Atyám az ég királya.

Lakásom volt nála

Fényes palotája,

Enyém volt, ha kellett

Minden gazdagsága.

De nekem más kellett.

Békés bőség helyett

Kalandokra vágytam.

Szüleim engedtek

Kicsin tarisznyámba

Nagy kincseket tettek.

Annyit adtak velem

 

 

Mit csak elvihettem.

Beth Ellaje kincse

Nagy Gazak ezüstje

India rubinja

Beth Kusan ahátja

Vasat vajként vágó

Gyémánt is marokkal

Volt útravalóm

 

Ezekért cserébe

Otthon kellett hagynom

Azt mit tőlük kaptam,

Mit nekem szövettek:

Bíborvörös tógám,

Aranyos ruhácskám.

 

Mikor útra keltem

S tőlük búcsút vettem

Keblükre öleltek

És a hosszú útra

E szókkal engedtek:

„Most mégy Egyiptom-

ba.

De onnan nem soká

Vissza fogsz vágyódni

E mennyei honba.

Rejtsd mélyen szíved-

Be, soha el ne feledd

Hogy neked itt nálunk

Mellettünk a helyed.

Gazdag öröködet

Megint visszakapod,

Sárkány őrzi ugyan

Ha a kék tó gyöngyét

Te nekünk elhozod.

De hogyha megszerzed

Bíborvörös tógád

Újra felveheted…”

Ezzel én elindultam

 

Keserves volt utam

Kis gyenge legénynek,

De volt társam kettő

Kik velem jövének

Maisan vidékén

Kelet vásárán

 

Bábel határán

Sarbugon át- Értem el

Nyugatot, Egyiptom

Földjét, két jó barátom

Elhagyott engem

Kerestem a gyöngyöm

A gyöngyre találni

Nem volt nehéz.

A sárkányt meglopni,

Mély álmát kilesni

Kellett csak ész

Egymagam hiába

Lestem és próbáltam,

Az volt a szerencsém,

Hogy társra teláltam

De szép ifjú volt

Az Úrnak felkentje

Büszke ember,

Derekak kegyeltje.

Barátul fogadtam,

Titkomba avattam,

Óvtam Egyiptomtól

S tisztátalanságtól

 

De én levetettem

A hazai ruhát,

S a helyet fölöltöttem

Egyiptomi gúnyát,

Hogy nem tudják rólam,

Hogy másünnen jöttem,

 

Hogy nekem a gyöngy kell, sárkányba döftem.

De ők titkomra

Valahogy rájöttek:

Szóval megejtettek

S azzal ami ettek

Ízlett a kenyerük

S belőle ettem

- bár ne kellett volna-

Mégis elfeledtem

Királyi voltomat

Lettem más királynak

Görnyedő szolgálja,

Feledtem a gyöngyöt

S az életnek árja

Magával ragadott.

De szüleim sorsom

Aggódva figyelték

Országok tanácsán

Fontolóra vették.

Kelet nagy bölcsei

Pártus fejedelmek

Eszelték ki azt, hogy

 

Írnak egy levelet:

„A te édesatyád

Királyok királya

És az édesanyád

Kelet virágszála

Öcséd is a kisebb

 

Köszöntenek téged

Egyiptomba tévedt

Szerelmetes gyermek!

Ébredj fel, serkenj fel

Feledés álmából

És vedd az üzenetet

Szüleid honából: ne

 Feledd azt hogy ki

Királyoktól sarjadt,

Nem arra való vagy

Hogy más szolgája légy

Mesze Egyiptomban

Te a gyöngyért mentél

Kár, hogy idegenben

Annyit elfelejtettél

Gondolj ruhácskádra,

Bíbor köntösödre,

Aranyos trónodra

Kedves kis öcsédre…

Gondolj arra is, hogy

Jöhess minél előbb,

Örömtől repesve

Sietünk majd eléd

 

Nevedet könnyezve

Gyakran emlegetjük

Ezerszer csókolunk

Kis öcséddel együtt!...

Ez a levél. Rajta

 A király pecsétje,

 

Ne olvashassa

Sarburg és Bábel népe

Sasszárnyakon repült, égi posta hozta,

Álomból riadtam

Mikor elém ejtette.

Csókoltam pecsétjét,

Könnyekkel öntöztem,

A drága levelet

Sírva olvastam.

Előttem állt atyám,

Nemes származásom

Gyöngyöm is drága

Én meg sírom ásom

Nem! Megyek!

A sárkányt álomba

Ringatom.

Enyém lesz a szép gyöngy. Azt nála nem

Hagyom!

Bűbájos dalokat

Zengtem a tó körül…

Daloltam, ringattam,

 

Lelkemet a sárkány lelkébe beloptam,

Míg nem a csúf szörny

Mély álomba merült.

Atyám neve parázs,

Anyámé meg varázs

 

Mitől zár leesik

És ajtó megnyílik

A gyöngy a kezemben

Mehetek már haza

Mi sem tart vissza

Vethetlek a pokolba

 te szennyes otromba

egyiptomi gúnya…

S azzal megindultam

Az otthoni levél

Mutatta az utam

Előttem a világot

Éjszaka meg lángolt

Csüggedtem: bíztatott

S lelkemre hatott

És vezetett híven

Sarbugon át á

Bábelt balról hagytuk

A maisani révbe

Ott várt rám ruhám

Bíborveres tógám

Kincstartó kezébe.

Az én köntösöm!...

Könnyekkel öntözöm,

Rá alig emlékszem

Hiszen olyan régen

Volt, hogy tőle váltam

Most hogy újra látom

Tükörképnek nézem

Én vagyok egészen!

Ez a magam képe

Rajt sok arany csillog

Berill ás sardonix

Ahátok és rubin

Drágakő villog

A varrásán pedig

Gyémántgomb ragyog

Királyok királya

 

 Dicsőséges neve                                        

Pompásan ráfestve

Rubintos szegélybe

Foglaltan pompázik

Be volt abba szőve

A bölcsnek köve is

Beszélő köntös ez

Akármilyen csoda is

„tetteidnek képe,

Magad vagyok én

Ahogy te lenn nőttél

Úgy nőttem fenn én”

Azzal selyme lágyan

Borult alakomra

Magamra öltöm

Egyé válunk újra

Karomat kitárom,

Úgy terítik rám.

Atyám kincstartói

Én égi ruhám.

Színes pompájában

Királyi ruhámnak

Siettem köszöntni   

 

 Atyámat, anyámat.

Fejemet lehajtám és

Földre borultam, hogy

Az ő szent színük

Elébe járultam

Mit ők parancsoltak,

Azt nekik megtettem,

Ők meg jutalmamat

Adták a mennyben

Királyok kapuján

Léptem én az égbe

Királyok közt kaptam

Helyet örökségbe

Atyám drága szívét

Öröm hatotta át,

Mi meg zendők neki

Örök hálánk dalát

Bírom ígéretét

Hogy tovább is viszem

Mignem áldozatom,s gyöngyömet,a drágát

Istennek királya

Lába elé teszem.