A Föld mágneses északi pólusa Ézsaki-Amerikából Szibéria felé mozog olyan ütemben, hogy Alaszka elveszítheti lenyűgöző Északi Fényét akár az elkövetkező 50 éven belül.

A múlt évszázadban kezdődött felgyorsult mozgás ellenére, annak lehetősége, hogy a Föld mérsékelten eltűnő mágneses mezeje összeomlik, még messze van. Ám az eltolódás azt jelentheti, hogy Alaszka többé nem figyelheti meg az aurórákat, melyek átköltöznek a délebbi területekre, Szibériába és Európába.

A mágneses pólusok a mágneses mező azon részei, melyeket a Föld magjában lévő folyékony vas generál, és különböznek is a földrajzi pólusoktól, melyek a bolygó tengelyét jelző felszíni pontok. A kutatók már régóta tudják, hogy a mágneses pólusok vándorolnak és ritka esetekben helyet cserélnek. Az, hogy ennek mi a pontos oka, máig rejtély.

Joseph Stoner szakértő szerint ez a jelenség a normál ingadozás része lehet, és a pólusok végül visszatérhetnek Kanadába. A korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a Föld mágneses mezejének ereje 10 százalékkal csökkent az elmúlt 150 évben. Ugyanezen időszak alatt az északi mágneses pólus 1095 kilométerre vándorolt a sarki régióban.

A mágneses pólus mozgásának mértéke az elmúlt évszázadban jelentősen megnőtt, főleg, ha összehasonlították az elmúlt négy évszázad viszonylag egyenletes mozgásával. A jelenlegi mozgással az északi mágneses pólus Kanada északi területéről Szibériába kerülhet. Amennyiben ez végbemegy Alaszka búcsút mondhat az Északi fénynek, mely akkor jelentkezik, amikor a Napból érkező, töltéssel rendelkező részecskék kölcsönhatásba lépnek a Föld atmoszférájában lévő különböző gázokkal.

Az északi mágneses pólust először 1831-ben fedezték fel, majd amikor 1904-ben ismét megvizsgálták, már 50 kilométerrel arrébb volt. Évszázadok óta a navigátorok iránytűiket használva tanulták meg kezelni a különbséget a mágneses és a földrajzi északi pólus között. Egy iránytű tűje az északi mágneses pólus felé mutat, nem pedig a földrajzi Északi-sark felé. Például egy Oregonban észak felé mutató iránytű 17 fokkal keletre tér el a földrajzi északi pólustól.

A kutatás során Stoner számos sarki tó üledékrétegét vizsgálta meg. Mivel az üledékrétegek őrzik a Föld mágneses mezejének korabeli helyzetét, a kutatók karbon datálással követik a mágneses mező változásait. Kiderült, hogy az északi mágneses mező jelentősen elmozdult az elmúlt 1000 évben. Általánosságban Észak-Kanada és Szibéria között vándorol, ám néha más irányokba is elmozdul.

Forrás: RSOE