Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Világot bejárom széltében hosszában,
Igazat keresem minden kis zugában.

Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:
Kárpátok nemzete nem nőtt föl erényben.

Szellemek, szellemek, ősöknek szelleme,
Mutassatok utat, mit tegyek ellene.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Látom már a jövőt, kitárult elébem
A múlt csarnokából, fényben úszó képben.

Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,
Repülve száguld magas égbe tova.

Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,
Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Szellemek, szellemek, őseinknek lelke,
Tegyetek látóvá, jövendőt megfejtve.

„Hallgass reám Turul, táltosok utóda,
Szemedet megnyitom, légy jövő tudója.”

„Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:
Alapozz a múltra s jövőt építs rajta.”

„Világod a Világ, mindenekkel benne,
Légy része része a Fénynek, ragyogással telve.”

„Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,
Tudását megosztva őrizze erényét.”

„Éljen Földanyával igaz megértésben,
Védje a Természet minden kincsét ébren.”

„Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,
Tisztelettel áldozz: Ő adta világod.”

„Istennek áldása kísér majd az úton,
Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton.”

„Látomásod való, nem álom vagy csalás,
Bőség várhat reád s nemzeti újulás.”

„De, ha vak gőgödben füled süketelne,
Ezer átok baja emésztene, enne.”

„Elpusztulsz e földről, se híred, se hamvad:
Elviszed magaddal ősi titkod s magvad.”

„Elfelejt a világ szempillantás alatt:
Volt valaha magyar, de az idő haladt.”

„Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,
De a Fényt választva, itt van Isten keze...”

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Ébreszd fel e népet Ura Mindeneknek,
Hogy kinek füle van, hallja ez intelmet.


Tofield, Alberta, Kanada, 1997. május 21.