hogy a bujaság minden mocskát, mint a halál gyötrelmeit, elkerüld.
12. §. Mindezek, amiket föntebb érintettem, alkotják a királyi koronát. Náluk nélkül sem itt nem uralkodhat senki, sem az örök királysághoz el nem juthat.
VÉGE